Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-14 / 20. szám

ozsrn Q * SO K BOLDOG NYMOT ÍVll tó termelés értéke 18 515 ko­ronára emelkedett, az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység értéke pe­dig 125,115 koronára. A hatodik öt­éves terv első évében induló efsz tag­jai minden szakaszon növelték a ter­melést. Öregbítették a közös gazda­ság: hírnevét. A gabona átlagos hek­tárhozama tavaly 53,4 mázsa volt, a búzáé pedig 60 mázsa. A tejtermelés­ben — 3735 literes átlagos tejhozam­mal — elsők vbltak. a járásban. A jö­vőről is hallhatnak néhány szót a résztvevők. Beindult a takarmánypo- gácsa-készítő üzem, épül az ezer fé­rőhelyes tehénistálló, befejezés előtt áll az új javítóműhely, korszerű, nagy teljesítményű gépeket vásárolunk. Jó úton halad a szövetkezet szekere Már a délelőtti órákban a készü­lődés láza hatotta át az embereket. Both László, a Nemesócsai (Zemians- ka Olöa) Efsz-ben működő üzemi párt- szervezet elnöke a művelődési házba Indult, amikor találkoztam vele. Né­hány szóval elmondta, hogy milyen ünnepélyt rendeznek délután. Első íz­ben hívják össze négy faluból a nyugdíjasokat és feleségeiket egy kis vendégségre, baráti beszélgetésre. A szövetkezet szociális programjának egyik megnyilvánulása, mozzanata lesz a mai nagy esemény. Kétszázhar- mincan kapnak emlékül egy kis aján­dékot. A jókedvről Vontszemű Vilmos népi zenekara és Bittner Zsarkó ze­netanár fúvógzenekara gondoskodik. Mindkettőt a szövetkezet támogatja. A fúvószenekarnak 43 000 korona ér­tékű hangszert vásárolt a szövetkezet. Mire ennyit megtudtam, megérke­zett Csémi József, az efsz elnöke, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselője. Elmondotta, hogy a ren­dezvényt a szövetkezetek megalakulá­sa 30. évfordulójának jegyében tart ják. Ilyen módon is meg akarják kö­szönni nekik azt a sok-sok küzdelmet, amit a szövetkezet megalakulásakor és továbbfejlesztésekor végeztek. El­ismeréssel illetik őket, hogy annak idején nehéz körülmények között in­dultak el a járatlan, göröngyös úton. Útba igazít, kihez -menjek látogatóba. Nehéz a választás, érdemek, eredmé­nyek kerülnek a mérleg serpenyőjébe, végül is megszületik a javaslat és Milan Pastyrral, a bérosztály dolgozó­jával elindulunk. Lipovára visz az utunk. A két Byéan testvér, Peter és Juraj takaros házuk udvarán fogla­latoskodnak. Nézegetik a virágzó gyü­mölcsfákat. Amikor szóba hozzuk jö­vetelünk célját, élénken emlékeznek. Egy évig már a harmincas években is közösen gazdálkodtak a településen. Ogy gondolták, összefogással jobban bírják a rájuk nehezedő terheket. A vásárolt földért pontosan kellett fi­zetni, mert aki adós maradt, annak vagyonát a végrehajtó íobra ütötte. Tíz családnak kellett elmenni és más vidéken megiélhetést keresni. Michal Filo, Ondrej Hasko, Stefan Jasko csa­ládja vándortariaznyával járta az or­szágot. Mindketten a szövetkezet alapításán fáradoztak. Juraj csoportvezető és el­nök is volt. Nehéz volt az életűik, mert kilenc gyereket neveltek fel. Pe­ter — a volt partizán — is kivette részét a munkából és sok megpróbál­tatáson ment át. Amikor összegezik — Nehéz idők voltak — emlékezik vissza Mikulás Janác elvtárs 'az indulástól megtett utat, elégedet­ten állapítják meg, hogy a körülmé­nyekhez képest jó munkát végeztek. Minden család becsületesen beadta a szövetkezetbe az állatokat és ezért már az első években is volt miből fizetni. A település leghaladóbb gondolko­dású embere Mikulás JanáC volt. A harmincas években Gadócon (Hado- vec) elvégezte a kétéve'S mezőgazda- sági iskolát. Akkoriban nagy szó volt, mert havonta nyolcvan koronát kel­lett fizetni tandíjként. Mivel jó tanu­ló volt, előmeneteli kedvezményben is részesült és sikeresen levizsgázott. A felszabadulás után az elsők között lépett a szövetkezetbe. Egy időben betöltötte a helyi nemzeti bizottság elnökének tisztségét és a szövetkezet tagsága pedig elnökének választotta meg. Most tréfásan mondja. — Fura helyzet volt. Magamat kel­lett ellenőriznem. Visszagondol a munkaszervezési problémákra. — A csoportvezetőnek már hajnal­ban házalni kellett, hogy a tagok munkába jöjjenek. Bizony, az egyik évben a kukorica a határban maradt. Nem volt elég munkaerő. A sok buktató után a szövetkezet megerősödött és az egyesüléskor már — Aki dolgozik, nem ér rá megöre­gedni — vallja a kilencvenéves Hor­váth Péter bácsi A köszöntő után felváltva játszik a szövetkezet fúvószenekara és népi ze­nekara. A nyugdíjasok az ajándékok átvétele után elégedetten beszélget­nek. Közülük többen már ropják a táncot. Kalmár Zsiga bácsi — a CSE- MADGK helyi szervezete énekkarának tagja — a mikrofonba énekel. A for­gatagban szóba elegyedek néhány ala­pító taggal. A kilencvenéves Horváth Péter bácsi a hosszú élet titkát fejte­geti. Mint a szövetkezet kovácsa ment nyugdíjba és még ma is élénk, mindig tesz-vesz valamit otthon. — Aki mindig szorgalmasan és jól dolgozik, az nem ér rá megöregedni — szögezi le. — A jól végzett munka után édes a pihenés, nyugtató az álom. Póda Kálmánné is azt vallja, hogy a munka az egészség alapja. Bár nyugdíjas, mégis tovább dolgozik. Ki­segít a fejésnél. Elmondja, hogy sze­ret kirándulni, szórakozni. Férjével együtt utaztak már az Amur hajón a Dunán, jártak a Magas-Tátrában, most pedig a Német Demokratikus Köztársaságba készülnek. Anyagi gondjaik nincsenek, mert mindketten szép nyugdíjat kapnak. A 73 éves Földes Lajos, a veterán kommunista és szövetkezeti alapító Póda Kálmánné (jobbról az első) a fiatalabb fejőnők, Kosa Lászlóné, Mária Balogová és Kúr Szidónia (balról) társaságában (A szerző felvételei) A korszerű szárítóban megkezdték a takarmánypogácsa készítését a legjobbak közé tartoztak. Ha erre gondol a volt elnök, elmosolyodik, mert úgy érzi, hogy küzdelme nem volt hiábavaló. Békében, elégedetten töltheti hátralevő napjait. Erről így szól. — Minden hónapban hozza a postás az 1200 korona, nyugdíjat. Nem kell attól félni, hogy az ember az utcára kerül, mint annak idején azok a sze­rencsétlen családok. Dél felé jár az idő. A lázas készü­lődés eléri tetőfokát. Amikor mindent rendbe tesznek, a művelődési otthon­ban megkezdődik a megemlékező ün­nepi gyűlés. Csémi József, a szövetke­zet elnöke keresetlen szavakkal mél­tatja a veteránok érdemeit. — Boldogulásunkhoz a feltételeket sok küzdelem közepette önök terem­tették meg. Most rajtunk a sor, hogy a további nagy terveket a kibővült család tagjaival megvalósítsuk. A zsúfolásig megtelt teremben a nyugdíjasok örömmel hallanak né­hány biztató adatot a szövetkezet múlt évi számvetéséből. A volt lipovái, okánikovói, tanyi (Tön) és a nemes­ócsai szövetkezet vagyona a múlt év­ben már kétszáztizennégy millió ko­rona volt. Az egy traktorra ju­tag számára is békés, boldog öregsé­get biztosított a nagy család, a szocia­lista társadalom. Ezért továbbra is együtt él a szövetkezettel. — Minden érdekel, ami a közösben történik — mondja beszélgetésünk végén. Ezzel a mondattal kifejezte a töb­biek véleményét is. Figyelik, merre halad a szövetkezet szekere. Tanácsot adnak a fiataloknak, hogy mit hogyan kellene tenni. A Csehszlovák Hadse­reg Efsz vezetősége szívesen hallgatja meg az idősebbek szavait és nagy szakértelemmel vezeti a gazdaságot. Olyan tervek születnek, amelyek mél­tók az elődök küzdelmeihez, elképze­léseikhez. Sukola István mérnök, fő- zootechnikus fejtegetése szerint ezer tehenet tartanaik és 4000 literes átlagos tejhozamot akarnak elérni. Vállalá­suk szerint 150 000 liter tejjel adnak el többet a tervezettnél. Ez csak egy példa aiz előrehaladást elősegítő tervek közül. A késő délutáni órákig szórakoztak az idős szövetkezeti tagok. Ezt a na­pot a nyugdíjasok sohasem felejtik el. BÁLLÁ JÖZSEF IHM ■nw

Next

/
Oldalképek
Tartalom