Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-26 / 9. szám

*­►­► TUDOMÁNY TECHNIKA A kozmodróm olyan kikö­tő, ahonnan a csillag­tengerek felé indulnak a hajók. Olyan bonyolult műszaki komp­lexum, amelyhez különböző szolgáltatások tucatjai, a gépi rendszerek százai tartoznak, s ezek kezeléséről több ezer szakember gondoskodik. A Szovjetunióban több koz- modróm is működik, ezek kö­zött a legnagyobb Bajkonurban van. Itt lőtték fel 1957. októ­ber 4-én a Föld első mester­séges holdját. E jelentős ese­mény emlékét egy obeliszk őr­zi, amely az első szputnvik ezüstösen csillogó, antennatüs­kés gömbjét tartja, s melynek márványtáblájába a következő szöveget vésték: „A szovjet ember géniusza itt kezdte el bátor harcát a világűr meg­hódításáért.“ Három évvel az említett ese­mény előtt, 1954 fagyos telén állami bizottság érkezett a ka­zahsztáni sztyeppékre. A bi­zottságot Szergej Pavlovics Koroljev látta el tanácsokkal. Az általa vezetett tervezőiroda ebben az időben már hozzálá­tott a nagy hordozórakéta megszerkesztéséhez, amelyre az a feladat várt, hogy kinyis­sa a kozmikus utazások kapu­ját. A tudományos kutatóinté­zetek, tervezőirodák, s az ipari üzemek egész sorában egyre szélesebb méreteket öltött az a munka, amely az űrhajózás alapjainak megteremtésére irá­nyult. A közeli vasútállomástól el­indulva, ahol csak néhány vert falú házikó nyújtott menedé­ket, a bizottság tagjai könnyű terepjáróval száguldozták be a hóval borított, lakatlan vidé­ket, hogy megfelelő helyet ta­láljanak egy egészen új, kü­lönleges létesítmény, a koz- modróm, a kozmikus rakétaki­lövőállomás építéséhez. A hely kiválasztása nem volt egyszerű feladat. Említ­sünk meg a kozmodróm elhe­lyezésével .kapcsolatban leg­alább néhány szempontot. A rakéták indítási szögének ha­tárértékei például szorosan összefüggnek a kozmodróm földrajzi szélességével, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott helynek meghatározó szerepe van a kozmikus programok ki­dolgozásában. Az is fontos to­vábbá, hogy a hordozórakéták elhasználódott részei lakatlan területekre hulljanak. De hol lehet ilyen területeket találni? Az ilyen lakatlan sivatagok hiányában főleg a tengerpar­tokon építenek kozmodrómo- kat (ilyen például az amerikai Kennedy-kilövőállomás), hogy a rakéta elhasználódott részei az óceánba hulljanak. Emellett a rakéta repülésé­nek aktív zónájában, tehát amíg az utolsó fokozat motor­jai működnek, s amíg teljesen elválik tőle az űrobjektum, kü­lönösen fontos a telemetrikus ellenőrzés. Ezé# e területrész hosszában földi megfigyelő és mérőállomásokat kell elhelyez­ni, s az is fontos szempont, hogy ezek az adott ország te­rületén legyenek. Ennek az ak­tív zónának a hossza több száz, sőt több ezer kilométerig ter­jed. Nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy a repü­lés aktív zónájában üzemzavar lép fel, s ilyen esetben az is szükséges, hogy a kozmikus berendezés a kilövő ország te­rületére, vagy semleges vízfe­lületre térjen vissza. Ezek a szempontok a hordo­zórakéták kilövései körülmé­nyeivel függnek össze. Számos további követelmény is létezik azonban, amelyek a kilövőál­lomás bonyolult műszaki rend­szerének üzemeltetésére vonat­koznak. Indítás előtt szétnyílnak a fel­vonós támasztópillérek gyorsabban halad, jobban érez­ni a Föld ritmikus lüktetését, jobban láthatók a távoli jövő körvonalai. Különösen csodála­tosak azok az emberek, akik itt dolgoznak. A legönzetlenebb emberek ezek, akik csak saját feladataik teljesítésére gondol­nak. Szorgalmas, mindennapi munkával segítik elő, hogy az emberiség egyre közelebb jus­son a csillagokhoz.“ A kozmodróm az űrhajózás bonyolult rendszerű anyagi műszaki bázisa. Ide tartoznak a hordozórakéták, a különböző rendeltetésű kozmikus objektu­mok (űrhajók, műholdak, auto­matikus űrállomások), az irá­nyító és mérő, a kutató és el­hárító komplexumok (az utób­biak feladata a Földre vissza­érkező berendezések felkutatá­sa és begyűjtése), majd pedig a tulajdonképpeni kilövőállo­más, ahol a hordozórakétákat szerelik, berendezéseik, műsze­reik működését ellenőrzik, majd pedig útnak indítják. A kozmodrómhoz tartozik az a terület is, ahová a hordozóra­kéta elhasznált részei hulla­nak vissza. A kozmodrómot leginkább- tengeri kikötőhöz hasonlíthat­nánk. Itt is vannak rakodőpá- lyák, dokkok, javítóműhelyek, üzemanyagtárolók. A kozmod­róm dokkjaiban a rakétákat szerelik össze, s berendezései­nek működését ellenőrzik. Az űrhajó a feltöltőállomáson ve­szi fel az üzemanyag folyé­kony és gáznemű összetevőit. Az adótornyok és a megfigye­lőállomások, amelyek a koz- modrómon és a rakéta útjának hosszában vannak elhelyezve, biztonságosan vezérlik a raké­tákat az űr parttalan tenge­rében, s a műszaki berende­zések segítségével az űrhajó­sok állandó kapcsolatban van­nak a tájékoztató és szabályo­zó földi állomásokkal is. Ez is emlékeztet a tengeri kikötők irányító és hírközlő munkájára. NAUKA I ZSIZNY 1978/1 (Folytatása következik) De térjünk vissza a bajko- nuri kozmodrómra.. A sztyep­pén széles betonút vezet ahhoz a kilövőállomáshoz, ahol az első szputnyikot, valamint a világ első űrhajósát, Jurij Ga- garint szállító rakéta startolt. A főúttól jobbra is, balra is útelágazások vannak, ezek to­vábbi kilövőhelyekhez vezet­nek. Ezek egyikén a szovjet— amerikai űrrandevú idején egy tartalék hordozórakéta is ké­szenlétben állt, tetején a Szo­juz űrhajóval. Egyes további útelágazások végén a földi megfigyelőállomások vannak, amelyek antennái az eget kémlelik. Mi a főúton folytatjuk az utat, s a távolban feltűnik egy zöld oázis, melynek a közepén hatalmas épület emelkedik a magasba, s a széles környéken a kilövőállomás acélvázas szerkezetei is láthatók. Az űrhajók kikötőjébe ér­tünk. írták: V. KARIN, A. HALGYAJEV, I. JUGYIN A kozmodróm helyének meg­választásánál nem lehet figyel­men kívül hagyni az éghajlati feltételeket. A levegő átlagos évi középhőmérséklete, pára- tartalma, a szelek sebessége, a csapadék mennyisége — mindez kihatással van az épít­ményekre és a berendezések rendszerére, sőt még a rakéták előkészítésének technológiai feltételeire is. A terep alapos felkutatása után sikerült kiválasztani a megfelelő helyet a kazah sztyeppe egyik ritkán lakott részében. Az első építőbrigád 1955 elején érkezett a hely­színre. Először a kozmodróm lakónegyedét építették fel, s az új várostól több tízkilomé­teres távolságra, egy tüskés bozóttal és ürömmel benőtt Vasúti szerelvény szállítja a rakétát a szerelőcsarnokból a kilövő helyre A szovjet űrhajósok szeretet­tel gondolnak Bajkonur földjé­re. Vitalij Ivanovics Szevaszty- janov, aki kétszer is indult már innen a kozmoszba, így vélekedik: „Ez itt a szovjet űr­hajózás felszentelt helye. Itt minden- összefügg az űrhajózás múltjával, jelenével és jövőjé­vel. Bajkonurban az idő is leszállás után. Az űrhajósok felkészítésére egy speciális épületkomplexum szolgál a szükséges oktató- és gyakorló- termekkel, orvosi rendelőkkel stb. A kozmodróm helyének kivá­lasztása minden tekintetben jól sikerült, bár az egyik kö­rülmény elég sok gondot oko­zott. Az éghajlatról van szó. A rendkívül hideg tél, amikor 40 C° alá süllyed a hőmérő higanyszála, valamint a porfel­hőket kergető forró nyári szél nem valami ideális környezet a kozmodróm számára. Amikor például a Szojuz 19 legénysé­ge a Szojuz—Apollo-programra készült, a hőmérő állandóan és kérlelhetetlenül 40 fokos meleget mutatott, s nem is le­hetett arra számítani, hogy enyhüljön a forróság, mert itt ritkán és csak lassan változik az időjárás. Az időjárás állandó jellege szempontjából azonban Bajko­nur lényegesen előnyösebb helyzetben van a szubtrópusi meglepetésekkel fenyegető Ken- nedy-foknál Florida államban. Nyáron, különösen júliusban rendszeresek itt a rövid ideig tartó, de annál alattomosabb meteorológiai változások, ame­lyek előrejelzése csaknem tel­jesen lehetetlen. Ezért itt gyakran megtörténik, hogy a rakéták indítását — jobb idő­járási feltételekre várva — el­halasztják. A szovjet és az amerikai szakemberek akkor is izgatottan figyelték az égbol­tot, amikor az Apollo űrhajót indították a Szojuz űrhajóval végzett közös repülésre. A tor­nyosuló felhők beborították az eget, vihar közeledett. A vihar azonban szerencsére elkerülte a kilövőállomást, s végre le­hetett hajtani a startot. Az is lényeges szempont, hogy az űrhajók kilövőállomá­sa valamely fővasútvonal kö­zelében legyen, hogy ne kelljen felépíteni egy új, hosszú vo­nalat, eleinte az acélszerkeze­tek, az építőanyagok és a be­rendezések, később pedig a kozmikus berendezések és az üzemanyag összetevőinek a szállítására. Ami az űrhajók leszállási körzeteit illeti, ezek szintén összefügghetnek a kozmodróm; mai, de attól függetlenek is lehetnek. A szovjet űrhajósok alapjában véve a Kazah SZSZK területére, az amerikaiak pedig a Csendes-óceán felszínére ereszkednek le. domb lábánál hozzáláttak a ki­lövőberendezés helyének mé­lyítéséhez. Ma már korszerű város fo­gadja a kozmodróm látogatóit, széles utcáit, rendezett tereit, s a lakóházak hosszú sorait sudár és terebélyes fák árnyé­kolják. Több ezer lakója van a városnak, ahol minden szükséges megtalálható: isko­lák, üzletházak, közművelődé­si intézmények, filmszínház, sporttelep, uszoda stb. Itt kap­tak helyet azok az üzemek és intézmények is, amelyek a koz- modrőm üzemeltetését szolgál­ják, itt készülnek fel az űr­hajósok is közvetlenül az in­dulásra, s ide térnek vissza 1978. II. 26. ► \

Next

/
Oldalképek
Tartalom