Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-07 / 247. szám, csütörtök

Összhangban a növekvő társadalmi igényekkel ISKOLAÜGYÜNK DINAMIKUS FEJLŐDÉSÉRŐL A Februári Győzelem óta el­telt harminc év gyökeresen megváltoztatta társadalmunk gazdasági és szociális helyze­tét, s ez idő alatt sikeresen va lóra váltottuk Csehszlovákia Kommunista Pártjának oktatás­politikáját is. Pártunk, híven a szocializ musépítés lenini programjához, a nevelést és a művelődést mindig is a forradalmi változá­sok elválaszthatatlan részének tekintette, ezért a CSKP már a megalakulásakor következtesen síkraszállt az iskolaügy követ­kezetes demokratizálásáért. A párt, a munkásság és a haladó szellemű pedagógusok minden ilyen irányú törekvése azonban a burzsoázia ellenállásába üt­között. A burzsoá Csehszlovák Köztársaságban az oktatásügy is azok közé a területek közé tartozott, ahol a polgárok al­kotmányban rögzített jouai nem feleltek meg a tényleges hely­zetnek. Már a München előtti köztársaság alkotmánya jogilag ugyan szavatolta valamennyi polgár művelődéshez való jo­gát, ám merőben más volt a valós helyzet. A tények igazol­ják, hogy az oktatási rendszer, tartalma és szerkezete a bux zsoá köztái óságban az uralko dó osztály politikai-gazdasági érdekeit szolgálta. Lényegét tekintve népellenes volt, s az áTami, községi, egyházi és ma­gániskolák dualista jellege nem tette lehetővé a munká­sok, kisgazdák és a rosszabb években is, amikor a burzsoá csehszlovák oktatási rendszer „demokratizmusának és tökéle- tességének-* magaszta lásával támadták és gyalázták a szo­cialista iskolarendszert. A szo­cialista iskola építése során pártunk a szocialista kulturális forradalom lenini elveiből in­dult ki, ezek megvalósítását követte s arra törekedett, hogy az összes fiatal és dolgozó szá­mára lehetővé tegye a műve­lődést. Ezért az egységes isko­láról szóló törvény és a főis­kolai törvény forradalmi jelen­tőségű és bátran hasonlítható az olyan forradalmi lépéshez, mint az ipar államosítása vagy a földreform. Forradalmi változások Az egységes iskoláról szóló törvényre épültek az eltelt har­minc évben az 1953. és 1960. évi intézkedések, melyek célja az iskola szocialista jellegé­nek megszilárdítása, a szak­munkásképzés, a közép- és fő­iskolák fejlesztésé, hogy bizto­sítsuk az ifjúság és a dolgozók rendszeres szakképzettségét — a szocialista társadalom gyors ütemű fejlődésének megfelelő­en. A párt oktatáspolitikája s az erre épülő törvényes intézkedé­sek a kommunista nevelés cél­jait, a személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődését kö­vetik — a társadalom szükség­Szakrnunkásképző intézetben szociális helyzetű családok gyermekeinek tanulását. Szlo­vákiában — akárcsak gazdasá­gi vagy szociális téren — az iskolaügyben az ellentétek még szembeötlőbbek voltak, m<nt a cseh országrészekben. Tények a burzsoá iskolarendszerről Szlovákiában például az 1937 —38-as tanévben a tizenegy é/eseknek csak 7,9 százaléka tanult tovább gimnáziumban. A munkás- és parasztszármazású gyermekek számaránya ebben csak 3—6 százalék (ha a to­vábbtanulók létszámát 100 szá­zaléknak v >szük). A tizenegy éves fiataloknak csak 3B,2 szá­zaléka járt polgári iskolába, s ennek nem egész egyharmada tanult tovább szakközépisko­lákban vagy inasiskolákban. A gyermekek többsége elemi iskolákba járt, többnyire osz­tatlan egyházi iskolákba, me­lyekben az oktatás színvonala rendkívül alacsony volt. A ta­nulók jelentős hányada’nem fe­jezte be a kötelező iskolaláto­gatást. A szakközépiskolákban és a felsőoktatási intézmények­ben még kedvezőtlenebb volt a helyzet. A családok jövedel­me alacsony volt és ingadozó, ezért nem volt miből fizetniük a tankötelezettséget, a tan­könyveket, diákszállást. Ilyen volt a valóságban a burzsoá köztársaság iskolarend­szerének „demokratizmusa“, azé a rendszeré, melyet ellen­ségeink a demokratizmus pél­dájaként emlegettek nemcsak a Februári Győzelem után, az egységes iskoláról szóló tör­vény jóváhagyását követően, hanem az 1968—69-eS válságos } (CSTK-felv.) letelnek, illetve a távlati fej­lődés követelményeinek meg­felelően. A párt nagy jelen­tőséget és fontosságot tulajdo­nít a nemzetiségi politika marxista—leninista szellemben való következetes' megvalósítá­sának az oktatás, a nevelés és a művelődés területén is. Ezek­nek az elveknek a szellemé­ben fejlesztette hazánk szocia­lista oktatásügyét. Az eltelt harminc év az Iskolaügy forra­dalmi átalakulásának és fejlő­désének időszaka volt nemcsak mennyiségi, hanem minőségi vonatkozásban is. A tények megfellebbezhetetlenül igazol­ják a kommunista párt- és ál­lamunk humánus politikáját. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban gyors ütemben fejlődött Szlovákia iskolarend­szere; pártunk nagy gondot fordított a művelődés terén le­vő aránytalanságok mielőbbi felszámolására. A Szlovákia ok­tatásügyének fejlődéséről kö­zölt adataink ékesen bizonyít­ják a párt oktatáspolitikájának humánus és demokratikus vol­tát. Míg az 1948/49 es tanévben csak 1065 óvoda volt, számuk jelenleg eléri a 3 283-at, s az óvodások száma az eltelt idő alatt a háromszorosára emelke­dett. Szlovákiában a 3—5 éves gyermekeknek 71,4 százaléka jár óvodába. Különösen az 1970/71 es tanévtől kezdődően gyarapodott szembeötlően az óvodák és az óvodások száma. Beszédes számok Jelentős változáson mentek át az alapiskolák is. Nemcsak tartalmilag, hanem szerkezeti­leg is. 1948 után bővült az alap­iskolák hálózata s mmdcu falu ban, sőt tanyán is létesítettek iskolát, hogy •mielőbb felszá­moljuk az írástudatlanságot és valamennyi gyermek számára lehetővé tegyük az alapiskola elvégzését. Az ötvenes évek ele jén változás állt be az alapis­koláit helyzetében; a cél a mi­nőség és az oktató neyelő mun­ka színvonalának javítása. Az osztatlan iskolák a minőségi munka kerékkötőivé váltak. Ezért hozzáláttunk az alapis­kolák integrálásához, mégpedig az osztatlan iskolák összevoná­sával. Korszerű alapiskolákat építettünk; az utóbbi években az alapiskolák száma 4187-ről 2938-ra csökkent. Az osztályok száma azonban 13 207 ről 26 672- re emelkedett, az osztályok diáklétszáma 38,5-ről viszont 25,4 re csökkent. 29,9 százalék­ról 10,1 százalékra csökkent a két váltásion működő iskolák száma is. Rohamos fejlődésen mentek át a gimnáziumok. 1948 óta szá­muk megkétszereződött, a tanu­lók száma pedig a háromszoro­sára emelkedett. Ez idő alatt a szakközépiskolák száma 117- ről 1177-re emelkedett, a tanu­lók száma pedig csaknem az ötszörösére nőtt. Szlovákiában a kislétszámú iskolák összevo­násával az 1977/78 as tanévből 177 re csökkent a szakiközépis­kolák száma (1960-ban számuk még 217 volt), az osztályok ós a tanulók száma viszont meg­kétszereződött. Hazánk iskolarendszerében egyre nagyobb szerepük van a szaktanintézeteknek, melyek 1948 óta lényeges tartalmi ós szerkezeti változásokon mentek át. Jelenleg Szlovákiában 274 szakmunkásképző intézet van, 4681 osztállyal s ezeket 123 075 tanuló látogatja. I960 óta foko­zatosan csökkent az iparitanü- ló-iskoláik száma is azáltal, hogy a kislétszámú intézeteket megszüntették. A fejlett szocia­lista társadalom építése és a tudományos technikai forrada­lom nagy követelményeket tá­maszt a szakmunkásképzéssel szemben, márpedig ezek a kis­iskolák (képtelenek voltak lé­pést tartani a fejlődéssel. Ezért a párt XV. kongresszusa után kidolgozott új oktatási tervezet értelmében az iparitanuló-iskO- lákat fokozatosan középfokú szakmunkásképző intézetekikó alakítják, olyan korszerű isko­lákká, melyekben a tanulók a szakmai képesítésen ikívül érettségi bizonyítványt is sze­rezhetnek. Valóban forradalmi változá­son mentek át az eltelt har­minc évben a szlovákiai főisko­lák. Míg 1948-ban mindössze négy felsőoktatási intézmé­nyünk volt, az 1977/78-as tan­évben már 13, a karok száma 15-ről 40-re, a hallgatóké pe­dig 8950 ről 51 657-re emelke­dett. Ezenkívül levelező tago­zaton 22 381 hallgató tanul. Ez azt jelenti, hogy a szlováikiai főiskolások, egyetemisták szá­ma a nyolcszorosára emelke­dett. Az sem mellőzhető szem­pont, hogy a közép- és főisko­lák diákjainak szociális össze­tétele teljes egészében megfelel társadalmunk szociális összeté­telének. Az iskolaügy dinamikus fej­lődése természetesen megmu tatkozik a fiatalok és a dolgo­zók műveltségi szintjének emel­kedésében is. Míg 1950 ben a lakosság 89,5 százalékának csak alapiskolai végzettsége volt, 1970-ben ez az arány már 64 százalékra csökkent. Ez idő alatt a szakmai végzettségűek száma 3,6 százalékról 20,7 szá­zalékra, a szakközépiskolai végzettségűeké 1,3 százalékról 3,8 százalékra, a főiskolai ké- pesítésuek aránya pedig 0,5 százalékról 3,2 százalékra emelkedett. A csehszlovák oktatási rend­szer új tervezete a következő években lehetővé teszi, hogy még tovább fejlesszük az ifjú­ság oktatását és nevelését. Rö­videsen bevezetjük a tíz évig tartó tankötelezettséget és fo­kozatosan megteremtjük a fel­tételeket ahhoz, hogy vala­mennyi fiatal középiskolái ké­pesítést szerezzen. Dr. JÜLIUS LIHQCKÝ Segédkönyv — nemcsak pedagógusoknak Fizikatörténeti ABC Űjabb értékes kiadvánnyal gazdagítja könyvtárunkat ifj. Gazda István és Sain Márton könyve. i Fizikatörténeti ABC, mely a budapesti Tankönyv kiadó gondozásában jelent meg — hézagpótló munka. Fi­zikatörténeti adattárként ha szánnal forgatja minden tanú ló, egyetemista, tanár és a tu dománytörténet iránt érdeklő dő is. Az ilyen jellegű kézi­könyvek hiánya a nemzetközi szakirodalomban is érezhető Az eddig megjelent fizikatörté­neti művek az oktatásban ne hezen használhatók, mert nem címszavakra épülnek — nem lexikális elrendezésűek. A most megjelent műben a szerzők a középiskolás fizika tankönyvei hez igazodva tárgyalják a fizi ka türtene>tet, az alábbi fejezi* tekben. A fizikátörlénét áttekintése.: A fejezet tizenhárom oldalán a szerzők a hosszúság és terü- letméresek megjelenésétől (Kí­na, i. e. 3000 2000), a csillaga szati megfigyelések kezdetétől a jelenkori részecske-, plazma-, félvezető és neutronfizika fej­lődéséig adnak rövid összefog­lalót a legjelentősebb feltalá­lok. természettudósok és fiziku­sok felsorolása közben a fizika történetéről. A fizika fejezeteinek rövid története című fejezetlieu a mechanika, az akusztika, a hő­tan, a fénytan, az elektromos­ság és mágnességtan, vala­mint a magfizika történetet találjuk harminchét oldalon. A fejezet nagy előnye, hogy az olvasó külon-külön kap képet a fizika felsorolt fejezeteinek történeterői, ily módon jobban áttekinthető és hozzáférhető egy-egy ág fejlődése, története Tanári szemmel nézve, mindig könnyen kiválasztható az ép­pen oktatott tananyaghoz kap­csolódó fejezet, melynek föl- használásával színesebbé, gaz dagahltti lehet tenni az órát A negyedik fejezet Fizika- történeti adattár, amely a fizi­ka oktatásában előforduló fo­galmak, törvények magyaráza­ta és története — adattár for májában. A 254 címszó között érdekes a periódusos rendszer elemei felfedezéséről vagy elő­állításáról összeállított történe­ti táblázat, mely az elem ne­vén, rendszámán kívül a felfe^ dező, vagy előállító nevét és az esemény időpontját is tar­talmazza. A következő 65 oldal az ötö­dik fejezetet alkotó Tudóslexi­kon — névmutató címet vise­li. Ennek első részét a XV. szá­zadtól számítva — legjelentő­sebb magyar és magyar szár­mazású természettudósok és fi­zikusok nevét, születési és ha­lálozási adatait, . valamint mun­kásságuk legjelentősebb ered- menyeit tartalmazó rész alkot- ja. Olyan tudósokról olvasha­tunk itt, mint Apáczai Csere János, Hatvani István. Kempe- ten Farkas, Segner János And­rás, Eötvös Loránd, Jedlik Ányos, a Nobel-díjasok közül Békési György, Gábor Dénes, l.