Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-18 / 25. szám
B uzita ősrégi község. Címerét — amelyben a magyar ökör párharca látható a medvével — 1840-ben kapta. A magyar ökör azért került a címerbe, mert a falu lakossága mindig földműveléssel foglalkozott. Napjainkban is jól működő egyesített szövetkezet van a faluban. A medve pedig azért került az ökör mellé, mert a_falu határában nagy kiterjedésű erdőségek voltak — a híres betyár, Angyal Bandi is itt ütötte föl tanyáját — és medve is akadt bennük. Buzita határmenti község, húszegynéhány kilométerre Kassától (Kosice) . Kelet-Szlovákía metropolisának vonzóereje nem kerülte el a falut sem. Sokan ingáznak naponta a város ipari üzemeibe, és az autóbuszok naponta megtelnek iskolába igyekvő fiatalokkal is. De a nagyváros közelsége ellenére falu maradt Buzita. Érdekes, Kovácsoltvas kerítések mögött még sok esetben ilyen tornácos házak húzódnak FALUHEZŰGEH okosan fejlődő, ezerháromszáz lelket számláló falu. 1. Sokszor jártam már itt, nem tévedek el kísérő nélkül sem, most mégis falunézőbe hívom Vajányi Lászlót, a huszonöt éves hnb-tit- kárt. A hnb-irodában néhány órás beszélgetés során meghánytuk-ve- tettíik a község gondját, baját. Az épületből kilépve, a Szugnak nevezett falurészbe indulunk. Régi divat szerint épült, kovácsoltvas kerítéssel határolt hosszúkás házak között baktatunk. Az utca elején, a sáncparton öreg bácsika üldögél. Etelközy Ágoston néven mutatkozik be, majd a (konyhájába invitál. A nyolcvankét éves ember érdekes dolgokat mesél a falu már-már kiérünk a falu végére. — Építkezési engedélyeket már csak itt adunk ki. De hogy az építkezni vágyókat ne csak ezzel csalogassuk. ide, olyan — mondhatnám — újításokat vezetünk be, amelyek könnyebbé, kulturáltabbá teszik a falu lakosainak életét. Kezdeném a legfontosabbakkal, a szolgáltatásokkal. Vettünk egy tehergépkocsit, amellyel biztosítjuk a szemét elhordását. Megvásároltunk egy régi házat, ahol cukrászdát létesítettünk. Cipész, borbély van a faluban. Aztán ... tarthatatlan az óvodai helyzet. Hetven óvodás korú gyermek van a faluban, s a jelenlegi épületben csupán harmincötöt tudunk elhelyezni. így nekikezdünk egy új óvoda építésének, amire közel négymillió koronánk van. Gőzerővel építjük a művelődési házat, ahol helyet kap a — Nem, mert nemcsak én, de az egész község vállalja a munkát. Nem kell nógatni az embereket. Kihirdetjük, hogy ekkor és ekkor társadalmi munka lesz, és jön apraja-nagyja. 3. Vajányi László másfél évvel ezelőtt még a művelődési ház igazgatója volt: népművelő. Még abból az időből ismerem. Kitűnő rendezvényei csalogattak a faluba. Tudom róla, hogy a kulturális munka megszállottja, színvonalas színdarabokat rendezett. Amikor titkárrá való megválasztásáról értesültem, azonnal felvetődött ‘bennem a kérdés: Laci jó népművelő, de jő lesz-e hnb-titkárnak Is? Most megkérdezem tőle. — Hogy jó vagyok-e titkárnak? Nem az én dolgom eldönteni. Egyet tudok csak mondani: a falu fejlődését szeretném szolgálni. Fiatal vagyok, itt nőttem föl, ismerem az embereket, ők is engem, tudom, mit szeretnének, tudom, hogyan lehet őket mozgósítani. Vajányi László a művelődési ház építésénél dolgozókkal beszélget múltjáról. Tud mindent, hiszen még néhány évvel ezelőtt Is ő vezette a falu krónikáját. — Fordulat után — kezdi lassan — kettészelték a falu határát. Voltak olyan gazdák — köztük én is —, hogy a földjük egyik része ide, 'a másik része a magyarokhoz tartozott. Elképzelhetik, milyen munka folyhatott itt?! Ha például trágyáztam, útlevél kellett, hogy a földem odaát levő részét is megszórhassam. posta, bevásárlóközpont, orvosi rendelő, és a hnb irodáit is ide szeretnénk helyezni. Ez a Z-akció keretében épül és nyolcmillió koronánk van a megvalósításához. A régi kastély épületét renováljuk. A parkban szabadtéri színpadot építünk, a termekben néprajzi múzeumot rendezünk be... — Hiszen ezt még felsorolni is soki Nem félsz attól, hogy ez erő feletti vállalkozás? 4. Az esti szürkületben lassan, bámészkodva ballagunk. Ahogy a Ra- kocky-porta elé érünk, idős néni igyekszik felénk. Fehér vászonkötényben áll meg a kapuban Rakoc- ky Anna. Anélkül, hogy kérdeznénk, rákezdi: „faj, Lacikám, még nem értünk rá felszegezni az új házszámtáblát, de a jövő héten már meglesz.“ Laci mosolyogva bólint, megnyugtatja a nénit, hogy nem kérdőrevonás miatt álltunk meg, hanem a házat akarjuk lefényképezni. A néni jót nevet és indul vissza a konyhába. De így ment ez falujárásunk során mindenütt: ki ilyen, ki olyan kéréssel, kérdéssel állította meg Lacit. Látom, bizalommal fordulnak hozzá az emberek. Közvetlen viszonyban van szinte mindenkivel. Jól választottak a buzitaiak, bíznak benne, s ezt Vajányi László is tudatosítja. A buszmegállónál kezet szorítunk. Laci ezzel búcsúztat: „Nézz be hozzánk máskor is!“ — Szívesen — mondom, majd megindul a busz Kassa felé. Jól éreztem itt magam. ZOLCZER JÁNOS (A szerző felvételei) Etelközy bácsi még régi ízes történeteket mesél. Meghallgattunk szépen sorjában mindent, majd a menyecske, Etelközy Lászlóné ér- keztével azt firtatom, mennyire elégedettek az új titkárral? — Még élég új a titkárunk — mondja az asszony —, de úgy tűnik, hogy érti a dolgát. Azelőtt csak beszéltek róla, hogy ez is, meg az is kellene, de most úgy látom, ami kell, azt meg is csinálják. Járdát építettek, a temetőbe vezető út is elkészült. A művelődési ház épülőfélben van. 2. — Buzita a Kanyapta-parti községek közül központi faluvá fog fejlődni — mondja Laci, amikor Rakocky Anna POGYEBRAD GYÖRGY KEDVELI VAROSA Elmúlt korokat idéző séta Chebben Minden utazásnak célja van. Egyesek azért utaznak Firenzébe, hogy megnézzék a világhírű képtárat, mások, hogy olcsón vehessenek pulóvert és kötött ruhát. Egyesek felmásznak a Magas-Tátra vagy az Alpok egy-egy csúcsára azért, hogy onnan lássák, milyen szép a világ, mások csak azért, hogy fent legyenek, azaz sportból. Vannak, akik minden városnak, minden várnak, sőt minden romhalmaznak a múltját keresik, rég letűnt korok levegőjét. S mi most, 520 évvel Pogyebrád György királlyá választása után, a múltat felidézni indulunk Chebbe! Chebet, régi nevén Égert a Hohenstaufok korában alapították, 1266-ban elfoglalta II. Ottokár. Habsburg Rudolf a birodalomhoz csatolta, de már 1315-től Csehországhoz tartozott. 1631-ben a svédek, 1742-ben és 1745-ben a franciák foglalták el. Cheb főterén áll egy régi épület, amely vidám események színhelye lehetett a tizenötödik század közepén. Pogyebrád György, az első választott cseh király lakott 1459—1461 között ebben a házban. Cheb volt ugyanis az első város, amely behódolt a királynak, s a király nem volt hálátlan. Szívesen tartózkodott a városban, sőt diplomáciai tárgyalásait is itt tartotta. Pogyebrád György cseh király ugyanis egy európai békeszerződés megteremtésén fáradozott, s ezzel a gondolattal kimagaslott korának politikusai közül, Fia, Hynek, itt nősült meg, sőt Zdena leánya is Chebben tartotta esküvőjét. A huszita király chebi szép napjai nem tartottak sokáig. 1464-ben II. Pál pápa egyházi átokkal sújtotta és keresztes háborút hirdetett ellene. Élete további része szüntelen háborúban telt, míg 1471-ben, Mátyás magyar királlyal folytatott béketárgyalásai közepette, meghalt. Emlékét kedvelt városa büszkén és szeretettel őrzi. 1891-ben Friedrich Schiller, a nagy német költő és drámaíró Chebbe utazott. Hogy miért? Ihletet keresett. Ott akarta megírni drámáját, a Waldsteint. Schiller ezek szerint hitt abban, hogy a hely, ahol valami sorsdöntő esemény vagy véres tragédia játszódott le, évszázadok múlva is őrzi, magán viseli — láthatóan vagy láthatatlanul — az esemény nyomait. Cheb főterére érve az embert megcsapja a középkor levegője. Gótikus házak — festői erkélyekkel, oromzatokkal, csúcsíves kapukkal — fogják körbe a teret. S_ az idők folyamán majd minden ház történelmi események színhelye volt. A XIII. században épült városházán gyilkolták meg 1634. február 25-én Wallenstein Albert osztrák császári generalisszimuszt. Bejárva a házat, az ember szinte maga elé képzeli a történteket. A harmincéves háború kiváló hadvezérének szerencsecsillaga már hanyatlóban van. Wallenstein az osztrák császári udvar előtt egy idő óta gyanús. A császár parancsát, hogy vonuljon Bajor Miksa segítségére, köszvényére hivatkozva nem teljesítette, s amikor megkapta az újabb császári parancsot, hogy vonuljon a spanyolok segítségére a Rajna vidékére, összehívta tisztjeit Pilsenbe — tanácskozásra. Előterjesztette a császár parancsát és a haditanács tervét, mire tisztjei visszautasították a tervet, mint kivihetetlent, és egyben hűségüket fejezték ki Wallenstein iránt. A generalisszimusz sorsa ezzel megpecsételődött. Chebben gyűltek össze a császár hű tábornokai, és ott táborozott Wallenstein is. Lefekvéshez készülődött éppen, amikor a térről lármát és fegyverzajt hallott. Az ablakhoz lépett, megnézni, mi történik odakint. Ekkor törtek rá a gyilkosak. Wallenstein, fegyver nem lévén a kezében, egyetlen szó nélkül fogadta a halálos döfést. Mintha csak tudta volna, hogy híveit a régi, most romokban fekvő császári palotában már lemészárolták. S a gyilkosok nem büntetést, de fejedelmi jutalmat kaptak az osztrák császártól. Ez a ház — ma múzeum, amelyet 1874-ben alapítottak — láthatatlanul, de megőrizte a gyilkosság nyomát. Ha az ember úgy lép be ide, hogy semmit sem tud a múltról, akkor is érzi: itt valami sötét, véres esemény zajlott le. Schiller bizonyára nagyon sok időt töltött ebben az épületben. S most már a király és a hadvezér után szóljunk valamit a chebi polgárokról is. A macskaköves főtéren furcsa kis házcsoport áll. Hat ház egymáshoz tapadva nyúlik a magasba. Minden ház alapterülete kicsi, alig nagyobb, mint a mai modern lakások egyetlen szobájának területe. A házcsoport neve Spalíőek, története a következő: Néhány évszázaddal ezelőtt a téren, amelyet a gazdag polgárok házai öveztek, sátoros kereskedők árulták portékájukat. Bizonyos idő letelte után jogot formáltak arra, hogy ők is kőházat építhessenek a város főterén. A gőgös chebi polgárok nem akarták megengedni a „jött- ment“ piaci árusoknak az építkezést, ezért azt válaszolták: építkezhettek, de csak a magatok telkén. A sátoros kereskedők telke kicsi volt, sátornyi kiterjedésű, de kifogtak a chebieken. Felépítették apró telkükön házukat, és mivel szélességben nem terjeszkedhettek, hát a levegőbe, az ég felé törtek. Hat, hihetetlenül keskeny, többemeletes ház épült fel egymáshoz simulva. Hiába volt a tiltakozás, az ötemeletes házak századok óta állnak Cheb főterén és ma már idegenforgalmi nevezetességnek számítanak. NAGY IRÉN ÚJ SZÓ
