Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-08 / 309. szám, szerda

Mindig hűek maradunk a Nagy Október és a marxizmus-len in izmus halhatatlan eszméihez Vasil Biľak beszéde a Nagy Októberi Szociali sta Forradalom prágai ünnepségén Tisztelt elvtársak, kedves vendégek! Ezekben a napokban az egész világán a haladó embe­riség a szovjetek nagy orszá ga felé fordítja tekintetét, ahol 61 évvel ezelőtt Oroszország munkásosztálya Leni® pártjá­nak vezetésével meggyújtotta a forradalom fáklyáját, megnyi­totta az emberiség történeimé nek új korszakát — a szocia­lizmusból a kommunizmusba való átmenet korszakát. Az egész történelem megerő­sítette Lenin forradalmi előre­látását és azon szavainak he­lyességét, melyeik szerint mi­nél több idő telik el a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomtól, annál nyilvánvalóbb lesz világtörténelmi jelentősé­ge, annál mélyebben és sok­oldalúbban értjük meg gyakor­lati tapasztalatainak gazdagsá gát. Ennek bizonyítéka, hogy ma százmilliók haladnak a Nagy Október útján és törvény szerűen az egész emberiség erre az útra lép majd. Az emberiség történelme so­rán sok forradalmi fordulatot élt meg. Egyik sem hasonlít­ható azonban a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz meg- ismételhetetlenségé-t, egyete mességét, következményeit, a világban általa előidézett vál tozásokat illetően. Korunk embere számára a legnagyobb fantázia mellett is csaknem emberfeletti feladat, hogy tel­jes mértékben megértse az oroszországi proletariátus és élcsapata, a bolsevikok nagy forradalmi tettének jelentősé­gét és nagyságát. Oroszország nemzetei és az egész emberi­ség számára nagy szerencse volt, hogy az orosz földön olyan nagy ember született, mint Vla­gyimir lljics Lenin, aki új, va­lóban forradalmi pártot épített ki, s aki lángelméjével meg­határozta a tömegek forradal­mi tevékenységének helyes tartalmát és irányvonalát. Ma tisztelettel adózunk mindazoknak az élőknek és holtaknak, akik harcoltak és életüket áldozták a Nagy Ok­tóber eszméiért, azoknak, akik valóra váltják hagyatékát, akik méltóképpen a megkezdett úton haladnak, az embereknek az elnyomás és a kizsákmá­nyolás alóli felszabadításáért küzdenek. A NAGY OKTÖBEIR HATÁSA Minden év, minden hónap és minden nap újabb és újabb bizonyítékokat hoz arról, hogy mindaz, ami haladót, humánu­sát jelentett az elmúlt hatvan évban, ami tökéletesítette boly­gónk arculatát, ami reményt öntött a proletárokba és a néptömegekbe, ami elősegítette a dolgozók sorsának megvál­toztatását, a Nagy Októberből táplálkozott. Az Októberi Forradalom eredményeképpen megszületett a dolgozók első állama, a for­radalmi vívmányok védelmé­nek, az új társadalmi rend épí­tésének eszköze, amely tanú­jelét adta életképességének és kiállta a legnehezebb történel­mi erőpróbákat is. A szovjet állam megalakulása, a szocia­lista társadalom építésében el­ért sikerei meggyorsították az egész történelmi fejlődést. A történelmi fejlődés, amelynek mozgató ereje az oszlályharc, meggyorsult és azt, amit a múltban természetesnek tartot­tak, vagyis a kisebbség ural­mát a többség felett, a kizsák­mányolás jogát, egyesek gaz­dagságát és mások szegénysé­gét, fokozatosan megszüntet­ték. Míg a munkások és a dolgo­zók világszerte lelkesedéssel és örömmel köszöntötték a Nagy Október eredményeit, kifejez­ték elismnrésüket a Szovjet­uniónak és hős népének, a burzsoázia kezdettől gyűlölet­tel és haraggal tekintett a Szovjetunióra. 1917 októberé­ben, amint Vlagyimir lljics Lenin mondta, az imperialisták olyan kuriózumnak tartották a szovjet köztársaságot, amely­nek nem érdemes figyelmet szentelni, 1918 februárjában valamilyen szocialista kísérlet­nek tartották, de később a for­radalom nemzetközi növekedé­sével párhuzamosan egyre lá­zasabban szövetkeztek ellene. Az imperialisták kísérlete, hogy katonailag, majd gazda­ságilag megfojtsák a szovjetek első országát, kudarcot vallott. Az a kísérletük, hogy elszige­teljék a Szovjetuniót, vissza­tartsák a forradalmi mozgást, megfélemlítsék és zsarolják a szovjet embereket, ugyanilyen gyalázattal végződött. A szov­jetek országa az ilyen törekvé­seik és a fondorlatok ellenére él és virágzik és támasza mindazoknak, akik az emberi­ség jobb jövőjéért harcolnak. Ezt fejezte ki L. I. Brezsnyev, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepségein, amikor kijelentet­te: „A polgárháború és a fegy­veres intervenció nyugtalan éveiben győztünk. Győztünk az első ötéves tervek gyors Ira­mú, eseménydús éveiben ... Győztünk a Nagy Honvédő Há­ború kegyetlen, zivataros évei­ben ... Győztünk a bonyolult, feszültségteli háború utáni éveikben. Megalakult, létezik és egyre tökéletesedik a fejlett szocialista társadalom, a töme­gek történelmi alkotó kezde­ményezésének eredménye.“ A szovjet emberek munkájának, lemondásának, hősiességének és áldozatkészségének kifeje­zője ez a néhány egyszerű szó. Október hagyatéka sikeresen valósul meg a szocialista or­szágok népe alkotó törekvésé­nek eredményeiben, a nemzet­közi kommunista, munkás és nemzeti felszabadító mozgalom győztes küzdelmeiben. Évszáza­dunkban az egész forradalmi nemzetközi folyamat megbont- hatatlanul összekapcsolódik a Nagy Októberi Szocialista For­radalommal, Vlagyimir lljics nevével és munkásságával. A LLNdiMíZjMUS ALKOTÖ ELMÉLET 1978 XI. 8. A forradalmi erők újabb győzelmei azt bizonyítják, hogy a leninizmus az imperializmus és a proletár forradalmak, a szocialista és kommunista épí­tés korszakának marxizmusa, évszázadunik marxizmusa. Mind­azok, akik a történelem levél­tárába akarták „helyezni“ ezt a tanítást, vagy revidiálni akarták alapjait, kudarcot vallottak. A leninizmus él és győzedelmeskedik. Október után a világszerte végbement óriási forradalmi és haladó változások meggyőzően bizonyítják, hogy korunk kö­vetelményeinek csakis a leni­nizmus felel meg és semmi­lyen más ideológiai-politikai koncepció. A leninizmus alko­tó elmélet, amely választ ad korunk minden égető kérdésé­re, idegen számára az értel­metlen másolás vagy ismétlés, amint azt a marxizmus—leni­nizmus különböző „reformáto­rai“ és „javítói“ állítják. A leninizmus összegezi a mun­kásosztály harcainak, győzel­meinek és vereségeinek álta­lánosítását, tartalmazza a konkrét gyakorlatból levont törvényszerűségeket. Elválaszt­hatatlan részét képezik moz­galmunk általánosított tapasz­talatai, elsősorban a Szovjet­unió KommunisLa Pártjának és a többi testvérpártnak a for­radalom megvalósításában és a szocializmus építésében szer­zett tapasztalatai. Ez az igazi forradalmi leninizmus. A törté­nelem során minden erőpróbán helyt állt. Az egyedüli tudomá­nyos koncepció, amely meg tudja váltani a világot és az embert. A kommunista és forradalmi munkáspártok a leninizmust ideológiájuk, politikai straté­giájuk és taktikájuk alapjának tekintik. E leghaladóbb taní­tással felvértezve ezek a pár­tok sikeres harcot folyattak országaikban a forradalmi vál* tozásokért és egyesek közülük a győzelmes forradalmak veze­tő erői lettek. Ezek a győztes forradalmak világrendszerré változtatták a szocializmust. A reakciós erők szemében szálkát jelent ez a fejlődés. Nein tudnak és nem is akarnak beletörődni. így volt ez Lenin életében és így van ez ma Is, a burzsoázia és kiszolgálói mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák a forra­dalmi erők gyarapodását, si­kereit, azért, hogy a kommu­nista mozgalmat és az egyes pártokat letérítsék a lenini út­ról. Az Októberi Forradalmat nemzeti ügyként tüntetik fel, amely csakis az akkori Oroszország történelmi viszo­nyai közt volt jelentős, elhall­gatják mély internacionalista tartalmát és hatását. A mun kásmozgalmat meg akarják lis nevelésének kérdéseit. Meg győződésünk, hogy azoknak.az országoknak a nemzetei, ame­lyek törvényszerűen a szocia lizmus építésének útjára lép nek, újabb ismeretekkel és konkrét megvalósítási formák­kal gazdagodnak a szocialista építés során, fejlettségük szint jének és nemzeti hagyományai nak megfelelően. Szerencsés körülmény, hogy a társadalmi haladás élcsapata éppen a Szovjetunió, amely minden feltétel között azt bi zonyította, hogy a nemzetközi forradalmi erők elválaszthatat­lan része, megbízható szilárd támasza. Sohasem törekedett arra és nem ií; törekszik arra, hogy a szovjet nép jólétét és boldogságát más nemzetek nyomora és szenvedése árán építse. A Szovjetunió nemzeti Vasil Bifak az ünnepi gyűlés szónoki emelvényén , (Telefoto: CSTK J. KarasJ fosztani a szovjet kommunis­ták lenini pártjának óriási for­radalmi erejétől és tapasztala­taitól. Az osztályellenségnek az a célja, hogy a szociális és nem­zeti felszabadulásért küzdő harcosokat elszakítsa a szocia­lista országok forradalmi ta­pasztalatainak gazdag forrásá­tól és kiragadja kezükből a legerősebb fegyvert — a leni­ni forradalmi tanítást. Jellem­ző, hogy Októbernek azokat a tapasztalatait minősítik „nem­zetieknek“, „oroszoknak“, ame­lyek nemzetközi jelentőségűek. Az Októberi Forradalom nem volt a véletlen műve, hanem a társadalmi fejlődés és az osztályharc törvényszerű ered­ménye és alapvető tényezői ál­talános érvényűek a mai viszo­nyok között is. Európában, Ázsiában és Ame­rikában a győztes szocialista forradalmak, az afrikai forra­dalmi mozgás jól bizonyítja ezeknek a következtetéseknek érvényességét, a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom által megkezdett folyamat folytatá­sát jelentik. A világszocializ­mus tapasztalatai tovább ter­jedtek és gazdagodtak. Az ösz- szes ország, amely a .szocialista építés útjára lépett a konkrét helyzetből kiindulva, nagy mér­tékben sajátságos módon oldot­ta meg az olyan kérdéseket, mint a hatalmi harcot, a szo­cialista államiság kérdését, a szocialista gazdaság fejlődését, a dolgozók eszmei és kulturá­és internacionalista érdekei között teljes az (jsszhang. A szovjet társadalom fontos jellemvonása a fejlett szocta lista termelési viszonyok, a fejlett termelőerők, amelyek a haladó tudományra és korsze rű technikára támaszkodnak. Progresszív változások mennek végbe az egész szociális struk­túrában. Humánus, demokrati­kus, öntudatos, magas kulturá­lis szinten álló társadalom ez, amely minden állampolgárnak lehetővé teszi a sokoldalú fej­lődést, a nyugodt, boldog éle­tet. Ezt fejezi ki a Szovjet Szó cialista Köztársaságok Szövet­ségének új alkotmánya is, ame­lyet a világ haladó emberisé­ge a kommunizmus alapokmá nyaként üdvözölt. Azok a sikerek, amelyeket a Szovjetunió a szocialista társa­dalom építésében ért el, a munkások, a földművesek, az értelmiség áldozatkész munká­jának, a Szovjetunió dicső kom­munista pártja lenini politiká­jának eredményei. A szovjet kommunisták példát mutatnak abban, hogy az élet összes te­rületén alkotóan, következete­sen és átgondoltan érvényesí­tik Lenin tanítását. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, né­pünk ebből az alkalomból is elismerését és tiszteletét fejezi ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet emberek­nek küzdelmükért, építő törek­vésükért, a Nagy Október ha­gyatékának következetes védel­méért, hűséges barátságukért. A JÖVŐ A SZOCIALIZMUSÉ ÉS A ÍKOMMUNSZMUSÉ Tisztelt elvtársak, A mostani korszakot, a mai világot az jellemzi, hogy az Októberi Forradalom gondola­tai és céljai meghatározó jel­legűek lettek. A szocializmus átlépte egy ország keretét és világrendszer lett. Amint Hu­sák elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója alkalmából mondot­ta: az egyenjogú szuverén ál­lamok minőségi szempontból új közössége alakult ki. Kapcso­lataik az azonos alapvető osz­tályérdekeken, az azonos szo­ciális-gazdasági rendszeren és a közös ideológián alapulnak. Áthatja őket az internaciona­lista szolidaritás, a barátság és az elvtársi együttműködés szel­leme. A Szovjetunió és az egész szocialista közösség ere­je és hatalma szilárd gátat vet az imperializmus agresszivitá­sának, minden olyan kísérlet­nek, hogy ellenforradalmi for­dulatot érjen el ott, ahol a reakció vereséget szenvedett. A szocialista világközösség gyarapodása jelenti az új nem­zetközi erőviszonyok alapját a béke, a szocializmus és a tár­sadalmi haladás javára. A világimperializmus minden eszközt kipróbált a Szovjet­unió ellen — az intervenciótól, a blokádtól, a politikai és dip­lomáciai elszigeteléstől, a gaz­dasági nyomástól egészen a fa­sizmusig és a történelem egyik legborzalmasabb háborújának kirobbantásáig — de célját nem érte el. Nem sikerült felszá­molnia a munkások és földmű­vesek első államát. Ma, amikor a Szovjetunió már nem áll egyedül, gazdasági és katonai ereje megsokszorosodott és el­ismert világnagyhatalommá lett, rendkívüli erkölcsi-politi­kai tekintélyt élvezve, ma, ami­kor létezik a szocialista álla­mok szilárd közössége, ame­lyeknek biztonságát a Varsói Szerződés szavatolja, az impe­rializmus mindennemű kísérle­te a fejlődés megmásítására kudarcra van ítélve. Az imperializmus állandó módszere a hazugságok terjesz­tése és az igazság elferdítése. Legreakciósabb erői minden eszközt megragadnak, hogy ha­zugságokat terjesszenek a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés tagállamainak „agresszi­vitásáról“. A történelmi valóság azonban az, hogy kivétel nél­kül az összes szocialista állam fennállása óta kénytelen volt védekezni az imperialista erők részéről fenyegető nem kita­lált, hanem nagyonis reális ve­széllyel szemben. Nekünk, Csehszlovákiában is vannak ilyen tapasztalataink. Kipróbál­ták rajtunk a gazdasági diszk­riminációt, a szabotálást, a provokációkat, a politikai gyil­kosságokat és végül megkísé­relték, hogy ellenforradalmi fordulatot szervezzenek nálúnk. Katonai úton akarták legyőz­ni a szocializmust Koreában és Vietnamban. Blokáddal akarták elszigetelni a szocialista Ku-» hat, erővel akarták megmásí­tani Angola és Etiópia népének azt az elhatározását, hogy a szocialista irányvonalat köve­tik. A chilei fasiszta diktatú­ra, a nicaraguai Somoza dik­tátori rendszer politikája, a haladó erők brutális gyilkolá­sa — mindez abból a gyűlölet­ből fakad, amellyel az új tár­sadalmi rendhez viszonyulnak, absól a törekvésből, hogy meg­félemlítsék a fejlődő forradal-) mi mozgalmat. Az imperializmus már nem küldhet büntetlenül interven­ciós csapatokat azokba az or­szágokba, amelynek népe úgy döntött, hogy Október példáját követve felszámolja a tőkés uralmat. A felszabaduló nem­zetek nincsenek egyedül, nin-- csenek magukra utalva. Á KGST-országok gazdasági és műszaki segítséget nyújtanak számos ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai fejlődő országnak. Az a segítség, amelyet a szo­cialista közösség országai Viet-i nam, Laosz, Angola, Etiópia és az imperialista agressziót szenvedett, vagy agresszió ál­tal fenyegetett további orszá­gok népének nyújtott és nyújt, megmutatta az egész világ előtt, hogy megvédj ük ezeknek a haladó országoknak a szuve­renitását és függetlenségét. A reális szocializmus orszá-> gainak növekvő hatását osztály­ellenségünk is tudatosítja, amely állandóan fokozza kom­munistaellenes és szovjet­ellenes támadásait, hogy elfer­dítse és befeketítse a szocia-í lista közösség sikereit és ez­által a társadalom forradalmi átépítésének gondolatát is. A' burzsoázia egyúttal a tőkés rendszer egyre mélyülő álta­lános válsága következtében bizonyos engedményekre kény­szerül, taktikáznia kell és fél-» revezeti a dolgozókat annak érdekében, hogy megőrizze ha­talmát. Megpróbálja elhallgat­ni és kétségbe vonni a reális szocializmus országainak sike­reit, hogy félrevezesse országá­nak dolgozóit és elvegye a ked-- vüket attól, hogy a szocialista országok példája nyomán for­radalmi kivezető utakat keres­senek. A szocializmus elleni harc története során a burzsoázia nem egy doktrínát próbált ki a „keresztényszocializmustól“ kezdve a „népi kapitalizmu­son“ keresztül, egészen a „nemzeti“ és „demokratikus szocializmusig“. Minden jó szá­mukra, ami céljaikat szolgálja, hajlandók támogatni a maoiz- must és az eurokommunizmust is. Minden áruló jó számukra. A reális szocializmus országai­nak példája azonban egyre na­(Folytatás a 4. oldalon/

Next

/
Oldalképek
Tartalom