Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 2. szám
A szovjet állam társadalmi-politikai fejlődésének egyik legfontosabb eredménye a nemzeti kérdés megoldása, a nemzetek közötti politikai és tényleges egyenlőtlenség megszüntetése, olyan kapcsolatok kiépítése, amelyeket a szovjet nép joggal nevez a népek lenini barátságának. A szovjet nép 60 év alatt több évszázados utat tett meg ebben az irányban. A kommunista párt, amikor az önkéntesség elvei alapján létrehozta a soknemzetiségű szocialista államot, teljes mértékben számolt ennek a problémának az újszerűségével és bonyolultságával. A párt sohasem feledkezik meg arról a lenini megállapításról, hogy csakis a különböző nemzetek érdekei iránt tanúsított legnagyobb figyelmesség küszöböli ki a konfliktusokat, teremt tartós bizalmat a különböző nyelven beszélő munkások és parasztok között. Ez a szocializmus -egyik legjelentősebb eredménye, a lenifii nemzetiségi politika diadala. A párt a szovjethatalom fennállásának első éveitől arra törekedett, hogy meggyorsítsa a nemzetiségi vidékek gazdasági, társadalmi-politikai és-kulturális fejlődését. Ez a politika csak úgy valósulhatott meg a gyakorlatban, hogy a szovjet állam fejlettebb vidékei nagy és sokoldalú segítséget nyújtottak az egySzovjetunió egységes soknemzetiségű szövetségi állam. Az a körülmény, hogy a Szovjetunió Alkotmánya továbbfejlesztette és gazdagította a nemzeti állam berendezését, biztosítja a soknemzetiségű Szövetség közös érdekeinek és a Szövetséget alkotó minden egyes köztársaság érdekeinek valóban demokratikus összehangolását, biztosítja országunk valamennyi nemzetének és nemzetiségének sokoldalú felvirágzását és szüntelen közeledését egymáshoz. , Az ország legfelső szerve: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének az érdekeit képviseli. Ez két egyenjogú házból (kamarából) áll: a Szövetségi Tanácsból és a Nemzetiségi Tanácsból. A két házat egyformán illeti meg a törvénykezdeményezés joga. S míg a Szövetségi Tanácsot a Szovjetunió egész lakosságának egyenlő képviselete alapján alakítják meg, vagyis úgy, hogy meghatározott számú lakos választ egy küldöttet, a Nemzetiségi Tanácsban minden egyes szövetséges köztársaságnak, lakosságának számától függetlenül, azonos képviselete: 32 küldötte van. Ebben a házban azonos számú küldöttel van képviselve minden autonóm köztársaság (11 küldöttel), autonóm terület (5 küldöttel) és autonóm körzet (1 küldöttel) is. A Szovjetunió Legfelsőbb TaVitcilij Ruben A LENINI NEMZETISÉGI POLITIKA DIADALA 197«. 1. 8. kor elnyomott nemzeteknek. Az ország szívéből egész gyárakat szállítottak a nemzeti körzetekbe, jelentős beruházási eszközöket bocsátottak a rendelkezésükre, új, korszerű üzemeket és tanintézeteket építettek ezekben a körzetekben. Egészében véve ezeknek a vidékeknek a társadalmi-gazdasági fejlődése gyorsabb volt, mint az ország központi részéé. A gazdasági és kulturális fejlettség színvonalának kiegyenlítődése, egy azonos típusú szociális struktúra kialakulása volt az előfeltétele annak, hogy a Szovjetunió összes dolgozói, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül" valóban egyenlők lehessenek. A nemzetek egyenlősége pregnánsan kifejezésre jut a Szovjetunió nemzeti-állami berendezésében, a társadalom irányításának egész szervezetében és struktúrájában, a szovjet állam törvényeiben. Megnyilvánul ez új alkotmányunkban is. A Szovjetunió kebelébe tartozó szövetséges köztársaságok mindegyike szuverén állam, és a Szovjetunió Alkotmánya által a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének a hatáskörébe utalt jogokon túl a maga területén önállóan gyakorolja az állam- hatalmat. Minden szövetséges köztársaságnak megvan a maga alkotmánya, amely