Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-26 / 9. szám
ÚJ szú Csehszlovákia é s a Szovjetunió barátságát, együttműködését fémjelzik a két ország vezetőinek találkozói is. Felvételünk 1976- ban készült, amikor Gustáv Hnsák átadta Leonyid Brezsnyevnek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse címmel járó Aranycsillagot és a Klement Gottwald-rendet. Brezsnyev elvtársnak a legmagasabb csehszlovák kitüntetést a hazánk felszabadításában és a szovjet-csehszlovák kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemekért adományozták (Felvétel: CSTK — TASZSZ) Különben ezek a minden gyakorlatot nélkülöző, ésszerű gondolkodást megerőszakoló rögeszmék továbbra is élnek Nyugaton. Igazolta ezt húsz évvel később 1968, amely lényegében antifebruárt jelentett volna, tehát visszaállította volna a „normális“, burzsoá, de legalább az 1948 februárja előtti állapotokat Csehszlovákiában. A reakció 1948-ban és 1968-ban hasonló módszerekkel dolgozott, s ez érdekes tanulság számunkra. Újból elővették a „sajátos csehszlovák külpolitika“ koncepcióját, a „Kelet és Nyugat közti híd“ szerepét, a „semlegességet“, ami a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeink elárulását jelentette volna. Azonban az antifebruár csakúgy kudarcot vallott, mint a reakció 1948. évi februári puccsa. A kommunisták harca a hazai burzsoázia és a nemzetközi imperializmus ellen folyt, s ez utóbbi ellen folyik ma is. Éppen ezért van szükség a szilárd, nem1978. II. 26. „Amikor ma visszatérünk a februári eseményekhez, annak tudatában tesszük ézt, hogy számunkra élő történelmet jelent, amely a mának is sokat mo nd. Ösztönzőleg hat az újért, a haladásért és a szocializmusért folytatott mindennapi harcunkban. Egyúttal lehetővé teszi, hogy gyakorlati tapasztalatainkat összevessük az egyes mai »elméletekkel«, és a történelem által igazolt út alapján szembesítsük őket azokkal a nézetekkel, amelyek idegenek, ellenségesek a marxizmus—leninizmus számára. A szocialista forradalom győzelmének jelentősége abban rejlik, hogy hazánk történelmében először került a munkásosztály hatalomra. Olyan országban, amelyben fejlett kapitalista termelési viszonyok uralkodtak, olyan országban, amelynek fejlett munkásosztálya és nagyszámú kispolgársága volt, és a burzsoá demokrácia gazdag hagyományokkal rendelkezett. Csehszlovákiát a második világháború előtt általában úgynevezett nyugati típusú, fejlett burzsoá államnak tartották, számos politikai és gazdasági kapocs fűzte a tőkés Nyugathoz.“ (VASIL BIEAK ELVTÄRS BESZÉDÉBŐL) A februári események nemcsak Csehszlovákia belső fejlődésének eredményei, hanem a második világháború után a nemzetközi élet gyökeres változásai is elősegítették azokat. Az 1948 februárja óta eltelt három évtized eredményeiről beszélni nem lenne teljes az 1945—1948 közötti időszak eseményeinek rövid áttekintése nélkül, melyek megszabták hazánk belső és külpolitikai életének alakulását. Nem túlzás azt állítani, hogy a második világháborúnak — elsősorban a Szovjetunió részvétele folytán, s hogy a fasizmus elleni harcban világszerte aktivizálódtak a dolgozó tömegek — felszabadító jellege is volt. Ez jelentős politikai változásokhoz vezetett. Világszerte meggyengült az imperializmus, a fasizmus elleni küzdelem a világ demokratikus átépítéséért folyó harcá nőtt. így például Franciaországban a kommunista párt döntő politikai erővé vált, 1945-ben és 1946-ban a választásokon 5 millió szavazatot kapott. Hasonló volt a helyzet Finnországban, Belgiumban és más nyugat-európai államokban is. Olaszország, Franciaország, Belgium, Finnország, Ausztria és Norvégia kormányaiban kommunisták is helyet kaptak. A háború éveiben és közvetlenül utána megerősödött a gyarmatokon a nemzeti felszabadító harc, Délkelet- és Közép-Európában pedig létrejöttek a népi demokratikus államok, összegezve: az Egyesült Államokon kívül — mert egyedül csak ő gazdagodott meg a háborún — világszerte meggyöngült az imperializmus hatalma. A nyugat-európai országokban két-három éven belül, tehát az 1977-es év végére „megtisztították“ a kormányokat a kommunista miniszterektől. Ez a folyamat már előbb elkezdődött: az egyik legfontosabb probléma, a német kérdés megoldásakor is tapasztalható volt, hiszen az 1945-ös jaltai konferencia határozatát csak a Szovjetunió valósította meg, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország semmibe vették. A „kommunista veszély“ elleni harcot oly fontosnak tartották, hogy a legfőbb háborús bűnös, a náci Németország iparának, gazdasági életének fellendítését is szívesen vállalták érte. Már 1946-ban megváltozott az amerikai vélemény a német kérdést illetően, Byrnes államtitkár Stuttgartban nyilvánosan támadta az új német—lengyel határokat, s Churchill még előbb, 1945-ben „a szabad viláanak a Szovjet-Oroszország általi fenyegetettségéről“ írt. A TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS EREDMÉNYEI A XX. század demokratikus forradalmai törvényszerűen történelmi válaszút elé kerülnek: vagy szocialista forradalomba nőnek át, s akkor megőrizhetik demokratikus vívmányaikat, vagy pedig ez nem valósul meg, s akkor rövid időre kialakítanak valamilyen kispolgári demokráciát, amely azonban szintén törvényszerűen a burzsoá diktatúrához vezet. Ez követte 1918—1920-ban a csehszlovák munkásosztály leverését is, s ezért nem elégedhetett meg a kommunista párt 1945 után a Benes-féle burzsoá demokráciával. A Kassai (Kosícei) Kormányprogramban, melynek javaslatát a CSKP Klement Gottwald által vezetett moszkvai vezetősége dolgozta ki, megtalálhatjuk az új köztársaság két alapelvét: az igazi és következetes demokratizmust, valamint a Szovjetunióval való barátságot és szoros együttműködést a külpolitikában. A Szovjetunióval az együttműködés hangsúlyozása nem véletlen. Történelmi fejlődés eredménye, a párt tapasztalatai alapján született. Mint ahogy három évvel később a februári események alakulása is a történelmi fejlődés, a megérett forradalmi helyzet eredménye volt, nem pedig valamilyen kommunista puccs“. Ehhez a burzsoá propaganda nem felejtette és nem felejtheti el kiegészítésül hozzátenni a szovjet beavatkozást Csehszlovákia belügyeibe. A „beavatkozás“ persze nem volt más, mint az, hogy a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely nem értett egyet és tiltakozott a Csehszlovákiát eláruló 1938-as müncheni szerződés ellen. Ez akkor még a hazai burzsoáziát is gondolkodóba ejtette, s 1943-ban Benes aláírta a csehszlovák—szovjet szerződést a kölcsönös segítségről, barátságról és a háború utáni együttműködésről. Nem véletlen tehát, hogy a Kassai Kormányprogramban ezt - a szerződést meghatározónak tekintették a csehszlovák külpolitika jövőjét illetően. Mindezt megerősítette 1946-ban a párt VIII. kongresszusa is. Úgyszintén 1946-ban a Szovjetunió hitelt nyújtott Csehszlovákiának és segítséget ígért a párizsi békekonferencián előterjesztésre kerülő követeléseink teljesítésében, melyeket Németországgal szemben támasztottunk. Ez a támogatás csak fokozódott, gondoljunk például 1947-re, a hazánkba érkező szovjet gabonaszállítmányokra. Az Egyesült Államok már 1945-ben elégedetlenségét fejezte ki a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban. Bár 1946-ban az amerikai kormány megszavazta az 50 millió dolláros kölcsönt, mégis leállította az egészet, s megakadályozta azt is, hogy Csehszlovákia a Nemzetközi Banktól kapjon segítséget. A BURZSOÁ PROPAGANDA KIROHANÁSAI Népünk győzelme 1948 februárjában akkor is, most is állandó — burkolt vagy nyílt — támadásnak van kitéve a nyugati propaganda részéről. Többféle okból is. Egyrészt azzal, hogy a szovjet hadsereg teljesítette történelmi küldetését, és nemzeteket szabadított fel a fasizmus uralma alól, elszakította a Szovjetuniót bekerítő kapitalista láncot. Természetes, hogy a felszabadított országokban szerették volna a tőkés rendszer visszaállítását. Másrészt Február szétrombolta a burzsoá propaganda sémáját, amely szerint szocialista forradalom csak egy elmaradott, alacsony kultúrával rendelkező országban jöhet létre, mivel ott alapvető civilizációs értékeket teremthet. Egy iparilag fejlett államban szerintük ezt már régen megtette a kapitalista rendszer. Csehszlovákia viszont iparilag fejlett ország volt, s ezért is tekintették a februári változást, a munkásosztály és a dolgozók győzelmét csupán átmeneti, ideiglenes jelenségnek. zetközi proletár szolidaritásra. Ez, a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióval való szövetség volt februári győzelmünknek is alapvető feltétele. Nem csoda hát, hogy a Szovjetunióval való barátságunk, a proletár internacionalizmus eszméje mindig is az opportunisták, revizionisták támadásainak céltáblája volt. A támadások egyre árnyal- tabbak, ravaszabbak. A kapitalizmus jelenlegi válsága elmélyülésével párhuzamosan nő a tőkés államokban a dolgozók ellenállása, a kommunista pártok tagsága, a szimpatizálók tábora. Természetes tehát, hogy szépen hangzó elméleteket találnak ki, s magukat demokratáknak, sőt szocialistáknak is nevezik. Természetes az is, hogy saját dolgozóikat ezzel akarják áltatni, hiszen a burzsoá demokrácia világszerte válságba került. Példaként említhetjük az antikommunizmus szülöttét, az „eurokommunizmust“ és más, nyugati recept szerint összetákolt szocializmuselméleteket. Miről is van szó tulajdonképpen? Tagadják az internacionalizmus szükségességét, amelyről már az előbb is szót ejtettünk. Szerintük a proletár internacionalizmus elve kizárja a pártok önállóságát. A leniniz- musról, mint már idejét múlt valamiről beszélnek, tagadják a szocialista átalakulásban a proletárdiktatúra szükségességét, mintha a történelem még nem bizonyította volna be minden esetben ennek az ellenkezőjét. . Tudjuk jól, hogy februári vívmányainkat, pártunkat a burzsoá propaganda továbbra is támadni fogja. De amint Jan Fojtík elvtárs mondotta nemrégiben: „Tulajdonképpen ez értékelésünket jelenti, s nem is éreznénk magunkat jól, ha az ellenség dicsérne bennünket.“ Ugyancsak ide sorolhatjuk napjaink legújabb nyugati slágerét, az emberi jogok hangoztatását. Szerintük nem tartjuk tiszteletben azokat, mert nem engedtünk tág teret a felforgatok és a „szabadság- harcosoknak“ kinevezett bűnözők tevékenységének. Akkor, amikor az USA-ban és még sok tőkésországban az is elég valakinek a letartóztatásához, hogy tagja a kommunista pártnak, vagy akár csak szimpatizál vele. Az emberi jogok hangoztatásával céljuk csak az, hogy eltereljék a figyelmet a nyugati társadalom antagonisztikus ellentmondásairól. KÜLPOLITIKÁNK SIKEREI • Szocialista demokráciánk előnyei a burzsoá demokráciával szemben nem szorulnak védelemre, igazunkat á gyakorlat, a mindennapi élet bizonyítja a legfényesebben. Az út, amelyre 1948 februárjában léptünk, sikeres, eredményekben gazdag. Hazánk tekintélye a világban évről évre nő. Míg például 1976-ban 105 állammal volt diplomáciai kapcsolatunk, tavaly már 122-vel. Csehszlovákia jelenleg 60 kormányszintű és 1200 nem kormányszintű szervezet tagja. Szerepünk az ENSZ-ben is egyre nagyobb: az .1978—79-es. időszakra megválasztották Csehszlovákiát a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává, mégpedig a legnagyobb számú szavazattal: az ENSZ 149 tagállama közül 131 szavazott Csehszlovákiára. Külpolitikánkban folytatjuk, töretlenül valóra váltjuk a jövőben is Február alapelvét: a Szovjetunióval való barátság elmélyítését, kapcsolataink minden téren való bővítését. Úgyszintén a szocialista tábor országaival való együttműködésünk állandó fejlesztését is. Továbbra is a vezérfonalunknak tekintjük a helsinki Záróokmány szellemében a békeharc, a békés egymás mellett élés, az enyhüléspolitika támogatását. MALINAK ISTVÁN ma a mm nrounuii
