Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 2. szám
Az életszínvonal fogalma nagyon bonyolult és ösz- szetett, megközelítése gyakran felületes következtetésekhez vezet. Például egy szovjet vagy amerikai munkás életszínvonalának meghatározásakor egyszerűen összevetik az illető fizetését egy személygépkocsi árával, s már ki is mondják a verdiktet: az amerikai jobban él. Az efféle módszer egyszerűsége kétségkívül tetszetős, és első pillantásra meggyőzőnek tűnik. Tudományosnak azonban aligha nevezhető az olyan módszer, amely a lakosság vásárlóerejének gépies összehasonlításából a különböző társadalmi rendszerű, országok lakosainak életszínvonalára következtet. A fizetés értékének ugyanis nem a nagyság a legfőbb mércéje, hanem az, hogy mire mennyit költenek belőle. Hozzávetőleges számítások Néhány évvel ezelőtt L. Turgen amerikai közgazdász összehasonlító táblázatot készített a szovjet és amerikai családok kiadásainak struktúrájáról. Íme a százalékokban megadott adatok: Közepes Minimális jövedelmi jövedelmi szint szint esetén esetén USA SZU USA SZU Adók 12 6 6 — Lakás 28 7 28 7 Közlekedés 12 3 10 5 Biztosítás, megtakarítás 7 3 4 1 Járulékos kiadások nem Egészségvédelem és egészen gyermekgondozás 5 1 9 1 több Áruvásárlás és szolgáltatásokra mint fordított kiadások 40 80 46 86 összesen 100 100 100 100 Az Igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy míg a Turgen-féle táblázat Szovjetunióra vonatkozó adatai többé-kevésbé napjainkban is érvényesek (bár a lakásra fordított kiadások a valóságosnak közel a duplájával szerepelnek, a megtakarítások összege pedig lefelé kerekített), az USA-ra vonatkozó rész lényeges kiigazításokra szorul. Az amerikai családok árumentes kiadásai szinte minden területen (adók, lakás, egészségügy, közlekedés) jelentősen emelkedtek. Csupán az utóbbi két esztendőben 25 százalékkal emelkedtek az Egyesült Államokban az orvosi ellátás költségei s ugyanennyivel nőttek a lakbérek. Állandó emelkedési tendencia észlelhető az adó terén is. Annak ellenére, hogy 1975-ben csökkent a foglalkoztatottság mértéke, 6,9 százalékkal nőtt az Egyesült Államok jövedelemadó bevétele. A Szovjetunióban egészen más jellegű stabilitás figyelhető meg. Az árindex alakulása 1970-hez képest például, 99,6 pontot mutat. Nem emelkednek az adók sem: az 1976. évi állami költségvetésben mindössze 8,8 százalékkal szerepeltek. A lakbérek körülbelül 50 éve (1928 óta) változatlanok, és a kommunális szolgáltatásokkal együtt egy átlagos keresetű család jövedelmének csupán 3—4 százalékát teszik ki. A Szovjetunióban ingyenes az orvosi ellátás, bármilyen bonyolult orvosi beavatkozásra van szükség, a betegnek egyetlen kopejkát sem kell fizetnie. És ami kimaradt a Turgen-féle táblázatból: ingyenes az oktatás valamennyi formája. Jövedelem és fizetés — nem azonos fogalmak Goethe mondotta, hogy bár nem a számok vezérlik a világot, de tükrözik a világ folyását. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint Nyugaton 18,5— 20 millió munkanélkülit tartanak számon. És egyikük helyzetét sem könnyíti meg a tény, hogy a statisztikai kimutatások szerint (amelyekben a munka- nélküli segély — amennyiben létezik — a dolgozó munkások bérével és a milliomosok jövedelmével együtt szerepel), az amerikai munkanélküli — szerintük -— átlagosan jobban él, mint a szovjet munkás. Hiába több az Egyesült Álamokban az egy főre jutó szabad lakás, mint a Szovjetunióban, ha a hajléktalanok képtelenek megvásárolni ezeket a drága, üresen álló lakásokat. A szovjet munkás számára érdektelen, hogy abszolút számokban kifejezett bére alacsonyabb az amerikai munkásénál, ha a fizetésből gondtalanul meg tud élni, sőt megtakarításra is futja. Mindezt megerősíti a statisztika. Az egy főre jutó hús-, tej-, az állati eredetű zsiradék, a tojástermelés és -fogyasztás tekintetében a Szovjetunió az elmúlt években alaposan megközelítette a Közös Piac országainak szintjét, sőt cukorban és növényi olajokban túlszárnyalta azt. Maga a szovjet munkás csodálkozna a legjobban, ha jövedelmét a fizetésével azonosítanák. „Hogyhogy csak fizetésemet nézik? — kérdezné. — Egy gépkocsi megvásárlása sokkal könnyebb számomra, mint azt fizetésem alapján gondolnák.“ Tökéletesen érthető a szovjet dolgozó zavara. Fizetéskiegészítések O A Szovjetunióban a reáljövedelmet közvetlenül befolyásoló gazdasági ösztönző módszerek egy irányba hatnak. Ezek közül a fizetés csupán az egyik tényező. Az elmúlt 10 esztendő során valamennyi dolgozó réteg fizetése — összegszerűen — a másfélszeresére emelkedett. Eközben erősödött az a törekvés, amely a népgazdaság különböző ágaiban dolgozók fizetésének kiegyenlítődését célozta a különféle pótlékok növelésével és az adók egyidejű csökkentése révén. A stabil kiskereskedelmi árak mellett mindenféle fizetésemelés a tiszta jövedelem növekedésével egyenlő. A másik tényező a jó munkát elismerő, állandóan növekvő prémiumalap. Ezt a prémiumalapot minden vállalat a saját nyereségéből fedezi. Magától értetődik, hogy minél több a nyereség, annál nagyobb a nyereségalap. Ebből fedezik az alapfizetés 20—50 százalékáig terjedő (havonta vagy negyedévenként adható) jutalmakat. Számos vállalatnál létezik az úgnevezett 13. havi fizetés, azaz egyhavi jövedelmet elérő juttatás a feladatok sikeres teljesítése esetén. A felsorolt juttatásokból egyaránt részesülnek a munkások és az alkalmazottak, és az alap független a termelésben élen járó dolgozók alkalmankénti jutalmazási keretétől. A dolgozók anyagi jólétének harmadik jövedelem- növelő tényezője a társadalmi fogyasztási alapok évenkénti növelése. Az alapok terhére fedezik a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. Ide tartozik az oktatás, az egészségvédelem, a társadalombiztosítás és a különböző állami támogatások a lakóházak fenntartásához, a szabad idő kulturált eltöltéséhez, a pihenéshez nyújtott fedezet stb. Kétségtelen, hogy a családok nem egyenlő mértékben részesülnek a társadalmi fogyasztási alapokból. Többet kapnak azok, akik jobban rászorulnak, akiknek kevesebb a jövedelmük. (A szociológiai felmérések kimutatták, hogy a társadalmi fogyasztási alapokból juttatott kifizetések és kedvezmények egy viszonylag kis fizetésű család jövedelmének 45—50 százalékát is elérik.) A családi kiadások átlagosan egyharmadát az állam fedezi a társadalmi fogyasztási alapokból. Ezek — bár „láthatatlan“ összegek — mégis a fizetés valóságos kiegészítői. Egyaránt lehetővé teszik a segédmunkás és a professzor családjának, hogy tekintet nélkül a fizetésbeli különbségekre, egyformán részesüljenek az ingyenes orvosi ellátásban, hogy azonos elbírálás szériát kapjanak lakást, járassák iskolába gyermekeiket és küldhessék egyetemre őket. Vonjuk le a következtetést így tehát a szovjet és az amerikai munkás fizetésének egyszerű összesítése nem mutathatja meg kettőjük jövedelemkülönbségét. Tény, hogy napjainkban a Szovjetunióban mind az átlagfizetés, mind pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelem alacsonyabb, mint a legfejlettebb kapitalista államokban. Ez azonban érthető; a Szovjetunió hatvan évéből húsz a háborúk, majd az elpusztult népgazdaság helyreállítása közepette telt el. Amikor a mutatókat hasonlítjuk össze, éppen úgy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az előbb említett körülményeket, mint amikor két különböző távon futó sportoló teljesítményét kell egybevetnünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenleg megmutatkozó különbségek egyszer s mindenkorra az amerikaiak javára billentik a mérleg nyelvét. Az életszínvonal „ollójának“ százai folyamatos közeledést mutatnak. A Szovjetunió X. ötéves terve (1976—1980) feladatul tűzte ki űz egy főre eső reáljövedelem átlagosan 21 százalékos növelését. (A SZOVJET SAJTÓ ANYAGAI NYOMÁN) A Szovjetunióban járt amerikai kongresszusi képviselők egy csoportja listát nyújtott át a vendéglátóknak. Ez huszonnyolc olyan szovjet állampolgár nevét tartalmazta, akiknek kivándorlási kérelmét állítólag visz- szautasították. A vizsgálat megállapította, hogy a listán szereplők közül három személynek engedélyezték a kivándorlást, kilenc főnek ideiglenes hatállyal utasították vissza, míg tizenhatan közülük egyáltalán sohasem nyújtottak be kivándorlási kérelmet. mindössze 2600 Izraelbe szóló kivándorlási kérelem volt, ezek közül 238 Moszkvában, 153 Leningrádban, 301 Kijevben, 367 Moldáviában. Lehetséges, hogy Almogi úr számításai azokon a maghívói eveteken alapulnak, amelyeket oly bőkezűen küldözgetnek a cicasista „lélekkufárok“. Az izraeli hatóságok ugyanis nagy tömegekben, küldenek a Szovjetunióba meghívó leveleket — a nemlétező rokonok nevében. E célból az emigránsokból különféle trükökkel kiszeKIVÁNDORLÁS A SZOVJETUNIÓBÓL ÉS AZ IGAZSÁG INTERJÚ A SZOVJET BELÜGYMINISZTER- HELYETTESSEL , — Újságíró: — Mi a véleménye némely nyugati sajtóorgánumnak arról az állításáról, hogy a Szovjetunió nem tesz eleget a helsinki Záróokmánynak a kivándorlás szabadságára vonatkozó ajánlásának? Sumilin: — A Szovjetunió szigorúan tartja magát a helsinki megállapodások valamennyi tételéhez. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió viszonyai között, ahol az állami politika biztosítja valamennyi nemzet és népcsoport egyenjogúságát, az országból való kivándorlást rendszerint olyan tényezők motiválják, mint a családegyesítés, vagy a külföldivel kötött házasság. A háború utáni években a család- egyesítés motiválta mintegy 38 ezer német és körülbelül 11 ezer örmény kivándorlását a Szovjetunióból; áttelepülnek rokonaikhoz görögök, spanyolok és más nemzetiségű személyek. Ugyanígy érkeznek a Szovjetunióba külföldi állampolgárok, ’akik itt kívánnak letelepedni. Újságíró:. — Nyugaton sokat írnak azokról az akadályokról, amelyeket állítólag a szovjet hatóságok gördítenek a zsidó nemzetiségű személyek kivándorlása elé. Sumilin: — Történelmi okok következtében alakult úgy, hogy a zsidóknál a legnagyobb a szétszóródott családok száma;, ezért kapjuk tőlük a legtöbb kivándorlási kérelmet. Elég sokat tettünk e kérések kielégítéséért. 1945. június 1-e óta 141600 ember utazott el a Szovjetunióból Izraelbe. Ez a kérelmezők 98,4 százaléka, vagyis jóformán mindenki elutazhatott, aki akart. Újságíró: — Mindamellett Yosef Almogi, a Cionista Világszervezet elnöke nemrégiben kijelentette, hogy a szovjet hatóságok nem vizsgálták meg 180 ezer szovjet zsidó kivándorlási kérelmét. Sumilin: — Almogi úr a vágyait tünteti fel valóságként, 1977. június 1-én az ország belügyi szerveinél dik a Szovjetunióban élő zsidók címét vagy a különféle városok tele- fcnkönyveiből gyűjtik össze. A szovjet belügyminisztérium és más szovjet szervek még ma is kapnak a szovjet állampolgárságú zsidóktól olyan leveleket, amelyekben azok felháborodottan tiltakoznak e meghívó levelek ellen. Újságíró: — A szovjet ellenes propaganda minden módon azokra a személyekre irányítja a figyelmet, akiknek kivándorlási kérelmét visszautasították. Mi az oka ezeknek a visz- szautasításoknak? Nincs-e ellentmondás ezek és a Szovjetunió által aláírt nemzetközi egyezmények cikkelyei között? Sumilin: — Mint már említettem, a kivándorlási kérelmek 98,4 százalékát kielégítettük, s csupán a kérelmezők 1,6 százalékát utasítottuk el — hangsúlyozom — ideiglenes hatállyal. Ez nem mond ellent a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi konvenciónak, amelyet 1976. december 16-án fogadott el az ENSZ- közgyülés. Az egyezmény tartalmazza a kiutazások korlátozásának lehetőségét, amennyiben „az állam biztonsága, a közrend, a lakosság egészsége és erkölcse, vagy mások jogai és szabadságjogai védelmének“ érdekei ezt megkövetelik. Egyes esetekben elhalasztjuk a döntést mindaddig, amíg a rokonok nem rendezik vitás, a többi között anyagi kérdéseiket. Elhalasztható a döntés olyan személyek esetében is, akik államtitkok birtokában vannak, akik titkos katonai szakágakban kaptak kiképzést, akik ellen eljárás van folyamatban, vagy akik bírói ítélet alapján büntetésüket töltik. A rokonok közötti vitás kérdések rendezése, a titkosság határidejének elévülése, a büntetés letöltése, vagy az eljárás megszüntetése után a kérdést újból megvizsgáljuk. így például 1976-ban 737 korábban elutasított állampolgár hagyhatta el az országot. L978. Ez év első öt hónapjában — további 615. 1. 8. Befejezésül megjegyzem, hogy a kivándorlás — bármely országból történjék is — annak társadalmi-politikai rendjétől függetlenül — mindig emberi sorsokat érint, és természetesen sok problémát okoz. Ezért tűrhetetlen, hogy gúnyt űzzenek belőle, vagy hogy politikai spekulációk tárgyává tegyék Részlet az APN munkatársának BORISZ SUMILIN szovjet belügyminiszter-helyettessel készített interjújából 14 A fizetés és and a borítékon kívül van
