Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-28 / 22. szám

Jubileumi számvetés-vázlat A BELKERESKEDELEM ÁLLAMOSÍTÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁN Könyörtelen konkurrenciaharc és profithajsza — ez a tőkés kereskedelem motorja. Ezzel szemben a szo­cialista kereskedelemé a lakosság szüntelenül növekvő igényeinek és szükségleteinek mind tökéletesebb kielé­gítése. Cáfolhatatlan gazdaságtani tétel ez, amelyet nálunk ékesen bizonyítottak a polgári köztársaságban nyert gyakorlati tapasztalatok csakúgy, mint szocialista belkereskedelmünk fejlődésének éppen három évtizedes múltja. A Nemzetgyűlés 1948. április 28-án fogadta el azokat a törvényeket, amelyek államosították a belkereske­delmet is. Tulajdonképpen, egy bonyolult és nehéz folyamatot fektettek jogi alapokra és indítottak el, amely­nek kezdetét a több mint ötven alkalmazottat foglal koztatú kereskedelmi vállalatok, az egész nagykereske­delem, továbbá az áruházak, az utazási irodák, az éttermek és a szállodák szocializálása jelentette. A következő öt esztendőben azután — elhanyagolható kivételektől eltekintve — rendkívül következetesen befejeztük a belkereskedelem államosítását. Az azóta elért eredmények ezt a lépést és annak helyességét minden vo­natkozásban megerősítették, annak ellenére, hogy a fejlődés nem egy problémával, kerékkötővel, sőt buk­tatóval is járt és jár. Ennek igazolására hívjuk segítségül a statisztika beszédes adatait. az igényeket átorientáljuk az értékesebb élelmiszer­félékre. Az viszont már kevésbé jó dolog, hogy el­tekintve a majdnem megkétszereződött vajfogyasz­tástól, az annyira egészséges tej és tejtermékek iránt megmutatkozó igény lassan növekszik. A kérdéses időszakban egy főre eső fogyasztásuk 195,8 kilo­grammról csak 210,4 kilogrammra növekedett. A cu­korral jól, talán túlságosan is jól állunk, hiszen 28,6 kilogramm helyett 1975-ben már fejenként 38 kilo­grammot „kebeleztünk be“ belőle. A tojást is jobban szeretjük, mint azelőtt (183, illetve 297 darab évente és fejenként). Abba viszont semmiképp sem nyugod­hatunk bele, hogy kedvezőtlenül alakult, vagyis csökkent a zöldség és a gyümölcs fogyasztása, ezzel szemben emelkedett a szeszes italok konzumja. Erre még az a különben örvendetes tény sem gyógyír, hogy 14,3 literről 70,9 literre emelkedett az alkohol- mentes üdítőitalok egy főre eső fogyasztása. Láthat­juk tehát, hogy a kedvező tendenciák mellett akad­nak olyanok is, amelyeken változtatnunk kell. Az iparcikkek értékesítése Rohamos fejiőilés A kiskereskedelmi forgalom a kérdéses időszakban országosan majdnem a hatszorosára növekedett, Szlo­vákiában pedig még ennél is nagyobb arányban — 8,5-szörösére. Ennek keretén belül érdekes egy pil­lantást vetni arra, hogy milyen volt ennek a forga­lomnak az összetétele. Ehhez vegyük alapul az el­múlt negyed évszázadot, vagyis az 1953—1977-es éveket. Előrebocsájtjuk, hogy e tekintetben érdek és köve­telmény volt annak elérése, hogy az iparcikkek ér­tékesítésének hányada nagyobb legyen az élelmiszer­eladás hányadánál. Ez jellemzi ugyanis a fejlett gazdasági életet. Nos, sok minden változott ebben a vonatkozásban is, mégpedig a várakozással össz­hangban. Felfigyeltető tény, hogy 1953-ban a kis­kereskedelmi forgalomnak még csaknem hatvan szá­zalékát tette ki az élelmiszer. Tavaly viszont már csak — és ismét hangsúlyozzuk: ez jó dolog — 47,3 százalékát. Ogy is mondhatjuk, ma már csak a ki­sebbik részét esszük meg annak, amit megkeresünk és bevásárlásra szánunk. A rohamos ütemű fejlő­désről tanúskodik egy további adat is, amely min­denki számára érthető és sokatmondó. Az elmúlt esztendőben, 1953-hoz képest, az egy főre jutó kis­kereskedelmi forgalom több mint megháromszorozó­dott. Koronákban kifejezve ez annyit jelent, hogy a köztársaság egy-egy lakosára számítva akkoriban 4922 koronát, tavaly pedig már 15 260 koronát vettek át a kiskereskedelmi szervezetek. ílelmiszerfogyasztásunk alakulása Jóllehet az élelmiszer értékesítésének hányada_ csökkent, eladása — néhány kivételtől eltekintve többé-kevésbé növekedett. Lássuk a legfontosabb élel­miszerfajták alakulásának indexszámait. Vegyük pél­dául a húst és a hústermékeket. Az egy főre eső fogyasztás az 1953. évi 42,1 kilogrammról 1975-ben 81,1 kilogrammra növekedett és e tekintetben világ- viszonylatban a listavezetők közé tartozunk. Ennek keretében több mint megháromszorozódott a baromfi­hús fogyasztása. Nem bánjuk azt, hogy a sertészsír és a szalonna fejenkénti fogyasztása 6,3 kilogramm­ról 6 kilogrammra csökkent, viszonylag lassan emel­kedett általában a zsiradékfogyasztás (15 kilogramm­ról 19,9 kilogrammra), s kifejezetten örülünk a zsír­nál egészségesebb növényi étolajok fogyasztása csak­nem őtven százalékos növekedésének, hiszen ez meg­felel az ésszerű táplálkozás követelményeinek. Ehhez hasonlóan a liszttermékek értékesítésének csökke­nése is (a rizst beleértve 136,5 kilogrammról 108,1 kilogrammra) megfelel annak a törekvésünknek, hogy Ismét csak néhány tényt említünk meg. A gyapjú- és kötött anyagok eladása 1953 és 1978 között több mint megkétszereződött. Lábbeliből 16 millió pár he­lyett 26,5 millió kelt el, készruháből pedig 14 millió helyett majdnem 33 millió. A tartós fogyasztási cik­kek értékesítése igen gyorsan ível felfelé. így pél­dául 32,5 ezer mosó- és csavarógép helyett nem kevesebb mint 395 ezer. Rádiókészüléket nem kilenc- venezret vittek haza a vásárlók, hanem 480 ezret. A tévékészülékeknek is természetesen nagy volt a keletjük. A kezdet kezdetén, vagyis 1953-ban csak 355 került belőlük mutatóba a lakásokba, de 1976- ban már 290 ezer talált gazdájára. Személygépkocsit pedig még 1965-ben is csak 29 ezret adott el a bel­kereskedelmi hálózat, míg tizenegy évre rá már több mint 131 ezret. így sorolhatnánk tovább az adatokat, tényeket, amelyek belkereskedelmünknek a szocializálás óta megtett útja egy-egy méterét vagy éppenséggel mér­földkövét jelentik. Azokat az eredményeket, amelye­kért köszönettel tartozunk a kereskedelemben becsü­letesen dolgozó több százezer, nagyobb részt női dolgozónak. Ez a köszönöm természetesen egyúttal kötelezi is őket. Arra, hogy maradéktalanul eleget tegyenek azoknak a követelményeknek, amelyeket lakosságunk jobb ellátása, igényeinek még tökéle­tesebb kielégítése érdekében pártunk központi bizott­sága elsősorban tavaly májusi ülésén támasztott. (gály) 1978. V. 28. MEGTÖRT A JÉG Gyermekjátszótér, gázvezeték, iskolai étterem Z-akcióban • Az üzemek mindenben segítenek # A Vince erdőben üdülőköz­pontot építenek M unkásmozgalmi múltjáról Szlova- kia-szerte ismerik. Az itteni kon­zerv- és cukorgyár termékei, az itt készített liszt, no meg a len- és kendergyár készítményei, tovább öregbí­tették hírnevét. Ennek ellenére a galán- tai járáshan a múltban többször is hallottam: Diószegen (Sládkoviüovo) megállt az idő, a községfejlesztés te­rén egy helyben topognak. Bizonyítja ezt az is, hogy a múlt választási idő­szakban csak egymillió 507 ezer ko­rona értéket hoztak létre. Azt mond­ják, több építkezés megkezdését a tervdokumentáció hiánya tette lehetet­lenné. Bátrak voltak a vezetők, a község lakossága és a jnb is, amikor jóvá­hagyta a mostani választási programot. Ebben ugyanis az áll, hogy a Z-akció beruházási részében 1981-ig több mint húszmillió korona értéket hoznak léire. Ám az azóta eltelt két év alatt a dió­szegiek már bizonyítottak. Tavaly a nemzeti bizottságok versenyében járási elsőségre tettek szert. Pavol HaSko, a hnb elnöke néhány héttel ezelőtt jogos büszkeséggel vette át az SZSZK kor­mánya elismerő oklevelének első fo­kozatát és a vele járó 50 000 korona pénzjutalmat. Mi is rejlik a kitüntetés mögött? Er­re a kérdésre a községben kerestem a választ. A megszólított járókelők, a be­vásárolni siető asszonyok csak annyit mondtak, a jövőben is hallani fogunk róluk. Amit építettek, annak maguk veszik hasznát. Benkovsky Pál, a hnb titkára pedig nem kis büszkeséggel újságolja; , — Mi vagyunk a járásban a negye­dik község, ahol ifjúsági és píonírhá- zat létesítettünk. Igaz, erre a célra egy régi épületet alakítottunk át, de meg­felel a küldetésének. Szomszédságában az idén gyermekjátszótér készül, ahol hinta, körhinta, tenisz- és kézilabda- pálya Is lesz. Az említett létesítmény­re igen nagy szükség volt, mert köz­ponti község lévén alapiskolánkba mintegy 800 gyermek jár. Diószegen nemcsak a fiatalokra, ha­nem az idős emberekre is gondoltak. A művelődési otthon átépítésekor nyug­díjasok klubját is létesítettek, amely­nek ma 74 tagja van. A tervezők arra is gondoltak, hogy nem mindenki bírja a dohányfüstöt. így lett a klubnak két helyisége, amelyhez konyha is tartozik. Itt meg lehet melegíteni a magukkal hozott ételt és feketekávét is lehet főzni. Azon kívül, hogy az idős embe­rek egymással szórakozhatnak, időn­ként előadást hallgatnak, főleg egész­ségügyi témákról. — Amire évekig gondolni sem mer­tünk, megvalósult. Befejeztük a gázve­zeték építésének első szakaszát, ter­mészetesen Z-akció keretében, ösztő' az 5450 lakosú község egyharmada él­vezheti majd a gáztűzhelyek előnyét — folytatja az elnök. — A választási időszak végére a gázvezeték a község egész területén elkészül. A múlt év őszén befejezték az isko­lai étterem építését is, amelynek azon­ban van egy kis szépséghibája; mind­máig nem lehet üzembe helyezni, még­pedig amiatt, hogy nincs megfelelő ivóvíz. A hnb erről valahogy megfeled­kezett. Az új tanév kezdetéig — ha sikerül — a cukorgyárból vezetik el ide a vizet. Erre azonban már építke­zés közben is gondolhattak volna. Nemrég a közeli Vince erdőben- ter­málvízre bukkantak. Ma már megvan az elképzelés arról, hogyan is fogják hasznosítani. Üdülőközpontot építenek, két medencében a felnőttek, egyben pedig a gyermekek fürödhetnek majd. — Az ivóvizet biztosító kút már el­készült, a vízszűrőberendezés és a szennyvízcsatorna-hálózat építése fo­lyamatban van — folytatja HaSko elv­társ. Ezenkívül tető alatt van már az első épület is, amelyet főleg különbö­ző tanfolyamok megtartására haszná­lunk majd fel. Alkalmanként negyven ember kényelmét szolgálja majd. Az átadás határideje az év vége, de . ezt egy negyedévvel előbbre szeretnénk hozni. — Sikerül? — Biztosan. Szeptemberben már tan­folyamot tervezünk ott... A mi lako­saink, amint látja, kitesznek magukért. Ugyanis az említett építkezés is társa­dalmi munkában készül. — Az év végére a párját ritkító ra­vatalozó is elkészül — veszi át a szót a titkár. — Hűtőboxszal is el lesz látva. A felsorolás hallatán az ember hinni sem akarja, hogy két év alatt ebben a községben több létesítmény épült fel, mint azelőtt tíz év alatt. Hogyan csinálják, mi az eredményeik titka? — vetődik fel bennem a gondolat. Mielőtt mindezt szavakba önteném, az elnök már válaszol is: — A község területén levő üzemek­kel együttműködési szerződést kötöt­tünk. A magtermelő állami gazdaság a ravatalozó építését patronálja, segíti a munkálatokat géppel és szakemberrel. A len- és kenderfeldolgozó üzem az is­kolai étterem építésénél tett ki ma­gáért. A cukorgyár dolgozói a Vince- erdei akciónál szorgoskodnak. A hnb és az üzemek vezetői jól megértik egy­mást. A társadalmi munkákban kitett ma­gáért a Honvédelmi Szövetség, a Vö­röskereszt. Varga Elemér a Nyugat­szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság­tól elismerő oklevelet kapott azért, mert több mint 3Q0 társadalmi munka­órát dolgozott le. A múlt évben min­den képviselő legalább 40 óra társa­dalmi munkát végzett. Élen jártak: Kapuca Tibor, Szalay Károly, Jozej Rezinger, Szolga Mária, PriSka Vavrí- ková és a két iskola pionírjai. A falu lakosai, az üzemek dolgozói 1977-ben 107 063 órát dolgoztak társadalmi mun­kában, amivel 6 158 177 korona értéket hoztak létre. — A falu fejlesztésében az ütemet a következő években még tovább fo­kozzuk — állapítja meg a titkár. A Z-akcióban 3,5 millió korona ráfordí­tással felépítjük a honvédelmi sportok házát, amelyhez lövölde, motocross- versenypálya és több olyan létesítmény tartozik majd, amely elősegíti a lakos­ság és a fiatalok honvédelmi felkészí­tését. — Az idén a művelődési ház alapo­zását is elkezdjük — vág a titkár szavába az elnök. — Ez is társadalmi munkában két szakaszban épül. Teljes átadásával a következő választási idő­szakban számolunk. Állami beruházással jövőre megkez­dik a vízvezeték-hálózat építését. Saj­nos, nem ezzel párhuzamosan készül a szennycsatorna-hálózat, ami azt je­lenti, hogy kétszer kell az utakat, a virágágyakat felásni. A két akciót talán egyszerre nem lehet megvalósítani, de párhuzamba lehetett volna hozni. Az említetteken kívül a vendéglátóipar vendéglő építését kezdi el, azaz kezde­né el. Az akció megkezdését késlelteti, hogy az egyik családi ház felvásárlása elhúzódik. Apróságok ezek, amelyek sok-sok bosszúságot okoznak és okoz­hatnak a jövőben is. — A családi házak negyedében ha­marosan egy óvoda és bölcsőde is épül a járulékos építkezések kereté­ben. A másik lakótelepünkön, ahol üzemi szövetkezeti és állami lakóházak épülnek, az építkezések lassú üteme miatt az óvoda és a bölcsőde építésé­nek megkezdése még várat magára — szögezi le bosszúsan az elnök. Ha két lakótelepen az említett gyermekintéz­mények elkészülnének, megszűnnének ezen a téren a gondjaink. Ami a szol­gáltatásokat illeti, hosszú a jávítások- nál a várakozási határidő, és szerintem nem ártana, ha ilyen nagy község gyorstisztító berendezést kapna. Le­het, hogy ez a vágyunk is teljesül egy-két év múlva, mert a fejlődés nem állhat meg, nem topoghatunk egy helyben. NÉMETH JÁNOS A lakosok mindigszívesen segítenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom