Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-11 / 24. szám

ÚJ szú 19 78. VI. 11. Mi újság a DEFÁnál? A DEFA játékfilmstú­dióból változatos témájú produkciók kerültek ki az idén. Néhányat ismer­tetünk ezek közül: Veiczi János rendezi a Látni akarlak benneteket című drámát. Fritz Schmenkel sorsát meséli el. aki a fasiszta Wehr­macht kötelékéből szö­kött át a szovjet partizá­nokhoz. A németek elfog­ták és a katonai bíró­ság gyilkoltatta meg Minszkben. A főszereplők között találjuk — Mura­tov partizán szerepében — az eddig indiánfilmek­ből ismert Gojko Mitiöet. Nálunk is játszották a Túl fiatal a szerelemhez? című filmet, amelynek fő­szereplője Simone V. Zgli- nicki volt. A második filmfőszerepét _ alakítja most. A film címe: Egy marék reménység, rende­zője Frank Vogel. A cse­lekmény 1948—49-ben bo­nyolódik, Berlin demokra­tikus szektorában. A háború utolsó hetei­ben játszódik a Gambit című film, az ismert ren­dező, Ralf Kirsten alkotá­sa. A történet középpont­jában apa és fia áll. Az apa — a nácikat kiszol­gáló tanító — meg akarja szerezni fia bizalmát, aki gyűlöli őt. Életével fizet, de fiát sikerül megmente­nie. A tanító szerepét Rold Ludwig játssza. Az egyik lesz a hulla — ez a címe annak a bűnügyi történetnek, ame­lyet Iris Gusner rendez Marylu Poolman, Monika Woytowicz, Gertraud Kressig és Giso Wissbach főszereplésével. Turista- csoport érkezik az NDK- ból Bulgáriába. Motorhiba miatt egy szigeten kell éjszakázniuk, és időtölté­sül „gyilkosjátékot“ ját­szanak. De amikor a cso­port egy tagját holtan találják, a játék komoly­ra fordul. Otban Atlantisba cím­mel készíti kalandfilmjét Siegfried Kühn. A szerző, Günter Kunért, az Atlan- tls-legendát választotta története alapjául. A fő­szerepeket Rolf Hoppe, Carl-Heinz Choynski, Ve­ra Srebrova és Fritz Mar­quardt játssza. Végül egy zenés víg­játék, amelynek a címe Hiev Up —• magyarra ta­lán hórukknak lehetne fordítani. Joachim Hasler témáját egy halászhajó életéből merítette, amely­nek legénysége nem tel­jesítette versenyvállalá­sának kulturális prog­ramját. Két nap alatt akarják elmaradásukat pótolni, családjaik bevo­násával, sok zenével, mó- kázással, fordulatosán. Főszereplők: Alfred Mül­ler, Frank Strobel, Rüdin- ger Joswig. lekr) A FILMEZÉS SZAMOMRA NEM KÉNYSZER Portré Shirley MacLaine-ről „Azt mondják fényes csillag vagyok egy égen — ami nincs. Kétségtelen, fur­csa időben érkeztem Hollywoodba. A ré­gi Hollywood nimbusza még élt, de már a végsőket rúgta, megéltem az amerikai film fővárosában a „nincs Hollywood“ pillanatait, és immár valamelyest füg­getlenedve, de nem felszabadulva az amerikai film igája alól, tanúja lettem a „lesz Hollywood?“ időszaknak, melyet ma is élünk, amikor már régen tudom, hogy Hollywood van, legfeljebb nem olyan, mint a régi. Nem szép, de ki­mondom: az elmegyógyintézet elme­gyógyintézet marad akkor is, ha az egyik beteg-garnitúra helyett másikat helyeznek el benne. Kérdezem: milyen egyáltalán Hollywood ege? Kérdezem: nem jobb-e a földön járni?“ Ez a néhány sor a Le ne ess a he­gyekről! című könyvből való, melynek szerzője Shirley MacLaine. Ez a néhány sor a szerző eredeti egyéniségét mutat­ja, olyan eredeti egyéniséget, mely át­ragyog a mesterségesen magasba emelt filmcsillag nimbuszán, s valóságos, belső jellembeli ragyogással tölti meg Shirley MacLaine személyét. Furcsa iróniája a sorsnak, hogy az a teremtés, aki éppen azt nem szereti, ami annyira hagyományosan, köznapian amerikai, a lehető legamerikaibb kar­riert. futotta be. Élete olyan, mint a harmincas évek fehér telefonos filmjei­nek története. Vidéki lány, ismerősök nélkül, szegé­nyen New York utcáin. Albérletet ke­res. Majd a Broadway-n, a Majestic Theatre tánckarának tagja. Nyomorúsá­gos bér. Kuporgatás. Kis reklámfilmek­ben rövid szerep — fillérekért. A kórus második sorában a jobb szélen táncol. És ő az „alternatív“. Az a segédszínész­női feladatokkal is megbízott táncosnő, aki a sztárral együtt betanulja a szere­pet. Ha világítanak: ő áll a sztár he­lyén. Ha a partnernek mozgáspróbája van: ő áll a sztár helyén. Ha kellékpró­ba van: ő áll a sztár helyén. És ha va­lami baj érné a sztárt: ő ugrik be a sze­repébe. És 1953 októberében a sztár, Caroll Haney az utolsó főpróbán elesett, eltörte a lábát. A premieren már a kó­rista alakította szerepét. Ováció. Siker. Nagy kiugrás. További harminchét elő­adás. A második után egy amerikai pro­ducer kereste. Az első szerep: Alfred Hitchcock filmjében várta. A címe: Ba­jok Harryval. És ettől kezdve szinte éve­kig ki sem lépett a hollywoodi stúdiók fénygyűrűjéből. És az eredeti egyéniségű lány — ere­deti tehetségnek bizonyult. Végtelen őszinteséggel, aranyos komédiázó kedv­vel, fáradhatatlanul dolgozott. Elemi temperamentuma áttört minden korlátot, érezni, hogy él, igazi életet él, a gyak­ran hazug világot mutató kamerák előtt. Eredeti és gyönyörű — a Nyolcvan nap alatt a Föld körül hindu hercegnő sze­repében, Wilder Házasságközvetítőjének filmváltozatában, vadnyugati filmekben, a Kérdezd meg bármelyik lányt, a Van, aki futva érkezik című filmekben, elra­gadó énekes-táncos a Kánkánban, a leg­nagyobb világsztárok oldalán. 1959-ben egy kis lifteslány szerepében I Legénylakásj Jack Lemmon partnere­ként hódította meg a világot. Yves iontandnal az Én gésámban játszott, és újra Jack Lemmon a partnere az Ir­ma, te édes remekbe sikerült filmválto­zatában. Nemzetközi sikert aratott a Libikókában, a Gambit főszerepében, a Nő' hétszer című komédiában. Remek westernekben és remek, amikor excent­rikus nőfigurákat kellett életre kelte­nie. Mozgékony érdeklődése végighajszolta a világon. ír, fényképez, dokumentum­filmet forgat, rendez, szerepel. A Le ne ess a hegyekről! című könyve önéletrajz és emlékezés, igen eredeti stílusban, friss szemmel, szórakoztatóan megírva. Második könyve: kínai útirajz. Remek énekes, kitűnő táncos. Ónálló show-ja, mellyel bejárta a világot, és amellyel Európa több országában is tur­nézott, igazi szenzáció. Néhány éve — filmszerepeit tekintve — nagyon válogatós lett. Erről is szól egy pár szót könyvében: „Lassan elérkeztem abba a korba, ame­lyet egy színésznő rossz periódusának neveznek. Megkérendő lánynak öregecs- ke leszek, anyának túl fiatal, elvált asz- szonynak túl vonzó, így nem lesz férfi sztár, aki a „férj“ szerepét alakítsa mel­lettem. Ilyenkor inkább kevesebbet, de igen hatásos filmekben kell szerepelni. A filmezés számomra nem kényszer, annyi minden más érdekeset is tudok csinálni.“ FENYVES GYÖRGY H uszonkét óra harminc perc. Forga­táshoz készülődnek a bratislavai főpályaudvaron. A peronon őrség­ben állnak a reflektorok, a stáb kabát­ba bújva forró teára vár az áprilisi éj­szakában. A várótermek csaknem telje­sen kiürültek, a vonatra váró utasok gyűrűt alkotnak a filmesek körül. Néhá- nyan csupán a színészekre kíváncsiak, mások a rendezőre, akiről hamar elter­jedt a Hangverseny a túlélőknek című filmjének közönségsikere, sok embert viszont a forgatás esetleges élménye vonzott a kamerához. Amíg a szereplők átolvassák a forgatókönyvet, DuSan Tranéík. A győztes rendezője szól leg­újabb alkotásáról. — A film történetét nehéz volna el­mondanom, s ha mégis megtenném, ok­vetlenül el kellene árulnom a miértet — ami miatt hosszú töprengés után vé­gül is úgy döntöttem: megrendezem a filmet —, s ezt nem akarom. Azért nem, mert az olvasó-nézőre csak a filmvászon előtt akarok hatást gyakorolni. Enged­je meg, hogy csupán dióhéjban vázoljam a cselekményt, amely két kiöregedett bokszoló gondolkodásmódjára, életszem­léletére épül. Valaha mindketten neves sportolók voltak, nemegyszer egymás ellenfelei, így egyiküknek természetsze­rűen vesztenie kellett. Es ez az ember A győztes forgatásán akárcsak a ringben, az életben is vere­séget szenvedett. Családi élete felborult, s egyre inkább visszavágyik a szorító­kötelek közé, hogy a jogosnak vélt adós­ságát végre törleszthesse. — A filmben csupa amatőrökkel talál­kozik majd a néző. Néhány hetes for­gatás után nem sajnálja, hogy nem hivatásos színészekkel dolgozik? — Bevallom, a forgatás kezdetén én is meglepődtem, hogy ezt a formát vá­lasztottam, de most már meg vagyok győződve: a film előnyére válik majd. Jaroslav Tomsának és Jaroslav Pucher- nak valóban ez az első filmszerepe, s hogy ismeretlenek lesznek a nézők előtt... annál hitelesebb lesz ez az egy­szerű, és mégis életteli történet. Mindketten olyan embertípusok, mint amilyenekkel a mindennapi életben ta­lálkozunk. Ha valamiben netán külön­böznének tőlük, akkor csak a fizikai képességükben. Egyikük ugyanis kasz­kadőr a barrandovi filmstúdióban, a má­sik pedig hajdani bokszoló. — Ki írta a film forgatókönyvét? — Tibor Vichta. Ö volt a szerzője A bokszoló és a halál című filmnek is, amelyet évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszottak a mozikban. A rendező asszisztense beállította a jelenetet, kezdődhet a próba. ,,Mi újság otthon, hogy vannak a gyerekek?“ — kérdezi kissé ittas állapotban a negy­venöt év körüli bokszoló a feleségét, aki hosszas keresgélés után az állomáson talál rá. Válasz helyett karon fogja őt, s erőteljes mozdulattal maga után ránt­ja. A férj azonban semmi jelét sem mu­tatja a sietésnek, sőt, energikus felesé­gét is inkább marasztalni próbálja. És itt a rendező megszakítja a jelenetet, ötlete támadt, amit nem szeretne kihagy­ni. A fél óra múlva induló gyorsvonatról lehívja a jegykezelőt, gyorsan szerepet írnak neki, s élőiről kezdik a próbát. Aztán se vége, se hossza az ismétlések­nek. Hol a rendező, hol Viktor Svoboda, az operatőr elégedetlen. Az is megtör­tént, hogy csak azért kellett megismé­telni a felvételt, mert a kábelzsinóro­kat elfelejtették kihúzni a képből, vagy pedig azért, mert a stáb megfeledkezett arról, hogy mikor indítják a mellettük álló gyorsvonatot. Szomorúságról vagy izzó feszültségről árulkodtak a tekinte­tek — nem tudom. Egy biztos: mindenki hulla fáradt volt. 5 G. SZABÓ LÁSZLÓ Jelenet A győztes című filmből; a képen Dagmar KováCiková, Pavla Böíiková és Jaroslav Tomsa, a főszereplő. (Vlado Vavrek felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom