Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-03 / 273. szám, kedd

HAZALÁTNI A VILÁGBÓL IS GONDOLATOK EGY ÜTINAPLÖ KAPCSÁN Szász János romániai magyar író a hetvenes évek elején azért vágott neki a világnak, hogy onnan „hazatérhessen, ho tehet, tele tarisznyával“. Mert szerinte „maradt még föladata a mai utazónak is a mai világ­ban, főként ha nem elsősorban vásárolni megyünk külföldre s nem csak nézelődni, hanem lát­ni és hazagondolni“. Nos, ha fellapozzuk az Amc- nkából jöttem című útikönyvet, úgy érezzük, írás es utazás egyaránt sikerült Szász János­nak. Az író elérte célját: haza­látott a világból, megteremtet­te a „hazagondolás művésze­iétKönyve műfajilag és tar­talmilag eltér a szabályos úti­naplóktól. Miről is van szó tulajdon’ képpenf — Arról, hogy egy ki­sebbségi író a kapcsolatterem­tés lehetőségeit — „a nagyvi­lág és a haza sorsvállalásának mozzanatait — kutatja, hajdani emlékírók példáját követi. Akárcsak Tamási Áron Ábel­lá, ó is magával vitte Erdélyt Amerikába: mint Apáczai Csere János vagy Körösi Csorna Sán­dor, ft is úgy nézett körül h nagyvilágban, hogy „azzal a Haza kincseit gyarapítsa“. Arra pedig csak az képes, aki való­jában szereti szülőföldjét, de érzi a határon kívüli viiág megismerésének szükségét, fon­tosságát is. S akinek erre a megismerésre azért van szük­sége, hogy még jobban felfe­Kuba, a tanuló ország Kubában, ahol az ország la- kasságának negyven százalé­ka vesz részt valamilyen fokú szervezett tanulásban, szep­temberben ugyancsak megkez­dődött az iskolaév. Reggelen­ként és a délutáni órákban pi ros nadrágos, illetve piros szoknyás alsó tagozatos fiúk és leányok, s krémszínű nad­rágot, illetve szoknyát viselő felsőbb tagozatosok népesítik be Havanna utcáit. 1970 óta 1200—1300 oktatási intézetet építettek és adtak át a tanulóifjúságnak. A fejlődés robbanásszerű. A napokban em­lékeztek meg a szigetország­ban is az írástudatlanság elle­ni küzdelem nemzetközi nap­járól. Ez alkalmat adott arra, hogy felelevenítsék: a forra­dalmi szigetország tizenhat év­vel ezelőtt üzent hadat az analfabetizmusnak. Harminc­négyezer tanító, százezer diák és százhúszezer önkéntes vál­lalkozó néhány esztendő alatt hadjáratban felszámolta az analfabetizmust Kubában. A mérce mind magasabb. Ab­ban az országban, ahol a for­radalom előtt csupán a ki­váltságosok gyermekei juthat­tak középiskolába, 1970-ben már 238 000, az idén pedig 1 millió 40 ezer fiatal lehetett középiskolás. Látványos ered­ményt értek el az egyetemi ok­tatásban is. A forradalom előtt 15 000 hallgatója volt az or­szág egyetemeinek, az idén pedig számuk elérte a 145 000- et. Különösen az orvosképzés­ben értek el rendkívüli ered­ményeket. Csupán az utóbbi öt évben csaknem annyi or­vost avathattak fel, mint amennyi a forradalom győzel­me előtt volt a szigetország­ban. Kuba már jelenleg is előke­lő helyet foglal el a fejlődő országok között az ezer lakos­ra jutó orvosok arányát ille­tően. Ez a helyzet tovább ja­vul, mert a tervek szerint 1985 re már 6—7 ezer orvos végez majd Kuba egyetemein. De nemcsak arról van szó, hogy Kuba egészségügyi ellá­tottságát javítsák tovább, ha­nem a szigetország internacio­nalista kötelezettségének tart­ja, hogy az orvosi ellátásban más fejlődő országok segítsé­gére siessen. Ebben az évben 1282 kubai orvos dolgozik olyan országokban, az illető kormányok kérésére, ahol rendkívüli az elmaradottság az egészségügy szakaszán is. ÁRKUS ISTVÁN dezze hazáját maga s a világ számára. Szász János naplója erkölcsi és művészi értékeiben gazdag, élvezetes és tanulságos olvas­mány. Látókörünket, önismere­tünket gazdagítja; hazaszere­tetre, internacionalizmusra ne­vel. Az író lát es láttat, ösz- szegez és figyelmeztet. Szász János többek közt Amerikában döbben rá arra is, hogy a nagy lélekszámú nem­zetek milyen keveset tudnak például a közép-európai népek ről: románokról, magyarokról, szlovákokról, lengyelekről. S olykor ezek a kis népek is csak az idegenben vesznek tu­domást egymásról. Pedig múlt­juk, kultúrájuk sok-sok közös vonást mutat; s a jelen is in­kái)!) a közlekedést szükségel­teti. Az Amerikából jöttem című kötetben elsősorban emberek­ről, emberi problémákról van szó. Négerekről, indiánokról, amerikai polgárokról, külföldre „tántorgott“ magyarokról, eu­rópai, afrikai nemzetekről tu­dunk meg egyet s mást. A társadalmi problémákat az iró mindig a maguk összefüggései­ben tárja fel. Politikáról, kultúráról, iroda­lomról is bőven olvashatunk a könyvben. Megismerkedhetünk például az amerikai könyvki­adók gazdasági-politikai mód­szereivel; a nigériai, a lengyel, a holland, a szerb, a román irodalom egy-egy képviselőjé­vel. Szó esik Gaál Gábor szer­kesztői munkájáról, Szemlér Ferenc emberi magatartásáról. Szász János könyve érdekes és tanulságos olvasmány, általa hasznos szellemi táplálékhoz jutunk. (Kriterion, Bukarest) CSÁKY KAROLY VMpnfcrfil - Msb Wéh SZILVA JÓZSEF TÁRLATA Hazai magyar kulturális éle­lünk egyik örvendetes jelensé­ge, hogy vidéki művelődési otthonaink is egyre hatéko­nyabban kapcsolódnak be dol­gozóink esztétikai nevelésébe, ízlésük megfelelő alakításába, képzőművészeink alkotásainak bemutatásába. Az aktívan dol­gozó művelődési otthonok kö­zé tartozik a marcelházi (Mar­celová) is, ahol egyre többen látogatják a Kisgaléria tárlata­it. Ezúttal a Farnadon (Farná aad Hronom) élő és Komárom­ban tanító Szilva József mu­tatkozott be. A fiatal művész azok közül való akik az egyéni festői vi­lág hangulatát keresik tudato­san és őszintén, s egyre ered­ményesebben próbálják „át­rajzolni“ példamutató elődeik eredményeit a maguk értelme­zése szerint. Szilva József sok szín- és formaelméleti töp­rengéssel, -tartalmat-formát ku­tató tanulmánnyal jutott el mai eredményeihez. Festői felfogás­módja azáltal válik korszerűvé, hogy korunk művészetének ön­maga által kiszűrt eredményei révén próbál művészetet keres­ni sajátos eszközökkel látni és láttatni. Festészete érzékenyen reagál a természet jelenségei­re, a körülöttünk zajló világ megannyiszor változó vibráló hangulataira. Témái nem a „mindent megmozgató kompo­zíciók“, a különcködő divato­zások eredményei, hanem a va­lóság művészi hőfokú ábrázolá­sai. Témaköre a falusi élet látszólagos egyszerűsége, mely­nek hátterében azonban érzé­keny szemű művész számára gazdag tartalmak rejlenek. Szilva József a mai világ rea­litását, a valódit, az emberit keresi és ábrázolja. Színekben tobzódó festményei szenvedé­lyes igazságkeresését tükrözik. Szilva József próbálkozásai­ra, első értékelhető alkotásai­ra évekkel ezelőtt, főiskolás korában figyeltünk fel. Útke­resése, művészete ma már jó­val több mint dicséretes kí­sérletezés. Persze a fejlődés, a még nagyobb eredmények ér­dekében tovább kell lépnie. Nemcsak azért, hogy az eset­leges tévedésektől óvhassa ma­gát, hanem a bizonyítás ér­dekében: még színvonalasabb alkotásai révén állandósítsa helyét az alkotó, új értékeket teremtő képzőművészeink kö­zött. S2UCHY M. EMIL A Népművelési Intézet jubileumi plakátkiállítása A Népművelési Intézet fenn-^ állásának 25. évfordulója al­kalmából a bratislavai Kultúra Házában plakátikiállítás idézi föl e nagyfontosságú intézmény sokoldalú, eredményekben gaz­dag eszmei, kulturpolitiikai és népművelő tevékenységét. A tárlat anyaga — legjobb pla- kátművészeink alkotásai — a falragasz sajátos kifejező esz­közeivel „beszél“ azokról a rendezvényekről, amelyeket a Népművelési Intézet, más kul­turális intézményekkel együtt­működve rendezett. Ezek a ren­dezvények nagymértékben hoz­zájárultak a szocialista élet- szemlélet és életstílus kimun­kálásához, a dolgozók eszmei neveléséhez. A plakátok révén felidézhetjük az országos nép- művészeti fesztiválokat, kultúr­politikai és egyéb rendezvénye­ket, melyek több tízezer em­bert aktivizáltak, permanens művelődésre és a szabad idő hasznos eltöltésére serkentet­ték. A Népművelési Intézet tud­valévőén szoros kapcsolatban áll a szocialista országok test- vérintéznrnyeivel és más álla­mok népművelési intézeteivel. Számos közös rendezvény, kiál­lítás és vendégszereplés iga­zolja enneik az együttműködés­nek az eredményességét. A kiállítás dokumentum-érté­kű is, hiszen vizuális eszközök­kel ugyan, de mégis beszéde­sen idézi föl az eltelt két és fél évtized eredményeit, első­sorban a közművelődés szaka­szán. Egyúttal azonban előre­mutató, mert érzékelteti azo­kat a nagyszabású társadalmi feladatokat is, amelyeknek megoldására a Népművelési In­tézet hivatott. BÁRKÁNY JENÖNÉ Ü! FILMEK FELFEGYVERKEZVE NAGYON VESZÉLYES (szovjet) Érdekes vállalkozás ez a szovjet film: íróját, Vlagyimir Vlagyimirovot Francis Bret Harte amerikai realista elbe­szélő művei ihlették a forga­tókönyv megírására. A nagy aranyláz idején Kaliforniában élt iró elbeszéléseiben az aranyéhség zülíesztő hatásával, a harácsoló kapitalista réteg kialakulásával foglalkozik. Ennek ismeretében sejthető, feszültség, a mozgalmasság, a fordulatosság jelen vannak, s a történet mozgató rugói. A ro­mantikus korba ágyazott cse­lekmény lehetővé teszi a hő­sök jellemének, magatartásá­nak feltárulkozását. S hogy a rendező, Vlagyimir Vajnstok milyen fontosságot tulajdonított a jellemábrázo­lásnak, mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a főszere­Jelenet a szovjet filmből hogy a film cselekménye a romantikus múlt század évei­ben Nyugaton játszódik, az aranyásók és olajat keresők világában. Mivel azonban a film eredeti szovjet forgató- könyv alapján készült, tulaj­donképpen csak az atmoszférá­ja, a cselekmény egy-egy mo­tívuma és a környezet mutat rokonságot az Irodalmi alap­anyaggal. A filmben a western műfaja némileg háttérbe szo­rult, átadva helyét a szociá­lis drámának, bár kellékei: a ÜT A DICSŐSÉGHEZ pet, Donatasz Banioniszra, a remek karakterszínészre bízta. A Goyaként és Beethovenként ismert litván művész szemmel láthatóan jól érzi magát a ro­mantikus történet főszerepé­ben. Vlagyimir Viszockij kifeje­ző zenéje együtt él a rendező képzeletével, akárcsak Konsz­tantyin Rizsov operatőri munkája. Finom érzékkel, mes­terien használja ki a helyszí­nek sajátos atmoszféráját, stí­lusát. ______________(amerikai) Ki volt Woody Guthrie? Ze­neszerző, énekes, szövegíró avagy gitáros? Nehéz lenne el­dönteni, hiszen a legendás hí­rű Woody Guthrie (1912—1967) igen sokoldalú volt: énekelt, gitározott, saját maga írta és komponálta dalait. És ennél jóval több: a harmincas-negy­venes években járta Amerikát, mint egy jó fényképész, éles szemmel figyelte maga körül a világot, a társadalmi reali­tást és a látottakat dalokba ön­mészetű énekes sorsának egy- egy döntő mozzanatát, állomá­sát bemutatva életközeibe hozta az akkori idők Ameriká­ját, a gazdasági válság sújtot­ta Egyesült Államokat. Hal Ashby korhű képet fest, rea­lisztikusan ábrázolja az embe­ri nyomort, nélkülözést. Szá­mos epizóddal tarkítja a cse­lekményt, ezek révén az alko­tás még hívebben tükrözi az akkori időket, s felidézi a kor sajátos atmoszféráját. David Carradine (balra) az amerikai film főszerepében tötte (több mint ezret kom­ponált). Csavargó volt, az utak nincs­telen vándora. Dalaival kö­nyörtelenül síkraszállt a nyo­mor és a jogfosztottság ellen, s bár fényűzően élhetett volna, lemondott a jólétről, a csillo­gásról, hogy arról énekelhes­sen, amit érez, lát, s kifejez­hesse sorstársai érzéseit, gon­dolatait. Visszaemlékezései alapján készült ez az amerikai film, Hal Ashby rendezésében. Nem kimondottan életrajz­film az Üt a dicsőséghez, jól­lehet a neves énekes életének egy jelentős fejezetét — a hír­névhez vezető út kezdetét (az 1936—1940-es éveket) — tárja elénk. Az alkotó ugyanis e sza­bad szellemű, nyugtalan ter­A rendező kerüli a felesle­ges effektusokat, mértéktartóan ábrázolja a nehéz viszonyok között születő népszerűséget, s azt az utaí, amelyet Woody Gulhrie tett meg kisebb-nagyobb összetűzések közepette, de az egyszerű nép által mindig sze­retettel ' övezve. A rendező mesterségbeli tudása, Haslekk Wexler operatőri munkája, Da­vid Carradine ragyogó játéka s természetesen a zene — mely a film szerves része, alkotó­eleme — jóvoltából az Üt a di­csőséghez az amerikai filmek között kiemelkedő helyet fog­lal el. Haladó mondanivalójú film egy ízig-vérig haladó szel­lemű, harcos emberről, aki da­laival küzdött az igazságért, az egyenjogúságért, a nép bol­dogulásáért. -ym­1978. X. 3. Magyar irodalom a Szovjetunióban Illyés Gyula több kötetben Formálódnak a kiadód elkép­zelések: az esztendő hátralevő hónapjaiban, s a jövő év ele­jén számos meglepetést ter­veznek a magyar líra és epika olvasóinak a Szovjetunióban. Oj kiadásban jelenik meg még ebben az esztendőben — a Hudozsesztvennaja Lityera- tura kiadóvállalatnál — Mik­száth Kálmán müve, a Szent Pé­ter esernyője. Ugyanitt adják ki Gábor Andor regényét, a Doktor Senkit. A jövő évben vásárolhatják meg az érdek­lődők Móricz Zsigmond müvei­nek gyűjteményes kiadását, amelyet születésének 100. év­fordulója alkalmából állítottak össze. Évfordulót köszönt Hi­das Antal verseinek gyűjtemé­nye is: a költő 80. születés­napját. A szovjet könyvkiadás nagy érdeklődéssel fordul Illyés Gyula műveihez: ezekben a napokban kerül a könyvesbol­tokba prózai alkotásainak 35 íves gyűjteménye, amelyben szerepel a Puszták népe, az Ebéd a kastélyban és a Kháron ladikján. A kötetet a Progressz kiadóvállalat adta közre. Ugyancsak ez a kiadó készíti elő Jövő évi kiadásra az eu­rópai hírű Kossuth-díjas költő verseinek gyűjteményét is. Az író harmadik kötete — drá­máinak gyűjteménye — az Isz- kussztvo kiadónál jelenik meg. A Progressz kiadó készíti elő ň Bertha Bulcsú írásaiból ké­szült válogatást. Az Iszkussztvo juttatja el az idén a szovjet olvasókhoz Mesterházi Lajos Az ártatlanság kora című szín­művét Is. (K. C$.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom