Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-30 / 270. szám, szombat
Új fogalmak, új tartalommal A kooperáció és integráció szervezési formái a szovjet mezőgozdoságbon A Szovjetunióban az SZKP KB 1965-ös márciusi ülése után gyors ütemben fejlődtek a szovhozok és a kolhozok, valamint az élelmiszeripari vállalatok közötti együttműködés különböző formái. Ezzel új szakasz kezdődött a szovjet szocialista mezőgazdaság szerkezeti felépítésének formálásában, ami jelentős minőségi változásokhoz, új szervezeti egységek és új fogaltnak kialakulásához vezet. Az 1976. évi párthatározat a mezőgazdasági termelés szakosításának és koncentrálásának továbbfejlesztéséről a gazdaságok közötti kooperáció és az agráripari integráció alapján újabb lendületet adott ennek a folyamatnak, s bár ezzel kapcsolatban a fogalmák köre is állandóan bővül, jelentésük módosul, bizonyos osztályozás, csoportosítás máris elvégezhető. A szovjet szakemberek jelenleg mintegy 8 alaptípusba so rolják a kooperációs és integrációs kapcsolatok egyes for* máit, ezek azonban a tevékenység irányzatai, az együttműködő vállalatok jellege és más szempontok szerint tovább (ago- zódnak. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül ismertetjük a kooperációs kapcsolatok Szovjetunióban elterjedt formáinak egyes főbb típusait. Egyik ilyen elterjedt forma a mezőgazdasági kooperáció, amely a szakosítás elmélyítésére, célszerű munkamegosztásra irányul a termelési feladatok kölcsönös elosztása alapján. Ilyen esetekben nem jön létre közök vállalat vagy szervezet, az együttműködést szerződéses alapon a kooperációs tanács irányítja. Jelenleg körülbelül 4600 mezőgazdasági kooperációs együttműködést tartanak nyilván az egész országban. Az együttműködés további típusát képezik a gazdaságközi vállalatok és szervezetek. Ez tulajdonképen gyűjtőfogalom, mert közös vállalatokat és szervezeteket kolhozok és szovhozok is hozhatnak létre, ezért a tulajdonforma alapján megkülönböztethetünk kolhozközi, szovhozközi, esetleg vegyes, állami-szövetkezeti vállalatokat és szervezeteket. Jelenleg már több mint 7700 a gazdaságközi vállalatok száma, ebből mintegy 2000 foglalkozik termeléssel, főként szarvasmarha- és sertéshizlalással, baromfitartással, tej- és gyümölcstermeléssel, 2400 foglalkozik termelési szolgáltatással, például takarmánygyártással, agrokémiai elemzésekkel, mesterséges megtermékenyítéssel stb., a többi pedig építési szervezet. A kolhozközi, szovhozközi és állami-szövetkezeti vállalatok lehetővé teszik a koncentráció és a szakosítás elmélyítését, az együttműködésben részt vevő vállalatok anyagi, pénzügyi és munkaerőforrásainak hatékony és gazdaságos felhasználását. AGRÁRIPARI integráció Amíg az előbbi kooperációs formák csupán a mezőgazdaság területére szorítkoznak, csak a mezőgazdasági termelésre, illetve a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatásokra terjednek ki, addig a továbbiak már az élelmiszeripar területére is kihatnak, ezért ezeket tevékenységük jellege szerint agráripari vállalatoknak, kombinátoknak vagy egyesüléseknek nevezzük. Az agráripari vállalatok mezőgazdasági vállalatok és valamilyen élelmiszeripari vállalat egyesülése alapján keletkeznek. Az egyesülésbe lépő vállalatok elvesztik eredeti jogi és gazdasági önállóságukat, s až új vállalat termelési egységeivé alakulnak át. Ebben a vertikális integrációban a mezőgazdaság részéről elsősorban szovhozok vesznek részt, amelyek így szovhozüzemekké alakulnak át. Az agráripari vállalatok közé sorolhatjuk azokat a kolhozokat és szovhozo- kát is, amelyek korszerű ipari kapacitással rendelkeznek saját termelésű nyersanyagaik, illetve egyes mezőgazdasági melléktermékek feldolgozására, részben a mezőgazdaságban időszakonként felszabaduló munkaerő-tartalékok kihasználása céljából. Az agráripari kombinát főleg abban különbözik a vállalattól, hogy Itt 2—3 egymásba kapcsolódó termelési irányzatot művelnek (zöldségtermesztés—• konzervgyártás, cukorgyártás— marhahizlalás), s az együttműködő vállalatok közötti kapcsolatok lehetnek szorosabbak vagy lazábbak. Az agráripari egyesülések olyan egységes termelési-gazdasági komplexumok, amelyek magukba foglalják az adott szakágazat iparvállalatait, a nyersanyagellátást biztosító szovhozokat és kolhozokat, a műszaki és egyéb szervezeteket. Ezek munkájában is elsősorban szovhozok vesznek részt. Az agráripari egyesülések szerkezeti felépítése kissé bonyolultabb, főleg azért, mert a belépő vállalatok megőrzik jogi és részben gazdasági önállóságukat. De éppen ez teszi lehetővé, hogy a kolhozok is belépjenek az egyesülésbe. Az agráripari egyesülésbe lépő szovhozok azonban itt is szovhozüzemekké alakulnak át, amelyeknek saját igazgatóságuk van, s termelési feladataikat az önálló elszámolási rendszer feltételei között teljesítik. A Szovjetunió területén működő számos agráripari egyesülés közül példaként megemlíthetjük a Baromfiipari össz- szövetségi Szakosított Egyesülést, az ogyesszai Ogyesszplo- divoschrom zöldség- és gyümölcsipari egyesülést, a krími területen működő Masszandra borászati egyesülést, a 9 szov- hozból, 3 konzervgyárból és Grozni város zöldség- és gyümölcsforgalmazó vállalatából létesített Konszervplodovoscs egyesülést a Csecsen-Ingus Autonóm SZSZK-ban, az Ukrán SZSZK-ban működő Herszoni Konzervgyártó Agráripari Egyesülést stb. Az utóbbi időben az élelmiszereket forgalmazó kereskedelmi vállalatok is bekapcsolódnak az agráripari egyesülések munkájába, ami integrált termelési-kereskedelmi egyesülések keletkezéséhez vezet. Ezek az egyesülések lerövidítik a gyorsan romló termékek, a friss gyümölcs és zöldségfélék útját a termelőktől a fogyasztókig, s lényeges mértékben növelik a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás egész körforgásának hatékonyságát. Az egyes köztársaságokban működő agráripari vállalatok és egyesülések helyi vonatkozású eladási tervük teljesítése után az ország különböző részeibe szállíthatják termékeiket repülőgépeken, hűtött vagonokban, vagy saját, hűtött gépkocsi jaik- kal TUDOMÁNYOS TERMELÉSI EGYESÜLÉSEK A mezőgazdasági kooperáció egyik legjelentősebb területét képezik a mindössze néhány éve működő, s az ország több területén jelenleg létesülő tudományos-termelést egyesülések. Ezek feladata a nagy hozamú növényfajták, valamint a nagy termelékenységű állatfajták nemesítése és szaporítása. Jelenleg 24 tudományostermelési egyesülés működik a Szovjetunió területén, ebből 8 a Moldovai SZSZK ban. Az utóbbiak között a „Sze- lekcija“ TTE keretében 10 vetőmagtermesztő szovhoz egyesült a Kisinyevi Növénytermesztési Tudományos Kutató- intézettel és ennek kísérleti gazdaságával. Az egyesülés által a tudományos dolgozók a kutatási munka területén jobb lehetőségekhez jutottak, az egyesült szovhozokat a vetőmagvak termesztésében szakosították, s mindez lehetővé tette az újabb, nagyobb teljesítményű fajták gyorsabb elterjesztését a termelési gyakorlatban. A kukorica és a köles nemesítésével és szaporításával, amelyek különösen jelentősek a Moldovai SZSZK növénytermesztésében, a „Gibrid" TTE, a zöldségfélék nemesítésével és szaporításával a „Dnyesztr“ TTE, a gyümölcsé- szet fejlesztésével a „Kodru“ TTE foglalkozik, az állattenyésztés területén pedig a „Moldplemobjegyinyenyije“ a „Progresz“ és a „Moldptyicep- rom“ tudományos termelési egyesülések gondoskodnak a tudományos-műszaki haladásról. A SZOLGÁLTATÁSOK KONCENTRÁLÁSA A mezőgazdasági termelésnek nyújtott szolgáltatások területén a termelési egyesülések különböző szervezeti formái érvényesülnek. Ezek tevékenységéhez tartozik többek között a műszaki tervezés, a műszaki és anyagellátás, egyes termelőeszközök üzemel tetése és javítása, a meliorációs munkák, az agrokémiai szolgáltatások, a vidék kulturális és szociális jellegű fejlesztése stb. Bár e tevékenységek jelentős részét centralizált, nagy állami vállalatok végzik, a közösen létesített vállalatok és szervezetek jól kiegészítik ezt a munkaterületet. A Moldovai SZSZK-ban például már 1956-ban létrehozták az első járási méretű kolhozközi építőipari szervezetet, s 1959-ben már a köztársaság valamennyi járásában működött ilyen szervezet. Ezek egységes irányítása és szervezése céljából később létrehozták a Köb hozsztroj Egységes Termelési Egyesülést, amely felöleli a köztársaság szövetkezeti szektorának egész építőiparát. Érdekes kísérletet kezdeményeztek a Moldovai SZSZK csa- dirlungai járásában a mezei munkák gépesítése területén is. Itt kolhozközi gépesítési és villamosítási kooperációs szervezetet létesítettek, amelyhez mintegy 30 000 traktor és egyéb felszerelés tartozik. A 25—30 traktorból álló gépesítő brigádok éghajlati viszonyok alapján előre kidolgozott ütemterv szerint egyszerre és komplex módon végzik el a talajművelési munkákat, s folyamatosan mennek át egyik kolhozterületről a másikra. Ennek a kooperációnak legnagyobb előnye az, hogy az egész géppark javítására 2—3 szakosított gépjavító központot létesítettek, s a pótalkatrészeket egyetlen központi raktárban helyezték el. A pótalkatrész-hiány náluk gyakorlatilag ismeretlen fogalom. A Moldovai SZSZK tapasztalatait a termelési kooperáció és az integráció fejlesztésében ma már a Szovjetunió egész területén kamatoztatják, s ami tegnap még kísérletnek számított, az holnap már megszokott, bevált szervezési formává válik. MAKRAI MIKLÓS „Logika" a nyelvben Nyelvhelyességi vitáknak gyakori tárgya a nyelvi alakulatok „logikátlansága“. Az ilyen címen való helytelenítés azonban sainte mindig laikusoktól ered. Értelmetlennek mondják az élőhalott, a nincstelen és az egyetlen szót, számukra nevetséges a pékbolt, a víz- és gázszerelő, bor zongató a rablóhús, a halászlé és a bébikonzerv, lehetetlenségnek tartják, hogy valaki halálosan szerelmes legyen, hogy agyonlőtték azt, akit szíven talált a golyó, vagy hogy valaki agyonáolgozzn magát. Szerintük a munkavédelem is helytelen, mert nem a munkát, hanem a munkásokat, a dolgozókat kell védeni. Az ilyen szemlélet szerint a nyelv mozdulatlan rendszer, amelyben nem a lélektan, a történelmi fejlődés és a kommunikáció törvényei érvényesülnek, hanem a „józant ész“, egy gépies és naiv logika uralkodik. Ennek nevében Ítélkeznek minden „szabálytalan“ jelenség fölött. Mivel azonban — szerencsére — az emberek nemcsak bölcsel- kednek a nyelvről, hanem élnek is vele, egészen természetesen beszélnek a „tudománytalan“ napkeltéről és napnyugtáról, panaszkodnak a sötét világítás és az úttalan utak miatt, követelik a hiányosságok eltüntetését, megszidják gyermeküket, amiért tiszta piszok a keze, s rettenetes jókat nevetnek egy pokolian mulatságos eseten. A ’„helytelen“ munkavédelem mellett is természetesnek érzik és elfogadják a hasonló, tömörített szerkezetű árvíz-, baleset-, fagy-, légvédelem stb. szavakat. A nyelv nem filozófiai, logikai vagy matematikai rendszer, amelyben csak az ésszerűség — vagy még inkább: a magunk kikövetkeztette vagy fölállította szabályszerűség — uralkodik. A nyelv a valóság logikáját a maga törvényei szerint tükrözi a kommunikáció eredményessége és hatásossága érdekében. Ha a szokatlannak, logikátlannak tetsző nyelvi alakulatok a nyelvérzék és a természetes szemlélet számára világosak és egyértelműek — a közlésbeli helyzet és a mondatösszefüggés folytán is —, akkor tökéletesen betöltik szerepüket. Tévednek vagy tréfásan túloznak tehát azok, akik helytelenítik, hogy a kórházakból elbocsátják a gyógyult betegeketf mondván: vagy beteg valaki, vagy gyógyult. De minek tekintsük akkor a leszerelt katonákat, akik már nem katonők, s a nyugdíjas nyomdászt, aki már nem nyomdász, csak nyugdíjas? Nyilván semmi egyensúlyzavart nem okozott bennük előző és mostani állapotuk. Hasonlóképpen zavarosnak és logikátlannak ítélt forma a csökkentő értelemben használt kétszer kevesebb, ötször kisebb, azért, mert a „logika“ hívei a -szór, -szer, -szőr számhatározói ragot csak szorzó, tehát növelő szerepben ismerik el (négyszer több). Tény azonban, hogy igen régóta használjuk kisebbítésre is, mint ahogy a számok pozitív és negatív értéket egyaránt jelölhetnek, előjelük szerint. A számhatározói rag is — matematikai nyelven szólva — kettős előjelű tehát, aszerint, hogy pozitív vagy negűtív értékű szóra vonatkozik-e. Ilyen „önellentmondó“ kifejezés a sokkal kevesebb vagy a jóval rosszabb ís. Furcsóllhatnók őket, ha nem tudnánk, hogy a nyelv nem a logika szülötte, hanem az emberi lélek, a gondolkodás és a társadalmi fejlődés terméke, s ezeknek sajátos bonyolultságát tükrözi. KOVALOVSZKY MIKLÓS Népek és nyelvek Érdekes, hogy egyes népei: gondolkozásmódja hogy tükröződik nyelvükben. De tegyük mindjárt hozzá: a nyelvi vizsgálatokból kapott kép elsősorban a kifejezések keletkezésének korára érvényes. Már Jókai Mór említ egy szellemesen jellemző példát: hogyan fejezik ki a különböző népek a pénzszerzés fogalmát? Az angol csinálja a pénzt (to make money), a fraft- cia nyeri (gagner de ľargent; bár az ige eredeti jelentése nem ez^, a német megszolgálja (Geld verdienen), a magyar keresi. Minden nép nyelvében tapasztalható valamelyes nemzeti elfogultság a nacionalizmus nyelvi lerakódásaként. A rossz tulajdonságokat minden nép szereti magától elhárítani és más nép nyakába varrni. Mi, ha valahonnan feltűnés (s netán fizetség) nélkül megyünk el, akkor angolosan, távozunk. Ugyatiezt cselekszik a németek, franciák, olaszok is (sich englisch empfehlen, filer á l’anglaise, all’inglese). Nem úgy maguk az angoloki Ok — franciásan távoznak (to take a French leave). Hasonló a helyzet a betegségek elnevezésében. A XVIII. században a tífuszos lázat nem mi neveztük el morbus hungaricusnak, hanem az akkoriban itt megforduló idegenek. Akinek viszont nálunk a balsorsa úgy hozta, az francot, azaz francia betegséget kapott. Ennek megfelelően emlegettek a németek is „Franzosenkrankheit“-et, az olaszok pedig „morbo gallico“-t. A franciád pedig más népeket marasztalnak el a veszedelmes nyavalya terjesztésének bűnében (mai allemand, mai napolitain, mai américia- in). Már csak azért is érdemes idegen nyelveket tanulnunk, hogy jobban megismerjük egymást és — a többi nyelv tükrében — önmagunkat is. KUNSZERY GYULA Őszi vetés az apanaszenszki terület „Kommunizmus útja" kolhozában a sztavropoli kerületben (ČSTK — TASZSZ felv.)
