Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-28 / 22. szám

„Sohasem kellett szégyenkeznem...” A lekenyei (Bohúiíovo) Mol­nár Terézia a járás fejlesztésé­ben végzett munkájáért nemrég emlékérmet kapott. Ebből az alkalomból beszélgettem el ve­le. 74 éves. Fiatal kora óta be­kapcsolódott a közéleti tevé­kenységbe. A felszabadulás utá­ni nehéz esztendőkben kitűnt a közös munka iránti lelkese­désével. 1948-ban a nőszövet­ség helyi szervezetének elnö­kévé választották, s ezt a tiszt­séget 1975-ig töltötte be. A kezdeti ne­hézségekre nem szívesen emlék­szik vissza: a nehéz napi munka után az agitálás, a gyű­lések voltak napirenden, a feladatok nagyok voltak, és tel­jesíteni kellett őket. „Sohasem kellett szégyenkeznem. A rám bízott munkát mindig elvégez tem“ — emlékezik. A sok fá­radságot azonban a siker min­dig elfeledtette. Ott volt a szö­vetkezet megalapításakor is. Vezetőségi tagnak választották. Szükség volt akkor nemcsak a dolgos kézre, hanem Teréz né­ni tanácsaira is. 16 éven át mint a vezetőség tagja irányította a közös gaz­daságot. Képviselőnek, majd tanácstagnak is megválasztot­ták. Mint népbíró 25 évig mű­ködött. S a JEDNOTA fogyasztá­si szövetkezet helyi szervezeté­nek vezetőségi tagja volt hosz- szú ideig. A Vöröskereszt mun­kájából is kivette részét. Az 1960-as év életének legkiemel­kedőbb határköve. Ekkor lépett a CSKP tagjainak sorába. Azóta még nagyobb felelősségérzettel és lelkesedéssel végzi munká­ját. Az arcán mély barázdákat szántottak az élet viszontagsá­gai, de ő fiatalos lendülettel tevékenykedik, szervez, mozgó­sít. Szereti a rendet és a pon­tosságot. Ezért tisztelik őt az emberek. A legutóbb kapott emlékérem a többi kitüntetéssel együtt, hasznos és önfeláldozó munkájának elismerése. BÁNYÁSZ IDA ERŐSEK VOLTUNK! A szímői (Zemné) pártszer­vezet tagjai 10 évvel ezelőtt, megalakulásának 40. évforduló ja alkalmából, írásban rögzítet­ték a szervezet történetét. Nemrég Nagy Béla (a felvéte­len) elvtárssal átlapoztuk a krónikát. Amikor a sorokat ol­vasta, felidéződitek benne az események. Az 1931-es évnél megállított. Ugyanis egy akko­ri jelentős napról nem számol be a krónika. Az ő visszaemlé­kezésével kiegészítjük: „1931-bem piros pünkösd nap­ját zászlóbontási ünnepséggel szerettük volna emlékezetessé tenni. Büszkék voltunk az asz- szonyaink készítette új. vörös bársonyzászlóra. A jelvény, a hímzett betűk és a rojt arany­színű volt rajta. Az ünnepség egyben csatlakozás lett volna a dél-szlovákiai sztrájkmozga­lomhoz és tiltakozás az elnyo­más ellen. A mezőgazdasági munkások éheztek. A nők öt-, a férfiak hétkoronás napszá­mért dolgoztak. Az ünnepélv megtartására engedélyt kér­tünk a komáromi járási hiva­taltól. Major István és Mezé István készült beszéddel. Major elvtársért Kurcsa János indult motorkerékpáron Kosűtra. Alig­hogy elhagyta Szímőt, 47 fegy­veres csendőr és a járási bün­tető bizottság főnöke ielent meg a községben. Körülzárták a községházát. Közben táv­irat érkezett, amelyben be­tiltották az összejövetelt. A falu szélén egy huszárszázarl is feltűnt. A pártszervezet ve­zetősége, a körüQmények mér­legelése után úgy határozott, hogy az ünnepség elmarad Helyette néma tüntetést szer­veztünk. Alig fél óra alatt a párt tagjai mellé felsorakoztak a kubikosok és az eladósodott földművesek is. Ekkor már visszaérkezett Kurcsa lános Kosűtról. Néhány mondattal elmondta az eseményeket: A községet a csendőrök körül­zárták. embert öltek. Majort letartóztatták, a megrendítő hírt suttogva adták tovább a tüntetők. Ökölbe szorított kéz­zel meneteltünk a falun végig, farkasszemet néztünk a roham sisakos, szuronyt viselő karba tálammal. Az esti órákban le­tartóztatták a Kutrucz testvé reket, Kurcsa Jánost és engem Vasra verve vittek a komáromi fegyházba. A főbíró nem tu dott ellenünk vádat kieszelni Megtorlásként hat hétre előze­tesen letartóztatott. Kosúton vérontás is volt. Szírnőn a ci­nikus embertelenség csődöt mondott. Ezzel a nappal is bi­zonyítottük, hogy a mi pártunk erősebb a csendőrszuronyok­nál. Ezért szeretném, ha ez a nap is bekerülne a pártszer­vezet történetébe.“ BÚKOR JÖZSEF Jól felkészültek Gyakorlat előtt (A szerző felvétele) A Tűzoltószövetség rozs- nyói (Ro2ftava) járási pa­rancsnokságán érdeklődtem Lázár Lóránt főhadnagytól a járás szervezeteinek mun­kájáról. Elmondta, hogy ta­valy kilenccel volt.kevesebb tűzeset, mit az előző évben. Még mindig sok esetben okozott tüzet a gondatlan­ság, a biztonsági előírások meg nem tartása. A különböző versenyeken szép eredményeket érnek el. A járások között meghirde­tett versenyben hatodik he­lyen végeztek. Évente rend­szeresen négyszer tartanak polgári védelmi tanfolyamo­kat. Ezek iránt nagy az ér­deklődés, amit a 95 százalé­kos részvétel is bizonyít. A motorcsónak-!) usználat ver­senyében, melyet szlovákiai méretben rendeztek meg, második helyezést értek el. Szükségük van a csónak he­lyes használatának elsajátí­tására, mert a járás terüle­tén évente többször is kiön­tenek a folyók, s ilyenkor bizony kell a segítség. Éven­te egymillió koronát fordí­tanak a felszerelés bővítésé­re, cserélésére. A járásban a Tűzoltószövetségnek százegy .alapszervezete van. Tíz mű­ködik különböző üzemekben, a többi pedig falusi szerve­zet. Az alapszervezetek 3778 tagot számlálnak. GÁL EDIT Újabb öt tag Bronzérmes munkabrigád A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Építőipari Válla­lat nagymegyeri (Calovo) rész­legén dolgozik Németh János villanyszerelő-mester 15 tagú szocialista munkabrigádja. Ez év februárjában elnyerték a szocialista munkabrigád cím bronz fokozatát. Kiváló munká­jukért többször részesültek el­ismerésben. Az oklevelek és diplomák is ezt bizonyítják. A kollektíva fő feladatának a terv teljesítését tartja. Az első negyedévben előirányzott 1 mil­lió 200 ezer koronás tervet 6 ezer koronával túlteljesítették. A második félévre viszont 30 ezer koronával magasabb a terv, de ez a munkabrigádnak nem jelent problémát. Jó mun­kaszervezéssel és fegyelmezett­séggel ezt is teljesítik. Munká­juk igényes: ők gyártják a köz­ponti villanykapcsoló-szekré­nyeket és szerelik a villanyt a járási építőipari vállalat építet­te objektumokba. Munka után közösen szóra­koznak, kirándulnak. Az idén Bulgáriába készülnek, és gyógy­kezelésre is többen mennek kö­zülük. Hazánk szépségeivel há­rom kiránduláson ismerkedhet­nek meg. Gyermekeikről is gondoskodnak: pionirtáborban töltik majd a nyári szünidőt. ÖLLÉ FERENC Százfiz lakás terven felül A Komáromi (Komárno) Me­zőgazdasági Műszaki Középis­kola és Tangazdaság pártalap- szervezetének tagjai egyik fon­tos teendőjüknek tekintik a ta­nulóifjúság politikai nevelését. Gyűléseiken rendszeresen fog­lalkoznak az iskola SZISZ-szer- vezetének munkájával. Nem ha­nyagolják el az ifjú párttagje­löltek politikai továbbképzését sem. A szervezeten belül kü­lön csoport foglalkozik a jelöl­tekkel. A vezetőség tagjai az összejöveteleken elbeszélgetnek a fiatalokkal az időszerű politi­kai eseményekről. Igyekeznek a tagjelölteket mindjobban bevon­ni az alapszervezet munkájába. Természetesen csak olyan ta nulőkat vesznek fel a párt so­raiba, akik jő magaviseletük­kel, szorgalmas munkájukkal és eredményes közéleti tevékeny­ségükkel kiérdemlik azt. KISS GYULA A Munkaérdemrenddel kitün­tetett Nitrai Magasépítő Válla­lat érsekújvári (Nővé Zámky) íőépítési részlege az első ne­gyedévben 100 százalékra telje­sítette termelési tervét. A komplex lakásépítés terén ter­ven felül száztíz lakást adtak át, ami évi tervfeladatuk 22 százalékát jelenti. A vállalat az új városi kórház építésekor is teljesítette az előírt tervet. A következő negyedévben javítani akarják az irányítást, s még na­gyobb súlyt helyeznek a dolgo­zókról való gondoskodásra. Az eddiginél szélesebb körben fog­ják alkalmazni a szocialista munkaversenyt és felajánlást. SZÁRAZ PÁL A losonci (Luőenec) já­rásnak gazdag forra­dalmi múltja van. A város és környéke dolgozói mindenkor bátor harcosok­ként szálltak szembe az el­nyomással, a kapitalista ki­zsákmányolással. A munká­sok tüntetéseikkel, sztrájk­jaikkal nemcsak a hazai munkásosztály figyelmét és rokonszenvét vívták ki. ha­nem a nemzetközi proleta­riátus elismerését is. Ezt bi­zonyltja az a tény, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10. évfordulója alkalmából 1927-ben a moszkvai DYNAMO munká­sai és bolsevik pártja vörös zászlóval ajándékozta meg a losonci kommunistákat. A zászlót a kommunista párt hű harcosai illegálisan jut­tatták el hazánkba, illetve Losoncra. Egészen biztosan még nem tudják, hogy sze­mély szerint ki hozta el Moszkvából. Feltételezik, hogy a CSKP alapító tagja, Herz Sándor, a CSKP KB tagja, aki abban az időben Moszkvában járt. A moszkvai elvtársak a zászlóval üdvözlő levelet is küldtek a losonci kommunis­táknak. Idézet a levélből: „ ... a losonci kommunisták­nak ajándékozzuk ezt a zászlót mint jelképet, hogy Önöket állandóan emlékez­tesse a vörösproletárok hősi harcára és a kommunizmus 10 év előtti nagy győzelmé­re. Mi, a DYNAMO munkásai nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy Önöknek, u losonci járás hős proletár­jainak adományozhatjuk a nemzetközi proletárforrada­lom vörös zászlaját.“ A zászlónak dicső törté­nete van, ezért a losonci kommunisták még a szemük fényénél is jobban féltették, és mint ereklyét őrizték. Az ajándékba kapott vörös zászlót a nagy nyilvánosság­nak zászlóavatási ünnepség keretében ötven évvel ez­előtt, 1928. május elsején mutatták meg a város főte­rén, az akkori „búzatéren“ a május elsejei nagy mani- fesztáción. Ez alkalommal 20 pártszervezet tűzte a zászló mellé a rúdra a sa­ját maguk készítette vörös szalagot, annak jelképéül, hogy megértették és magu­kévá tették a moszkvai test­vérek üzenetét: tovább har­colnak a kapitalizmus meg­döntéséért, a proletárforra­dalom nemzetközi győzelmé­ért! A kommunista párt óva­tosságból a zászló őrzésére a saját soraiból 60 tagú „zászlóőrséget“ szervezett. Az őrségnek 1928. május 1-én az volt a feladata, hogy a zászlót minden kö­rülmények között meg kell védeni az esetleges elkob­zás elől. Ez sikerült isi A vörös zászlót a fa­siszta megszállás alatt a kommunisták egymás között és különböző helyeken (temetőben, fatar­tóban elásva, fejpárnába be­varrva, ágyba beágyazva) rejtették el. A moszkvaiak ajándékát 1945 óta nem kell rejteget­ni. Azóta büszkén lobogtatja a májusi szellő minden má­jus elsején és más ünnepé­lyeken. Éppen most van öt­ven éve annak, hogy a lo­sonci kommunisták hivatalo­san átvették, felavatták. Üt­vén éve fáklyaként lobog, hirdeti a proletárnemzetkö- ziség eszméjét. E jubileumi évforduló alkalmából az utókor nevében köszönetét mondunk az adományozók­nak, a moszkvai DYNAMO üzem kommunistáinak, mun­kásainak, hogy vörös zászlójukkal kitüntettek bennünket. Hálás köszö­netét mondunk mindazok­nak az elvtársaknak, akik a nehéz időkben életük koc­káztatása árán is megőrizték számunkra ezt az ereklyét. CSÁK ISTVÁN Jubilál a vörös zászló! 1978. V. 28. io Az utolsó taggyűlésen öt jelöltet fogadtak soraikba. Csiesai Ilona aktivista jelenlété­ben Hodek György mérnök, az alapszerve­zet elnöke átadja a jelölteknek az igazol­ványt. (Rada József felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom