Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-08 / 309. szám, szerda

Mindig hűek maradunk a Nagy Október és a marxizmus-len in izmus halhatatlan eszméihez (Folytatás n 3. oldalról) gyobb hatást gyakorol, megmu­tatja a nemzeteknek a boldog jövőhöz vezető utal. A viliig nemzetei egyre jobban meggyő­ződtek arról, hogy a jövő a szocializmusé és a kommuniz­musé A BÉKEPOLITÉKA A SZOCÍALISTA RENDSZER LÉNYEGÉBŐL ERED Elvtársak! Az a történelmi küzdelem, amely ma a világban a ha­ladás és a béke erői, valarpint az imperializmus és a reakció erői között folyik, határtalan. Érinti az élet összes.területét — a politikát, a gazdaságot, a katonai, ideológiai, kulturális és külpolitikai kérdéseket. A Szovjetunió és a szocialis­ta országok külpolitikája egye­dülálló a történelemben. Hatást gyakorol a világeseményekre, áthatja a humanizmus, nagy gyakorlati célokat valósít meg az emberiség érdekeljen. Arra törekszik, hogy békét teremt­sen az államok között, megér­tés és barátság legyen a nem­zetek között, arra törekszik, hogy felszámolja az elnyomás és az igazságtalanság minden formáját, és kizárja a háborút az emberiség életéből. A szo­cialista külpolitika a munkás- osztály politikája, amely kife­jezi az összes dolgozó érdekeit, érthető és vonzó a világ nem­zetei számára, amelyek rokon­szenveznek vele és támogatják. A Szovjetunió és a szocialis­ta közösség többi országának békepolitikája nem konjunk­turális jelenség. Nem taktika kérdése. Ez a politika a szo­cialista rendszer lényegéből ered. Ez a lenini kommunista párt és a szovjet kormány bél­és külpolitikájának alapvető irányvonala. Ez az irányvonal érvényesül a Szovjetunió egész történelmében, a békedekré­tumtól kezdve egészen a béke­programig. A Szovjetunió elsőként vetet­te fel már a második világhá­ború előtt az európai kollektív biztonság gondolatát, amikor konkrét javaslatokat terjesztett elő a fasizmus agresszív ter­veinek megakadályozására. A Szovjetunió a második világhá­ború után óriási erőfeszítése­ket tett a béke megőrzéséért, a nemzetközi feszültség eny­hítéséért, azért, hogy a hábo­rút egyszer s mindenkorra ki­zárják az emberiség történel­méből. A Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya, s személy szerint Leonyid lljics Brezs­nyev elvtárs, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke lenini politikájának ered­ménye, hogy Európa nemzetei már negyedik évtizede békében élhetnek. Brezsnyev elvtárs sze­mélyes hozzájárulása a lenini munkastílus kialakításához, a béke és az együttműködés po­litikájának érvényesítéséhez a marxista—leninista alkotó mun­kájának példaképe. Azáltal, hogy kifejezi a Szovjetunió és és a szocialista közösség or* szágai nemzeteinek, valamint a világ haladó és békeszeretö erőinek legsajátabb vágyait és kívánságait, a békeharc jelké­pe lett és szavára az egész vi­lág felfigyel. Realizmusa, tapasztalatai megfontoltsága, bátorsága, a dolgozók iránti hűsége új di­menziókat, stabilitást, biztonsá­got és távlatokat ad ennek a politikának. Ez a politika kö­vetkezetesen továbbfejleszti a Nagy Október hagyatékát. Azt az óriási munkát, ame­lyet a Szovjetunió a nemzetkö­zi kapcsolatok békés átépíté­séért fejtett ki, már ma meg- érezzük és megállapíthatjuk, hogy a jövendő nemzedékek is teljes mértékben értékelni fog­ják. A béke egyenlő az élettel, a háború pusztulást, borzalmat, milliók halálát és ma, amikor tömegpusztító fegyverek létez- nek, százmilliók halálát jelen­ti. Mi békében akarunk élni, békés munkával akarjuk bizo­nyítani a szocializmus előnyeit. A szocializmusért végzett be­csületes munkánkkal megsok­szorozzuk a béke és a haladás erőit és így hozzájárulunk az emberiség nagy vágyának meg­valósulásához, hogy a nemzet­közi feszültség enyhülésének folyamata megmásíthatatlanná váljon és ne csak a mi nem­zedékünk, hanem a következő nemzedékek se ismerjék meg a háborút és pusztító követkéz menyeit. Tanúi vagyunk annak, hogy az imperializmus nem akar le­mondani agresszív terveiről. Az amerikai kormány döntése, hogy megkezdi a neutronbom­ba alapvető tartozékainak gyártását, ezt bizonyítja. Visz- szautasítjuk a lázas fegyverke­zést, a tömegpusztító fegyve­rek új rendszereinek építését, a neutronbomba gyártását. Nem félelemből, vagy azért, mert a szocialista közösség országai gazdaságilag és műszakilag nem képesek ilyen fegyvert gyártani, hanem elvi és hu­mánus okokból. Az enyhülés folyamatának el­mélyítése megköveteli, hogy újabb lépéseket tegyünk a le­szerelés terén. Elsősorban meg kell szüntetnünk a lázas fegy­verkezést, meg kell akadá­lyoznunk az új fegyverrend­szerek fejlesztését, csökkente- nünk kell a fegyverkezési ki-' adásokat, konkrét intézkedése­ket kell hozni a fegyveres erők számának csökkentésére úgy, amint azt a szocialista orszá­gok javasolják. A fegyverkezé­si kiadások óriási terhet jelen­tenek, amely abban az időben nehezedik az egész emberiség­re, amikor túlnyomó többsége az imperializmus olyan hagya­tékával küszködik, mint az éh­ség, a járványok és az írástu­datlanság. A fegyverkezés nem járul hozzá a nemzetek közöt­ti bizalom .és együttműködés megszilárdításához, hanem el­lenkezőleg, megbontja a stabi­litásukat és távlati jellegüket. Ma nem lehet humánusabb fel­adat, mint felmenteni az em­beriséget e nehéz teher alól, megszüntetni a termonukleáris háborútól és általában a hábo­rús veszélytől való félelemtől. Az imperialista országok ka­tonai-ipari komplexumának tö­rekvése, hogy egyoldalú kato­nai túlerőre tegyen szert, ab­szurdum. A Szovjetunióra és a többi szocialista országra gya­korolt katonai vagy gazdasági nyomás, a beliigyeikbe való be­avatkozás, megfélemlítésük és a saját álláspontjuk rájuk kényszerítése arról tanúskodik, hogy Irreálisan értékelik a mai nemzetközi erőviszonyokat. A Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal már régen nem lehet az erő pozíciójáról beszélni. Illuzórikus és veszé­lyes, ha azzal számolnak, hogy a fegyverkezés fokozásával, a kereskedelem és a tudományos­műszaki együttműködés korlá­tozásával politikai engedmé­nyeket tudnak kicsikarni a Szovjetuniótól és a többi szo­cialista országtól. A világ nemzetei nagy remé­nyekkel kísérik figyelemmel a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulását és remélik, hogy si­kerül leküzdeni a fennálló ne­hézségeket és így megteremte­ni a feltételeket a nemzetközi feszültség további enyhülésé­hez. Ma a nemzetközi békés fejlő­dés szempontjából, a két társa­dalmi rendszer történelmi küz­delmének viszonyai között nagy veszélyt jelent a kínai vezetők politikája. A Kínai Népköztár­saság a forradalom győzelmével kivívta a haladó világ nagy tiszteletét és elismerését. Azzal, hogy a pekingi vezetők elárul­ták az októberi és saját forra­dalmuk hagyatékát, azzal, hogy a kínai sovinizmus, az antiszov- jetizmus, a szocializmus és a béke elleni harc útjára léptek, Kínát a reakciós imperialista szekér hámjába fogták. A kínai vezetők reakciós politikájának figyelmen kívül hagyása, vagy igazolása, e politika támogatá­sát és a világközvélemény fél­revezetését jelenti. A történe­lem és a kínai nép új nemze­dékei sohasem felejtik el a maoista vezetőknek ezt az áru­lását. Azok az erők, amelyek politi­kájukban fel akarják használni a kínai vezetőket, rövidlátóak. Ez veszélyes játék számukra is. Nem szabadna megfeledkezni arról, milyen következmények­kel járt, amikor segítettek a Berlin—Róma—Tokió tengely kialakításában. Ügy, mint akko­riban, most is a békére vonat­kozó frázisokkal kendőzik el ezeket a szovjetellenes, antihu- mánus terveiket, önkéntelenül eszünkbe jut Karéi Capek is­mert aforizmája a dzsungelben élő tigrisekről: „A béke érde­kében találkoztunk és meg­egyeztünk, hogy közösen fo­gunk vadászni“. Bízunk abban, hogy a kínai nép, amely gazdag forradalmi és haladó hagyományokkal, je­lentős tapasztalatokkal rendel­kezik, elegendő erőt talál ma­gában ahhoz, hogy megváltoz­tassa a kínai vezetők veszélyes nacionalista, soviniszta irány­vonalát és visszatérjen arra az útra, amelyre a győztes forra­dalom után lépett. A nemzeti felszabadító küz­delmek megfékezésére és a fia­tal független államok haladó irányvonalának megmásítására irányuló törekvésekhez tartoz­nak a közel-keleti helyzet meg­oldásáról folytatott különutas tárgyalások. Azok a megállapo­dások, amelyeket Camp David­ben kötöttek az arab nép hát^i mögött, ellentétben állnak leg­sajátabb érdekeikkel. Ezek a keretmegállapodások, valamint Izrael és Egyiptom előkészített szerződése, egyoldalúan Izrael és imperialista szövetségesei számára előnyös, megbontja az arab országok egységét, egy­mással szembeállítja őket és nem járulhat hozzá ezen a te^ rületen a tartós béke megte­remtéséhez. A tartós béke ezen a területen azt feltételezi, hogy az összes megszállt arab terür- letet felszabadítsák, szavatolják a palesztin nép önállósági és függetlenségi jogát, valamint a? összes állam biztonságát. {VIíNDSG FEJLESZTENI FOGJUK A CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BARÁTSÁGOT ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉST Elvtársak! Az Októberi Forradalom idei évfordulóját abban az időszak­ban ünnepeljük meg, amikor hazánk nemzetei megemlékez­nek legújabb kori történel­münk jelentős határkövéről. Egyre mélyebben tudatosítjuk, milyen szoros kapcsolat fűzi Csehszlovákia nemzeteit, mun­kásmozgalmunkat a XX. század legjelentősebb eseményéhez. A közelmúltban emlékeztünk meg a Csehszlovák Köztársaság meg­alakulásának. 60. évfordulójá­ról, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásá­ra született. A 61 év előtti oroszországi események meg­mutatták az utat a mi munkás- osztályunknak is. A köztársa­ság jellegéért folytatott küzde­lemben lelepleződött a szociál­demokrácia opportunizmusa és az, hogy nem képes a forradal­mi mozgalom további vezetésé­re. A bolsevik párt példájára megalakult Csehszlovákia Kom­munista Pártja, amely megszer­vezte a harcot a dolgozók jof gaiért, a tőke ellen, a kenyér­ért, a szabadságért, a köztársa­ság védelméért, a fasizmus el­len. Éppen ezekben a legnehezebb napokban, amikor nyugati szö­vetségeseink elárultak bennün­ket, a Szovjetunió hűen az ol­dalunkon állt, elítélte és soha­sem ismerte el a müncheni diktátumot. Hős hadserege le­győzte a fasizmust és 1945-ben szabadságot hozott nemze­teinknek. Népünk fasisztaelle­nes harca nemzeti és demokrati­kus forradalomba torkollt, amely szocialista forradalom­má nőtt. A munkásosztály és a dolgo­zó nép kitartó harca a kom­munisták vezetésével az 1948 februárjában aratott történel­mi győzelemben csúcsosodott ki. Mindig büszkén és tisztelet­tel emlékezünk azokra az ismert és ismeretlen forradalmárokra, akik érvényesíteni tudták a Nagy Október eszméit, Cseh­szlovákia viszonyai között. Barátságunkat megpecsételte a vér, a határtalan áldozatok. Ezt a barátságot mindig fej­leszteni fogjuk és legnagyobb értékünkként őrizzük meg. Rövidesen 35 éve lesz annak, hogy Moszkvában aláírták a csehszlovák—szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződést. Klement Gottwald találóan jellemezte ezt a törté­nelmi eseményt, amikor kije­lentette, hogy nemzeteink és ál­lamunk hajója biztonságos ki­kötőbe jutott. Közös utunkon sok akadályt kellett leküzdenünk. Tíz évvel ezelőtt a reakciós erők rendkí­vül nehéz helyzetbe juttattak bennnüket. Ellenforradalmi ter­veik csak azért nem valósulhat­tak meg, mert a Varsói Szerző­dés testvérországai internacio­nalista szolidaritásának szilárd gátjába ütköztek. Levontuk a válságos Időszakból a tanulsá­got és a következtetéseket. Szinte jelképes, hogy azokban a napokban, amikor megünne­peltük hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 25. év­fordulóját, új szövetségi szer­ződést írtunk alá, amely törté­nelmi dokumentum lett és amely — amint azt Husák elvtárs hangsúlyozta — vi­lágos távlatokat és biztosítékom kát ad nemzeteinknek és né­pünknek ma és a jövőben is. Az az eltökélt szándékunk, hogy tovább haladunk hazánk felvirágoztatásának útján a vi­lág forradalmas haladó erői­nek, a béke érdekében, s ezt népünk újból kifejezte 1978 je­lentős eseménye — a Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke által vezetett szovjet párt­ós kormányküldöttség látogatá­sa alkalmából. Tárt karokkal és forró szeretettel fogadta a leg­kedvesebb vendégeket, kifejez­te szeretetét és tiszteletét a le­nini párt és a szovjet nép iránt. Országunk sohasem élvezett olyan nagy tekintélyt, olyan nemzetközi elismerést, mint ma. Erről tanúskodik Csehszlovákia Kommunista Pártjának és szo­cialista államunknak aktív hoz­zájárulása a szocialista közös­ség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységé­nek megszilárdításához és el­mélyítéséhez. Mi is hozzájáru­lunk az európai és világbéke és biztonság megszilárdításához. Csehszlovákia keresett partner a gazdasági, tudományos-mű­szaki és kulturális együttműkü.- dés területén ts. Mindez kifeje.- zi belső szilárdságunkat, politi­kai helyzetünk stabilitását, a párt és a nép egységének szi­lárdságát. Ellenségeinket főleg aiz báintja, hogy mi csehszlovák kommu­nisták jól megértjük egymást a szovjet kommunistákkal, hogy a szocialista internacionalizmus elvei alapján egység uralkodik köztünk, hogy a Szovjetunió iránti viszonyunk egyértelmű, hogy népünk és a szovjet nép barátsága szilárd, szent és nem engedjük, hogy bárki is meg bontsa. Számunkra, csehszlovák kom^- munisták és a csehszlovák nép számára a legnagyobb boldog­ság, hogy a szovjet kommunis<- tákkal együtt, a szovjet nép ol­dalán, a szocialista közösség országainak családjában halad­hatunk a kommunista jövő felé. Ez határozza meg állandó he­lyünket a világ forradalmi és haladó erőinek szilárd sorai­ban, a széles imperialistaelle- nes frontban, a békéért, és a? emberiség boldog jövőjéért folytatott harcban. KORUNK FORRADALMI ELTÖKÉLTSÉGET, FEGYELMET ÉS FELELŐSSÉGTUDATOT KÖVETEL Tisztelt elvtársakl Már hagyomány, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulói alkalmából elgondolkozunk azon, mit tet­tünk, milyen sikereket ért el pártunk és szocialista társa­dalmunk, hogyan valósítjuk meg a kongresszusok határo­zatait. A CSKP KB márciusi ülésén értékeltük, hogyan valósítjuk meg a XV. pártkongresszuson kitűzött irányvonalat. Az érté­kelés általában pozitív volt. Nem elégedhetünk meg azon­ban azzal, amit elértünk. Ez nem felel meg a kommunisták tulajdonságainak. Meggyőződé­sünk, hogy még jobb eredmé­nyeket érhetnénk el, ha követ­kezetesebben, minden munka­helyen megvalósítanánk a XV. pártkongresszus alapvető irányvonalát, minden szaka­szon érvényesítenénk a haté­konyság és a munka jó minő­ségének követelményét. Gyakran hallhatjuk, hogy a feladatok nehezek és bonyo­lultak, hogy a kor, amelyben élünk, nem könnyű. Melyfk nemzedéknek volt azonban könnyebb a dolga, mikor éltek nehézségek és problémák nél­kül? Ez sohasem volt és nem is lesz. Az előrehaladás megkö­veteli, hogy leküzdjük a kü­lönféle akadályokat, saját hi­báinkat és tévedéseinket. A Nagy Október harcosainak pél­dája arra emlékeztet bennün­ket, hogy a forradalmárok tu­lajdonságai közé tartozik a biztonságérzet, a derűlátás, az a tudat, hogy a boldogsághoz vezető úton az emberre kudar­cok is várnak, ami azonban nem idézhet elő reménytelen­séget, pánikot, és semmilyen győzelem sem vezethet önelé­gültséghez, gondtalansághoz. Jelentős nevelőmunkát vé­geztünk a régi káros szokások és csökevények leküzdése érde­kében. Nem sikerült azonban kiküszöbölnünk azt a negatív jelenséget, hogy mindenütt min­denki tudja, mit kell tennie a másiknak, de már kevésbé azt, mit kell csinálnia magának ali- hoz, hogy a feladatokat telje­sítsük. Senki sem panaszkodhat arra, hogy kevés a jó cél és határozat. Ma is érvényes ez, amit Vlagyimir lljics Lenin 1922-ben írt: Ma nem a dekré- tumok és az átszervezés jelenti az elsőrendű feladatot, hanem az emberek kiválasztása, a személyes felelősség meghatá­rozása, a tényleges munka el­lenőrzése. Tisztelt elvtársak! A tettek és a sikerek felsoro­lása semmiképpen sem fejez­heti ki azt, amit az Október ha­gyatékával kapcsolatos tapasz­talataink tartalmaznak. Ha hűek vagyunk a Nagy Október hagyatékához, ez azt jelenti, hogy mély tisztelettel, elisme­réssel viszonyulunk az orosz proletariátus és bolsevik párt­ja hősi tettéhez és elsősorban tanulunk a Szovjetunió Kom­munista Pártjának kiapadhatat­lan forrásából, következetesen harcolunk a szocializmus és a kommunizmus eszméinek meg­valósításáért, a világ forradal­mi megváltoztatásáért, az em­berek boldog életéért. A nehézségek és akadályok ellenére a szocializmus és a kommunizmus, az emberiség va­lódi tavasza megvalósul. A tör­ténelem nem alakulhat és nem is alakul a szubjektív vágyak szerint, hanem azoknak az ob­jektív törvényszerűségeknek megfelelően, amelyeket Marx, Engels és Lenin előre látott. Csehszlovákia Kommunista Pártja.mindig hű lesz Október hagyatékához, , a halhatatlan marxizmus—leninizmushoz. Éljen a Nagy Október örök érvényű hagyatéka! Éljen a dicső Szovjetunió Kommunista Pártja — Lenin pártja! Éljen Csehszlovákia és a Szovjetunió népének örök ba­rátsága! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, sikereink szervező­je! Élien a kommunizmus, éljen a békéi mm 1978. XI. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom