Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-26 / 266. szám, kedd
ÓVÓNŐK LESZNEK Az első szülői értekezlet O Gimnáziumból pedagógiai iskola # Szlovák és magyar osztályt nyitottak 0 Hatvanon a diákotthonban A tanévnyitást minden isko Iában lázas készülődés előzi meg. Az Ógyallai (Hurbanovo) Gimnáziumban különösen nagy volt a hajrázás az idei tanév kezdete előtt, hiszen a gimnázium fokozatosan átalakul pe dagógiai iskolává, azaz óvónőképzővé. A mostani első osztá* lyos tanulók már óvónők lesznek. Szeptember 3-án, vasárnap délelőtt az iskola előtti teret Szlovákia különböző járásaiból érkező gépkocsik lepték el. — A magyar osztály ossz- szlovákiai hatáskörű lesz, a szlovák osztályba pedig négy járásból: a komáromiból (Ko márno), az érsekúj váriból (Nővé Zámky), a galántaiból és a dunaszerdahelyiből (Dunajská Streda) vettünk fel tanulókat — tájékoztat Miloš Souček, az iskola mindkét tagozatának igazgatója. Soucek elvtárs természetesen egyben a gimnáziumnak is igazgatója. — A gimnázium, melynek szintén van szlovák és magyar tagozata, 1958-ban alakult s kezdetben általános művel tsé- get nyújtó középiskolaként szerepelt. Fennállásának két évtizede alatt mintegy 1200-an érettségiztek iskolánkban. Az érettségizettek helytálltak a főiskolákon is. Az óvónőképző első szülői értekezletén olyan sokan vettek részt, hogy az eredeti tervtől eltérően nem az iskolában, hanem a tágasabb, szomszédos művelődési házban kellett megtartani. Sok tanulónak mindkét szülője jelen volt. Az értekezleten az iskola Igazgatója szlovák, helyettese pedig magyar nyelvű beszédet mondott. Az új oktatási tervezet bevezetéséről a kerületi tanfelügyelő tartott előadást. Továbbá gazdasági kérdésekről, az ösztöndíjazásról és a kollégiumi házirendről volt szó. Ezenkívül bemutatták n szülőknek az iskola tanárait. — A gimnázium fokozatos átépítése pedagógiai iskolává bizonyára nagy feladatot Jelent az iskola vezetése számára • jegyeztük meg Miloš Soucek igazgatónak, akivel a szülői értekezlet után a leendő óvónők új diákotthonában beszélget tünk. — Annál is inkább, mivel a döntés tulajdonképpen csak tél évvel ezelőtt született meg - sóhajt fel Soucek elvtárs. — Mi azonban minden tőlünk telhetőt megtettünk, és ezután is meg' teszünk. Meg kell jegyeznem, hogy munkánkban nagy segítségünkre van mind a kerületi és a járási, mind pedig a városi nemzeti bizottság. A kerülettől háromnegyed millió korona értékű berendezést kapott, az iskola és a diákotthon. A város pedig egy hat lakásegységes háztömböt kölcsönzött számunkra a kollégium felépüléséig. A Kerületi nemzeti bizottság gon doskodására jellemző, hogy a tanfelügyelő még a tanulók elszállásolásánál is jelen volt. — Gyakorlatilag az iskola számára mit jelent a változás? — érdeklődünk. — A járási hatáskörű reál- gimnáziumot rövid idő alatt szlovákiai hatáskörű pedagógiai, tehát humán irányzatú iskolává kell átépíteni. Teljesen meg kell változtatnunk iskolánk profilját. Szaktanárokról is kell gondoskodnunk. Egyelőre a szaktanárok externislák lesznek, s később, ha beválnak, véglegesítjük őket. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat a gimnázium tanárai fogják tanítani. Souček elvtárs azt is elmondja, hogy a pedagógiai iskola magyar tagozata azért szlovákiai hatáskörű, mert a lévai (Levi- ee) óvónőképző magyar tagozata fokozatosan megszűnik. Ott ebben az évben már nem nyílt első osztály. Tehetségvizsgán még az ógyallai tanulók is Léván voltak, de a felvételi vizsgájukra már ügyailán került sor. Felvételire természetesen már csak azt a 120 lányt hívták meg, aki a tehetségvizsgán megfelelt Ebből 62-en sikeresen vizsgáztak, 17 tanulót pedig fellebbezés után vettek fel. Most tehát egy szlovák és egy magyar osztályban 79 tanulója van a pedagógiai iskolának. Közülük 60-an kollégiumba költözhettek. A diákotthonnak három nevelője van. A vezető nevelő tisztségét Rákász Katalin látja el. —- Tanulóink éppen most vették birtokukba új otthonukat —■ mondja. -- Egy egy szobában öten hatan laknak. Á szobák tapétázónak, a padlót szőnyeg borítja, » berendezés teljesen új. A lakások konyháit tanulószobáknak rendeztük be. A kollégium központi fűtéses. Étkezni az iskolában fognak a tanulók. Ha minden jól megy, egy éven belül az új, a végleges diákotthonban már 100—120 tanulót helyezhetünk el. Később 250— 300 férőhelyes lesz a kollégium. Megtekintjük a diákotthon Ízlésesen berendezett társalgóját és a szobákat is, s közben elbeszélgetünk a leendő óvónők kel. Nétnets Alica, aki Gúláról (Kollárovo) érkezett, többek közt ezt mondta: — Én már néhány éve elhatároztam, hogy óvónő leszek, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Már tavaly szerettem volna pedagógiai iskolába menni, de nem sikerült. Ezért egy évet gimnáziumba jártam, s most felvételi után átléptem a pedagógiai iskolába. Egy évet tehát veszítettem, de nem sajnálom. A tardoskeddi (Tvrdo- sovee) Csányi Erika így vélekedett: — Első osztályos koromtól tanítónő szerettem volna lenni, de mivel a kisgyerekek a leghelyesebbek, óvónőképzőbe jelentkeztem. Felvételiznem nem kellett, mert mindig tiszta egyes volt a bizonyítványom. A tehetségvizsgán persze nekem is részt kellett vennem. Nagyon szeretek tornászni és szavalni. Szavalóversenyekre is jártam. Legutóbb Weöres Sándor gyermekversével szerepeltem. A tehetségvizsgán is ezt szavaltam. Tóth Márta dunaszerdahelyi. — Eddig a Gorkij utcai magyar alapiskolába jártam. A mi iskolánkból hárman, de Szerdahelyről összesen nyolcán vagyunk itt. A szobánkban azonban csak egyedül vagyok szerdahelyi. Eddig legtovább két hétig voltam el otthonról: pionír- táborban. Amikor a szüleimtől elbúcsúztam, nem sírtam, de az iskola elvégzése után odahaza szeretnék dolgozni. A lányok vidámak és bizakodóak. Meggyőződésünk, hogy nem alaptalanul. FÜLÖP IMRE BARÁTI KAPCSOLATOK KÉT MEZŐGAZDASÁGI szaktanintézet együttmüködése A tudományos-technikai forradalom gyökeres változásokat Idézett elő az ipari és mező- gazdasági termelésben is. A néhány évtizeddel ezelőtti felfogás, hogy a mezőgazdasági dolgozónak nincs szüksége szak- képzettségre, ma már nem állja meg a helyét. Ezért került előtérbe a mezőgazdasági szakemberek továbbképzésének valamint az utánpótlás biztosításának kérdése. A Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktanintézet az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az eltelt negyedszázad alatt több mint kétezer szakember került ki az iskolából. A változások szembeötlők. Jól felszerelt tanműhelyek, tangazdaság és szak-* képzett pedagógusgárda biztosítja a képzés magas színvonalát. Az iskolában már hagyománnyá vált, hogy baráti kapcsolatot tartanak fenn néhány hazai és külföldi mezőgazdasáf ;i intézménnyel. E kapcsolatok ehetővé teszik, hogy a karvai diákok távol otthonuktól, a baráti iskolák diákjai pedig Kar- ván végezzék szakmai gyakorlatukat. így a nyári szünidő alatt sikeresen kapcsolják ösz- sze a hasznosat a kellemessel. Az idén az iskola kertészetében, szőlészetében és gyümölcsösében a Bzeneci (hodoníni járás) Mezőgazdasági Szaktanintézet harmincnégy második osztályos tanulója vett részt szakmai gyakorlaton. Ebből az alkalomból beszélgettünk Rudolf Cernochhál, a bzeneci iskola igazgatóhelyettesével. — Iskolánk közel százéves. A szakmai képzés mai formájára 1961-ben tértünk át — mondotta Rudolf Černoch, Tőle tudtuk meg, hogy Iskolájuknak jelenleg 228 tanulója van. Ezenkívül 65 mezőgazdasági dolgozó szakmai továbbképzéséről is gondoskodnak. Tanulóik a szőlész és kertész szakmához szükséges ismeretekre tehetnek szert. Az iskola 268 hektár terjedelmű tangazdasággal rendelkezik. Ebből 35 hektáron szőlőt, 30 hektáron gyümölcsöt, 15 hektáron pedig zöldségféléket termesztenek. — Nem okoz gondot a tanulók létszámának biztosítása? — Nem. Toborzási területünk hat járásra terjed ki. Iskolánk iránt elég nagy az érdeklődés. Egyelőre csak az alapiskola 9. osztályának elvégzése után lehet jelentkezni hozzánk — válaszolja Černoch elvtárs. Az iskola nevelőitől megtudtam, hogy növendékeiknek aránylag jó sportolási és kulturális lehetőségeik vannak. Énekkaruk már országos rendezvényeken is sikeresen szerepelt. — Mi a véleménye a két iskola baráti kapcsolatáról? — kérdeztem Černoch elvtárstól. — Szerintem e kapcsolat a jövőben mindkét iskola részére gyümölcsöző lehet. Tanulóink megismerik hazánknak azokat a területeit, ahová esetleg sosem jutnának el. A karvai diákok többek közt ellátogattak Brnóba, Lednicére, Valticére. A mi diákjaink pedig Szlovákia szépségeivel ismerkedtek. Bízom benne, hogy e kapcsolat hozzájárul a nemzeteink közti őszinte barátság elmélyítéséhez — mondta búcsúzóul Černoch elvtárs. Tóth Nándortól, a karvai tangazdaság technikusától megtudtuk, hogy a vendégtanulók dicséretre méltó munkát végeztek. A diákok szabad idejükben sem unatkoztak. Ellátogatott közéjük a komáromi (Komárno) Dunaj dal- és táncegyüttes, majd más alkalommal elutaztak Banská Bystricára és Bra- tislavába — ahol hazánk szépségeivel, történelmi múltjával valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumával ismerkedtek meg. Bratislavában megtekintették a várban rendezett kiállításokat, majd hajókiránduláson vettek részt. Gyakori vendégei voltak a páti és a párkányi strandnak is. A diákok véleménye: szívesen jöttünk, jól éreztük magunkat. Mi pedig reméljük, hogy az itt szerzett szakmai ismereteket eredményesen fogják hasznosítani és szívesen emlékeznek majd vissza az itt eltöltött két hétre. RIGLER JÁNOS ŰJ FILMEK VÉDÖSZÍNEK (lengyel) „Azt hiszem, hogy amit a filmben mint kulcsproblémát be akartam mulatni, azaz ami nekünk, korunknak a legtöbb nehézséget okozza, az nem az elhatározás vállalásának' az erkölcsi súlya, hanem a helyzet felismerésének az intellektuális súlya. Valófában nem nehéz becsületesen eljárni, de nagyon nehéz megérteni, hogy melyik eljárás lesz a legbecsületesebb az adott helyzetben, mivel a becsületesség olyan könnyen ha nézőket, didaktizálás helyett gondolatokat ébresztve. Nem moralizál, egyiknek a pártjára sem áll, a nézőre bízza a megoldást, Különböző helyzetekben mutatja be a film hőseit, erényeikkel és hibáikkal együtt. A docens az évek során elkényel- mesedett, megtanulta, hogy „maszkot" öltve könnyebben alkalmazkodhat az adott helyzet-* hez; a fiatal tanársegéd viszont még hisz a fennkölt erkölcsi e4vekben, a valós embeJelenet a lengyel filmből; jobbra Zbigniew Zapasiewicz táros lehet a butasággal, az eredményesség olyan könnyen megy át konformizmusba, hogy ez a határ ma nagymértékben elméleti probléma. Egyszerűen becsap bennünket az intuíciónk, az értelem pedig nem elég ahhozt hogy tetteinket és azt a helyzetet, amelybe az egyén került, helyesen ítéljük meg. Igyekeztem ebben a filmben erről beszélni“ — nyilatkozta a Védőszínekről egy alkalommal Krzysztof Zanussi rendező. Egy nyári egyetemi tábor közegében bomlik ki a téma: dilemma az egészséges prakticiz- mus és a józan ész követelményei között, valamint olyan ideálok, eszmék között, amelyekhez ragaszkodunk és amelyeket az adott helyzetben nehéz összehangolni. Súlyos erkölcsi kérdések felvetésére vállalkozott a rendező, éspedig nyelvészeknek készülő diákok és tanáraik, valamint az oktatók egymás közötti kapcsolatának ábrázolása révén. Az egyszerű cselekmény középpontjában két. egyetemi oktató áll: egy középkorú docens és egy fiatal tanársegéd. Szükségszerűen konfliktusba kerülnek egymással eltérő jellemük, életszemléletük miatt. Az alkotó a mai értelmiségiek mindennapi életének sodrában a legközvetlenebb valóság jelenséged vei szembesíti a VÄRATLAN JÓLÉT ri értékekben, nem használ „vé- doszínekeť4 s az igazságkere- sés útját választja. Ám ideö- lista, túlértékeli erejét ellenáih lóképességét és veszteség nélkül szeretne átcsusszanni az életen, illetve megtalálni a kiutat a csapdából. Kivételes művészi élményt nyújt Krzysztof Zanussi filmje;; alkotása rendkívül gondolatgazdag, meggyőző s ami nem mellékes: nyelvezete teljesen érthető, nem használ nehezen megfejthető jelképeket, elvont párbeszédeket, jóllehet súlyos kérdéseket feszeget. Teszi ezt könnyed hangvételben, szellemesen, izgalmasan, kellő légkört, feszültséget teremtve. Stílusa realista, túlzásoktól és teatralitástól mentes. A rendező a Védőszínekkel rácáfolt arra az unalomig ismételt állításra, hogy mennyire nehéz fajsúlyos, napjainkban játszódó filmet készíteni, s hogy az igényes mondanivalót lehetetlen művészi, de közérthető feldolgozásban „tálalni“. Rokonszenves a rendező nyíltsága, mely senkit sem hagyhat — és nem is hagy — közömbösen s vállalt célja, hogy a nézőket megmozgassa, felrázza. Törekvéseiben két remek színész: Zbigniew Zapa- siewicz és Piotr Garlicki vol;t segítségére. (olasz) Több mint egy évtized múltán ismét láthatjuk a vásznon Gio- vanna Rallit, az egykor oly átütő erejű neo- re a lista filmek emlékezetes szereplőjét. Most komédiában szerepel, egy halárusnőt alakít. A kon- kurrenciaharc kemény feltételei közt az asz- szony furcsa módon váratlanul meggazdagszik s a társadalmi ranglétrán néhány fokkal feljebb kerül ... Az életében bekövetkező fordulat az alkotó számára jó lehetőséget kínált, hogy vígjátéki helyzeteket teremtsen. És Franco Giraldi rendező eredeti humorú, ráló elemeket jellegzetes olasz komédiát kerekített a történetből. Igaz, az alkotók legfőbb célja a szórakoztatás volt, a vígjátéki ötGiovanna Ralli, az olasz vígjáték főszereplője élt is ezzel: társadalombí- Is tartalmazó, leteket a kritikai elemekkel azonban sikerült egységessé ötvözniük. Ennek eredményeként egészében véve érdekes, szolid mesterségbeli tudással készült, mulatságos komédiát láthatunk. —ym — 1978. IX. 26
