Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-06 / 276. szám, péntek
K öcsögdudákat, citerákat, népviseleteket, énekeseket, táncosokat és az Ilyenkor elmaradhatatlan zsűrit szállították az autóbuszok szeptember utolsó szombatján a tornaváraljai (Turnianske Podhradie) új, impozáns művelődést otthon épülete elé. Noha a szi- licei fennsík és a gömöri hegyek felől az őszi szél fújdo- gálása mintha azt kérdezte vol na — nahát, ilyenkor „Tavaszi szel vizet áraszt“ címnjel tartani versenyt? —, a művelődési otthonban összegyűlt színes forgatag azonban tavaszt varázsolt mindenki szívébe. Az egyik sarokban citerát hangoltak, a másikban a köcsögduda brumino- gott, hogy aztán mindnyájunk hangját elnyomja az éneklőcsoportok dalolása. Mindenki próbált és versenylázban égett. Nem csoda, nagy volt a tét: az országos döntő. Nincs szándékomban statisztikai adatokat felsorolni, de érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a CSEMADOK KB által meghirdetett népművészeti verseny hat kategóriájában mintegy háromezren vettek részt, örülhetünk, hogy ennyien készültek a versenyre, hogy eny- nyien érzik és tudják: hagyományaink megőrzése, ápolása kötelességünk. S mivel versenyről lévén szó, a zsűrinek a versenyzők e nagy létszámából kell a három kerületi elődöntőn kiválasztania azokat, akik szlovákiai magyarságunk hagyományait pillanatnyilag a legjobban s a legszebben tolmácsolják, akik megérdemlik, hogy a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában megrendezendő országos döntőben bemutassák tu dúsukat. A verseny szoros, hi szén a kerületi találkozók kilencven műsorszámából csak tizennyolc kerül Szlovákia fővárosába. A versenyszabályzatról csupán annyit, hogy az I. és a III. kategóriában a hagyományápoló szólóénekesek és éneklő csőMáig élő tanulságok BESZÉLGETÉS EGRI VIKTORRAL Pillanatkép az elődöntőről (Gál Sándor felvétele) Színvonalas műsorok, jó szervezés A Tavaszi szél vizet áraszt első elődöntőjéről portok — ami annyit jelent, hogy dalaikat különféle kiadványokból válogatják —, a II. és a IV. kategóriába viszont a hagyományőrző szólóénekesek és csoportok szerepelnek, kik dalaikat saját környezetükből merítették. Az V. kategóriában a hangszeres szólisták és csopor tok, a VI. ban pedig a hagyományőrző szólótáncosok és tánccsoportok szerepelnek. A tornaváraljai találkozó I. kategóriájában kimagasló teljesítményt nyújtott Orbán Ilona Krasznahorkaváraljából (Krásnohorské Podhradie). Jól megválogatta dalait kedvesen, zeneileg tisztán adta elő. A II. kategóriában gyönyörű dallamokat hallottunk a kecsői (Ke- őovo) Lőrincz Józsefnétől és a gesztetei (Hostice) Csank Dezső- nétől A III. kategóriában keltkin doboscilc ? Rácz Olivér Min dolgozom? Nem is tudom.. Talán semmin. Természetesen a szónak abban az értelmében, ahogyan a kérdés- íróolvasó találkozókon oly gyakran felvetődik: mikor, min és hogyan dolgozik az író? Szerintem nem akkor, amikor „dolgozik“, amikor tettre készen, elszántan és lázasra fűtött öntudattal a papiros fölé hajol. Olyankor már csak leír, másol; mestersége szakmai fogásainak birtokában megoldja vállalt feladatát. A munka szebbik, izgatóbb részét akkor éli meg és éli át, amikor sugaras vagy ködös reggeleken villamosra vár, vonaton ül, hangversenyt hallgat, házak, fák, emberek között kószál, napi apró-cseprő ügyeivel vesződik. És közben valami — egy- egy arc, egy-egy mozzanat, kép, hang mindig a szívárványhár- tyájára, fülébe rögződik, részt kér az életéből és a gondolataiból. Azután lassan alakot ölt, formálódni kezd, az alakok mozogni, beszélni kezdenek, élni kezdik a maguk életét — az író ír. Aztán olykor azon veszi észre magát, hogy nem azt írja, amit szeretett volna, amire készült: valamelyik alakja, a forgatag valamelyik kósza, ellesett mozzanata előtérbe fura- kodik, kicselezi a többieket, magához kaparintja az írás mesterségbeli eszközeit, megszabja a műfajt, a hangnemet, a tér és idő korlátait, mozgatni kezdi a maga sakkfiguráit ós zsoldjukba állítja az írót. író tervez, alakjai