Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-14 / 20. szám
belőlük. De az sem ritka eset, hogy a főiskolán is megállják helyüket. Gyakran járunk velük sétálni a városba, télen korcsolyázni a jégpályára. Látom rajtuk az örömet, amikor egy-egy ilyen séta, vagy játék alkalmával barátra lelnek a városi gyerekek között, a maguk módján beszélgetnek, szórakoznak velük. Talán ők, a gyerekek értik meg egymást a legjobban: jelekből, az arcjátékból, egy-egy szemvillanásból is kiérzik egymás gondolatait. Ügy hiszem, jól érzik itt magukat a gyerekek, megszokták a környezetet. Örömmel mennek haza, de szívesen térnek vissza. A szülők is gyakran meglátogatják őket. Leveleznek a gyerekekkel, csomagokat küldenek nekik. S nekem egy-egy ilyen szülőlátogatás alkalmával jő érzés látni, hogy a süketnémaként idekerült gyerekek idővel beszélni kezdenek, társaloghatnak a szüleikkel, szó- 9 val is kifejezik szeretetüket, ragaszkodásukat. Nagyon hálásak tudnak lenni mindenért. 3. Nem mondok újat, de azért leírom: A legáldozatosabb pedagógiai munka itt, ebben és az ehhez hasonló iskolákban folyik. A tanítók, nevelők megtanítják a hallássérülteket érteni, felfogni a környezetükben történteket, a némákat beszélni, dolgozni, észlelni, élni. Megtanítják őket arra, hogy véleményt nyilvánítsanak, elmondják nézeteiket a világról, az életről, önmagukról, hogy ezzel a gyerekek megtalálják önmagukat, az életet, helyüket az emberek között. ZOLCZER JÁNOS Kopjafád meghasította a tél, nagyapa! „Nem fáj“ — tudom, ezt mondanád, ha szakadhatna ki belőled még hang. „Nem fáj“ — mondanád dacosan, s aki nem ismert, az el Is hinné neked, mert te mindig is magadba fojtottál mindent. Látod, én nem vágyóik ilyen; most is magam elé motyogom: nekem fáj, a szívemig nyilall. Nem, nem az elmúlás, a mulasztás keserít. Az, hogy sok mindent tőled sem kérdeztem meg. Pedig te sok titoknak voltál tudója. Te tudtad, melyik fából lehet a gyalupad szorítőjába csavart esz- tergályozni. Azt is tudtad, melyikből formálható szép kerekes guzsaly, melyikből csinálhatsz nekem sítalpat, csizmahúzót magadnak. Ismerted a füveket, a virágokat is. Orvoshoz azért nem mentél soha, mert a gyógyfüvekből főzött tea mindig elpusztította a beléd költözött kórt. Hogy nyolcvanhatéyesen egyik napról a másikra mégis szótlanul itthagytál minket — ennek oka egyedül a kimerülés, a sok szántás-vetés, kaszálás lehetett. Sirató fűzfasípra Nagyapa, ugye — te nem hitted, hogy ez a földi lét az egyetlen lehetséges üdvösségünk?! Igen, te a túlvilági jóvátételben hittél! Igaz, nem beszéltél róla. Meggyőzni engem nem akartál, de amikor az ünnepnapokon kinyitottad az imádságosk ínyvet, én nem mertem vitatkozni veled. Még szólni sem hozzád! Látod, úgy mondom ezt, mintha vádolnálak, pedig legfeljebb saj^* magamnak tartózhatom szemrehányással. Mert ha vitatkozni nem is vitatkoztam veled, azt, amit a füvekről, fákról, virágokról tudtál — megtanulhattam volna tőled. Hát ezt, ezt is el akartam mondani neked. Ezért jöttem ki most hozzád a temetőbe. Nem baj, hogy reggel óta esik, nem baj, hogy megázom. Ez mind semmi — ezért hát ne küldj még el! Tudod — kislányunk is született, és én ennek igen örültem. Tervezgetni kezdtem, hogy fokozatosan miire fogom megtanítani. Először versikék, mondókák jutottak az eszembe. Azok is, amelyekre te tanítottál. Meg találós kérdések! Aztán mégis elszomorodtam. Felidéződött bennem egy kép. Tegnapelőtt, ahogy jöt- t tem hasa, és végignéztem a délutáni Szepsi-síkságon — megdöbbenten vettem érsze, hogy az egymás után sorakozó villanyoszlopokon és a télviselte szalmakazlakon kívül semmi sem emelkedik ki 3 a tájból __ Te gnap aztán a nyakamba vettem a határt. Először a Zuhogóba mentem ki; gyermekkorom nyári tanyájára. Oda, ahol zöld pázsiton jó volt rúgni a labdát, ahol — ha kedvünk szottyant — jól el lehetett bújni a topolyafák lombjai között, vagy éppenséggel megmártózni a kis édent keresztülszelő patakocska vizében, halat fogni kézzel, vagy felmászni az akácfa tetejébe, ahol a szarkafészekben mindig volt tojás. De most hiába kerestem mindezt. Eltűnt, mint a gyermekkorom. A fáikból egy sem maradt. A Görbehíd után a régi Kánás-pata- kot is hiába kerestem, csak betonlapok közé szorított vizet találtam, amely csak futott tovább, a mind mélyebb, mind szélesebb meder felé. Milyen csendes volt valamikor ez a patak. És szép! Partján kökény-, szeder-, málnabokrok indái kúsztak vidáman a méltóságteljes vén fák törzsére. Imitt-amott még galagonya is volt, meg sok-sok bodza és egy-két vackúr körtefa. Hogy szerettük a gyümölcsét! Legtöbb mégis a zsenge fűzfából volt. Vesszejéből minden tavasszal kis házikót fontunk magunknak. Nem tanított rá senki, mégis tudtuk, hogyan kell csinálni. És milyen ünnep volt, mikor elkészültünk vele! Az avatásra ki vajas, ki lekváros, ki zsíros kenyeret hozott. Természetesen házi kenyeret. És megszólaltak a fűzfasípok is! Akkor mi még fütyőnek hívtuk, és hogy értettünk a készítéséhez! A lányokkal versenyre kelve fújtuk a fütyőt, és boldogok voltunk. Igen boldogok, nagyapa! De, vajon az lesz-e az én gyermekem is? Ű tud-e majd fűzfavesszőből házat fonni, fütyőt készíteni? A válasz eléggé bizonytalan. Megtanulni lehet, hogy megtanulná, de fűzfát hol talál majd?! Alsólánc ötszázhektáros határában már nemigen! Tudom, alaptörvény: a fa sorsa az, hogy kivágják. Azt is tudom, nekünk ma minden talpalatnyi földet hasznosítanunk kell, és aki ismer engem, az a megmondhatója — örülök annak, hogy ott is képesek vagyunk gabonát termeszteni, ahol ti öregek sohasem hittétek volna, hogy megteremhet. Az Égresben pl. ahol valamikor erdő volt, tavaly búzából hektáronként több mint ötven mázsa termett, és így van ez a Mogyoróson, az Ortványban is, és jó, hogy így van! De — az már elszomorít, hogy a patakpartjaink, a halastavaink gátjai kopaszak, csupaszak. Nem, ide már nem vethetünk kalászosokat! Gépeink itt nem tudnának dolgozni. Ki kell mondani: innen hiányoznak a fák! Nagyapa, forog bennem a világ: múlt, jelen, jövőképzetek forognak, a színek is táncra perdülnek, viliódznak, kavarognak, elszédítenek. Megállni szeretnék. Megkapaszkodni, megszorítani valami biztosat és ezt mondani: kialakítottuk a nagy táblákat, kiépítettük a hozzájuk vezető utakat, de a szélükre miért nem ültetünk fákat?! Elállt az eső. Nagyapa, hazaindulok. Megyek arccal a szélnek, immár kimondott panaszszóval. SZASZÁK GYÖRGY ségek okozói, tehát a sejtekben észlelhető eltérések érdeklik, amelyek már jóval a gyermek megszületése előtt figyelemmel kísérhetők. Az észlelt eltérések leggyakoribb következményei az összenőtt ujjak, a végtagok hibás fejlődése, a nyúlajak, a sérv. De az anyagcserében — a pajzsmirigyek működésében, vagy az emésztési zavarokban — mutatkozó rendellenességek sem mennek ritkaságszámba. Noha bizonyos hibák ma már műtéttel vagy más orvosi beavatkozással megelőzhetők, gyógyíthatók, még mindig akadnak olyanok — pl. a gyengeelméjűség —, amelyekkel szemben egyelőre tanácstalan az orvostudomány. A veleszületett testi hibák A cél természetesen az, hogy az anya lehetőleg egészséges gyermekeknek adjon életet. Ez azonban csak a genetikai eltérések korai felismerésével sikerülhet. Ellenkező esetben a vele született hibák nemzedékről nemzedékre szállnak, esetleg néhány nemzedéket átugorva megismétlődhetnek. Ma már az orvosok és a biológusok azzal is tisztában vannak, hogy a vele született testi hibák egy része, mint pl. a végtagok helytelen vagy szokatlan fejlődése nem örökletes ugyan, de a magzat fejlődésére gyakorolt, káros külső hatás következménye. Ha azonban a hiba az anya vagy az apa csírasejtjében van, a megismétlődés veszélye a további nemzedéket is fenyegeti, A tapasztalatok szerint a súlyos betegségek egy részét, pl. a vérzékenységet, az idegbajt stb. a beteg férfi fiai és azok fiúunokái rendszerint nem öröklik. Az apa lánygyermekei és azok fiúleszármazottjai azonban nem mentesek az öröklődés kockázatától. Tekintve, hogy a magzat neme idejében, már a terhesség 10. hetétől 4* ^ Így néznek ki mikroszkóp alatt a kromoszómák kezdve megállapítható, nőnemű magzat vagy a kromoszómákban észlelt rendellenességek esetén alz orvosok a terhesség mesterséges megszakítását ajánlják. Bizonyos betegségek, pl. a vele született anyagcserezavarok bizonyos anyagok túltengését vagy ellenkezőleg, a fehérjék, hormonok stb. hiányát okozzák, s ezért idővel káros hatással lehetnek a gyermek ideg- rendszerére, pl. gyengeelméjűséget is kiválthatnak. A káros anyagok felhalmozódása a csecsemő vérében azonban — késedelem nélküli orvosi beavatkozás esetén — megakadályozható. A magas vérnyomás, az allergia, a gyomorfekély, a cukorbaj, a dadogás, a bandzsítás olyan hibák, illetve eltérések, amelyeknél aiz örökletes hajlam a külső hatásokkal párosulva, az utódoknál is gyakran jelentkezik. De megtörténhet az is, hogy az örökletes betegség kihagyva az apát vagy az anyát, csupán az újszülöttet sújtja. Mi ennek az oka? — Elsősorban az —- mondja a tanársegéd —, hogy két azonos páros tulajdonság (építőkocka) találkozik. A szervezetnek azonban egészséges fejlődéséhez legalább egy más típusú tulajdonságra lenne szüksége. Ennek a nemkívánatos jelenségnek a következményei többnyire a közeli rokonságban levő szülők gyengeelméjű vagy más súlyos betegségben szenvedő gyermekeinél mutatkoznak meg. Orvosi tanácsadók Az elmondottakból is kitűnik, milyen fontos a családalapításra készülő fiatalok tájékozottsága. Genetikai kivizsgálásuk sem öncélú. A gyermekeiknek felelősséggel tartozó szülők erkölcsi kötelessége az elővigyázatosság, az, hogy problémáikat idejében megbeszéljék az orvossal. A szakemberek ugyanis az orvosi és laboratóriumi vizsgálatokon kívül igyekeznek rávilágítani a lernesseget megelőző körülményekre is. Nem sajnálják a fáradságot a jövendőbeli anya egészségi állapotának, munkahelyének, életkörülményeinek rendszeres ellenőrzésére, hogy esetleges beavatkozásukkal megszüntessék az anya szervezetében levő gyulladásokat, hormonális zavarokat és a többi rendellenességet. A családalapításra készülő fiatalok rokonságáról is a lehető legtöbb adat beszerzésére törekszenek. Az így szerzett ismeretek összessége alapjan dolgozzak ki a születendő gyermek egészségi állapotára vonatkozó genetikai prognózisokat. Az idejében orvoshoz forduló szülők tehát megakadályozhatják lappangó betegségük elharapózását, s ezzel a saját egészségükön kívül születendő gyermekeik érdekeit is védik. Erre a valamennyi kerületi székhelyen működő szülészeti tanácsadók jóvoltából ma már mindenkinek lehetősége nyílik. Nem kétséges tehát, hogy ha a nők gyakrabban vennék igénybe a tanácsadók szolgálatait, kevesebb lenne a testi hibával vagy örökletes betegséggel született gyermek. A tanársegéd véleménye szerint jóvátehetetlenül könnyelműek azok a fiatalok, akik többé-kevésbé a véletlenre bízzák gyermekük születését. A tapasztalt orvosok tanácsai ugyanis sok esetben az aranynál is többet érnek. KARDOS MÁRTA 9 Szűcs Éva egy pionfrrendezvényt beszél meg tanítványával (A szerző felvételei)
