Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-05 / 6. szám
S zívesen járok múzeumba. Szeretem légkörét, a tompán visszhangzó lépéseket, a csendet. Az elmélkedés birodalma ez. Letűnt korok lélek nélküli hirdetője a kő, a bronz, a vas, a posztó, a csont. A kőbaltához hozzáképzelem a mammutva- dászt, a karperechez a bronzkorszak asszonyát, a posztóba, páncélba a középkori vitézt. Csak árnyak ők, hangtalanul jöttek, s ugyanúgy távoznak. Játék ez, kicsit szomorú, borongós. Ki lehet lépni belőle az utca nyüzsgésébe. Mily abszurd képzettársítás! — mondom magam is, a tudományos és a „tudományos“ értekezések olvasása közben, melyeket a neutronbombáról Írtak. Igen, az egyik áltudományos cikk — amely a neutronbomba prókátorának tollából fakadt — lapozgatása közben a múzeum jutott eszembe. A neutronbombával „úgy el lehet pusztítani egy ellenséges város védőit, hogy közben a vitrinekbe tett poharak sem törnek össze“. A „leghumánusabbnak“ meghirdetett fegyver csupa művészi szeretetből megőrzi a házakat, műemlékeket, s csak az emberi életet oltja ki. S olyan csöndes, kihalt lesz a város, mint egy múzeumban?! Nem a képzettársítás abszurd! Abszurd az a társadalmi rendszer, amely ilyen asszociációkra kényszerít. □ □ □ • De az asszociációk világából térjünk vissza a valósághoz, mely súlyával a legálmodozóbb, legapoliti- kusabb embert is arra kényszeríti, hogy elgondolkodjék korunk realitásai felett. Két út létezik, az egyik a fegyverkezési hajszáé, a másik pedig a nukleáris háború veszélyének csökkentésére, megszüntetésére irányuló törekvéseké. Nem kétséges, hogy mely úton halaclók vannak többen, melyik az igazság, az emberi haladás, az ált.alános emberi erkölcsök érvényesülésének útja. Az egyszerű ember sokszor értetlenül áll a világ- politika gyorsan zajló eseményei előtt. A dolgokra különböző emberek különböző válaszokat adhatnak, más összefüggéseket tár fel a politikus, a filozófus, a közgazdász, a -kommentátor, de az egyszerű, mindennapi munkáját végző átlagemberben egy kérdés merül fel egyre gyakrabban: miért? Miért a fegyverekre kiadott milliárdok, amikor emberek ezreinek egy tál étel sem jut naponta. Oly fonákság ez, .amit magyarázni lehet, emberileg megérteni soha. Mint ahogy Gulliver a maga egyszerűségével, emberA Carter elnöknek címzett levelezőlap hátlapján a következő szöveg olvasható: Határozottan tiltakozunk a neutronbomba kifejlesztése ás gyártása ellen, ami - ha nem akadályozzák meg - a fegyverkezési halsza új ás ellenőrizhetetlen mértékű fellendüléséhez vezetheti Követeljük a neutronbomba betiltását! jón milyen a hatása az életkörnyezetre, tehát a jövőre, az emberiség jövőjét tekintve? Borisz Petrovszkij akadémikus, a Szovjetunió egészségügyi minisztere, az orvos és .a tudós a következőket Írja: „A közönséges atomfegyverektől eltérően ennek legfőbb pusztító ereje a neutronsugárzásban van, amely a sugárzások okozta megbetegedések közül a legsúlyosabbakat idézi elő. A robbanás epicentrumában több mint egy kilométeres körzetben halálos megbetegedést okoz, s 200 méteres körzetben éppúgy romba dönt mindent, mint más atomfegyver. A Pentagon szerint azért »tiszta« a neutronbomba robbanása, mert nem szennyezi radioaktivitással a környezetet. Ez sem igaz. A neutronsugárzás hat a talajra, utakra, épületek falára, s főleg a fémszerkezetekre, s mű radioaktivitást vált ki bennük. Ez lehetetlenné teszi az orvosi segélynyújtást, s bár az épületek állva maradnak, a kisugárzás hordozóivá válnak.“. Mindezt tudományos kísérletek igazolják. Az emberek nem felejtették el Hirosima és Nagaszaki tragédiáját, ahol százezrek pusztultak el, tízezrek váltak nyomorékká, s még a fiák és unokák is sínylik az atombomba következményeit. A haladó erők az egész világon erélyesen felemelték szavukat e rém- tett ellen, de az Egyesült Államok nem okult ,az ezt követő nemzetközi tiltakozásból sem. Georg Fuchs, osztrák orvos és radiológus, a Nemzetközi Békeintézet elnöke a neutronbombáról többek között ezt írja: „Genetikai következményekkel is jár. Károsodást szenved a génrendszer, amely az öröklődő tulajdonság hordozója, tehát a neutronsugárzás a leszármazottak egész sorának egészségét veszélyezteti. Leszögezhetjük, hogy a neutron káros hatása az egész emberi nemre veszedelmes.“ □ □ □ Nem árt néha elgondolkodni azon, hogy a világ haladó erőinek eddig is mennyi erőfeszítésébe került a béke megőrzése. Már egy évvel a második világháború befejezése után, 1946-ban a Szovjetunió javaslatot terjesztett az ENSZ-bizottSág elé: vállaljanak kötelezettséget az államok, hogy nem használnak atomfegyvert, s már akkor szó volt a nukleáris fegyverkészletek megsemmisítéséről. S ez, ,a békeprogram mindig is fő mozgatója volt a Szovjetunió külpolitikájának. Az eltelt három évtized alatt számos megállapodás, szerződés született a nukleáris fegyverek gyártásának és. a kísérletezéseknek a korlátozásáról stb. Az, hogy az 1968-ban megkötött „atomsorompó“-szerződéshez már több mint száz ország csatlakozott, igazolja, hogy ez a politika az egyedüli járható út. Ezt a Pentagon s áz USA vezető körei sem hagyhatják, figyelmen kívül, amikor a neutronbomba gyártásáról vagy a nyugat-európai NATO-országokban való elhelyezéséről döntenek. □ □ □ Mikor értik meg ,a Pentagon urai, hogy a reális politika a békepolitika, s ez az egész világ érdeke. Meddig kell még a békés alkotómunka helyett hatalmas energiákat fordítani arra, hogy az .atomveszélyt mindörökre elhárítsák az emberiség feje felől? Hiszen már a hetvenes évek elején olyan mennyiségű nukleáris fegyvertartalékok halmozódtak fel, hogy átszámítva a hagyományos robbanóanyagra, földünk valamennyi lakosát egyenként tizenöt tonna TNT-nek (trinitro-toluol) megfelelő pusztító erő fenyegeti. Meddig még? A nukleáris veszély megszüntetéséért, a leszerelésért, a béke megőrzéséért folyó harc, melynek élén a Szovjetunió áll, kimagasló eredményeket hozott: több mint harminc éve nem kerülhetett sor egy újabb világégésre. Elsősorban neki, katonai és politikai erejének, a szocialista társadalmi rendszerű országok közössége izmosodásának, az antiimperialista és haladó erők gyarapodásának, az egyre erősödő .nemzetközi békemozgalomnak köszönhető, hogy az imperialista köröket vissza tudta szorítani. Reméljük, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza vezető köreiről mielőbb ugyanazt lehet elmondani, mint a megcsöndesedett múzeumokat benépesítő képzelet szülte alakokról: Csak sötét árnyak voltak, eltűntek nyomtalanul... MALINAK ISTVÁN A tiltakozás és felháborodás világméretű mozgalommá nőtt. Naponta láthatjuk a tévében a neutronbomba elleni tüntetőket, tucatjával kapja szerkesztőségünk az ilyen híreket, képeket a hírszolgálati irodáktól. A tüntetések egyre szaporodnak a tűzfészekben, az USA-ban is. S örvendetes, hogy a tiltakozók nagy része mindenütt fiatal. Fiatalok, akik élni, szeretni, dolgozni, gyereket nevelni, örülni szeretnének, nem pedig háborút. Hiszen mindenekelőtt az ő bőrükről van szó, minden korban és minden háborúban őket küldik elsőnek a harcterekre. A fiatalságot mindig felháborította az igazságtalanság, az embertelenség. Hadd idézzek abból a szövegből, amely a képünkön bemutatott levelezőlaphoz hasonló nagy plakáton olvasható. A felhívást ,a Nemzetközi Diákszövetség tette közzé Nemet mondunk a neutronbombának címmel. ségével sem tudta megérteni az esztelen lilliputiakat. Swift szatírája máig is érvényes, hiszen ha a fegyverkezési hajsza józan eszüket vesztett szekértolői a tojástörés módjában üzletet — ahogy ők mondják „bussines“-t — látnának, minden erejükkel egy új Lilliputtá akarnák változtatni a világot. Szerencsére ma többen vagyunk gulliverek, mint lilliputiak. S a miértre adandó választ is ismerjük: a nyugati tőke harca a politikai-gazdasági hatalom megszilárdítása, az újabb nyereség reményében. Az imperialista körök nem adták fel a reményt, hogy az újabb tömegpusztító eszközök rendszerbe állításával megbontsák a nemzetközi stratégiai egyensúlyt, s így tegyenek fölényre szert a Szovjetunióval, a szocialista táborral és a világ összes haladó erőivel szemben, aminek révén politikai és más engedményeket csikarnának ki. Ezért a csökkentés helyett állandóan növelik a katonai kiadásokat. Például csak az elmúlt évben a NATO európai országaiban 4 milliárd dollárral emelték a költségvetést. A Pentagon pedig 1978-ban 10 milliárd dollárral növeli kiadásait, s idei költségvetése az USA történetében eddig még sose tapasztalt szintre emelkedik: eléri a 126 milliárd dollárt. A szatíra az éle, a gúny fegyvereivel ak<ir segíteni a dolgokon. A jelen helyzetben ez kevés, céltudatos békeharccal lehet csak megvédeni a világot. Már csak azért is, mert az imperializmus nem tojásháborúval fenyeget, hanem nukleáris pusztítással. S most a neutronbombával „Kolumbusz tojását“ véli felfedezni, amivel megrémítheti, sakkban tarthatja a szocializmust, a haladó erőket. Számítása nem vált be: mi nem rémültünk meg. Felháborodtunk, mert a haladás, az ésszerűség parancsát, a béke igényét nem lehet sakkban tartani, még olyan merényletek elkövetésével sem, mint a neutronbomba sorozatgyártása lenne. GONDOLATOK A NEUTRONBOMBÁRÓL „Mi, haladó diákok erkölcstelennek nyilvánítunk minden olyan kísérletet, amely a legnagyobb érték, az emberélet kioltására törekszik, erkölcstelennek tartjuk azt az érvelést, hogy a neutronbomba nem tesz kárt az épületekben és más anyagi értékekben. Ezt a gondolkodásmódot minden demokrata, haladó és békeszerető embernek energikusan el kell vetnie és meg kell bélyegeznie, mivel embertelen és könyörtelen. Az Egyesült Államoknak azt a tervét, hogy megkezdi a neutronbomba gyártását, olyan lépésnek tartjuk, amely a fegyverkezési hajsza új, ellenőrizhetetlen fokozódását idézheti elő, és ha nem akadályozzuk meg ezt a lépést, elő is idézi. E fegyver kifejlesztéséből és gyártásából következő minden új fegyverkezési versenyért a teljes felelősség az Egyesült Államok kormányát terheli.“ Elképesztő érvekkel védelmezik a Pentagon vezetői a neutronbombát, mint a „legjobb és leghumánusabb“ fegyvert, mert „a hatása alá kerülők között egy rokkant sem maradna — mindenki elpusztulna“. S va1978. II. S. 14 JliXUJ3 JÍ3Y Ez a felvétel New Yorkban készült a neutronbomba gyártása ellen tüntetők egy csoportjáról (Telefoto: ÖSTK - TASSZ)