döntenek. Az író olykor fellázad, visszavonhatatlan, kötelező érvénnyel bejelenti, mire készül, min dolgozik. Ilyenkor hasonlatos ahhoz a bizonyos bohémhez, aki időn- kint szilárdan eltökéli: új életet kezd. Hétfői napon, hónap elsején, pontosan reggel hat órakor. De miután a dolgok egybeesését következetesen és mindig átaludta, sohasem kezdett új életet. De azért élt. De azért írok. Sőt, dolgozom. Most például — de hadd maradjak következetes, még akkor is, ha ismétlésekre vetemedem és nem átallom ezúttal is elmondani, amit már annyiszor elmondottam: nem szívesen vallók írói terveimről — rendszerint adós maradok velük. Regényt írok — mondom nagyképűen, s hogy a kinyilatkoztatás hitelesebb legyen, nyomban felvázolom a témát, esetleg elárulom a készülő regény címét is. Aztán fogcsikorgatva nekiülök — kétkedve és lámpaiázasan, mert hiszen ez már több, mint vállalt feladat; önmagamra kirótt, megszabott munka — és hosszas gyötrődés után elhajin- tom a témát, később, némi bűntudattal eltelve, magát a műfajt is. Azért is verset írok. Esetleg elbeszélést. Általában sohasem azt, amiről kötelezően nyilatkoztam. De hát, hogy mégis min dolgozom? Pillanatnyilag éppen a szocialista törvényesség etikája és a bűnözés meggátolására mozgósító közösségi folyamat gondolata foglalkoztat — riport-regény formájában. Félreértés ne essék: nem krimit akarok írni — a törvényszéki tárgyalóterem köznapi életébe és a mögötte meghúzódó bonyolult, fénytöréses világba szeretnék behatolni. Az előbb elmondottakból kitűnik, hogy természetesen ezt sem fogom megvalósítani. De most, miután így félrevezettem a köz- érdeklődést, lehet, hogy egy duplafenekű csellel önmagamat is becsaptam, és mégis megírom. lemes meglepetést szerzett a Samu Katalin által vezetett pel sőci (Plešivec) lánykórus. Ragyogó egység, tiszta intonáció, fiatalos jókedv jellemezte elő adásukat. Ha javítani tudnak a befejező dallam kissé monoton előadásmódján, többeknek lehet majd öröme éneklésükből. Az est talán legnagyobb élményét nyújtotta a IV. kategóriában éneklő szesztai (Sesta) női éneklőcsoport. Nemcsak dalválasztásuk, de előadásuk is kellő színvonalú volt. A végtelenül fegyelmezett, pontos előadáshoz tiszta hangzás párosult. Ebben a kategóriában jól szerepeltek még a zsarnóí (Žarnov) és a kecsői asszonyok. Az V. kategóriában főleg Ulman Gábor és a tornagörgőiek (Hrhov) citera- játéka tetszett. Ulman előadott számai azonban egyelőre ritmi- kailag kifogásolhatók. A tornagörgőiek erénye a citerák kiváló hangolása és az egységes játék volt. A VI. kategóriában, amely először szerepel e népművészeti versenyen, élményt jelentett a Katyi házaspár és a borzovaiak tánca. Jó volt látni improvizációs készségüket; a délutáni főpróbán táncoltakat az esti fellépésen egészen mással cserél ték föl. Persze, ez az értékelés nem azt jelenti, hogy az említettek résztvevői az országos döntő nek, hiszen még két elődöntő következik, a végső sorrend csak ezután alakul ki. összegezésként elmondható, hogy Tornaváralján színvonalas, jő nép- művészeti versenynek lehettünk szemtanúi. Kisebb szakmai hibák azonban fölmerültek. Több éneklőcsoportnál rosszak az indítások, ami a hangforrás hiányából ered. Aki vállalja, hogy színpadra lép, nem bízhat semmit a véletlenre. A rosszul fel- hangolt citerákat is kellemetlen volt hallgatni. Nem lenne teljes a beszámolóm, ha nem dicsérném a kitűnő rendezést. Igazán ritkán fordul elő, hogy ilyen gördülékenyen kövessék egymást a műsorszámok. Ennek is tulajdonítható, hogy a közönség jól szórakozott és nem fáradt el. Köszönhető ez még a CSEMADOK KB és a CSEMADOK kassai (Košice) Járási Bizottsága dolgozóinak, valamint a tornaváraljai vezetőknek és a nagyszámú, lelkes közönségnek, őszintén remélem, hogy a következő két elődöntőről és az országos döntőről is elmondhatjuk ugyanezt. JARÄBIK IMRE Az ősbemutató kapcsán kérdeztük meg az állami-díjas drámaírót, vajon a több mint négy ven évvel ezelőtt alkotott mű minek köszönheti Időszerűségét? — Úgy érzem, darabom ép pen annak köszönheti színre vitelét, hogy máig élő tanulságai vannak. Gedeon Györgynek, az apának összeütközése a prágai főiskolán tanuló, erősen a mához. kötődő és goudolatvilágá- ban szociális érzésű fiával, olyan elvi harcot eredményez, amelyből a ma élők okulhatnak. Megírására annak idején az a tény ösztönzőit, hogy a dzsentri világ összeomlását em berközelből figyelhettem. Ge deon Györgyben sok a rokonszenves vonás, ós ez teszi bukását tragikussá. Imre fia már azoknak a fiataloknak a képviselője, akik Idővel elértek a szocializmushoz, és az új rend előfutárainak' mondhatók. A Magyar Területi Színházat alig hanem ez az előre mutató szándék vezette színművem bemutatásához. • A korszerű színháznak lét- eleme a szerző, a rendező és a dramaturg közös alkotó munkája. Ez az előkészítő munka vajon milyen változásokat eredményezett a Gedeon ház eseté ben? — Kevés volt az előkészítő munka, miután a darab rendezője, Takáts Ernőd teljes égé síében megértette mondanivalóm lényegét. Megértette intel meimet, s ezen a téren nem volt szükség nagyobi) erőfeszítésekre. Ugyanez vonatkozik Kmeczkó Mihály dramaturgra, aki hasonló megértéssel viszonyult színművemhez. Természetesen, minden színpadi alkotásnak szüksége van dramaturgra, aki tisztázza a hiányosságokat, s eltünteti a szerkezetben esetleg mutatkozó hibákat. • Az Öt dráma című könyvében olvastam újra a ma este bemutatásra kerülő színművet, s úgy tetszett, mintha az vesztett volna irodalmi értékéből. Ügy érzem, az írott darab' túlfűtött, szereplői a kelleténél liraib bak. — Tökéletesen így van. Mai szemmel a darab túlfűtött, da ez a kor tünete. Annak a kornak. amelynek színháza alig ismerte még — s ez különösen a magyar színpadra vonatkozik — az abszurdot és a groteszket. Talán ennek is tulajdonítható, hogy Kmeczkó Mihály a harmadik felvonás egyik jelenetét a darab kezdetére tette, törölve így a záróképek detektív jellegét — felerősítve magát a drámát. • Hogyan fogadták színművét a színészek, s a színház munkatársai? — Egyetlen próbán sem je leniem meg, nem mehettem el, hiszen már nem vagyok a legfiatalabb, de tudomásom szerint a színészek igén lelkesen próbáltak, és mindenképpen remélik, sikerre viszik a darabot, s hogy a közönség megtalálja benne, mint említettem, a máig élő tanulságokat. Örülök, hogy Gedeon György szerepét Bugár Béla alakítja, s kiváltképp an. nak, hogy a feleségét az általam nagyon tisztelt Ferenczy Anna. Persze, a többiek is mind jó nevű színészek, akik már na- gyón sokszor bizonyították tehetségüket, azt, hogy művészetük nemzetiségi kulturális életünk nélkülözhetetlen hordozója• Jelenleg dolgozik e úf színpadi művön? —» Csupán gondolatban. Utolsó színpadi művem, a Párbaj, a Kortársban jelent meg két folytatásban, 1972-ben, Simon István szerkesztésében. Akkoriban nem került színpadra. Területi színházunk, remélem, egy későbbi időpontban bemutatja ezt a darabomat is. Jelen pillanatban a két háború közt megjelent prózám és a közelmúltban megjelent novelláim összeállításán dolgozom. Kötetben alig-1 hanem csak nyolcvanban jelennek meg ezek a munkáim, hiszen a jövő esztendőben a Madách kiadónál önéletrajzi trilógiám befejező kötete lát napvilágot A hallgatás címmel. A drámaírásról azonban nem mondtam le. Ha egészségem engedi, a jövő esztendőben egy misztérium játékot szeretnék írni. —SiZÓ— Ma este ősbemutató a Magyar Területi Színházban Ősbemutató lesz ma este a Magyar Területi Színházban. Olyan művet tűzött műsorára a MATESZ komáromi társulata, amely nyomtatásban ugyan már 1948-ban megjelent, méghozzá szlovák fordításban (Osveta. Martin), valójában azonban negyvenöt évig várta a felfedezését. A három egyfelvonásos után (Charmáine, 1931; Májusi dér, 1933; Szlovenszkói legenda. 1934), amelyet a Prágai Magyar S rlap, illetve a Magyar Újság zölt, a Gedeon ház Egri Viktor első — nem egyfelvonásos — drámája. A szerző a harmincas évek elején írta ezt a művét. A dráma cselekménye a két világháború között, pontosabban az 1929/33-as világgazdasági válság idején játszódik egy „Vág menti faluban“, Gedeon házában, kora nyáron, délutántól hajnalig. Apa és fia személyében két világ ütközik meg egymással. A történelem hirtelen összezsugorodik. Időben „délutántól hajnalig“, térHOLNAP KEZDŐDNEK A BRATISLAVAI ZENEI ÜNNEPSÉGEK Holnaptól két héten át a szlovák főváros lesz az európai zenei élet egyik központja. A Prímás Palotában ünnepélyesen megnyitják a XIV. Bratislavai Zenei Ünnepségeket, amelyek színvonalukkal, látogatottságukkal évről évre hazai kulturális életünk jelentős eseményei közé tartoznak. Világhírű zenekarok, szólisták és karmesterek lépnek föl a két hét során, s minden bizonnyal újabb maradandó élményeket szereznek a zenekedvelők széles táborának. A Bratislavai Zenei Ünnepségek immár hagyományosan lehetőséget, fórumot teremtenek a fiatal művészeknek is, hogy számot adjanak tehetségükről, s elinduljanak a világhír felé vezető rögös, s mégis gyönyörű úton. Az elmúlt években több olyan fiatal művész mutatkozott be Bratislavában, akiknek a nevét itt tanulták meg a szakemberek és a nézők, s azóta már sok emlékezetes hangversenyen igazolták kivételes képességeiket. Nehéz a választás a gazdag műsorból, nem könnyű valakit vagy valamilyen együttest kiemelni, mert annyi a figyelemre méltó, kivételes élményt ígérő esemény. A rangsorolás minden igénye nélkül hadd hívjuk föl a figyelmet Igor Ojsztrah világhírű szovjet hegedűművészre. az osztrák Jürgen Demusra, az angol Lothar Faberre, hazai művészeink közül Klára Havit- kovára, Peter Toperczerre és Marian Lapšanskýra. Vendégünk lesz Kobajasí Kenicsiro, a Filarmoníci di Rologna, a Var- sóí Nemzeti Filharmónia, a prágai FOK szinfonikus zenekar. Nagy várakozás előzi meg a Weimarí Német Nemzeti Színház operaegyüttesének, valamint a bécsi Staatsopernek a fellépését is. A zenei ünnepségek fontos eseménye lesz a IX. Interpó- dium, valamint az operaénekesek nemzetközi versenye. A Szlovák Filharmónia előcsarnokában emlékkiállítás nyílik Ján Nepomuk Hummel születésének 200. évfordulója alkalmából. A bratislavai Városi Művelődési Otthonban a jövő héten nemzetközi konferenciát rendeznek Bratislava zenei hagyományai 1948—1978 címmel. Az egyetemi könyvtárban pedig zenei kiadványok, zenei tematikájú könyvek nemzetközi kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.-y-f ben Gedeon Györgytől Gedeon Imréig. S bár Imre az új eszmék megszállottja kifinomult szociális és igazságérzettel rendelkezik, mégsem a forradalom tüze perzsel ezen a tájon, hanem egy csodálatosan szép középkorú asszony tüze pusztít a Gedeon házban. A deli Lili érett bájai előtt nen^snk az idősel>bik Gedeon hajol meg hódolatteljesen immár hosszú esztendők óta, hanem az ifjú Gedeon egész emberi lényével is megbűvölve gyökerezik a szép asszony mellé. Lili lángja nemcsak perzsel, hanem fényes is: oda is bevilágít ahol eddig sötétség volt. fis a fény elől menekülni készülnek a bogarak, a sötétben kushadó bogár-emberek... Lili tüze fényes, de féktelen: önmagát is elvakítja, önmagát is elpusztítja. A dráma törvényei szerint így lesz ez a tűz tisztító, pedig még nem a forradalom tüze, csupán annak távoli visszfénye. Ezt a darabot Faragó Ödön a csehszlovákiai magyar színtár- társulat akkori igazgatója 1936- ban színre akarta vinni, de miután csak egyhetes próbaidőt ígért, Egri Viktor lemondott a dráma bemutatójáról, okulva írókollégát rossz tapasztalataiból. 1948 után több szlovák és szlovákiai magyar műkedvelő együttes játszotta sikerrel ezt a színjátékot. Gedeon Györgyöt, ezt a pusztulásra itélt vagy inkább vesztébe rohanó dzsentroid figurát Bugáf Béla játssza. Gedeon Imrét, az új eszmék megszállottját Holocsy István alakítja. A végre válaszúira kényszerülő Anna, Gedeon György felesége: Ferenczy Anna. Katalin, Gedeon nővére Lőrincz Margit, Lili, a szép delnő: Kuczman Eta. A további szerepekben Ropog Józsefet és Turner Zsigmondot láthatjuk. Az előadás rendezője Takáts Ernőd. Bemutató ma este, fél nyolckor Komáromban (KomárnoJ a Szakszervezetek Házában. KMECZKÓ MIHÁLY 1978. X. 6.