összhangban áll a Szovjetunió Alkotmányával és figyelembe veszi az illető köztársaság sajátosságait, megvannak a saját államhatalmi, igazgatási szervei, megvan a saját törvényhozása. Minden szövetséges köztársaságot megilleti a Szovjetunióból való szabad kilépés joga. Az egyes szövetséges köztársaságok területe nem változtatható meg hozzájárulásuk nélkül. Minden szövetséges köztársaságnak jogában áll kapcsolatba lépni külföldi államokkal, szerződéseket kötni velük, diplomáciai és konzuli képviseletet cserélni velük, részt venni nemzetközi szervezetek tevékenységében. Az Ukrán és a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot a második világháborúban a fasiszta német agresszorok fölött aratott győzelem kivívásához való hozzájárulásuk elismeréseképpen felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai közé. A Szovjetunióban a szövetséges köztársaságokon kívül 20 autonóm szovjet szocialista köztársaság is van; ezek közül 16 az OSZFSZK -kebelébe tartozik, 2 a Grúz SZSZK kebelébe, 1—1 Üzbegisztán, illetve Azerbajdzsán kebelébe. Az autonóm köztársaság a nemzeti államiság egyik formája a szovjet föderáció viszonyai között. Minden autonóm köztársaságnak is megvan a maga alkotmánya. Ezek a köztársaságok széles körű autonómjával rendelkeznek az államhatalom gyakorlásában, mindegyiküknek megvannak a maga hatalmi és igazgatási szervei. Autonómiát kapott a Szovjetunió kebelében sok olyan kisebb nép is, amely autonóm területet vagy autonóm körzetet alkot (a Szovjetunióban 8 ilyen terület és 10 ilyen körzet van). Saját nemzeti-állami alakulatuk létrehozásával a népek tucatjai a szovjethatalom alatt jutottak először olyan garanciákhoz, amelyek biztosították önrendelkezésüket, saját nemzeti érdekeik védelmét, nemzeti kultúrájuk fejlődését. A szövetséges köztársaságok szuverén jegait a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és alkotmánya védi. Tartós biztosítékai is vannak ezeknek a jogoknak. A Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek mind nagyobb mértékű közeledése szükségessé teszi az államok szövetségi elveinek megszilárdítását. Ez jutott kifejezésre abban is, hogy az új szovjet alkotmány meghatározása szerint a nácsának ez a struktúrája lehetővé teszi, hogy az elfogadott törvényekben, népgazdasági tervekben, állami költségvetésben, más rendelkezésekben összekapcsolják az ország általános érdekeit a szövetséges köztársaságok, az autonóm köztársaságok, az autonóm területek és az autonóm körzetek sajátos érdekeivel. A szövetséges köztársaságoknak más állami szervekben is biztosítják az egyenlő képviseletet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségét például a küldöttek közül választják meg, mégpedig a következő összetételben: a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, az elnök első helyettese, az elnök tizenöt helyettese — egy-egy minden szövetséges köztársaság részéről —, az Elnökség titkára és huszonegy tagja. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé L. I. Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát választották meg. A hagyomány szerint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyetteseivé a szövetséges köztársaságok Legfelsőbb Tanácsai Elnökségeinek elnökeit választják meg. A szövetséges köztársaságok érdekeinek biztosítása szempontjából igen nagy jelentőségű az a körülmény, hogy a szövetséges köztársaságok képviselői tagjai az össz,-szövetségi szerveknek. A szövetséges köztársaságok minisztertanácsainak elnökei hivatalból tagjai az ország kormányának, s ugyanígy a szövetséges köztársaságok legfelső bíróságainak az elnökei a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának tagjai. Mi több, országos szinten és a szövetséges köztársaságokban azonos elnevezésű szövetségi-köztársasági minisztériumok és főhatóságok vannak. Ezek látják el az irányítást a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a szövetséges köztársaságok közős tevékenységének a szférájában, s ez biztosítja mind az össz-szövetségi érdekeknek, mind az 'egyes köztársaságok érdekeinek az érvényesítését. Az országos szerveknek sok lényeges kötelezettségük van a szövetséges köztársaságokkal szemben. A Szovjetunió legfontosabb törvényeinek a tervezeteit, mint tudjuk, véleményezés céljából külön megküldik a szövetséges köztársaságoknak is. Egy törvény akkor tekinthető jóváhagyottnak, ha a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának mindkét háza elfogadta, mégpedig mindegyik háza egyszerű szavazattöbbség gél. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a szövetséges köztársaságok illetékességének szabatos elhatárolása eleve meghatározza az össz-szövetségi és a köztársasági törvényhozás elhatárolását is. Bizonyos kérdésekben csak a szövetségi törvényhozás dönt, más kérdésekben csak a köztársasági törvény- hozás. Végül vannak olyan kérdések is, amelyeket mind a szövetségi, mind a köztársasági törvényhozás szabályoz. A köztársasági törvényhozás részletesen kidolgozza azokat a kérdéseket, amelyeket közvetlenül a szövetséges köztársaság hatáskörébe, valamint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének és a szövetséges köztársaságoknak a közös hatáskörébe utaltak. Ez lehetővé teszi, hggy a köztársasági törvényekben figyelembe vegyék az illető szövetséges köztársaság sajátos feltételeit. S ebből adódnak egyszersmind á szövetséges köztársaságok törvény- hozásában mutatkozó eltérések is. Különösen gyakran találkozhatunk ilyen eltérésekkel akkor, amikor a szociális és családi viszonyok szabályozásáról van szó, mivel ezek a viszonyok függnek össze a legszorosabban a köztársaságok népeinek nemzeti életmódjával, a nemzeti hagyományokkal és szokásokkal. Sok esetben a szövetséges köztársaságok törvény- hozásában mutatkozó eltérések földrajzi és éghajlati sajátosságokból adódnak. Bizonyos eltérések tapasztalhatók a büntetőjogban is. Néhány szövetséges köztársaság büntetőtörvénykönyve külön felelősségre vonást irányoz elő a helyi szokások csökevényeit alkotó bűncselekményekért. Például, az olyan bűn- cselekmény megtorlása, mint a menyasszonyváltság (kálim) fizetése és elfogadása, csak az OSZFSZK, a Kirgiz SZSZK, Tádzsikisztán, Örményország és Türk- ménia büntetőtörvénykönyvében szerepel. A szovjet állam minden állampolgárának biztosítja a munkához való jogot, a szakmaválasztás jogát, a foglalkozás és a munka nemének megválasztásához való jogot, a pihenéshez, az egészség- védelemhez, az öregségi és betegségi anyagi ellátáshoz való jogot, a lakáshoz való jogot, a kultúra vívmányainak használatához, a művelődéshez való jogot, az állami és társadalmi ügyek intézésében való részvétel jogát. A különböző nemzetiségű és fajú szovjet állampolgárok egyenlő jogokat élveznek. Ezeknek a jogoknak az érvényesülését a Szovjetunió összes nemzeteinek és nemzetiségeinek a sokoldalú fejlődését és közeledését előmozdító politika, az állampolgároknak a szovjet hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében való nevelése, az anyanyelvnek és a Szovjetunióban élő más népek nyelvének a használatára való lehetőség biztosítja. A törvény bünteti a jogok mindennemű közvetlen vagy közvetett korlátozását, közvetlen vagy közvetett előnyök biztosítását faji vagy nemzeti hovatartozás alapján,, s ugyanúgy a faji vagy nemzeti gőg, gyűlölködés vagy megvetés mindennemű propagálását is. A kommunista párt és a szovjet állam nemzeti politikája nemcsak országunk összes nemzeteinek és nemzetiségeinek szabad fejlődését biztosítja, hanem további sokoldalú közeledésüket is. Ennek alapja az egész ország keretében kialakult egységes gazdasági szervezet, valamint a nemzetek azonos típusú szociális összetétele. Hiszen még nem is olyan régen — a húszas években — sok népnél a munkások a népesség 3—4 százalékát alkották, s az orosz népesség szociális struktúrájában jóval több volt a munkás, mint más nemzetiségekében. ,A társadalmigazdasági átalakulások a munkásosztály nemzeti osztagainak növekedésével jártak együtt. Napjainkban valamennyi köztársaságban azonos típusú az osztálystruktúra: munkásokból, kolhozparasztokból és értelmiségből tevődik össze. Az 1939-es, az 1959-es és az 1970-es népszámlálás adatai az mutatják, hogy szüntelenül növekszik a munkásosztály aránya a Szovjetunió népességében. A technikai haladás kifejezésre jut abban is, hogy kiegyenlítődik a szellemi és a fizikai dolgozók aránya. Változik a köztársaságokban a városi és a falusi népesség aránya is. Mig 1939-ben csupán hat köztársaságban alkotta a városi lakosság a népességnek mintegy a harmadát, 1970-ben nyolc köztársaságban a városlakók a népességnek a felét vagy ennél nagyobb részét alkották. A szocialista építés egyik legfontosabb vívmánya a népek kulturális egyenlőtlenségének a megszüntetése. A gazdasági fejlődésben elért sikerek alapján kivétel nélkül valamennyi nemzeti köztársaságban emelkedett a népességnek nemcsak az anyagi színvonala, hanem a kulturális színvonala is. A forradalom előtti Oroszországban a felnőtt népességnek mintegy háromnegyed része írástudatlan volt, ezzel szemben a Szovjetunióban ma már nincs írás- tudatlan. A népgazdaságban foglalkoztatott dolgozóknak több mint háromnegyed része felsőfokú vagy középfokú végzettséggel rendelkezik. A forradalom előtt sok mai szövetséges köztársaság területén egyáltalán nem volt főiskola. Ma ezekben a köztársaságokban (Moldavában, TUrkméniában, Kazahsztánban, Tádzsikisztánban, Kirgiziában, Belorussziában, Azerbajdzsánban, Örményországban) a 10 000 lakosra jutó főiskolai hallgatók száma 1,5—2- szer akkora, mint Nagy-Britanniában és Olaszországban, és 2—3-szor akkora, mint az NSZK-ban. A szovjethatalom évei alatt az ország tudományos intézményeinek a száma 18-szorosára nőtt. Megváltozott a tudomány földrajza. A forradalom előtti Oroszországban egyetlen tudományos akadémia volt alig néhány tudományos kutatóintézettel, ma pedig minden szövetséges köztársaságnak saját tudományos akadémiája van a tudományos intézetek kiterjedt hálózatával. A szovjethatalom éveiben a Szovjetunióban 145 nyelven, a többi között a Szovjetunió népeinek 89 nyelvén jelentettek meg könyveket. 1913-ban egyetlen könyvet sem adtak ki olyan népek nyelvén, mint a moldavaiak, a kirgizek, a türkmének, a baskírok, a burjátok, a kalmükök, a mordvinok, a csecsencek, az ingusok. 1975-ben moldavai nyelven 619 könyv jelent meg több mint 8 millió példányban, kirgiz nyelven 444 könyv több mint 4,3 millió példányban, türkmén nyelven 267 könyv 3,8 millió példányban. A fejlett szocializmus kultúrájának elvi sajátosságai közé tartozik, hogy ez az összes népek által létrehozott szellemi értékek szerves egységét alkotja. A soknemzetiségű szovjet állam építésének tapasztalatai fényesen igazolták a marxista-leninista tudománynak azt a következtetését, hogy a nemzeti kérdés csakis a társadalom szocialista átalakítása talaján oldható meg következetesen. A szovjetország összes nemzeteinek és nemzetiségeinek legszorosabb egysége, felvirágzása és egymáshoz való szüntelen közeledése rendszerünk természetéből következik, objektív törvényszerűsége a fejlett szocializmusnak. (BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS)