énárd Fülöp és Wigner Jenő. \ fejezet második része a leg­kiválóbb külföldi tódósokról közöl adatokat az első részhez hasonlóan, de itt nem száza­dok szerint, hanem ábécérend­ben. A hatodik fejezet a legfontor* sabb magyar nyelvű fizikatör­téneti könyvek bibliográfiáját, a hetedik fejezet a könyv meg­írásához felhasznált forrás­munkákat tartalmazza. Ajánlom e könyvet — amely nem tudo­mányos mű, hanem a szó leg­jobb és legtágabb értelmében segédkönyv — nemcsak a ta­nárkollégáknak, hanem min­denkinek, akit érdekel a ter­mészettudomány, ezen belül a fizika kialakulása. KALÄCSKA JÓZSEF Két kiállítás a Dunamenti Múzeumban A komáromi (Komárno) Du- namenti Múzeumban két érde­kes kiállítást tekinthetnek meg a látogatók. A képzőművészet hívei Fabini József érdemes mű­vész 1957 és 1977 között készült alkotásaiból láthatnak váloga­tást. A szepességi származású festőművész alkotásai a min­dennapi élet művészi tükrei. Al­kotásai kompozíciójukban vi­szonylag egyszerűek, színhatá­sukban tetszetősek, témájukéit illetően pedig rólunk, nekünk szólnak. A múzeum emeleti folyosóján Képzőművészet és könyv cím­mel az érdeklődők áttekintést szerezhetnek a bratislavai Pal­las Könyvkiadó tartalmában és formájában egyre gazdagabb és sokrétűbb publikációiból. Mono­gráfiák, ismeretterjesztő köny­vek, díszes kivitelezésű albu­mok, naptárak láthatók a polco­kon. A komáromi közönség kö­rében is nagy sikert aratnak az ismert sorozatok: a Kis Galéria, A képzőművészet barátai soro­zat, valamint a Világ művészete. SZUCHY M. EMIL Gyümölcsöző zenei együttműködés A Szlovák Filharmónia ének­kara a prágai filharmóniai kó­rus után hazánk második leg­rangosabb vokális együttese. Ennek a minősítésnek létjogo­sultságát az énekkar már számtalan alkalommal bizonyí­totta, nemcsak a hazai kon­certpódiumokon, hanem külföl­dön is. Az elmúlt években nagy sikerrel szerepeltek az európai szocialista országokban, továb­bá Ausztriában, Olaszország­ban, a Német Szövetségi Köz­társaságban és Hollandiában. Olyan tartós és sokoldalú baráti kapcsolatokra azonban még nem volt példa az ének­kar életében, mint amilyen az utóbbi öt esztendőben alakult ki a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar és a Szlovák Filhar­mónia énekkara között. Az el­múlt fél évtized közös hang­versenyeiből hadd idézzük fel a legemlékezetesebbeket. Beethoven halálának 150. év­fordulóján, tavaly a szombat- helyi zenkar jött el Bratisla- vába, hogy más Beethoven-mű- vek előadása mellett a halha­tatlan mester Fantázia zongo­rára, ének- és zenekarra című művét bemutathassa a Szlovák Filharmónia énekkarának köz­reműködésével. Néhány hónap­pal később a bratislavai ének­kar utazott Magyarországra és vendéglátóikkal együtt adták elő Beethoven egyik legjelen­tősebb művét, a Missa sole- mis-1. Ez év elején a Szombat- helyi Szimfonikus Zenekar két estén át vendégszerepeit nagy sikerrel a szlovák fővárosban. Az új hangversenyévad elején ismét a bratislavai énekkar lá­togatott el Szombathelyre. Au­gusztus 19-én Puccini Messa dl Gloria című művét mutatták be a szombathelyi zenekarral kö­zösen, Róka István és Sólyom- Nagy Sándor budapesti opera- énekesek közreműködésével. A szombathelyi közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a Petró János karnagy által ve­zényelt, egyébként nagyon rit­kán felhangzó zenemű színvo­nalas előadását.. Másnap a kö­zeli Sárváron adtak közös hangversenyt. A koncert utolsó számaként Kodály Zoltán Psal­mus hungaricus-a hangzott fel a Szlovák Filharmónia énekka­rának és Simándy József szólis­tának a közreműködésével. Külön említést érdemel, hogy a Szlovák Filharmónia ének­karának új művészeti vezetője van Ľubomír Matl főkarigazga- tó személyében, akinek első feladata az énekkar felkészíté­se volt erre a vendégszereplés­re. Művészi munkájának és az énekkar tel jesítményének egyik legszebb elismerése, hogy a férfi kar meghívást kapott Bu­dapestre, ahol szeptember ’ 30- án az Országos Filharmónia Zenekarral közreműködve, Fe- rencsik János vezényletével koncertelőadás formájában ad­ják elő Igor Sztravinszkii Oedipus rex című művét. KOVÁCS BÉLA iq-?B IX. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom