Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-22 / 262. szám, péntek
Szól a rigó kiskorában Népi mondókák, gyermekjátékok Gágyor Józseí gyűjtéséből Á szlovák nemzeti opera megteremtője EUGEN SUCHON HETVENÉVES Bár reneszánszukat élik a népdalok — különböző hivatá sós és amatőr együttesek, előadók, naiv művészek elevenítik meg és terjesztik, nem beszélve a népköltészeti gyűjtemények, lemezek sokaságáról, a népművészeti fesztiválokról —, életük korántsem annyira természetes már, mint volt több évtizeddel ezelőtt, vagy mint amilyen — szerencsére — ina is a népi mondókáké, gyermekdaloké, gyermekjátékoké. A folklór líra szinte minden — gyermekkorhoz kötődő — műneme a megváltozott társadalmi körülmények között is megőrizte eredeti szerepét, noha továbbélésének, alakulásának, hagy ományozódásá nak korábbi elevenségéből és jellegéből veszített, és az ajkakon is kevesebb él belőle. De él. Mert például amíg a balladákat, duda- nótákat manapság már csak idős emberek, énekmondok, és hát lemezek, magnófelvételek őrzik teljességükben, addig a népi mondókák, gyermekdalok közül több-kevesebb szinte mindnyájunk eleven tulajdona, naponta mondjuk gyermekünk nek, gyermekünkkel és mondják a gyermekek maguk között, mint ahogy mi annak idején, amikor katicabogár szállt kezünkre, vagy csigabigát találtunk, pulykát űztünk, ipiapacst játszottunk, vagy amikor az óvó néni körbe szólított bennünket. Ezeknek a szájhagyomány útján átszármazódó szövegeknek a továbbéltetésében, közkinccsé tevésében, nem kevésbé megőrzésében fölbecsülhetetlen szerepük van a papírra rögzített változatoknak, amelyek közül az egyik legértékesebb nemrégiben jelent meg a Madách kiadó gondozásában. Címe: Szól a rigó kiskorában. Gágyor József — két év múlva megjelenő — ezeroldalas néprajzi gyűjtéséből válogatták anyagát, hogy ne csak a tudós és érdeklődő felnőttek, hanem a gyermekek is élvezzék a tallósi tanító nagyszerű földerítő és tudományos Igényű munkájának gyümölcsét. A galántai járásban gyűjtötte Gágyor József a népi tnon- dókákat, gyermekjátékokat, sokuk mégis ismerős lesz a bodrogközi, a gömöri gyermekek és\ felnőttek előtt is, sőt az egész magyar nyelvterületen, ha nem is ugyanabban a változatban tudják egy-egy tájegységben. Mert e szövegek, játékok sem egyedi formájukban léteznek, mint ahogy egyetlen népköltészeti alkotás sem, hanem sAkféle változatban, hiszen más-más történelmi feltételek között alakultak, más más nyelvi környezetben is, amelynek hatását ugyancsak magukon vi selik a variánsok. A Hol voltál, báránykám kezdetű feleige tő és az előttem fekvő másik két — Bácskában gyűjtött — változat között is például nyomban észrevehető a különb ség, akár a szöveg tagolását és a sorok számát, akár a nyelvi megformálást, akár a tartalmi gazdagságot tekintjük. Illusztrálásképpen idemásolom a három változat utolsó két, illetve három sorát: Hogy sírtál, báránykám? Ehem-behem, asszonykám ... (Gágyor József gyűjtése) — Hogy sírtál, báránykám? — Me-e-e-e, asszonykám. (Kula, Verbász. Kodály Zoltánná gyűjtése, 190Ö) Hogyan sírtál, báránkám? — Mehemehe, asszonkám, mehemehe, asszonkám. (Szentlászló. Kiss Lajos gyűjtése, 1940) Mondandójuk, hangulatuk azonban egy, és egyformán gyö- nyörködtetők. Mint ahogy a Szól a rigó kiskorában valamennyi darabja, a Csip-csip csóka kezdetű csipkedő, a Húzz, húzz engemet kezdetű húzogató, az Egér egér kis egér, a Dönci bácsi me-e-e kezdetű mondóka, továbbá a tapsolta- tók, lovagoltatók, csigacsaloga- tók, kiolvasó halandzsaversek és mondókák, tanító rigmusok, amelyek közül nem egy tartalmaz motívumokat, elemeket a legősibb magyar énekekből. Lapozgatván a gyűjteményben, azt hiszem jogosan vehetem kölcsön Illyés Gyulától, amit ugyan a népmesével kapcsolatban írt le: „ ... a sorok közül az ember szinte kihallja a boldog nevetést". A felnőtt ember is, bár a gyűjtemény kilencéves korig szól. Ezt egyébként az egyes ciklusok címe is jelzi: A baba világa, Az udvar világa, A természet világa, A gyermekek világa. Az emberi lét sok mozzanata, az ember természeti és tárgyi környezetének sok jelensége, darabja jelenik meg az egyszerű vagy a modern költészeti formákat eszünkbe idéző dalocskákban, merész képzettársítású, szürrealista képekben, váratlan nyelvi fordulatokban. „A felnőttek zeneéletében gyakran már eltűnt az a naiv játékos ösztön, amely itt még szabadon működik... — írta Kodály Zoltán. — Ez a folyton forrongó kohó, amelyben egyszerre születnek új szintézisek, és bomlanak fel régi egységek, egyszerre születik az új és hal meg a régi ..“ „Azok a népi gyermekmondókák, luíékok és dalok, melyek minden müveit népnél főhe lyet kapnak a gyermeknevelés kezdőfokán, nálunk igen késön jutottak be az ovódába, sőt... voltaképp mai napig sem jutottak be.“ Ezt is Kodály Zoltán írta majd négy évtizeddel ez előtt. Azóta jelentősen megváltozott, javult a helyzet nálunk is, a magyar tanítási nyelvű óvodákban. De még nem min degyikben. És sehol sem olyan eszményi a helyzet, különösen, ha a zeneoktatás színvonalára is gondolunk, hogy ne kellene fölhívnunk külön is a figyelmet erre a gyűjtoményre, mely —• a hasznos, nyelvi ismereteket gyarapító Szómagyarázat előtt — huszonegy szöveg dallamát is tartalmazza (kár, bogy nem mindjárt a szövegek mel lett; vagy ha már a záró fejezetben kaptak helyet, mert azt hiszem, hogy elsősorban verseskönyvnek szánták a gyűjteményt. legalább jelzéseket kellett volna alkalmazni, a tájékozódást elősegítendő. J. Alapokat lehet lerakni ezzel a könyvvel, fejleszthető vele a gyermek ritmusigénye- és érzéke, kielégíthető vel^ játékösztöne, bővíthető képzeletvilága, fölébreszthető a közösségi élet iránti érdeklődése. A családban, az óvodában és az iskolában az anyanyelvi nevelés alapkönyveként használható, sőt, semlegesítheti a kedvezőtlenebb nyelvi környezetben serdülő gyermeket ért destruktív hatásokat. És szép műsorok állíthatók ősz sze belőle báb- és gyermek Irodalmi színpadokra. A Szól a rigó kiskorában sokszínű könyv, nemcsak képletesen mondva. Kopócs Tibor több jól sikerült, kecses, emberi vonásokkal is fölruházott állatalakja, „mesebeli“ színekkel készített kompozíciója élénken díszít, illusztrál. Van azonban néhány állatfigura, (a macskák, nyulak és a bárány elsősorban), melyek ugyancsak próbára teszik képzelőerőnket, mert torzak, nehezen fölismerhetők. BODNÁR GYULA Nagy muzsikust köszönt ezekben a napokban a hazai közvélemény: Eugen Suchoň nemzeti művész, a kortárs szlovák zene egyik legnagyobb mestere szeptember 25 én tölti be életének hetvenedik évét. A zeneszerző életműve, több mint fél évszázados munkássága olyan jelentős fejezete ze nei életünknek, hogy nehéz jellemezni néhány sorban. Méltatásunkban felvillantjuk e gazdag művészi pályafutás legkiemelkedőbb állomásait. Eugen Šuchorí Pezinokban született 1908 ban; itt töltötte gyermekkorit és fiatalságának /M. Rorodáöová - ČSTK felv./ első éveit, ehhez a városkához tűzték őt első zenei emlékei, él ményei is. Első szerzeményeit, melyeket ;1 mester saját beval lása szerint kedvtelésből írt, a pezmoki Sport klub égisze alatt mutatták be. Tehetségét hamarosan a bra tislavai Zenei és Drámai Akadé mián fejlesztette továt>b. Itt <* híres Fr. Kafenda professzor, /. Vincourek és L. Adamcova Svobodová voltak a mesterei. Később a prágai Mesteriskolá ban* Vítézslav Nováknál, az újabb cseh zeneirodalom egyik vezéralakjánál folytatta tanulmányait. Prágai tanulóévei lefejezése után Eugeii Suchoň pe dagogusként tért vissza a bra tislavai Zenei és Drámai Akade iniára, ahol a kortárs szlovák zene számos képviselője fordult meg osztályában. Pedagógiai működése meghatározó szerepet játszott és játszik ma is a fiatalabb nemzedék szellemi kibontakozásában. Aktívan részt vett a szlovákiai zenei élet szervezésében és ekkor kezdte meg felelősségteljes közéleti tevékenységét. Később a Konzervatórium, majd a Ki> menský Egyetem Pedagógiai és Bölcsészettudományi Karának professzorává nevezték ki. Akárcsak nemzedékének többi képviselője, ő is a legnehezebb időben kezdte pályáját. Újat, eredetit kellett teremteni a szlovák zenében, s Suchoň tehetségének és tudásának latba vetésével kezdett hozzá e feladat teljesítéséhez. A hazai zenei életben rövidesen ismertté lett, s a külföldi hangverseny- dobogókon ós opera színpadokon az ő művei képviselték a kortárs szlovák zenét. Korábbi művei kö/.íil említsük meg a leg- telcmtősebbeket, a Nox et soli- tudó dalciklust, a Négy kórus- művet férfikarra, a Švatópluk király című drámai nyitányt, a Fantázia és Burleszk hegedűre és zenekarra című szerzeményét, a Kárpáti zsoltár kantátát; zongorára irt művei közül pedig a Balladát, melyet a szerző később nagyzenekarra is át- * írt. Kiigen Suchoň az első szlovák nemzeti opera megteremtője. Örvény című paraszt drámája a szlovák zeneirodalom egyik legszebb gyöngyszeme, amely nemcsak otthon, hanem külföldön is a leggyakrabban játszott szlovák opera. Számos jelentős európai operaszínpad után most az Egyesült Államokban is bemutatják. Ivan Stodola Svätopluk király című drámája egy újabb opera megírására ihlette a szerzőt. A mester hangszeres szerzeményei, mint például a Metamorfózisok zongorára vagy zenekarra, a Syrnfonietta rustica, a Rapszódia zongorára és zenekarra ugyancsak remekművei a szlovák zeneirodalomnak. Vokális műveiben és legújabb alkotásában, a Pillantás az ismeretlenbe című ciklusban, akárcsak kórusműveiben gazdag dal* laminvencióról ad tanúságot. Eugen Suchoň professzor sokrétű tevékenysége mellett közéleti tisztségeket is betölt; évek óta a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Közismertek Suchoň évtizedes gyümölcsöző kapcsolatai a magyar zenével és főleg Kodálv Zoltánnal. A mesternek születésnapján mi is töretlen egészséget és új műveket érlelő békés, derűs esztendőket kívánunk. SCHLOSSER KLÁRA HASZNOS ÉS IZGALMAS OLVASMÁNY Tarkabarka, fizika Hogyan lehet tüzet tűzzel oltani? Hogyan fúrják az alagutakat? Miért tér vissza a bumeráng? Hogyan működik a radar? Miért képtelenség az örökmozgó? Hogyan működik a sztereo és a kvadrofon rádió? Mi a plazma? Mi a hasonlat Verne Nautilusa és a mai tengeralattjárók között? Ilyen és hasonló kérdésekre kap választ az olvasó, ha kezébe veszi a Tarkabarka fizika című tudományos-ismeretterjesztő könyv harmadik, átdolgozott kiadását. Az 1955-ben megjelent első kiadás óta különösen sokat fejlődtek a természettudományok, velük együtt a fizika is. A mű megírásakor még egyes jelenségek megma- gyarázhatatlanok voltak, a Holdra való utazás megvalósít- hatatlannaik tűnt, de nem 'kellett egy emberöltő, s a képzelet valósággá vált. Oj ismeretekkel gazdagodtunk, s a világ előrehaladása úgy hozta, hogy jóval túlszárnyaltuk az akkor lehetetlennek látszót. Elképesztő távolságból fényképek készültek a Földről, jómagam 1972-ben egy prágai kiállításon holdkőzetet láthattam, amit szovjet űrhajó hozott a Földre. Változott azóta a fizika oktatása, következésképpen a tankönyvek is. A mai általános iskolák számára sok minden természetes abból, ami huszonöt évvel ezelőtt gimnáziumi tananyag volt. A' Tarkabarka fizika harmadik kiadása előkészítésekor ezt a nagy fejlődést vették figyelembe a szerzők. Az átdolgozott kiadás a fizika következő ágazataiban ad magyarázatot 279 címszóra, kérdésre: mechanika, folyadékok fizikája, gázok fizikája, hőtan, hangtan, fénytan, mágnesesség- és elektromosságtan. Mindez képletek, bizonyítások nélkül, az olvasó mégis bonyolult jelenségek egyszerű magyarázatát érti meg a játékokból, tarkabarka ötletekből. Hogy még miben nyilvánul meg a kötet diákjaink számára legnagyobb jelentősége? Iskoláinkban szinte örök probléma, hogy egyes diákok az órán tanult fogalmakat ugyan megértik, de a felelte- tésnél vagy a mindennapi életben kevésbé vagy egyáltalán nem használják helyesen őket. Az történik, hogy a természet- tudományok szakkifejezéseivel a diákok a tanórán és a felkészülésen kívül nem hallanak, ^a mégis, akkor passzív motion, ni. a rádióban, televízióban. így tényleg nehezen lehet egy-egy szakszó a diák aktív szókincsének része. A Tarkabnrka fizika című műből — amely a Természetbúvárok Könyvespolca sorozatban jelent meg — rengeteg természettudományos fogalom megértésére és elsajátítására nyílik módja az olvasónak. Tapasztaltam, hogy az érdekes jelenségeket a diákok — főleg a fiúk — egymásnak magyarázzák, vitatkoznak róluk. A Tarkabarka fizikában olvasottakat is hallottam már olyan diáktól, aki a tanórán nehezen, félénken fogalmaz. S amellett, hogy az olvasó diák sok-sok érdekes jelenséggel ismerkedik meg, a fogalmakat és szakkifejezéseket megtanulja, jó irányban alakul tudományos világnézete, hiszen a számára eddig ismeretlen, vagy a környezete által megmagyarázhatatlan jelenségek egyszerű, ötletes, érthető, világos, egyben tudományos magyarázatát kanja. A fentiek alanján ajánlom a Tarkabarka fizika című kiadványt az alan- és középiskolásoknak a pedagógus kollégáimnak — merj jó segédkönyv, s a fizika szertári kiskönyvtár része kell hoerv legyen —, valamit a szülőknek, akik jól, hasznosan cselekednek, ha ezzzel a kiadvánnyal ajándékozzák met* evermekei- ket. Magyar iskoláink diákjainak ez az ismeretterjesztő könyv hasznos és izgalmas olvasmányul szolgálhat. (Lukács F.rnőné — Péter Agnes — Tarján Rezsőné: Tarkabarka fizika, Móra kiadó, 1977.) KALÁCSKA JÖZSEF Duba Gyula Mielőtt Duba Gyula válaszolna a kérdésre, szeretnénk kö' zölni olvasóinkkal, hogy e rovatunk rendszeresen jelentkezik a jövőben. Célunk, hogy szocialista nemzetiségi kultúránk, szellemi életünk alakítói tájékoztassanak, ízelítőt adjanak mindennapi és legfontosabb munkájukról. A Madách kiadó felajánlotta, hogy 1979-ben kiadja azokat a versparódiákat és irodalmi karikatúrákat, melyeket idestova már több, mint két évtized alatt írtam. Az ötlet, hogy ezekből a humoros irodalombírálatokból könyvet csináljak, felvillanyozott, de azonnal le is foglalt, mert amikor számba- vettem az addig elkészült anyagot, kiderült, hogy ilyen humoros kirándulásokat ugyan rendszeresen tettem irodalmunk berkeiben, de eddig szinte kizárólag költőinkkel foglalkoztam. Már pedig a próza nélkül aránytalan és minden- kénpen hiányos lenne az a „görbe tükör“, melyet a kiadóval együtt irodalmunk elé kívánunk tartani. Ezért hát neki gyürkőztem, hogy pótol iám a mulasztottakat, és prózaíróinkról is megírjam parodisztikus művészi arcképüket. Bevallom, a magam számára is hasznos és kellemes munka volt összeállítani és kiegészíteni a készülő kötetet. Hogyne, hiszen egyszerre felvillant újra és testet öltött előttem az ifjúságirodalmunk ifjúsága és az én fiatalságom egyaránt. Szakadozott, megsárgult tanokon a volt Fáklya 1955-ös évfolyamából előkerültek első oa- ródiáim, melyek akkori irodalmunkat, a lelkes kezdetek se* matikus esetlegességeit és túlhajtott, optimista romantizmu- sát rohamozzák szigorúan és kérlelhetetlenül. Nem kevésbé megfakult Hét lapok idézték fel a hatvanas évek elejének irodalmi légkörét, sőt, a régi anyagokból néhány Üj Szó és Oj Ifjúság is előkerült. jelenleg a munka vége felé járok, az írások elkészültek. A kéziratot lapozva magam is meglepetésként észleltem, hogy a negyedszázados, sokszor szó- rakozásszerűen, játékosan mivolt munka eredményeként valamiféle humoros irodalmi kézikönyv anyaga gyűlt egybe, melyben nagy akarások és „hősi“ pózok mutatkoznak — a humor kristálytiszta*és kérlelhetetlen tükrében megbocsátó mosolyra késztető — emberi gyengeségekként, melyeket azonban nem a bántó kinevetés cinikus kárörvendése kísér, hanem a kicsinységük tudatában gyökerező értékféltés, melytől a parodizált szerzőknek eré- nveikkel és gvenpéikkel való vállalása és mellreölelése sem idegen. Vagyis: semmi'kénn-en sem valamiféle bántó fölényt vagy meg nem értő lebecsülést akar sugallni ez a könyv, hanem számbavevő és féltő azonosulást. 1978 IX.
