Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-16 / 16. szám
r ► V TUDOMÁNY TECHNIKA EGYÜTTMŰKÖDÉS A MEZŰGAZDASAG GÉPESÍTÉSÉBEN A mezőgazdaság gépesítése egyike annak a sok területnek, amelyeken a KGST-országok tudományos-műszaki együttműködése sikeresen fejlődik. „A növénytermesztés és az állat- tenyésztés gépesítése, villamosítása és automátizálása“ című témakörben sok feladat közös megoldását kezdték meg, amelyek a mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése szempontjából nagy jelentőségűek. Az említett témakör koordinációs központja a Praha—Repf-i Mezőgazdasági Gépesítési Kutató- intézet. A problémával kapcsolatos tudományos-műszaki együttműködési program az 1972— 1975-ös évek időszakára 11 feladatot ölelt fel, amelyek megoldásában 8 KGST-ország 13 tudományos kutatóintézete vett részt. A szervezésben a fő szerepet öt feladatban Csehszlovákia, három feladatban a Szovjetunió, két feladatban az NDK, egy feladatban pedig Lengyelország töltötte be. A koordinációs központ keretében a tudományos kutatások terén a nemzetközi együttműA növénynemesítés irányzatai A Föld rosszul táplált lakóinak száma másfél milliárdra tehető — az élelmiszertermelés jelenlegi fejlődési üteme mellett pedig az egy főre jutó élelmiszeradag 2000-ig tovább csökken. A megfelelő ellátott- sági fok elérésének 2 alapvető tényezője hiányzik. Az egyik a műtrágya-ellátottság növelése, a másik a termesztett fajták felváltása új, bővebben termő típusokkal. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Bálint Andor „Gazdasági nővér yeink produkciógenetikája“ című könyvében (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977). A nemesltőkkel szemben általában olyan követelményeket támasztanak, hogy a növénynemesítés ne maradjon el az agrotechnikai színvonal növekedési ütemétől. Olyan fajtákat kell tehát előállítaniuk, amelyek gazdaságossá teszik az alkalmazott technológiai eljárásokat. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének a célja az eddiginél bővebben termő, s jobb beltartalmi összetételű termékek előállítása. A könyv szerzője a nemesitők számára összefoglalja a jelzett feladatok megoldásának genetikai alapjait, a termelésben dolgozó szakembereket pedig arról tá jékoztatja, hogy a különböző genetikai beavatkozások miként hatnak az egyes gazdasági növényekre. A növénynemesítés, az örökléstani kutatások ez ideig elsősorban a biometriai és a sejttani vizsgálatok adataira támaszkodtak. A genetikai tartalékok kimerülése, szűkülése új szemlélet, újabb megközelítés kialakítását követeli meg. Ehhez az örökléstan a biokémiára és a növényélettanra , támaszkodik. Erre biztatnak a mikrobiális genetika világra szóló eredményei. Ezt a felfo gást terjeszti ki Bálint Andor a gazdasági növények genetikájára, összefoglalva a meglevő eredményeket és javaslatot téve a jövő kutatásainak irányára is. A könyv a kutatók és az oktatók körein túl a mező- gazdasági üzemekben dolgozó szakemberek részére is jelentős elméleti és gyakorlati segítséget nyújt. A könyv tárgyalásmódja, 'példái is ehhez iga zodnak. A gazdag irodalom- jegyzék ugyanezt segíti elő. (L. T.) ködés egyik legjelentősebb eredménye a mezőgazdaság gépesítésének a 2000 évig terjedő fejlesztésére vonatkozó nemzetközi előrejelzés kidolgozása volt. „A növénytermesztési és állattenyésztési munkafolyamatok villamosítása és automatizálása jelenlegi helyzetének elemzése és fejlesztési tendenciáinak tisztázása az 1990-ig és 2000-ig terjedő időszakra vonatkozóan“ című feladat teljesítése során a nemzetközi előrejelzésekre kidolgozott egységes módszertan alkalmazása alapján 26 termelési ágazatra összeállították a mezőgazdasági gépfejlesztés részleges nemzetközi előrejelzéseit, majd azok alapján elkészítették az összesített nemzetközi előrejelzést. Az összesített előrejelzés kidolgozásakor figyelembe vették a mezőgazdasági gépekre vonatkozó fő elveket és a velük szemben támasztott követelményeket, amelyek a mezőgazdasági munkaráfordítás csökkentését, a gépek teljesítményének növelését, a komplex gépsorok és az önjáró gépek széles körű bevezetését, a traktorok és a mezőgazdasági gépek hidraulikus berendezéseinek fejlesztését, a munkafolyamatok automatizálását, valamint a korszerű, nagy állattartó telepek építését irányozzák elő. A kidolgozott előrejelzés a KGST-országokban kedvező hatást gyakorol a mező- gazdasági termelés műszaki és technológiai színvonalának javítására, a mezőgazdaságban felhasznált gépek hosszú távú fejlesztési terveinek kidolgozására, felhasználható a nemzetközi géprendszer pontosításához és a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztési irányzatainak kidolgozásához. M. VELEBIL A növények impulzusszerű esőzteto öntözése A világ számos országában a szántóterületek jelentős hányada aszályos vidéken fekszik. Ahhoz, hogy ilyen éghajlati feltételek között is állandó és nagy terméseket lehessen elérni, meg kell teremteni a növények optimális vízellátását, amit nemcsak a talaj nedvesség- tartalma szab meg, hanem a mikroklimaviszonyok is. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Növényfiziológiai Intézetében szerzett tapasztalatok szerint a levegő páratartalmának növelése és hőmérsékletének csökkentése javítja a növények vízgazdálkodását, mivel csökkenti transzpiráciőjukat és vízfelvételüket. Lebe- gyev, Jegorov, Brjukvin és Szabinyina szerzők „A növények impulzusszerű esőztető öntözése. Elmélet és gyakorlat“ című könyvükben foglalják össze kísérleteik eredményeit, amely a Nauka Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerzők véleménye szerint a növények vízellátását javító módszerek egyike a különböző levegőhőmérsékleten és páratartalmon nevelt növények felületére gyakran és rendszeresen történő vízadagolás. A könyv leírja a mezőgazdasági növények öntözésének új módszerét, az impulzusszerű esőztetést, valamint azt is, hogy miként kell ezeket az automatikus működésű, helyhez kötött esőztető rendszereket építeni. Az üzemi viszonyok között cukorrépával, káposztával, teával és más növényekkel végzett kísérletekben bebizonyosodott az impulzusszerű esőztetés nagy hatékonysága a többi öntözési módhoz képest. A transzpiráció, a vizfelvevő és vízmegtartó képesség és a relatív tur- gorállapot kérdéseinek vizsgálata alátámasztotta azt a feltevést, hogy ez az öntözés teremti meg a növények számára az optimális vízellátást. A növények növekedési folyamatai erősödnek, jelentősen megnő a produktivitásuk, az öntözővíz felhasználása lényegesen takarékosabb, s ugyanakkor a termék minősége is kiváli marad. A könyv záró részében az öntözéses földművelés távlatait tárgyalja, irányt ad az ezzel kapcsolatos népgazdasági feladatok megoldásához és az esőztető rendszerek alkalmazásához a jövő mezőgazdasági termelésében. A. SZ. KRUZSILIN Takarmányozás bendőtartalommal A szarvasmarhák bendőjé- ben maximálisan 130 tkilo- grammnyi takarmány fér el. A Német Demokratikus Köztársaság teretowi vágóhídján naponta tiztonnányi bendőtarta- lom gyűlik össze hulladékként 300 vágómarha feldolgozása során — átlagban 35 kilogramm állatonként. Ez a bendőtartalom egyebek között 17 százaléknyi nyers fehérjét tartalmaz, ezért kitűnően használható olyan sertések takarmányozására, amelyek nincsenek elegendő aminosavval ellátva. A bendőtartalom konzerválása és sterilizálása csökkentené az emészthetőséget és növelné a költségeket, ezért a bendőtar- talmat csak frissen érdemes felhasználni. Raktározása mintegy négy napig lehetséges. A teretowi üzemben 1975-ben kezdődtek a hasznosítási kísérletek. 140 hízósertés táplálékába kevertek naponta 1—1,5 kilogramm bendőtartalmat. Ezzel átlagosan naponta és állatonként 515 gramm súlygyarapodást értek el, a 'hagyományosan takarmányozott sertések súlygyarapodása 433 gramm volt naponta. Sem a hizlalás, sem a levágás és a feldolgozás során nem tapasztalták a bendőtartalom fogyasztásának ártalmas hatását. A jó eredmények alapján az NDK szakemberei az egész országban elterjesztésre javasolják a vágóhídi hulladék, a bendőtartalom hasznosítását. Jelentős találmány a takarmányiparban Időszámításunk előtt négyezer évvel körülbelül 20 millió ember élt a földön. Ez a szám ma már megközelíti a 4 mil- liárdot, s az évszázad végére 6 milliárdra növekszik. Ezért a jelenlegi időszak egyik legfontosabb feladata az élelmiszerek termelésének növelése a népesedés gyorsan növekvő szükségleteinek megfelelő arányban. E probléma megoldásában az is egyre jelentősebb szerepet játszik, hogy milyen hatékonyan használják fel a mező- gazdaságban megtermelt alapanyagokat az élelmiszeriparban és az állatok takarmányozásában. A szemes takarmányok előkészítésében ezért a hagyományos módszerek mellett (őrlés, sajtolás, bepárlás) világszerte új, korszerűbb eljárások is terjednek. hasznos elváltozásokra kerül sor, amelyek körülbelül 10 százalékkal növelik azok takarmányértékét. A hőkezeléses eljárással nyert szemes takarmány különösen alkalmas a növendékállatok etetésére. A kétszakaszos hőkezeléses eljárás berendezésének működését a mellékelt ábra szemlélteti. A megtisztított szemes takarmány (A) tölcséren át (1) kerül a szabályozható adagolóba (2), majd pedig a szállítószalagra (3). A szemeseket az első szakaszban (B) infravörös égők hevítik (4). A berendezés második része (C) hőszigetelt, esetleg villamos fűtéssel is melegíthető a magvak kívánt hőmérsékletének fenntartása céljából (5—6). A hőkezelt mag a szállítószalagról a darálóba, majd pedig a hűtőberendezésbe kerül, ahonnan a örvendetes dolog, hogy éppen Csehszlovákiában sikerült kifejleszteni olyan eljárási, amely tökéletesebbnek ígérkezik a külföldön, főleg az Egyesült Államokban alkalmazott módszereknél. A Takarmány- ipari Kutatóintézet dolgozóinak új találmányáról, a PV 728-75- ös jelzésű technológiai eljárásról, a szemesek kétszakaszos hőkezeléséről van szó, melyhez a szükséges berendezést is kifejlesztették. A találmány szerzői Milog Protivy mérnök, prof. dr. Jan Zvoníőek mérnök, dr. Rudolf Dohnálek mérnök és Miroslav Cáp mérnök. A kétszakaszos hőkezelés lényege abban rejlik, hogy a szemeseket infravörös sugarakkal vagy elektromágneses hullámokkal bizonyos ideig (egykét órán át) 100—200 C° hőmérsékleten hevítik, ezt a hőmérsékletet hőszigeteléssel a folyamat második szakaszában is' megtartják, majd pedig a magvakat forró állapotban őrlik és 40 C°-ra lehűtik. Az eljárás alatt a magvakban olyan raktárba, esetleg közvetlen takarmányozásra szállítják. A találmányt már kipróbálták a Takarmányipari Kutató- intézet laboratóriumi berendezésén. Rövidesen üzembe helyezik az első kísérleti berendezést is, amely 200 kg/ő teljesítménnyel működik. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az új eljárás segítségével 10 százalékkal növelhető a szemes takarmányok takarmányértéke. Níit jelent ez a gyakorlatban? Csehszlovákiában évente 800 000 tonna gabonát fogyasztunk a növendékállatok takarmánykeverékeinek készítéséhez. A találmány bevezetésével csupán ezen a területen 10 százalék szemes takarmány, vagyis évente 80 000 tonna gabona takarítható meg. Az új eljárás bevezetése nemzetközi mértékben, például a KGST-országokban még jelentősebb megtakarításokat eredményezhetne. (sk) Brnúban, az Állatorvosi Gyógyszerek Állami Ellenőrző Intézetében évente több mint 1000 készítményt vizsgálnak meg. Az új biopreparátumok, gyógyszerek és egészségvédelmi takarmányki- egészitők alapos felülvizsgálása jelentős mértékben elősegíti a gazdasági állatok nagyüzemi tartásával összefüggő problémák megoldását. Az Intézet dolgozói a takarmánykeverékek hatóanyagainak optimális mennyiségét is meghatározzák. Olyan készítményekről van szó, amelyek elősegítik a takarmányok jobb hasznosítását, gátolják az egyes betegségek terjedését és csökkentik a szaporulat elhullását. Az Intézetben a védőanyagok új adagolási formáit is tanulmányozzák, például aerosolok formájában, az ivóvízben, vagy a takarmányban. A felvételen Dr. Zdenék Cuplera és Hana Libosvárová veszettségi vírussal fertőznek egy kísérleti egeret a vakcina minőségének ellenőrzéséhez. A CSTK felvétele 1978. IV. 16. ÚJ SZÓ