Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-26 / 266. szám, kedd
JÓL VIZSGÁZTAK A KOLOSZOK Tartalékok a rét- és legelőgazdálkodásban Elgondolkoztató tények nemcsak agronőrmisok számára A Nagycétényi (Veľký Cetín} Egységes Földművesszüvetke- 2et panyai farmján találtam meg Štefan Vrtákot, aki aratás előtt versenyre hívta ki a nyugat-szlovákiai kertilet valamennyi kombájnosát a gépek maximális kihasználására. Mint kihívó kötelezte 'magát, hogy minimális veszteséggel 350 hektárról takarítja be a gabonát. Tibor öccsével éppen Kolosz kombájnjukat javították, készültek az újabb feladatra, a szemes kukorica betakarítására. — Vállalásommal és versenykihívásommal két célt követtem. Egyrészt önmagamnak akartam bizonyítani, hogy a kombájn, amellyel dolgozunk, nélkülözhetetlen segítőtárs, és kedvezőtlen feltételek között is jó minőségű munkát lehet vele végezni. Ezt el 1s értem, az eredmények önmaguk helyett beszélnek. Stefan Vrták felhívásához a további indítóokot a mezőgazdasági gépek kihasználásának tavalyi értékelése adta. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne lehessen jobban kihasználni a kombájnokat, és a veszteségek két százalék alá való csökkentésével is átlagosan nagyobb hektártel iesítményt elérni, ha rugalmas, megfelelő a munkaszervezés. A számvetés elárulja, hogy kitűzött céljukat sikerült elérniük. Számukra az idei aratás teljes két hónapig tartott. Mint mindig, ezúttal is odahaza kezdték a munkát, és augusztus ötödikén fejezték be. ösz- szesen 239,6 hektárról takarították be a gabonát. Augusztus 6-án már a trenčíni járásban segítettek, valamivel kevesebb sikerrel. A Chocholná-vel- čicei Egységes Földművesszö- vetkezetben eltöltött héten ugyanis csak három nap volt alkalmas aratásra de amikor tovább indultak, így is 31 hektárt írhattak a korábban learatott területhez. Esős napok vártak rájuk a Frýdek-Místek-1 járás Fryčovi- cei Egységes FöldművesszövetSzedlák Miklós huszonnyolc éve került ki a gépipari szakközépiskola padjaiból. Onnan a kassai (Košice) Szovjet Hadsereg Gépgyárba ment dolgozni. Ma a gépgyár termelésirányítási főosztályán önálló technológusként dolgozik, a speciális termékek gyártási előkészítését végzi. A negyvennégy éves technológust, mint a gépgyár egyik legeredményesebb újítóját, „milliomos“ brigádvezetőjét szeretnénk bemutatni. Szediák Miklós beosztásából eredő feladatainak eredményes teljesítésén kívül igen tetemes gazdasági eredményeket hozó újító tevékenységet fejt ki. Ezt mindenki tudja róla a gyárban, sőt annak területén túl is. Tavaly megkapta a Gépgyár legkiválóbb újtítója címet. Bennünket az érdekelt, hogyan jutott el idáig, hogy azt mondhatja magáról: „Milliós értékkel gazdagítottam népgazdaságunkat“. — Megközelítőleg hat évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni az újítások gondolatával — mondja Szediák Miklós, majd mosolyogva folytatja. — Elhatároztam, hogy „gazdag“ leszek, s jelentkezem a „százezresek“ versenyébe. Vállalásaimat öt éven keresztül sikeresen teljesítettem, sőt gyakran túl is szárnyaltam. Az elmúlt év volt számomra a legsikeresebb, ezer száza-- lékra teljesítettem vállalásomat, így lettem „százezresből milliomos“. Félreértés ne essék, ez a millió korona nem a saját bankkönyvemen szerepel, hanem mindannyiunk, egész népgazdaságunk kasszájában. Ennyit eredményezett ugyanis a javaslataim alapján megtakarított 30 tonna fém, ebből 18 tonna rozsdamentes színesfém ... — Hogyan sikerült ilyen jelentős menniységíí fémet megtakarítania? — Az olyan emberek soraiba tartozom, akik szívesen elgondolkodnak bizonyos dolgok felett, akik előtt nem közömbös, kezetében is, ahol az eltöltött 16 napból csak 10 napon dolgozhattak. A legnehezebb feltételek az utolsó állomáson, a Bruzovicei Egységes Földművesszövetkezetben voltak, ahol négy nap alatt mindössze 14 hektárról tudták csak betakarítani a búzát. — Itt a szó szoros értelmében csak órakat dolgozhattunk. A gabona szép volt, sűrű, de jelentős hányada megdőlt, sőt a gyom Is benőtte. Olyan nedves gabonát még sohasem arattunk, mint a bruzovicei földrnü- vesszövetkezetben. Ennek ellenére minden hektárról átlagosan 50 mázsát csépeltünk ki, és a veszteség sem haladta meg a másfél százalékot — mondta végezetül Štefan Vrták. Eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a legjobb kom- bájnosok közé tartozik, akárcsak azt is, hogy a gondjaira bízott gép nagy teljesítményekre képes. Ezt Ján Tomka, a Nagycétényi Egységes Földművesszövetkezet elnöke is kiemelte, aki Tárnok Géza mérnökkel, a szövetkezet főgépesí- tőjével épp az őszi munkák számvetését készítette. — Földműveseink számára az idei év valóságos érettségi. Az aratás tartamával és nehézségével egyaránt egyedülálló volt. Július 13-án kezdtük a gabona betakarítását, és rövi- debb-hosszabb kényszerpihenők után csak augusztus 5-én fejeztük be. Az utolsó napokon már 32 kombájnnal arattunk, így minden korábbinál jobban meggyőződhettünk a gépek csoportos dolgoztatásának előnyeiről. E tanulság most ősszel is teljes mértékben irányadó. Ha csoportosan dolgoznak a gépek, gyorsabban felszabadul egy-egy terület, ahol korábban kezdhetjük meg a talajművelést. Csoportosan dolgozva a teljesítmények is nagyobbak, mivel a közösség tagjai között minden esetben egészséges versenyszellem alakul ki. egyik sem akar lemaradni a másiktól. Bár az aratással később végeztünk a szokásosnál, és így mi és hogyan történik körülötte — válaszolja a technológus. —■ Például napokon, sőt gyakran heteken keresztül is foglalkoztat az a kérdés, milyen formában lehetne kisebb súlyban gyártani bizonyos szerkezeti elemeket úgy, hogy a tervezett és szükséges szilárdság, minőség, teljesítőképesség megmaradjon... — Elmondana legalább egy konkrét példát? — Nagyon szívesen. Gyárunk megbízást kapott többek között a cellulózból műszálat készítő gépi berendezés gyártására. A tervrajz szerint villanymotorral hajtott, nehéz keverőlapátokat kellett beépíteni a gépbe. Nem hagyott nyugton a gondolat: nem lehetne-e csökkenteni ezeket a keverőlapátoknak, s így az egész berendezésnek a súlyát? Megmondom azt is, miért tartottam ezt szükségesnek. Két dolog miatt. Köztudott társadalmi feladat: takarékoskodni kell a villamosenergiával, nyersanyagokkal. Ügy gondoltam, ha csökkentjük a keverőlapátok súlyát, fémet takarítunk meg. A köny- nyebb lapátok meghajtására, üzemeltetésére pedig kisebb teljesítményű villanymotor is elegendő. — Megszületett ez az újítási javaslat? — Nemcsak a javaslat, hanem a kivitelezése is. Üreges acélöntvényből készítettük el a keverőlapátokat a Kelet-szlovákiai Vasműben. Beszereltük, kipróbáltuk. A módosított keverőlapát jónak bizonyult. Hat gépnél, amit eddig ilyen öntvényből készített lapátokkal szereltünk fel, megtakarítottunk negyedmillió korona értékű fémet. Ezen felül — „ráadásként" — az eredetileg tervezettnél egyharmaddal kevesebb villanyenergia elegendő a motor működtetéséhez ... — Miként születnek az újító ötletei? — Ezek csak akkor születnek meg az ember agyában, ha Stefan és Tibor Vrták elégedettek gépükkel (A szerző felvétele) az őszi betakarítást is később kezdhettük meg, lassan behozzuk a lemaradást. Idejében elvetettük a 100 hektár repcét, folyik a kukorica silózása, és a tervezett 900 hektáron az istállótrágyát is leszántottuk. Cukorrépát 310 hektáron termesztünk, ennek betakarítására gondosan felkészültünk, és az 1550 hektár búzát is jól előkészített melegágyba fogjuk elvetni. A napokban fejezzük be a zöldség betakarítását és a dohány törést, ezt követően az embereket a szőlő szüretelésére csoportosítjuk át. — Hogyan értékeli kombáj- nosaik teljesítményét? — Most elsősorban a Kolo- szokkal dolgozókat szeretném kiemelni. Négy ilyen gépünk van, tehát négy komba jnosket- tős versenyez egymással. Közülük legjobban a Vrták testvérek tudták kihasználni a gépet, de a Lazar—Kmefo-kettős is szorosan a nyomukban végzett. A többiek is figyelemreméltó teljesítményt értek el. s ez is bizonyítja, hogy a szovjet gépek, amelyek magas technikai színvonalat képviselnek és jól be válnak földeiken, a tehető legjobb és legalkalmasabb segítőink. JOZEF SLIIKA a műhelyeket nyitott szemekkel járja. Vegye észre, ami körülötte zajlik, tudja megkülönböztetni a hasznos és kevésbé jó dolgokat, de mindig a társadalmi érdekek szemszögéből. És ha az ember rájön, mit kellene tennie, akkor gondolkodjon el azon is, hogyan kell hozzáfognia. — Akad erre ideje a munkahelyén? — érdeklődtem. — Ott egyéb dolgom van. Gondolkodásra, elmélkedésre nincs sok időm. Főleg a szabad időben adódik lehetőség arra, hogy észrevételeim alapján ren dezzem gondolataimat és valamilyen végkövetkeztetést vonjak le. Erre igen alkalmas idő például az is, amikor az ifjúsá gi vízilabdacsapat tagjaival utazgatok. — Tehát sporttal is foglalkozik. Csak nem ön az a Szediák, aki az annak idején az országot nyert kassai csapatban játszott? — Eltalálta, én is abban a csapatban játszottam, de már kiöregedtem. Tizennyolc éve edzőként a Vörös Csillag ifjúsági csapatával foglalkozom. Naponta 2-f3 órát. Tavaly ez a csapat is országos bajnokságot nyert. A szombatokat, vasárnapokat a sportnak szentelem. Az ország járás viszont számomra hasznos. Amint már említettem, ilyenkor jut idő arra is, hogy mélyebben elgondolkodhassak bizonyos problémák felett. Elfoglalt ember Szediák Miklós, hiszen egy 23-tagú ezüstjelvényes szocialista munkabrigád vezetője is. A brigádból rajta kívül Pető Imre és Ondrej [a- noščák is eredményesen dolgozik a „százezresek“ mozgalmában. A Szed Iá k-br igád még arról is közismert, hogy évenként minden tagja benyújt legalább egy-egy újítási javaslatot, amit meg is valósítanak. Ebben pedig nagy érdeme van a példamutató „milliómos“ brigádvezetőnek. KULIK GELLERT Hazánkban a rétek és legelők összterülete több mint egymillió hétszázezer hektár, ami a mezőgazdasági földterület negyede. Közép-Szlovákiában még ennél is több — harmadrész — a rétek és legelők aránya, de a hozamok kisebbek, mint az első köztársaság idején voltak. A tavalyi átlag — szénában számítva — például 33 mázsa volt hektáronként. A CSKP XV. kongresszusa többek között feladatul adta a földműveseknek, hogy fokozzák a tömegtakarmány-ter- mesztést, és ennek keretében az intenzív rét- és legelőgazdálkodást. jelenleg országos méretben ilyenformán a réteknek és legelőknek ugyanis csak 12 százalékát művelik, ami messze elmarad a lehetőségektől. A tartalékok nagyságát érzékelteti a tény, hogy ha a rétek és legelők harmadán hektáronként fél tonnával növelnék a hozamot, akkor ez évente annyi takarmánytöbbletet jelentene, ami azonos 30 ezer szarvasmarha évi takarmányadagjával, s hatalmas mennyiségű — megközelítően 200 ezer tonna — szemes takarmány megtakarítását teszi lehetővé. Riasztó különbségek A közép-szlovákiai kerületben 340 ezer hektár évelő fűféle van. ennek harmada rét, s az utóbbiak 41 százaléka sorolható a 60—80 mázsás hozamot adó, IV.—V. minőségi osztályba. Tavaly a rétekről kerületi méretben hektáronként átlagosan 39 mázsa széna értékének megfelelő takarmányt takarítottak be, legkevesebbet — átlagosan 29 mázsát — a rima- szombati (Rimavská Sobota) járásban, legtöbbet — 50 mázsát hektáronként — a losonci (Lučenec) járásban. Elgondolkoztató tény, hogy a rimaszombati járásban gazdálkodó Jašenie Egységes Föld- műveszövetkezetben viszont 300 hektáron 60 mázsás hektáronkénti szénahozamot értek el, a rétek és legelők gondos művelésének eredményeként. A szövetkezetben ugyanis rendszeresen trágyázzák a füves területeket és a legelő egy részét kaszálják is. Nem véletlen, hogy az idei fűtermésből már 4500 tonna jó minőségű szénát tartósítottak. Nem így a žilinai járás Terchovái Egységes Földművesszövetkezetében. ahol vásárolják a szénát, habár 2600 hektár fűterületük van. lárási méretben már jobb a helyzet, akár példát is vehetnének róluk a szomszédos čadcaiak. A čadcai járásban átlagosan tíz mázsával kevesebb szénát nyernek hektáronként, mint szomszédaik, pedig Kysucán sem rosszabbak a feltételek, mint a hegyaljai žilinai járásban. Nem elég csak beszélni Miért vannak ezek a különbségek — ezt fejtegettük Pavol Morháč mérnökkel, a Banská Bystrlca-i Rét- és Legelőgazdál- kodási Kutatóintézet dolgozójával. — A közép-szlovákiai kerületben tavaly csaknem negyedével volt nagyobb a rétek hozama, mint 1976-ban, mégsem lehetünk elégedettek. Ez kétszeresen érvényes, ha az azonos feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek közötti különbségeket is figyelembe vesszük. Sajnos, sok helyen még mindig elhnnvagol- ják a réteket és a legelőket. Többek között Kysucán, valamint a rimaszombati és a nagy- kürtösi járásokban kellene javítani a rét és legelőgazdálkodás színvonalán, de I,intóban is van mit behozni. Tudunk olvan esetekről, hogv az agro- nómus számításai alánján megrendelték a rétekbe és legelőkre a műtrágyát. de az elnök és az üzemgazdász végül úgy döntött, hogy azt más növények tábláin szórják szét. Ha nálunk legalább fele anúví figyelmet szentelnének a réteknek és legelőknek. mint ink n gabonának, elegendő tömegtakarmányunk lenne, és kevesebb szemest kellene külföldről vásárolnunk. A szakember szavai már részben rávilágítottak a kis hozamok okaira. A legelőket és réteket a legtöbb helyen bizony még mindig csak a kocsi ötödik kerekeként tartják számon, különben nem fordulhatott volna elő, hogy a közéu- szlovákiai kerületben az elmúlt húsz-harminc év alatt a legelők kétharmadát egyáltalán nem trágyázták. A lemaradást okozó tények sora azonban még további kiegészítést igényel. Nagy hiányosság például, hogy a zöldaratás jelentősége még mindig nem él úgy a köztudatban, a munka még mindig nem annyira társadalmi ügy, mint például a gabona betakarítása, legalábbis ami az egyes gépek javítását és a pótalkatrész-ellátást illeti. — Ha a gabona betakarítása közben elromlik egy kombájn, gyors megjavításához a gépesítő, ha szükséges, a járási, sőt a kerületi illetékes szervektől is hathatós segítséget kap. Telefonálnak, keresik az alkatrészt Zvolentől, Raőán keresztül egészen Tunište nad Orlicíig. Az ilyen segítséget a rétek és legelők füvének betakarításához szükséges gépek javításánál egyelőre nélkülözik az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok gépesítő!. Akik jó példát mutatnak A Banská Bystrlca-i járás illetékes hivatalai, elsősorban a járási mezőgazdasági Igazgatóság hathatós segítsége nyújt a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztéséhez. Nem véletlen, hogy itt találhatók hazánk legjobb minőségű rétjei és legelői. — Megköveteljük — kezdte Jozef Trlzna mérnök, a járási mezőgazdasági Igazgatóság fő- agronómusa —, hogy a rétekről és legelőkről valamennyi mezőgazdasági üzemünkben folyamatosan gondoskodjanak. A gondoskodáson persze nemcsak a trágyázást, hanem a szükséges felszíni rendezést is értjük. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a rét a talajjavítás! munkák után terem intenzíven, és a jól termő fűfajtákkal hektáronként a 80—90 mázsás szénahozam Is elérhető. A hegyaljai körzetekben tömegtakarmányokból csakis az intenzív rétgazdálkodással érhető el az önellátottság. A fokozott godoskodást bizonyítja, hogy amíg a járásban tíz évvel ezelőtt tiszta tápértékben számítva átlagosan 50 kilogramm műtrágya sem jutott egy hektár rétre, addig a jelenlegi hektáronkénti műlrá- gya háromszor-négyszer nagyobb. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy e járásban is még nagyobb lehetne az intenzíven művelt fűterület. A rétek és legelők esetében is érvényes, hogy döntő szerepe az embernek van. Ezt bizonyítja az Alacsony-Tátra alián gazdálkodó Jašenie Egységes Földművesszövetkezet példája, ahol évekkel ezelőtt a rétekről hektáronként 30—40 mázsa szénát nyertek. Azonnni megváltozott a helyzet, amikor új elnök vette át a közös irányítását, olyan, akinek szívügve volt az intenzív rét- és legelő- gazdálkodás. Tavaly már 80 mázsa volt a hektáronkénti szénahozam, és az idén még ennél is több lesz: eddig a 360 hektárnyi rét minden hektáréról 90 mázsa szénát nyertek. Nem véletlenül, hiszen az év elejétől hektáronként tiszta tápértékben számítva 3H0 kilogramm műtrágyát kaptak a rétek. A Jašenie Egységes Földmfi- vesszövetkezet és más mező- gazdasági üzemek oéldája is bizonyítja, hogy a rét- és legelőgazdálkodásban óriási ik a kihasználatlan tartalékok. Ezeket hasznosítani, tejjé, hússá változtatni elsősorban a földművesek feladata, de igyekezetük csak akkor lesz igazán eredményes, ha a kutatók és a géoíoarl üzemek tervezőinek részéről is segítés*1* kannak. BATORI JÁNOS „Milliomos” brigádvezető
