Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-28 / 298. szám, szombat

ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE / Fol y tot as a 3. oldalról) A München előtti köztársa­ság távolról sem valósította meg azokat a reményeket, ame­lyeket a nép f fizott hozzá. Húszéves fennállása alatt azonban dolgozóink sok olyan értéket teremtettek, melyekét nemzeteink jogosan tisztelnek. A kiváló ipari termékek, a cseh és a szlovák kultúra szá­mos kitűnő alkotása, épité- tészeink remek alkotásai, a csehszlovák tudomány ered­ményeinek nemzetközi elisme­rése — mindez azt bizonyítja, hogy a széles néprétegek al- kotóan ki tudták használni azo kát a korlátozott lehetősége­ket is, amelyeket a burzsoá ál­lam nyújtott. A nemzetiségi kérdés prob­lémái ellenére, amelyeket a burzsoázia nem tudott és nem is akart megoldani, a 20 év megerősítette a két testvéri nemzet közös államban való egyenjogú együttélése koncep­ciójának helyességét, életké­pességét és létjogosultságát az európai és a világesemények­ben. Csehszlovákia példája azon­ban újból bebizonyította, hogy a kapitalizmus nem tudja sza­vatolni a termelőerők állandó és harmonikus fejlődését, nem tudja megoldani az alapvető társadalmi problémák e^vikét sem. Ezért a kommunista párt táljai jelentették az egyedüli igazi elvi és következetes al­ternatívát a burzsoáziával és politikájával szemben. Már Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalapítói a párt megszületésekor vázolták a kö­zös, Igazságosabb, szocialista és valóban humánus társadalo­mért folytatott küzdelem prog­ramját. így a munkásosztály és a többi dolgozó látta, hogy a kommunista párt bátran har­colt igazságos követeléseikért. A kommunisták álltak a ke­nyérért, a széles rétegek jobb életfeltételeiért folytatott osz­tályharc élén. A kommunisták védték a rséh és a szlovák nemzet és e nemzetiségek dolgozóinak érdekeit a cseh burzsoázia el­nyomó politikájával szemben. A kommunisták kitartóan kö­vetelték azoknak a demokrati­kus elveknek következetes megvalósítását, amelyeket a köztársaság megalakulásakor tűzött ki. A kommunisták voltak azok, akik a köztársaságnak a hit­leri fasizmus által való veszé­lyeztetése idején bebizonyítot­ták, hogy köztársaságunk füg­getlenségét csak a világ első szocialista országával szilárd szövetségben lehet megvédeni, és akik a köztársaság sorsdön­tő perceiben igazi hazafiasság­tól tettek tanúságot. Áldozatos küzdelem a dolgozók igazi hazájáért Nemzeteink nem felejtették el a München előtti köztársa­ság 20 évének tapasztalatait. Ezek a tapasztalatok arra ösz­tönöztek, hogy fokozatosan kU alakuljon a széles nemzeti front a becsületes hazafiakból, munkásokból, földművesekből, értelmiségiekből, a hazai és a külföldi ellenállásban tevé­kenykedő fasisztaellenes bur­zsoáziából. Ezért dolgozó né­pünk mély megértéssel fogadta a kommunisták javaslatát — hogy a Csehszlovák Köztársa­ságot teljesen új alapokon újítsák fel. Nem volt azonban könnyű ennek az irányvonalnak a meg- -••’ifisítása azokkal a még mln- befolyásos erőkkel szem- amelyek a München előt- viszonyok felújítását tartot­ták kívánatosnak. Hosszú, bonyolult, drámai út vezetett 1945 májusához, ami­kor hazánkat felszabadította a hős dicső szovjet hadsereg. A cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító mozgalma a szabadságért és az állami ön­állóságért, azok közé a feje­zetek közé tartozik, amelyek arany betűkkel íródtak nemze­teink úlkori történelmébe. A sok áldozatot követelő küzde-> lem kifejezte a szabadságvá­gyat, azt a kívánságot, hogy az új köztársaságban a viszonyo­kat úgy rendezzék, hogy a köz­társaság valóban a dolgozók hazája legyen, valóban népi, szociális és nemzetiségi szem­pontból igazságos haza legyen. Nemzeteinknek ebben a hősi harcában a legnagyobb érdem azokat a csehszlovák hazafia­kat illeti, akik a széles körű hazai ellenállásban, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben, a cseh nép májusi felkelésé­ben a nép szabadságáért, szebb jövőjéért küzdöttek. Felbecsül­hetetlen érdemeket szerzett az első csehszlovák hadtest és parancsnoka, Ludvík Svoboda hadseregtábornok, a nagy ha­zafi, és mindazok, akik a má­sodik világháború többi front­ján is a fasizmus ellen harcol­tak. Szívünkben örökké megőriz­zük nemzeteink azon hű fiai­nak és lányainak emlékét, akik nem élték meg a felszabadulás örömteli napjait és a legérté­kesebbet, életüket áldozták az üj Csehszlovákia boldog jövő­jéért. Soha sem felejtjük el, hogy e hitleri megszállás alóli fel­szabadításunkban, a nemzeti felszabadító harcunk győzel­méhez szükséges feltételek ki­alakításában, és állami szuve­renitásunk felújításában döntő szerepe volt a hős Szovjetunió­nak, amely magára vállalta a fasizmus sötét erői elleni vi­lágküzdelem fő terhét és amelynek népe a legnagyobb és legsúlyosabb áldozatokat hozta a végső győzelemért. A dicső májusi napokkal, a Csehszlovák Köztársaság fel­szabadításával megkezdődött a csehek és szlovákok közös köztársaságának valóban új, szilárd alapjaiért folytatott küzdelem új szakasza. Ezeket a szilárd új alapokat fejezte ki már a Košicei Kormányprog­ram is. Ahhoz, hogy a szociális igaz­ság, nemzeteink- és nemzetisé­geink állampolgári egyenran­gúságának és teljes egyenjo­gúságának követelményei, a kizsákmányolás, a nyomor nél­küli élet és a létbiztonság megvalósuljon, le kellett lep­lezni és le kellett győzni azo­kat az erőket, amelyek a Mün­chen előtti köztársaság vissza­állításáért, a viszonyok meg­változtatásáért küzdöttek. Vég­érvényesen meg kellett oíüani a munkásosztály és szövetsé­gesei javára a politikai hata­lom kérdését. 1948 februárjában végérvé­nyesen a társadalmi haladás és azon célok és eszmék érde­kében dőlt el a nemzeteink jövőjéért folytatott sokéves küzdelem, amelyekről az előző nemzedékek álmodoztak és amelyekért harcoltak. Orszá­gunkban végérvényesen véget ért a tőkés uralom hosszú kor­szaka, kialakultak a döntő fel­tételek a szociális, gazdasági, politikai és állami kérdések minőségi szempontból új meg­oldásához. Ezek a kérdések már 1918-tól, Csehszlovákia megalakulása óta nemzeteink előtt álltak. A szocializmus építésének sikeres útja Á Győzelmes Február bete­tőzte a dolgozó nép szociális és politikai jogaiért, a nemze­teink szabadságáért, az állami szuverenitásért és a köztársa­ság nemzetközi biztosítékaiért folytatott sok éves osztályhar­cot. Ez alapozta meg azt a nagy utat, amely előtt akkoriban áll­tunk. Ez volt az alapja azok­nak a mélyreható, sokoldalú változásoknak, amelyek egész hazánkban és tulajdonképpen minden egyes állampolgárunk* ban végbementek. Klement Gottwald kommunista pártunk IX. kongresszusán a szocialis­ta építés fő irányvonalában vá­zolta ezeket a változásokat és elérésük módját. Oj út volt ez, amelyet sikerek, akadályok, nehézségek és tévedések kísér­tek. Népünk azonban sikeresen telte meg ezt az utat, meg tud­ta oildani a gazdasági és kul­turális fejlődés bonyolult fel­adatait, az állam és a társadé* lom irányításának feladatait. Igatzságos, demokratikus, hala­dó társadalmi rendet, szocia­lizmust épített. A mai szocialista Csehszlová­kia meggyőző bizonyítéka mun­kásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, a dolgozó értelmi­ség, a nők es a férfiak milliói alkotó géniuszának, áldozat- készségének és hősiességének Valameraiyiüket, azokat is, akik nem élték meg ezeket a napokat, tisztelet, elismerés és Őszinte hálánk illeti. Az elmúlt harminc év legér­tékesebb eredményének tart­juk, hogy a dolgozók új sze­repet töltenek be a társadalom­ban és egész életükben jelen­tős változások mentek végbe. A dolgozó ura lett saját jövő­jének. a történelmi fejlődés döntő szubjektumává vált. Megtanult uralkodni, megta­nulta közös ügyeink igazgatá­sát. Éppen ez jelenti szocialista demokráciánk legkifejezőbb és legtipikusabb oldalát, amely lehetővé teszi annak az elvi­tathatatlan jognak a széles kö­rű érvényesítését, hogy min­denki- részt vegyen a közügyek­re vonatkozó döntésekben, az állam igazgatásában. Ebben rejlik az emberek kezdeménye­zésének és alkotó aktivitásá­nak, általában országunk dina­mikus, szociális, gazdasági és szellemi fejlődésének erős for­rása. Mindennek szemléltető bizonyítéka a társadalom sok­oldalú forradalmi átépítése, amely a tudományos szocializ­mus elvei alapján ment végbe. Gazdaságunkban és az egész szociális területen az elmúlt harminc évben egyedülálló vál­tozások mentek végbe, amelyek elvi jelentőségűek minden egyes állampolgár és az egész társadalom életében. A több száz magas műszaki színvonalú új gyár, a számos villanyerőmű, bánya és más lé­tesítmény megváltoztatta köz­társaságunk gazdasági térképét és hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem által kifeje­zett gazdasági erőnk ma 5,5- ször nagyobb, mint harminc évvel ezelőtt. Területi elosz­tása sokkal egyenletesebb, mint a múltban. Büszkén leszögez­hetjük, hogy nálunk, a szocia­lista Csehszlovákiában nincs elmaradott terület. Több millió lakást, több ezer új iskolát, oktatási, egészség­ügyi, kulturális és sportléte­sítményt építettünk. Városaink és falvaink megszépültek. Országunk gazdasági erejé­nek szilárd alapja az erős, kor­szerű ipar, amelynek termelése a szocialista építés éveiben a tízszeresére növekedett. Országunk a fejlett ipari or­szágok közé tartozik. Kiépítet­tünk több új haladó ipari ága­zatot, köztük olyanokat is, amelyek hozzájárulnak a nagy­szabású űrkutatási és nukleá­ris védelmi erejének megszi­lárdításához. Iparunknak döntő érdeme van abban, hogy nagy mérték­ben megváltozott országunk szerepe a nemzetközi munka- megosztásban. Az előző évek­től eltérően, amikor túlnyomó­részt közszükségleti cikkeket exportáltunk, ma kivitelünket főleg gépek képezik, amelyek megtestesítik munkásaink, tu­dósaink, műszaki szakembe­reink jó munkáját és ügyessé­gét. Arra törekszünk, hogy ezen a téren tekintélyünket ne csak megőrizzük, hanem to­vább növeljük országaink gaz­daságának teljesítőképességét. Valóban korszakalkotó válto­zások mentek végbe mezőgaz­daságunkban. A kis- és közép- parasztoik megnyerése a szocia­lizmus támogatására és a mező- gazdaság átépítése történelmi változást jelentett nemcsak a mezőgazdasági termelés jellegé­ben, hanem falvaink életmód­jában és a földművesek gondol­kodásában Is. A szövetkezeti földműves ma szakképzett szakember, aki döntően befolyásolja a mező- gazdasági nagyipari termelés fejlődését, érvényesíteni tudja a gépi technikát és a tudo­mány legújabb ismereteit. Az az óriási változás, amely falvainkban a szociális, kultu­rális területen ment végbe, le­hetővé tette egy régi probléma megoldását — enyhítette a vá­ros és a vidék, a munka, az élet közti nagy különbségeiket. Nemzeteink anyagi és szelle­mi gazdagságához nagymérték­ben hozzájárultak a tudomány, a kutatás és a technika dolgo­zói is. Jó munkájuk eredménye­képpen ezen a téren is sok nagy, nemzetközileg elismert si­kert értünk el. Az űrkutatás történetében sohasem feledkez­nek meg arról, hogy a Szovjet­unió s ez Egyesült Allamotk után Csehszlovákia volt a harmadik ország, amelynek állampolgára a csillagok felé repült. A szocialista társadalom épí­tésének egész időszakában a tudomány os-műszaki haladás meggyorsítására és hatékony­ságának sokoldalú növelésére törekszünk. Ahhoz, hogy lépést tarthas­sunk a nemzetközi fejlődéssel, tanulnunk kell a többi ország­tól, elsősorban ki kell használ­ni a szocialista közösség, főleg a Szovjetunió hatalmas, tudo­mányos-műszaki erejét. Ezzel párhuzamosan átgondoltan és következetesen el kell mélyíte­nünk a specializáció és a koo­perációs kapcsolatok gyors fej­lesztése révén a nemzetközi in­tegrációt. Derűlátás, munka- és társadalmi aktivitás Kedvező feltételeket terem­tettünk az emberek nyugodt, boldog, értelmes életéhez, sze­mélyiségük sokoldalú fejlődé­séhez, (képességeik egyre telje­sebb érvényesítéséhez. Már a múlté az ember ember általi kizsákmányolása, a mun­kanélküliség, egész területeik és rétegek nyomora és éhezése, a betegségtől és a megörege- déstől való félelem. Állampol­gáraink többsége és elsősorban ifjúságunk számára ez már csak történelem. Tudatukban már természetesnek; számít szocia­lista jelenünk. Fontos tényező a szemükben a szociális bizton­ság, a magas kulturális színvo­nal, az anyagi jólét és további fejlődésünk megbízható távla­tai. A mai világban ez egyáltalán nem természetes. Állampolgáraink életszínvona­lának alapvető mutatói az el­múlt három évtizedben töretle­nül fejlődtek. A szociális-gazda­sági fejlődés stabilitása jelenti a szocializmus egyik legna­gyobb előnyét. Ebből merítik az emberek a kommunista párt és a szocialista állam politikája iránti bizalmukat, ebből táplál­kozik a pozitív szociális, poli­tikai légkör, amely társadal­munkat ma jellemzi. Az anyagi jólét fejlődésével párhuzamosan példátlanul fel­lendült társadalmunk szellemi élete. A művelődés kútforrását meg­nyitottuk mindenki előtt, s egész nevelő-oktató rendsze­rünket úgy fejlesztjük, hogy a lehető legjobban megfeleljen a fejlett szocialista társadalom igényeinek és szükségleteinek. A szocialista kulturális for­radalom folyamata igazolta és igazolja, hogy haladó kultúránk és művészetünk mindig nemze­teink történelmi sorsával szoros összefüggésben fejlődött. A népi és a forradalmi hagyományok éltették, merített a legjobb műalkotásokból, amelyek a cseh és a szlovák kultúra aranyalapját képezik, s tovább fejlesztette ennek a kultúrának legnagyobb irányzatait. Kultú­ránk és művészetünk nem szi- getelődik el korának politikai és szociális küzdelmeitől, ha­nem ellenkezőleg, a történelmi átalakulás mind aktívabb részé­vé válik. Az emberek új helyzete a társadalomban, a létbiztonság elmélyülése és szüntelen szi- lárdulása, a szocialista demok­rácia fejlődése döntő mérték­ben elősegíti a társadalmi tu­dat pozitív átalakulását, az olyan légkör kialakulását, ame­lyet derűlátás, széles körű munka- és társadalmi aktivitás és a jövőbe vetett szilárd biza­lom jellemez. Az embereknek nálunk nem kell attól tartaniuk, hogy se­gítség nélkül magukra marad­nak, vagy annak keserű tuda­tától, hogy a társadalomnak nincs rájuk szüksége. Hiszen az állam minden polgáráról való sokoldalú és rendszeres gon­doskodás, a sorsa, az elégedett élete és a teljes érvényesülése iránti őszinte érdeklődés a szocializmus egyik leglényege­sebb vonása. S éppen az ember az, aki az új élet építése és formálása folyamatában a leg­nagyobb átalakuláson megy át. Mindinkább elvesznek a múlt ködében — s erre sokoldalúan törekednünk kell — a kispol­gári örökséggel terhelt olyan emberek, akik hajlamosak arra, hogy többet elvegyenek, mint amennyit adnak. A jelen és a jövő most egészen más embe­reiké, azoké, akik bensőleg azo­nosultak a szocializmus alapel­veivel, akik teljesítőképesekés szakmailag hozzáértők, akik nem félrehúzódva akarják szemlélni azt a nagy és kilátá­sokkal kecsegtető müvet, ame­lyet valamennyien közösen ho­zunk létre. — Ezek az emberek — a becsületes és lelkiismeretes munkások, parasztok, techniku­sok, tudósok, tanítók, valamint más' hivatások és szakmák kép­viselői, reményekre feljogosító és már a győzelmes szocializ­mus feltételei között növekvő ifjúságunk — ennek az ország­nak a kenyere és sója. Soraikba tartoznak mindazok, akik életükben és munkájuk­ban nap nap után kinyilvánítják szeretetüket és hűségüket atyá­ik és nagyatyáik földje, szülő­földjük iránt, amelyben szilár­dan gyökeret vertek. Eddigi fejlődésünk minden időszakában azok az emberek kerültek előtérbe, akik a mun­ka és az élet iránti új viszony úttörőivé váltak. Korunk sotk- ezer új hőse fejlődött ki. Az Ő érdemük, hogy előrehaladást értünk el a társadalmi élet min­den területén, hogy feltártuk és feltárjuk a szocialista rendszer­nek, a szabad munkának és a társadalmi kezdeményezésnek kimeríthetetlen erejét és lehe­tőségeit. Joggal büszkék vagyunk mind­arra, amit szocialista társadal­munk létrehozott és létrehoz az ember javára, elégedett és minden vonatkozásban kitelje­sedett élete érdekében. A cseh és a szlovák nemzet történel­mében melyik korszakban ját­szódtak le a miénkhez hasonló nagy és fordulatot jelentő ese­ményeik? Előttünk mikor és mely nemzedék lépte át rövi- debb időn belül a régi és az új világ mély barázdáját, melyik bontakoztatta ki és alakította át olyan méretekben és olyan mélységben a létfeltételeket és önnönmagát is, mint éppen a mi nemzedékünk? Igaz, nem kerültük el a hi­bákat és a tévedéseket, a kere­sést és kísérletezést. Végül is a legfontosabbak az eredmények, az általunk elül­tetett és beoltott fa gyümöl* csei. Ezek az eredmények örö-< met váltanak ki az egész nép­ben, barátaink körében és el­ismerést határaink túloldalán. Az általunk bírált fogyaté­kosságokkal és hibákkal, ame* lyeiknek kiküszöbölésére a kom­munista párttal, az egész Nem­zeti Fronttal együtt törekedett hazánk minden becsületes ál­lampolgára, igyekeztek saját ér­dekeikre és céljaikra visszaél­ni a jobboldali és a szocialista­ellenes erők. Külföldi befolyás­ra támaszkodva, 1968-ban széles fronton egyeztetett támadást in­téztek munkásosztályunk és dolgozó népünk forradalmi vív­mányai elten. A Szovjetunió és más testvér­országok internacionalista se­gítségének köszönhetően ez az ellenforradalmi kísérlet csődöt szenvedett, hazánkban a szo­cializmust megmentettük és lét­rejött nemcsak a viszonyok fo­kozatos konszolidálásának, ha­nem a társadalmi élet minden területén a további fellendü­lésnek a feltételei is. A CSKP új vezetőségének, élén Gustáv Husák elvtárssal, történelmi érdeme, hogy elfo­gadtatta és megjárta az akkori válság elvszerű kiútját. A pár­tot és a társadalmat helyesen orientálta Csehszlovákiában a szocializmus további fejleszté­sére, belső életadó erőforrásai­nak felhasználása útján, szilárd kapcsolatban és együttműködés­ben a testvéri szocialista or­szágokkal, főleg a Szovjetunió­val. A hetvenes éveikben a CSKP XIV. és XV. kongresszusa (Folytatás az 5, oldalon űr szó 1978. X. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom