Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-25 / 26. szám
4 1978. VI. 25. N C/2 3 Az egészséges testből szövetdarabokat vágnak ki Prága szívében, a Nemzeti Múzeum mögötti Leger utcában a járókelőknek fogalmuk sincs arról, hogy az egyik ötemeletes épület falai mögött milyen drámai jelenetek játszódnak le. A Vinohradyi Egyetemi Kórház Plasztikai Sebészeti Klinikájának az égési sebek gyógyítására szakosított osztályán ugyanis nap-nap után harc folyik az életért, a halál ellen. Az osztály megalapítása — huszonöt évvel ezelőtt a maga nemében Közép-Európában az első volt — a plasztikai sebészet atyjának, a világszerte ismert Frantiíek Burián akadémikusnak a nevéhez fűződik. Azóta gyógykezelik hazánkban — a prágait idővel további két szakosított osztály követte Ostravában és Kassán (Kóficén) — az égési sebeket szenvedett pácienseket a szövetdarabok, illetve a szövetek sebészeti úton történő átültetésével. Áldozatkészen v Sokan vannak. A hetven ágy közül többnyire egy sem marad üresen. Egy-egy elhamarkodott lépés, néhány meggondolatlan mozdulat súlyos, néha végzetes következményekkel jár. Irt találni a baleset okozta fájdalmakra, jóvátenni a sokszor szinte jóvátehetetlent — az orvosok és a nővérek feladata. De nemcsak az övék. Az egészség- ügyi dolgozók lelkes segítőtársai többnyire az önkéntesen jelentkező bőradók, elsősorban a katonák. A lábukról vagy a hátukról lehántott hosszú bőrcsíkokkal igyekeznek pótolni a plasztikai sebészek az elégett, hiányzó részeket a beteg testén. A kellemetlen műtét, a fájdalom, a több hetes kórházi tartózkodás sem riasztja vissza őket elhatározásuktól, attól, hogy segítségükre legyenek a szenvedőknek. Vannak köztük vissza- visszatérők, olyanok, akik, bár tisztában vannak azzal, hogy a bőradás nem hasonlítható a fájdalommentes, következményekkel nem járó véradáshoz, másodszor is szívesen alávetik magukat a műtétnek. Azt is tudják, hogy noha sebük rövidesen begyógyul — az átültetéshez ugyanis a bőrnek csupán a legfelsőbb rétegét használják fel — a műtétnek nyoma marad. De talán még ennél is kellemetlenebb, hogy néhány hónapra le kell mondaniuk a fürdőzésről, a napozásról, a sportolásról és a nyár nyújtotta többi örömről. Mégis, saját elhatározásukból ajánlják fel azt, ami az embernek a legdrágább, az egészségüket. Ilyen önfeláldozó fiú a Horná Sú- őa-i Eduard PáleS, a Veiké Kostola- ny-i Michal Gajansky, a Ceské Budé- jovice-i Jaromír Danék, a horkái Lu- dék Otöenááek, az ofechovái Václav Krajöír és a többiek. Legalább ötven nevet sorolhatnánk fel, valamennyien a sumavai határőrségnél teljesítenek tényleges katonai szolgálatot, valamennyien emberbaráti kötelességüknek tartják, hogy segítsenek az arra rászorulókon. Megosztják velük fájdalmukat, s ezért más jutámat nem is várnak, csupán azt, hogy a bőrükkel megajándékozottak életben maradjanak, egészségesen hagyják el a kórházat. A kis Jana tragédiája — Sajnos, ez a kívánságuk nem minden esetben teljesíthető — utal dr. Radana Königová kandidátus, az égési sebeket gyógyító osztály főorvosa a napokban elhunyt négyéves Jana tragédiájára. A disznóölés faluhelyen mindig eseményszámra megy. Ég a munka a felnőttek keze alatt. Szalonnát olvasztanak, hurkát töltenek, a pirosra sült tepertő a mély fazekakban kí- nálgatja magát. Mindenki a tűzhely KOrül sürgölődik. A katlanban forr a víz. Senki sem gondol a hol az udvaron, hol a konyhában játszadozó kislányra. Hirtelen éles sikoly veri fel a környék csendjét... Kiemelni Jana áléit testét a katlanból, pillanatok műve volt. Néhány perc múlva a mentők is megérkeztek. A többi teendő az orvosokra és a tíz bőradó katonára várt, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy kiragadják a szerencsétlenül járt gyermeket a halál karmaiból. Eleinte úgy tűnt, fáradozásukat siker koronázza. Csakhogy a Jana testét 70 százalékban elborított másod- és harmadfokú égési sebek az egymást követő bonyolult műtétek ellenére sem gyógyultak be. A szervezet ellenállóképességének csökkenésével ugyanis többnyire a fertőzés veszélye sem hárítható el. Ez történt Jana esetében is. Hiába tanácskoztak naponta a beteg ágyánál a sebészek, a gyermekorvos, az immunológus, a belgyógyász és a többi szakorvos, hiába vették nagyító alá — ki tudja hányszor — a bőr- adók szöveteit, emberfeletti fáradozásuk nem járt eredménnyel. Janát a héthetes körültekintő kórházi ápolás ellenére sem sikerült megmenteniük az életnek. Stanislava állapota javul — Most is van egy Janához hasonló súlyos betegünk — mondja a főorvos. A hősugárzó készüléknél melegedő kislány lángot fogott szilon- fehérneműjének lett az áldozata. A testét 65 százalékban beborító harmadfokú égési sebek ellenére Stanislava állapota az első műtét után — úgy tűnik — valamivel javult. — Ez a halvány reménysugár éltet valamennyiünket — folytatja vendéglátóm, majd elmondja, hogy a kislány szülei megrendült egészségi állapotuk miatt nem segíthetnek ugyan, de azért az önkéntes bőradókban ezúttal sincs hiány. A kórház felhívása az önfeláldozó katonáknál most sem talált süket fülekre. A brnói Milan Pantúőek bőrét már át is ültették a kislány karjára és egyik lábára. A további műtétet azonban a gyermek leromlott állapota miatt egy időre el kellett halasztaniuk. Stanislava a hozzá hasonló súlyos betegektől eltérően — magas láza ellenére — eszméletnél van. Fájdalmai már megszűntek, de ez nem jelenti azt, hogy ha az egyik nap jól érzi magát, másnap nem lesznek panaszai. Ki tudja, maradandók-e a kezdeti eredmények? Néhány hónapig is eltart ugyanis, amíg az élethez ragaszkodó szervezet leküzdl a váratlan megrázkódtatás, a stressz következményeit, amíg befogadja az idegen fehérjéket, feltéve, hogy ez egyáltalán sikerül. Mihelyt tehát kissé megerősödik a kislány, további műtétnek vetik alá. Addig azonban várnia kell, és hogy némiképpen felvidítsák — mit nem tennének meg érte az önfeláldozó nővérek? —, az ágya mellett váltakozva, türelmesen felolvassák neki a szebbnél szebb meséket. De Stanislava a meséknél is jobban szereti a kisöccsét. Bánkódik utána. Amikor megtudta, hogy a kisfiú az édesanyjával nála járt, de nem akarták felzavarni álmából, alig sikerült megnyugtatni. A súlyos égési sebek eredményes gyógykezelése legalább tíz szakorvos együttműködését igényli. De még így is bizonytalan, megmenthető-e a beteg az életnek. A szervezet ugyanis ellenanyagokat képez és csak nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja be az idegen szövetet. Ezért nem mindegy, hogy ki a bőradó, milyen szövetei vannak. Az idegen bőr azonban így is csak ideiglenesen teljesítheti küldetését, addig, amíg a seb alatt új szövet nem képződik. A beteg_ fel- gyógyulása sokkal biztosabb és gyorsabb, ha nincs ráutalva idegen segítségre, tehát, feltéve, hogy elegendő egészséges bőr maradt a testén, ő maga, esetleg a szülei, vagy a testvérei a bőradók. Ez azonban a legközelebbi hozzátartozók egészségi állapotától függ. Megfelelő élő bőradók hiányában az orvosok a halálos balesetet szenvedett, a halál bekövetkezte előtt egyébként egészséges emberek 'szöveteinek, végső esetben pedig sertésbőrnek az átültetése mellett döntenek. Szocialista egészségügyünk érdeme Dr. Königová ismét a hosszadalmas gyógyulási folyamattal, a bonyolult gyógykezeléssel és az eredményeket veszélyeztető gyakori komplikációkkal kapcsolatban a vérkeringési és egyéb belső zavarokról, a fertőzés lehetőségéről beszél. Ez utóbbi az orvosok egyik legnagyobb problémája, bár a beteg életbenmaradása sok más tényezőtől, pl. életkorától, szervezete ellenállóképességétől, a külső befolyásoktól is függ. A következményeket tekintve idősebb korban a szívinfarktus, az embólia stb. sem megy ritkaságszámba. Ezzel magyarázható, hogy az egészségesen távozó páciensek rendszeres ellenőrzésre — elengedhetetlen követelményként — évek múltán is vissza-visszatérnek a kórházba. A sebhelyek állandó figyelemmel kísérése, az esetleges további műtét az orvosok szerint ugyanolyan fontos, mint a gyakori belgyógyászati vizsgálatok, hogy megóvják a beteget az égési sebek okozta esetleges tartós következményektől, melyek többnyire a máj, a szív vagy a vese megbetegedésében nyilvánulnak meg. — Ez a nemzetközi kongresszusokon is gyakran hangoztatott és elismert beható gondoskodás szocialista egészségügyünk érdeme — utal a főorvos a nyugati országokban meghonosodott, aránylag eredményes gyógymódokra, amelyek azonban nem terjednek ki a kórházból elbocsátott páciensek egészségi állapotának tartós ellenőrzésére. Mi ennek a következménye? Elsősorban az, hogy sokan — az égési sebek folytán megtámadott belső szervek gyógykezelésének elmulasztása esetén — né- , hány éven belül idő előtt mondanak búcsút az életnek. Ha pedig idővel a szükségesnek mutatkozó plasztikai műtétek is elmaradnak, kétséges, be- kapcsolódhat-e ismét a felgyógyultnak minősített beteg a munkafolyamatba, a társadalmi életbe. Hazánkban szerencsére nem ez a helyzet. Annak ellenére, hogy a bőr- átültetés néhány szakaszban történik, és minden egyes műtét több hetes kórházi gyógykezelést igényel, az ingyenes egészségügyi szolgáltatások jóvoltából ez senkinek sem okoz problémát. A kapitalista országokban azonban az ilyen fényűzést csak a gazdagok, azok engedhetik meg maguknak, akik a hosszan tartó, költséges ápolást meg tudják fizetni. A kis Janáéhoz, vagy a Stanisla- váéhoz hasonló tragédiák szerencsére nem oly gyakoriak, mint a munkavédelmi előírások megszegésének következményeként bekövetkező balesetek okozta közepes, vagy kisebb égési sebek, amelyeket többnyire ugyancsak bőrátültetéssel gyógyítanak. Noha a nyitott sebek folytán a fertőzés és a többi komplikáció ezekben az esetekben sem kizárt, megfelelő elővigyázatossággal, gondos ápolással többnyire megelőzhetők a nemkívánatos következmények. Ezeknek a betegeknek a helyzete tehát remény- teljesebb, s ezért vidámabban is tekintenek a jövőbe. Annál is inkább, mivel a legjobb kezekben vannak, mert egészségügyünk tapasztalt, önfeláldozó dolgozói viselik gondjaikat. KARDOS MÁRTA Az elégett bőrt újjal pótolják (Antonín Krö felvételei) 9
