Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-11 / 24. szám
ÚJ szú 19 78. VI. 11. Mi újság a DEFÁnál? A DEFA játékfilmstúdióból változatos témájú produkciók kerültek ki az idén. Néhányat ismertetünk ezek közül: Veiczi János rendezi a Látni akarlak benneteket című drámát. Fritz Schmenkel sorsát meséli el. aki a fasiszta Wehrmacht kötelékéből szökött át a szovjet partizánokhoz. A németek elfogták és a katonai bíróság gyilkoltatta meg Minszkben. A főszereplők között találjuk — Muratov partizán szerepében — az eddig indiánfilmekből ismert Gojko Mitiöet. Nálunk is játszották a Túl fiatal a szerelemhez? című filmet, amelynek főszereplője Simone V. Zgli- nicki volt. A második filmfőszerepét _ alakítja most. A film címe: Egy marék reménység, rendezője Frank Vogel. A cselekmény 1948—49-ben bonyolódik, Berlin demokratikus szektorában. A háború utolsó heteiben játszódik a Gambit című film, az ismert rendező, Ralf Kirsten alkotása. A történet középpontjában apa és fia áll. Az apa — a nácikat kiszolgáló tanító — meg akarja szerezni fia bizalmát, aki gyűlöli őt. Életével fizet, de fiát sikerül megmentenie. A tanító szerepét Rold Ludwig játssza. Az egyik lesz a hulla — ez a címe annak a bűnügyi történetnek, amelyet Iris Gusner rendez Marylu Poolman, Monika Woytowicz, Gertraud Kressig és Giso Wissbach főszereplésével. Turista- csoport érkezik az NDK- ból Bulgáriába. Motorhiba miatt egy szigeten kell éjszakázniuk, és időtöltésül „gyilkosjátékot“ játszanak. De amikor a csoport egy tagját holtan találják, a játék komolyra fordul. Otban Atlantisba címmel készíti kalandfilmjét Siegfried Kühn. A szerző, Günter Kunért, az Atlan- tls-legendát választotta története alapjául. A főszerepeket Rolf Hoppe, Carl-Heinz Choynski, Vera Srebrova és Fritz Marquardt játssza. Végül egy zenés vígjáték, amelynek a címe Hiev Up —• magyarra talán hórukknak lehetne fordítani. Joachim Hasler témáját egy halászhajó életéből merítette, amelynek legénysége nem teljesítette versenyvállalásának kulturális programját. Két nap alatt akarják elmaradásukat pótolni, családjaik bevonásával, sok zenével, mó- kázással, fordulatosán. Főszereplők: Alfred Müller, Frank Strobel, Rüdin- ger Joswig. lekr) A FILMEZÉS SZAMOMRA NEM KÉNYSZER Portré Shirley MacLaine-ről „Azt mondják fényes csillag vagyok egy égen — ami nincs. Kétségtelen, furcsa időben érkeztem Hollywoodba. A régi Hollywood nimbusza még élt, de már a végsőket rúgta, megéltem az amerikai film fővárosában a „nincs Hollywood“ pillanatait, és immár valamelyest függetlenedve, de nem felszabadulva az amerikai film igája alól, tanúja lettem a „lesz Hollywood?“ időszaknak, melyet ma is élünk, amikor már régen tudom, hogy Hollywood van, legfeljebb nem olyan, mint a régi. Nem szép, de kimondom: az elmegyógyintézet elmegyógyintézet marad akkor is, ha az egyik beteg-garnitúra helyett másikat helyeznek el benne. Kérdezem: milyen egyáltalán Hollywood ege? Kérdezem: nem jobb-e a földön járni?“ Ez a néhány sor a Le ne ess a hegyekről! című könyvből való, melynek szerzője Shirley MacLaine. Ez a néhány sor a szerző eredeti egyéniségét mutatja, olyan eredeti egyéniséget, mely átragyog a mesterségesen magasba emelt filmcsillag nimbuszán, s valóságos, belső jellembeli ragyogással tölti meg Shirley MacLaine személyét. Furcsa iróniája a sorsnak, hogy az a teremtés, aki éppen azt nem szereti, ami annyira hagyományosan, köznapian amerikai, a lehető legamerikaibb karriert. futotta be. Élete olyan, mint a harmincas évek fehér telefonos filmjeinek története. Vidéki lány, ismerősök nélkül, szegényen New York utcáin. Albérletet keres. Majd a Broadway-n, a Majestic Theatre tánckarának tagja. Nyomorúságos bér. Kuporgatás. Kis reklámfilmekben rövid szerep — fillérekért. A kórus második sorában a jobb szélen táncol. És ő az „alternatív“. Az a segédszínésznői feladatokkal is megbízott táncosnő, aki a sztárral együtt betanulja a szerepet. Ha világítanak: ő áll a sztár helyén. Ha a partnernek mozgáspróbája van: ő áll a sztár helyén. Ha kellékpróba van: ő áll a sztár helyén. És ha valami baj érné a sztárt: ő ugrik be a szerepébe. És 1953 októberében a sztár, Caroll Haney az utolsó főpróbán elesett, eltörte a lábát. A premieren már a kórista alakította szerepét. Ováció. Siker. Nagy kiugrás. További harminchét előadás. A második után egy amerikai producer kereste. Az első szerep: Alfred Hitchcock filmjében várta. A címe: Bajok Harryval. És ettől kezdve szinte évekig ki sem lépett a hollywoodi stúdiók fénygyűrűjéből. És az eredeti egyéniségű lány — eredeti tehetségnek bizonyult. Végtelen őszinteséggel, aranyos komédiázó kedvvel, fáradhatatlanul dolgozott. Elemi temperamentuma áttört minden korlátot, érezni, hogy él, igazi életet él, a gyakran hazug világot mutató kamerák előtt. Eredeti és gyönyörű — a Nyolcvan nap alatt a Föld körül hindu hercegnő szerepében, Wilder Házasságközvetítőjének filmváltozatában, vadnyugati filmekben, a Kérdezd meg bármelyik lányt, a Van, aki futva érkezik című filmekben, elragadó énekes-táncos a Kánkánban, a legnagyobb világsztárok oldalán. 1959-ben egy kis lifteslány szerepében I Legénylakásj Jack Lemmon partnereként hódította meg a világot. Yves iontandnal az Én gésámban játszott, és újra Jack Lemmon a partnere az Irma, te édes remekbe sikerült filmváltozatában. Nemzetközi sikert aratott a Libikókában, a Gambit főszerepében, a Nő' hétszer című komédiában. Remek westernekben és remek, amikor excentrikus nőfigurákat kellett életre keltenie. Mozgékony érdeklődése végighajszolta a világon. ír, fényképez, dokumentumfilmet forgat, rendez, szerepel. A Le ne ess a hegyekről! című könyve önéletrajz és emlékezés, igen eredeti stílusban, friss szemmel, szórakoztatóan megírva. Második könyve: kínai útirajz. Remek énekes, kitűnő táncos. Ónálló show-ja, mellyel bejárta a világot, és amellyel Európa több országában is turnézott, igazi szenzáció. Néhány éve — filmszerepeit tekintve — nagyon válogatós lett. Erről is szól egy pár szót könyvében: „Lassan elérkeztem abba a korba, amelyet egy színésznő rossz periódusának neveznek. Megkérendő lánynak öregecs- ke leszek, anyának túl fiatal, elvált asz- szonynak túl vonzó, így nem lesz férfi sztár, aki a „férj“ szerepét alakítsa mellettem. Ilyenkor inkább kevesebbet, de igen hatásos filmekben kell szerepelni. A filmezés számomra nem kényszer, annyi minden más érdekeset is tudok csinálni.“ FENYVES GYÖRGY H uszonkét óra harminc perc. Forgatáshoz készülődnek a bratislavai főpályaudvaron. A peronon őrségben állnak a reflektorok, a stáb kabátba bújva forró teára vár az áprilisi éjszakában. A várótermek csaknem teljesen kiürültek, a vonatra váró utasok gyűrűt alkotnak a filmesek körül. Néhá- nyan csupán a színészekre kíváncsiak, mások a rendezőre, akiről hamar elterjedt a Hangverseny a túlélőknek című filmjének közönségsikere, sok embert viszont a forgatás esetleges élménye vonzott a kamerához. Amíg a szereplők átolvassák a forgatókönyvet, DuSan Tranéík. A győztes rendezője szól legújabb alkotásáról. — A film történetét nehéz volna elmondanom, s ha mégis megtenném, okvetlenül el kellene árulnom a miértet — ami miatt hosszú töprengés után végül is úgy döntöttem: megrendezem a filmet —, s ezt nem akarom. Azért nem, mert az olvasó-nézőre csak a filmvászon előtt akarok hatást gyakorolni. Engedje meg, hogy csupán dióhéjban vázoljam a cselekményt, amely két kiöregedett bokszoló gondolkodásmódjára, életszemléletére épül. Valaha mindketten neves sportolók voltak, nemegyszer egymás ellenfelei, így egyiküknek természetszerűen vesztenie kellett. Es ez az ember A győztes forgatásán akárcsak a ringben, az életben is vereséget szenvedett. Családi élete felborult, s egyre inkább visszavágyik a szorítókötelek közé, hogy a jogosnak vélt adósságát végre törleszthesse. — A filmben csupa amatőrökkel találkozik majd a néző. Néhány hetes forgatás után nem sajnálja, hogy nem hivatásos színészekkel dolgozik? — Bevallom, a forgatás kezdetén én is meglepődtem, hogy ezt a formát választottam, de most már meg vagyok győződve: a film előnyére válik majd. Jaroslav Tomsának és Jaroslav Pucher- nak valóban ez az első filmszerepe, s hogy ismeretlenek lesznek a nézők előtt... annál hitelesebb lesz ez az egyszerű, és mégis életteli történet. Mindketten olyan embertípusok, mint amilyenekkel a mindennapi életben találkozunk. Ha valamiben netán különböznének tőlük, akkor csak a fizikai képességükben. Egyikük ugyanis kaszkadőr a barrandovi filmstúdióban, a másik pedig hajdani bokszoló. — Ki írta a film forgatókönyvét? — Tibor Vichta. Ö volt a szerzője A bokszoló és a halál című filmnek is, amelyet évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszottak a mozikban. A rendező asszisztense beállította a jelenetet, kezdődhet a próba. ,,Mi újság otthon, hogy vannak a gyerekek?“ — kérdezi kissé ittas állapotban a negyvenöt év körüli bokszoló a feleségét, aki hosszas keresgélés után az állomáson talál rá. Válasz helyett karon fogja őt, s erőteljes mozdulattal maga után rántja. A férj azonban semmi jelét sem mutatja a sietésnek, sőt, energikus feleségét is inkább marasztalni próbálja. És itt a rendező megszakítja a jelenetet, ötlete támadt, amit nem szeretne kihagyni. A fél óra múlva induló gyorsvonatról lehívja a jegykezelőt, gyorsan szerepet írnak neki, s élőiről kezdik a próbát. Aztán se vége, se hossza az ismétléseknek. Hol a rendező, hol Viktor Svoboda, az operatőr elégedetlen. Az is megtörtént, hogy csak azért kellett megismételni a felvételt, mert a kábelzsinórokat elfelejtették kihúzni a képből, vagy pedig azért, mert a stáb megfeledkezett arról, hogy mikor indítják a mellettük álló gyorsvonatot. Szomorúságról vagy izzó feszültségről árulkodtak a tekintetek — nem tudom. Egy biztos: mindenki hulla fáradt volt. 5 G. SZABÓ LÁSZLÓ Jelenet A győztes című filmből; a képen Dagmar KováCiková, Pavla Böíiková és Jaroslav Tomsa, a főszereplő. (Vlado Vavrek felvétele)
