Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-14 / 254. szám, csütörtök
A kínai veretes irányvonalával kapcsolatban nem táplálhatunk illúziókat Ml A CÉLJUK EURÓPÁBAN? 1978 IX. 14. Hua Kuo-fengnek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének a közelmúltban Romániában és Jugoszláviában 'tett látogatása a legkülönbözőbb kommentárok és elmefuttatások tárgya volt. Nyugaton a látogatással kapcsolatban főleg a kínai vezetés egyértelmű szovjetellenes és szocialistaellenes szándékait emelteik ki. Nagyon sok kommentár hangsúlyozta, hogy a legmagasabb rangú kínai képviselőik első európai látogatásáról van szó és ráadásul ezt a látogatást rövid időn belül továbbiak is követik. Hírek érkeztek az NSZK-ba, Franciaországba, Olaszországba, Rel- giumba és a skandináv államokba tervezett utakról. ,,Kína felfedezi Európát“, ,,a kínai politika drámai belépője az európai kontinensre“, ilyen és «hhez hasonló témákról elmélkednek az úttal kapcsolatban egyes kommentátorok. Az ilyen következtetések érthetően pontatlanod. Valójában az európai fejlemények már régen a Kínai vezetés nemcsak fokozott érdeklődésiének, hanem arra irányuló igyekezetének is tárgya, hogy ezt maximálisan befolyásolja globális, az egész világot érintő nagyhatalmi törekvéseivel összhangban. Ha a legmagasabb kínai vesető Európába jön, és a jövőben is szeretne Európába látogatni, m'ghozzá a szakértők és tanácsadóik oly hatalmas, különleges apparátusának kíséretében, ez a kínai vezetés ekontinens iránti érdeklődéséneik, de mindenekelőtt politikai szándékainak bizonyítéka is. Az ellentétek és a békés együttműködés Európája Bárflci felteheti a kérdést, mi rossz van abban, ha a Távol- Keletről vendégeik érkeznek Európába. Csehszlovákia népének hagyományosan jó értéke van a vendéglátáshoz. A régi falusi házakban még ma is megtaláljuk a díszes felírást“ „Légy üdvözölve, ki jó szándékkal jössz“. Épp erről van szó. A több százados történelmi tapasztalatok megtanították Csehszlovákia népét arra, hogy mindig alaposan érdeklődjön az iránt, ki jön látogatóba, és milyenek a szánd kai. Milyenek tehát a kínai vezetés szándékai? Mivel jönnek „látogatóba“ az európai kontinensre? Mi a céljuk? Nem kell találgatásokba bocsátkoznunk. A legfelsőbb kínai képviselők állásfoglalásai ezekre a kérdésekre világos, de nem megnyugtató választ adnak. Európa vitathatatlanul az éles osztálykonfliktusok kontinense. Itt halad át a két, társadalmi rendszerében eltérő világ határa, az a határ, amely távolról sem volt mindig és még ma sem a jószomszédság és az együttműködés határa. Másrészt épp Euróoa az a földrész, ahol a feszültség enyhítésének folyamata a legnagyobb és legkifejezőbb eredményeket mutatja fel. A szocialista országok óriási erőfeszítése a hidegháború által okozott akadályok megszüntetése, a nemzetközi kapcsolatok alapvető megváltozása érdekében már jelentős konkrét eredményekkel járt. Európa volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia színhelye, ahol az emberiség történelmében először, úgyszólván valamennyi ország fáz amerikai kontinens további két országával együttl legfelsőbb képviselői megegyeztek a kölcsönös kapcsolatok közös alapelveiben. A helsinki Záróokmány még feltehetően hosszú ideig az eltérő társadalmi rendszerű országok közti kölcsönös kapcsolatok legjelentősebb dokumentumainak egyike lesz. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia Záróokmánya jó és tartós érvényű alapja a béikés kapcsolatoknak, a biztonságnak a kölcsönös tisztelet megteremtésének, a széles és sokoldalú, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének. Európa az első kontinens, melyen rendkívül jelentős mér- tétkben normalizálódtak a kétoldalú kapcsolatok az ellentétes társadalmi rendszerű országok között. Míg a háború utáni fejlődést a Német Szövetségi Köztársaság és részben az Osztrák Köztársaság és a szocialista országoik közti abnormális kapcsolatok jellemeztek, addig az elmúlt évek ezen a téren alapvető változást hoztak, bár nem szeretnénk alábecsülni a még mindig előforduló hibákat és ellentéteket. Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának. a CSSZSZK elnökének NSZK-beli látogatása, a CSSZSZK szövetségi kormánya elnökének ausztriai látogatása és az Osztrák Köztársaság elnökének rövidesen megvalósuló csehszlovákiai útja mutatja, milyen lehetőségeket nyújt a szomszédi kapcsolatok fejlesztése, ha az országok következetesen tiszteletben tartják alapvetően eltérő társadalmi jellegüket. Európában sikerült áthidalni — igaz nőm könnyen és folytatódó nehézségekkel meg bonyodalmakkal — olyan komoly problémát is, mint Nyugat- Berlinnek, ennek a sajátos „alakzatnak“ a létezése. Csehszlovákia éppúgy, mint a többi szocialista ország következetesen abból indul ki, hogy a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú megállapodás szigorú tiszteletben tartása az út, amely elvezet ahhoz, hogy ez a probléma ne legyen a feszültség forrása, hanem kontinensünk békéjének, biztonságának és együttműködésének egyik tényezője. Európában nagyon széles körben kibontakozott a kölcsönös gazdasági együttműködés nemcsak az országok határain keresztül, hanem a nemzetközi társadalmi rendszerek közt is. Míg ,a háború utáni évek osztályjellegükben ellentétes nemzetközi integrációs szövetségek kialakítását eredményezték, a jelen időszak kialakította ezek kölcsönös együttműködésének reális lehetőségeit és objektív szükségességét. Igen, ilyen Európa. Tele éles ellentétekkel, de sok pozitív eredménnyel és reményteljes perspektívákkal is. Mivel érkeznek ebbe az Európába a kínai vezetés legfelsőbb képviselői? Talán azért jönnek ide, hogy a kínai dolgozók hagyományos szorgalmából és szerénységéből kiindulva hozzájáruljanak a kölcsönös együtt működés elmélyítéséhez, a béke és a biztonság megerősítéséhez? A biztonsáq és az együttműködés ellen Világosan meg kell állapítani, hogy Európába nem a kínai nép említett nemes hagyományainak képviselői érkeznek, hanem a „Közép birodalma“ régi irányzatának, a világ közepének, az expanzív irányzatoknak a képviselői, hogy kiharcolják a kínai vezetés számára a világ egyeduralkodójának pozícióját. A kínai vezetés azzal a leplezetlen szándékkal jön Európába, hogy minden lehető eszközzel igyekezzen bomlasztani a pozitív fejlődést. Már az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészületeinek egész történetét áthatotta a legfelsőbb kínai képviselők elkeseredett erőfeszítése, hogy megakadályozzanak minden előrehaladást. Abban az időben, amikor Genfben a konferencia második fázisának hosszúra nyúlt drámai előkészítő tárgyalásai folytak, a kínai vezetők minden lehetőséget és alkalmat — legyen az a kínai képviselők Euróná- ban vagy az eurónai képviselők Kínában tett látogatása — felhasználtak arra, hogv mindenkit „meggyőzzenek“ arról, feltétlenül el kell vetni már a konferencia gondolatát is, mondván, a konferencia állítólag káros és romboló hatású, és helyette folytatni kell az éles konfliktusokat és konfrontációkat. A nyugatnémet maoisták Rote Fahne című lapja „történelmi feladatként“ jelölte meg azokat az erőfeszítéseket, melyek célja „az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerének megakadályozása“ volt. Helsinki eredményeit Pekingben „második Münchennek“!!) kiáltották ki, „egy darab papírnak, amely semmire sem kötelez“. Különösen elkeseredett harcot folvtatott a kínai vezetőség a helsinki konferencia és az NSZK, valamint a szocialista országok közti kétoldalú egyezmények kulcsfontosságú elve — a határok sérthetetlenségének elve ellen. A kínai vezetés- nemcsak nem titkolja, hogy teljes mértékben támogatja a revanisista erőfeszítéseket, de felszólítja a nyugatnémet képviselőiket, hogy „ne álljanak el Németország egységes kei^yi- seletének igényétől“, az NDK bekebelezésének tervétől, mivel állítólag „az osztálymotiválásnak meg kell hátrálnia a nem zeti érzés előtt“. Springer Die Weit című lapja kijelentette, hogy „talán Kína az egyetlen nagyhatalom, melynek érdeke a szovjetellenes egységes Németország kialakítása.“ A katonai feszültség kiélezését célzó törekvések Amint ismeretes, Európa az a földiész, ahol a különböző társadalmi rendszerű országok legszínvonalasabb haditechnikával felszerelt katonai erő és katonai-politikai csoportosulásai állnak szemben egymással. Ez a nemzetközi imperializmus által kirobbantott hidegháború öröksége. Másrészt viszont e téren is reménytkeltő lehetőségeket teremtett a feszültség enyhülésének folyamata. Már évek óta tartanak a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások Bécsben. Igaz, ezek jócskán elhúzódtak, s a NATO-tagországok irreális állásfoglalásai miatt gyakran kilátástalanoknak tűntek. Jelenleg viszont, a szocialista országok pozitív kezdeményezésének köszönhetően a párbeszéd viszonylag reményteljes szakaszba lépett. Kijelenthetjük, hogy korántsem csak a szocialista államok érdeke az e téren való előrelépés, hanem az összes részt vevő ország objektív szükséglete. Csehszlovákia a nyugat-európai országokkal való kapcsolatainak döntő többségében — mind állami, mind pedig pártvonalon — nemcsak a bécsi tárgyalások iránt mutat élénk érdeklődést, hanem tudatosítja és kifejezésre juttatja a sürgős szükségszerűséget: csökkenteni a fegyverkezést, korlátozni, távlatilag pedig kizárni a katonai konfliktus veszélyét. Igen, teljes joggal állapítlia- -tó meg, hogy Európa telített, szinte túl van zsúfolva fegyverekkel. A szocialista országok, s elsősorban a Szovjetunió áldozatkész és rendszeres igyekezete arra irányul, hogy megváltozzék a helyzet, e téren is fordulat következzék be: katonai téren is enyhüljön a feszültség. Mindez érthetően a nemzetközi imperializmus legjobboldalibb erőinek, a katonaiipari komplexum köreinek ellenállásába ütközik. Velük szemben az enyhülést támogatják a jóérzésű emberek tízmilliói, s ugyancsak ez az érdekük a kapitalista országok reálisan gondolkodó politikusainak, akik nem akarják, hogy Európa egy újabb, szörnyű háború színtere legyen. A kínai vezetés érdeke teljesen más. Azonos álláspontra helyezkedett a katonai-ipari komplexum legreakciósabb erőivel, s minden eszközzel meg szeretné akadályozni a fegyverkezés csökkentését szolgáló egyezmények megkötését, szinte hisztérikusan az új, egyre nagyobb fegyverkezési versenyt szorgalmazza. A kínai képviselőket, diplomatákat európai útjaikon az a cél vezérli, hogy egyre több fegyvert harácsoljanak, s így Kína egy erősen felfegyverzett szuper-nagyhatalommá váljék, amely világuralmi törekvéseit fegyverekkel is alá tudja támasztani. Ez év május 1-én lépett érvénybe a Közös Piac és Kína közötti megállapodás. Hivatalos jellege: „kereskedelmi“. A kínai vezetők ugyanakkor örvendezve bólogattak, amikor lord Bessborough, a brit konzervatívok képviselője annak a meg győződésének adott hangot, hogy reméli, Peking is úgy értelmezi e szerződést, mint a katonai együttműködés eszközét. Rerkhouver, a holland liberálisok képviselője megjegyezte, hogy ,,a kínaiak euró paiasabbaknak néznek ki sok európainál, s főként annak örülnének, ha az EGK egy szov jeteüenes nagyhatalommá tö möríiine“. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a nyugat-európai integrációnak nyújtott kínai támogatás éppen annak antiszocia- lisla jellegére érvényes, ugyan is a kínai vezetés szenvedélyes követője, támogatója az amerikai katonai jelenlétnek Európában. A kínai vezetők egyetlen alkalmat sem szalasztanak el, hogy felszólítsanak a NATO mindenoldalú megszilárdítására, lázas fegyverkezésének fokozására. S végső soron a hírhedt COCOM, melynek feladata megakadályozni a szocialista országokba irányuló stratégiailag fontos kivitelt, szélsőségesen benevolens kínai szállítmányokat hagyott jóvá. Nem titok, hogy NATO-körökben a Kínába küldött fegyverszállítmányokat nem úgy értelmezik, mint az ellenség felfegyverzését, hanem mint a NATO katonai erejének növelését. Teng Hsziao-ping nyíltan egyetértett azzal a véleménnyel, hogy Kína egyenlő „a keleti NATO val“, és a „szovjet veszély“ elleni közös akciókból is kiveszi részét. A neutronbomba széles körű felháborodást és tiltakozást váltott ki az európai nemzetekből, a kínai vezetőket viszont rendkívül megörvendeztette. A Zsenmin Zsipao azt írta, hogy ez „egyáltalán nem rossz fegyver“. A vezérkari fő^ nők. helyettese dicsőítő verset írt arról, hogy a neutronbomba a kínai kezekben lehetővé teszi világuralmi céljaik azonnali megvalósítását. Kína „Európa-alternatívája" Az európai kontinens égető szükségszerűsége a feszültségenyhülés. Az utóbbi években a tőkés országok vezetői is egyre gyakrabban ismételték: nincs más ésszerű, reális alternatíva. A kínai vezetés más alternatívával állt elő: a háborúval. Politikájának célja az, hogy bevonja Európát a fondorlatok és intrikák kusza szövevényébe, mellyel a kínai vezetés világméretű hadjáratot indított ambiciózus terveinek megvalósításáért, azaz Európát arra az útra akarja téríteni, amely csak a háborúhoz vezethet. Ez a következtetés egyáltalán nem mesterséges úton született. Peking szörnyű tervei és elképzelései között szerepel a világ iparilag fejlett részeinek háborús feldúlása. Ezt tartja a leggyorsabb útnak ahhoz, hogy a világfejlődés élére kerülhessen. A pekingi vezetés vezérfonala, amelyet a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusán fogadtak el, elkerülhetetlennek minősíti az újabb világháborút. A feszültség enyhülését elveti. Az Országos Népi Gyűlés ülésén, 1978 márciusában Hua Kuo-feng hangsúlyozta: „Egyre komolyabban fenyeget a világháború veszélye“, s felszólította az imperialistákat, hogy a szovjet féllel szembeni enyhüléspolitika valóra váltásától tekintsenek el. Ha a mi földrészünk szempontjából értelmezzük a kínai vezetők immár klasszikussá vált kijelentéseit: hogy „a háború egészen normális jelenség, és ezért elkerülhetetlen ..hogy ez a háború „világméretű és atomháború lesz“, hogy ebben a háborúban az emberiség egyik fele elpusztul, de ez nem baj, mert a másik fele életben marad — akkor Európára nézve teljesen világos következtetést vonhatunk le: egyet* len európai nemzet sem kerülne abba a bizonyos „másik félbe1 A kínai világkoncepció Európa egészét az emberiség első, pusztulásra ítélt „felébe“ sorolja. Ezt végső soron a Nyugaton élő. a reálisan mérlegelő emberek is tudatosítják. Az Economist brit folyóirat 1977. december 31-én a következőket írta: „Peking Nagy-Britanniát és a Nvugatot bevonná egy szovjetellenes konfliktusba, s az utolsó angol és francia katonáig készen ál! a Szovjetunió elleni harcra.“ Milyen következtetések vonhatók le ezekből? Josef Kraft, az ismert amerikai publicista az International Herald Tribune hasábjain nemrégiben rámutatott: „Ma a világ asztalán a kínai kártyával egyetlenegy játékos játszik, aki tud is vele játszani — éspedig maga Kina“. Ez így nem pontos. Igen, a kínai vezetés következetesen és keményen játssza korlátlanul cinikus játékát, de éppen ez a játéka ösztönzi a ktilön- . böző nemzetközi erőket arra, hogy a saját játékukba is bevessék a kínai kártyát. Ráadá- sül egyesek úgy tesznek, mintha nem látnák, hogy a kínai vezetés a maga cinikus merészségével az amerikai, nyugateurópai kártyával Is játékba kezd, s mindenki máséval, aki nem mérlegelte kellő súllyal a kínaiak szándékait. Az amerikai imperializmus legveszélyeseb erői egy véleményre jutottak Rrzezinskivel abban, hogv Kína veszett anti- szovjetizmusa állította az Egyesült Államokat és Kínát „pár-* huzamos stratégiai vonalra“. Európában teljesen nyíltan tesznek a kínai kártyára azok, akik a legbőszebben ellenzik a békét, a helsinki konferencia eredményeit, a leszerelést. A javíthatatlan revansisták nyíltan hangoztatják, hogy a jelenlegi erőviszonyok között nem támaszkodhatnak a saját erejükre, s ezért szándékaikat egyeztetik Peking irányvonalával. Hangsúlyozni kell azt is: a kínai képviselők nem szorítkoznak csupán arra, hogy elfogadják ezeknek a köröknek a csendes szimpátiáját. Politikájuk az említett erők megszervezésére irányul, hogy egyetlen szocialistaellenes frontba tömörítsék őket, s minden erejükkel ösztönzik, támogatják békeellenes megnyilvánulásaikat. A kínai lapra tettek azok is, akik már kétszer póruljártak abbeli szándékukkal, hogy Csehszlovákia fejlődését visszafelé fordítsák. Az elmúlt harminc év tapasztalatai meggyőzték őket arról, hogy a reakció erői képtelenek megváltoztatni a csehszlovák nép eltökélt szándékát, miszerint a szocialista építés útlára lépett, így a csehszlovák nép esküdt ellenségei különböző mesterkedéseikkel arra számítanak, hogy egy új, nagy nemzetközi háborús krízis olyan helyzetet teremthetne, melyben lehetőségük nyílna a zavarosban halászni. A haladó, demokratikus, békeszerető és reálisan gondol-* kodó emberek őszintén kívánják a világ népei közötti békés és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, beleértve a kínai népet is. Viszont a kínai vezetés jelenlegi irányvonala semmilyen illúziókat nem enged meg. Ha az európai fejlődés egyetlen ésszerű alternatívája valóban a feszültségenyhülés folyamatának további elmélyítése, akkor a kínai kártya egyet jelent Európa bevonásával egy pusztító háborúba. Európa népei gyakran vérrel fizetett, gazdag, ezeréves tapasztalatokkal rendelkeznek. S nemcsak a tapasztalataik bőségesek, hanem az erejük is elég ahhoz, hogy szilárdan fellépjenek a kínai vezetés jelenlegi törekvései ellen, hogy kiáltanak a béke mellett, az egyenjogúságon alapuló, a kölcsönösen előnyős, békés kapcsolatok mellett. Hogy Európa szétrom- bolásának koncepciójával szembeállítsák Európa békéjének, biztonságának és együttműködésének világos távlatát. VLADIMIR PETR