Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

I. 1. N C/2 Ilyen lesz madártávlatból a Dunakilitinél építendő duzzasztómű sodpercenkénti 2000 köbmétert. A gabcíkovói erőmű tehát elméletileg 12 órán át lenne üzemeltethető, ha a Duna összes vizét hasznosítaná. Vala­mit azonban a régi mederbe Is kell majd engedni a Dunakilitinél létesí­tendő duzzasztóműnél, továbbá a ha­józsilipek működése is elvon bizo­nyos mennyiségű vizet, így tehát reálisabbnak tűnik a napi 8—10 órás üzemeltetés. Az erőmű alkalmi telje­sítménye mindenesetre szoros össze­függésben lesz a Duna időszakos víz­hozamával, bizonyára több energiát termel majd a májusi „zöldár“ ide­jén, mint az augusztusi—őszi legala­csonyabb vízállásnál. A Duna felső szakaszán, valamint mellékfolyóin épült és épülő víztárolók azonban érezhetően csökkentik majd ezeket a kilengéseket. Hajóik a mai mezők fölött A bratislavai téli kikötőtől Körtvé- lyesig (Hrusov) terjedő „Duna-tó“ bi­zonyára érdekes és vonzó üdülési Az előttünk álló 1978-as esztendő nagy jelentőségű lesz a vén Duna életében. Elkezdődik az évtizedek óta tervezett nagy mű, a minden problé­mát megoldó Gabcíkovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése. Eleinte csak előkészítő ''munkákról lesz szó, a tulajdonképpeni építkezés a nyolc­vanas évek első felében valósul meg, s ha minden jól megy, 1986-ban a gabcíkovói vízi erőműben elkezdődhet az áramszolgáltatás. Bizony elég sokáig tartott, amíg az illetékes intézmények és szervek — csehszlovák és magyar részről — megállapodtak a Duna-probléma komplex rendezésének végleges for­májában. Nehéz ügy volt ez, mert hi­szen a Duna tekintélyes folyam, nem olyan könnyű dolog egyik mederből a másikba terelni. Alapjában véve erről van szó. A megoldás komplex jellege A két kivitelező ország szempontjá­ból a Gabcíkovo—Nagymarosi Vízlép­csőrendszer megépítése elsősorban energetikai jelentőségű. Emellett a garantált árvízvédelem és a környék mezőgazdasági termelésének belterje- sítése Is fontos szerepet játszik. Egyes becslések szerint az 1965-ös árvíz 3,5 milliárd koronás kárt oko­zott. Azóta a, községek újjáépültek, jelentős ipari és mezőgazdasági beru­házások valósultak meg ezen a terü­leten, s egy hasonló méreteket öltő árvíz manapság már körülbelül két­szer akkora kárt okozna. A tervezett vízlépcsőrendszer beruházási költsé­ge 13,6 milliárd korona. Ezen a két ország fele-fele arányban osztozik. Ez azt jelenti, hogy a ránk eső ösz- szeg kevesebb, mint amennyi kárt az 1965-ös árvíz esetleges megismétlő­dése okozna. Igaz ugyan, hogy ennek valószínűsége már jóval kisebb, hi­szen az árvíz utáni években jelentős összegeket fordítottunk a gátak épí­tésére, erősítésére, de ezek az intéz­kedések csak ideiglenes védelmet nyújtanak. A legnagyobb problémát ugyanis az jelenti, hogy a Duna a vámhivatalok engedélye nélkül óriási mennyiségű osztrák, német, olasz és svájci kavi­csot, homokot hoz magával, és ezt a Bratislava alatti síkságra érkezve lerakja. Nagylelkű, hasznos ajándéka ez a Dunának, s valutával sem kell fizetni érte. De a jóból is megárt a sok. Eddig még nem sikerült elérni, hogy a kavics kitermelése legalább egyensúlyba kerüljön az utánpótlás­sal. Így aztán ezen a szakaszon egy­re nehezebb megfelelő medret bizto­sítani a hajók számára. Sőt, az a ve­szély fenyeget, hogy ha nem kerül sor valamilyen alapvető beavatkozás­ra, a nyolcvanas években teljesen megakad itt a hajóforgalom. Éppen akkor, amikor már üzembe helyezik a Duna—Majna—Rajna-csatornát, s a Dunát jelenleg használó országok hajó­in kiívül a belga, a francia és a holland hajósok is részt akarnak venni az Európát átszelő 3500 km-.es vízi út forgalmában az Atlanti-óceántól kezdve egészen a Fekete-tengerig. A Rajkától Gönyüig terjedő záto- nyos szakasz problémáit tehát min­denképpen meg kell oldani, s figye­lembe véve a nemzetközi áruszállítás távlati szükségleteit, bátran mondhat­juk, hogy ez a fő ok, amely miatt a nagy közös mű építése nem tűrhet további halasztást. Csúcserőmű az „Oj-Duna" medrében A Gabcíkovo—Nagymarosi Vízlép­csőrendszer tervezett építéséről már több írás jelent meg a lapokban, töb-' bek között az 1977-es Madách Naptár­ban Is. A koncepció lényege tehát az olvasók előtt nem ismeretlen. A to­vábbiakban ezért csupán néhány ér­dekesebb vonatkozásra mutatunk rá. A vízi erőműveket vagy állandóan üzemelő, vagy pedig időszakosan üze­melő, ún. csúcserőművekként épí­tik. A Duna ezen a szakaszon egy kb. 150—200 MW-os vízi erőművet tudna üzemeltetni állandó jelleggel. Ez bizony nem sokat jelentene a két szomszédos ország energiagaz­dálkodásában. Ha azonban felduz- zasztják a vizet, ugyanezzel a meny- nyiséggel 8—12 órán át egy 700 MW- os csúcserőmű is üzemeltethető, ami­nek legfőbb előnye az, hogy a maxi­mális áramfogyasztás idején szolgál­tatja az áramot, naponta egy vagy két szakaszban. És ez már jelent va­lamit! Ezzel magyarázható, hogy a vízlép­csőrendszer tervezői egy csúcserőmű megépítése mellett döntöttek, s az egész komplexumnak szerves részét képezi a Bratislavától Hrusovig ter­jedő, 243 millió m3 vizet befogadó, 5300 ha területű víztároló, valamint az innen kiinduló, Gabőíkovóig 17 kilométeres, Gabőíkovótól Szapig (Palkovicovo) 8,2 kilométeres üzem­vízcsatorna, amit a jövőben inkább nevezhetnénk Oj-Dunának, hiszen az erőmű üzemelése alatt több vizet szállít, mint a Duna jelenlegi med­re az évi legmagasabb vízállás ide­jén. A jövőben bizonyára kialakulnak majd ezek az új fogalmak, beszélhe­tünk például az Oj-Duna felső és alsó szakaszáról, az Oj-Dunán inneni és túli területekről stb., hiszen né­hány község és település az új szi­geten marad. A gabcíkovói erőmű működés köz­ben kb. kétszer annyi vizet fogyaszt, mint a Duna évi átlagos átfolyása. Egy-egy Kaplan-turbina üzemeltetési vízszükséglete 500—600 m3 másodper­cenként, a 8 turbina tehát több mint 4000 m3 vizet enged át egy másod­perc alatt. A Duna átlagos vízhozama ugyanakkor alig haladja még a má­komplexumot jelent majd a környék, főleg a szlovákiai főváros lakossága számára. Sokkal érdekfeszítőbb dolog lesz azonban az üzemvízcsatorna, az Oj-Duna megépítése. A víztárolótól Gabcíkovóig terjedő 17 km-es sza­kaszt nem fogják mélyíteni. Egyrészt azért, mert a gabcíkovói erőműnél el kell érni a Kaplan-turbinák üzemel­tetéséhez szükséges szintkülönbséget, másrészt pedig azért, mert a csator­na kikotort, kavicsos medrében el­szökne a víz és az egész környéket elárasztaná. képzeljük el, milyen hatalmas mé­retű gátakra lesz szükség Gabcíko- vónál, hogy a jelenlegi mezők szint­je fölött 15—16 méter magasra emel­kedjék a víz szintje! A csatorna kez­deti szélessége a víztárolónál 549 m lesz, mélysége itt 5,60 méter, a nyol­cadik kilométernél a szélesség 321 méterre szűkül, aztán az erőmű előtt újból kiszélesedik, a 16. kilométernél a turbinákat működtető víz 737 m széles és 15,60 méter mély mederben halmozódik fel. Az egész rendszer megépítése 4850 ha területet vesz igénybe, s átmenetileg további 630 hektárra lesz szükség az építkezés ideje alatt a föld- és kavicstömegek felhalmozásához, mozgatásához. A csatorna helyén a humuszos ré­teget kb. 30 cm mélységig eltávolít­ják. Ezt a humuszos réteget a kör­nyező mezőgazdasági üzemek talaj­javítási célokra használhatják fel. A csatorna medrét képező altalajt további 30 cm mélységben megfor­gatják, hogy megszüntessék a verti­kális hajszálcsövességet, aztán tömö­rítik. A gátak helyén ezt .az altalajt is eltávolítják, egészen a kavícsréte- gig, ezzel az agyagos-vályogos altalaj­jal a csatorna medrét töltik fel, ahol így kb. 90 cm vastag szigetelő réteg keletkezik. Erre a szigetelő rétegre 50 cm vastag kavicsréteget is helyeznek, hogy a hajók horgonyai ne sértsék meg az agyagos-vályogos szigetelő réteget. A töltések alapját azért kell a ka­vicsrétegig kimélyíteni, hogy az eset­leges földrengések ne veszélyeztes­sék a gátat, mert a kavicsos-homo­kos töltés az agyagos-vályogos ala­pon megcsúszhatna. A gátakat főleg a Gabcíkovótól Szapig építendő, el­vezető csatornából kitermelt kavics­ból építik, fel. Ezt az elvezető csa­tornát körülbelül 17—18 méterig mé­lyítik ki, medrének szélessége 185 méter lesz. így a csatornából körül­belül 25 millió m3 homokot és kavi­csos homokot termelnek majd ki. A gátak felépítéséhez egyébként mint­egy 30 millió m3 kavicsra lesz szük­ség. Akinek kedve van hozzá, szá­mítsa ki, hogy ez hány fuvart jelent átlagosan 15 km távolságra. A gá­tak belső oldalait betonréteggel szi­getelik. Ezt a gátak belső lábainál előre elkészítik, s a kavicsot, homo­kot szállító nagy járművek már ezen a betonfelületen fognak közlekedni. Az előbbiekben csak a csatorna épí­tésével foglalkoztunk, de már ez is eléggé kifejezte az egész építkezés nagyságát. Ennél is nehezebb feladat lesz a gabcíkovói erőmű és a két hajózsilip megépítése a laza kavicsos alapon, amihez egészen különleges építkezési eljárásokra lesz szükség. Építőipari vállalataink azonban már gazdag tapasztalatokat szereztek az ilyen jellegű mélyépítésben, a beton­injektálás különböző módszereiben, s ezt a feladatot is képesek lesznek megoldani. Uj feltételek Csallóköz mezőgazdaságában Az egész vízműrendszernek szerves tartozéka még a nagymarosi vízlép­cső. itt egy hétnyílású duzzasztómű, egy horizontális turbinákkal működő 146 MW-os állandó jellegű erőmű, és ugyancsak két hajózsilip épül. Ennek a vízlépcsőnek a vízszint kiegyenlíté­sében lesz szerepe, főleg az állandó hajózhatóságot biztosítja majd a Gab­cíkovo alatti szakaszon. Az új esztendőben elkezdődik te­hát az évszázad nagy építkezése, amely a csallóközi ember életfelté­teleit is jelentősen megváltoztatja. Megemlíthetjük például, hogy a csa­torna gátjain kívül, azokkal párhuza­mosan lecsapoló csatornákat is épí­tenek mindkét oldalén a főcsatorná­ból átszivárgó víz elvezetésére -'.z az átszivárgó víz megtisztul az anya­kőzet kavics- és homokrétegeiben, s kiváló minőségű öntözővízként hasz­nosítható majd nagy területeken. A csatornarendszer működése a talajvi­zet optimális szinten állandósítja, Észak-Csallóközben a jelenlegi szin­tet megemeli, Dél-Csallóközben vi­szont csökkenti, s a jövőbeni nagy területű öntözőrendszerek kiépítésé­vel lehetővé válik az intenzív nö­vénytermesztés az egész környéken. A vízlépcsőrendszernek tehát sokol­dalúan kedvező hatása lesz a mező- gazdaság fejlesztésére, ami a csator­na építéséhez igénybe vett területek jelenlegi terméshozamát bőségesen pótolja. Az 1978-as esztendőben még csak az előkészítő munkálatokra kerül sor, s a tervek szerint az évtized végéig mintegy 1,5 milliárd korona értékű munkát kell megvalósítani. Az épít­kezés fő szakasza a nyolcvanas évek elejére esik. Ha minden jól megy, 1986-ban működésbe léphet az első turbina, s ezt követően a Duna vizé­nek energiája fokozódó mértékben vehet részt a hét baráti ország áram­ellátásában. MAKRAI MIKLÓS A gabcíkovói erőmű és a két hajózsilip vázlatos rajza (A CSTK felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom