Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-20 / 260. szám, szerda

Ésszerű és reális íeiesztési program Kommentáljuk látogatás a szovjetunió mezőgazdasági minisztériumában Szeptember elején, az APN szovjet hírügynökség meghívásá­ra, azzal a céllal érkeztünk a Szovjetunióba, hogy közelebb­ről is megismerkedjünk a mezőgazdaság fejlesztési irányza­taival és eredményeivel, a XXV. pártkongresszuson, valamint az SZKP KB ez évi júliusi plenáris ülésén elfogadott határo­zatok teljesítésével, s hazaérve beszámoljunk olvasóinknak tapasztalatainkról. Első utunk a Szovjetunió Me­zőgazdasági Minisztériumába vezetett, ahol legközelebbi munkatársai körében Borisz Alekszandrovics Runnv minisz terhelyettes fogadott. Runov elvtárs az olyan tipu ííi'i vezetők közé tartozik, akik már az első kézfogással szám űznek környezetükből minden merevséget, feszélyezottséget, képesek azonnal közvetlen és baráti kapcsolatot teremteni soha nem látott vendégeikkel. Rugalmas, fiatalos mozgása szerint ítélve nem lehet még túl az ötvenen. Igazi közösségi ember benyomását kelti. A vi. lágért sem foglalna helyet az asztalfőn, pedig van ott egy számára fenntartott szék. In­kább közénk ül, megveregeti a vállunkat, s mindjárt ő te­szi fel az első kérdést: hogyan készülnek a csehszlovák jégko­rongozók az újabb idényre? Persze, csak a hangulat ked­véért hangzott el ez a kérdés, hiszen az aratás kellős köze­pén, s a júliusi párthatározat lebontásával kapcsolatos szer­vezési munkák tetőfokán alig­ha jut ideje a miniszterhelyet­tesnek arra, hogy a jégmezők lovagjairól beszélgessen. így aztán rövidesen látogatásunk valódi céljára terelődött a szó. A tanácsterem egyik falát szin­te teljesen betöltő világtérkép előtt Runov elvtárs afféle rög­tönzött egyetemi előadásba kez­dett a Szovjetunió mezőgazda­ságának jelenlegi helyzetéről, fejlődésének irányzatairól, a jú­liusi plénumon kitűzött célok­ról, s közbevetett kérdéseinkre kimerítően válaszolt. Természeti adottságok l és sajátosságok >—i Önök, újságírók, bizonyá­ra tisztában vannak azzal, hogy miért kerültek előtérbe napjainkban a szovjet mező- gazdaság intenzív fejlesztésé­nek a kérdései — mondotta bevezetőül Runov elvárs. — Ezért inkább arra szeretnék rá­mutatni, hogy a fogalom, amellyel ismerkednek — a szovjet mezőgazdaság, — rend­kívül összetett és igen bonyo­lult. Nézzenek csak erre a tér­képre! A Szovjetunió a Világ legnagyobb országa. Két és fél­szer akkora területű, mint az Egyesült Államok, s kelet-nyu­gati irányban 11 időzónához tartozik. Ennek a körülbelül 22,4 millió négyzetkilométeres területnek azonban mindössze egyharmadát képezi a mező- gazdasági talaj, s csupán ti- zedrészét a szántóföld. Ugyan­akkor a 225 millió hektárnyi szántóföldnek több mint a fe­le olyan övezetekben fekszik, ahol az átlagos évi csapadék nem éri el a 30Ü millimétert, s ahol gyakrun fordulnak élő terméketlen, aszályos évek. Mezőgazdasági termelésünk természeti adottságait más, ha­sonló nagyságú államodéhoz ha­sonlítva megállapíthatjuk, hogy Kanadában például sokkal ked­vezőbbek a csapadékviszonyok, az Egyesült Államok mezőgaz­dasági területe pedig zömében jóval délebbre fekszik, ahol az éghajlati feltételek is jobbak. Emellett a jó minőségű mező- gazdasági területből az Egye­sült Államokban több jut egy lakosra, mint a Szovjetunióban. Mezőgazdaságunk helyzetét és eredményeit értékelve ezeket a körülményeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. További fontos szempont az, hogy a Szovjetunió mezőgazda­ságáról beszélve mindig figye­lembe kell venni az egyes or­szágrészek, köztársaságok, ter­melési övezetek közötti lénye­ges különbségeket. Kazahsztánban például még növelhető a szántóföld a rétek és legelők felszántásával, Kö- zép-Ázsiában azonban elsősor­ban az öntözésre, a nem feke­teföldi övezetben a lecsapolás- ra, a meszezésre és a szakszem rű trágyázásra, Moldova és Uk rajna déli körzeteiben, vala­mint a kaukázusi köztársasá­gokban viszont az intenzív gyü­mölcs-, zöldség- és szőlőter­mesztés fejlesztésére kell he­lyezni a súlyt. Mindez indokolttá teszi a ter­melés országos méretekben ko­ordinált szakosítását és kon­centrálását, amiben a további fejlődés egyik legjelentősebb tartalékát látjuk. Ez azonban már egy további kérdés, amely az egyre jobban kiszélesedő vertikális és horizontális integ­ráció témakörébe tartozik. Me­zőgazdasági termelésünk az SZKP KB 1965-ös márciusi ülését követő időszakban a lenini szö­vetkezeti terv megvalósításának második, magasabb szakaszába lépett, amelyben gyökeresen át­alakul a termelés egész szer­kezeti felépítése, s melynek következtében a társadalmi tu­lajdon formái közelebb kerül­nek egymáshoz. Lássunk tisztán! Á szovjet mezőgazdaságnak egyébként további sajátosságai is vannak, amelyekre a téves következtetések elkerülése vé­gett szintén fel kell hívni a fi­gyelmet. Részben a nagy terü­letekkel és távolságokkal függ össze, hogy nálunk szinte min­den vidéki munkatevékenysé­get a mezőgazdasági termelés­hez sorolunk. így aztán a vidé­ki építőipar, a szolgáltatások, a gyermeknevelési és szociális intézmények, vagyis az egész infrastruktúra dolgozói a me­zőgazdasági dolgozók kategó­riájába tartoznak. Mindez együttvéve 20—22 millió embert jelent. A nyugati államokban viszont kimondottan csak a mezőgazdasági dolgozókat so­rolják ebbe a kategóriába. Az ilyen eltérő felépítésű statiszti­kai kimutatások összehasonlí­tásából tehát nem lehet reális következtetéseket levonni olyan vonatkozásban, hogy milyen a mezőgazdaságban foglalkozta­tott dolgozók részaránya, illet­ve hány ember élelmezéséről gondoskodik egy mezőgazdasá­gi dolgozó nálunk és más or­szágokban. A Szovjetunió gabonabehoza­talával összefüggésben szin­tén előfordulnak tájékozatlan­ságból eredő, esetleg rosszin­dulatú, téves következtetések. Ugyanakkor Nyugaton is egy­re több az olyan ember, aki reálisan ítéli meg a helyzetet, tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió nem rászorulásból vásárol gabonát, hanem azért, mert teheti, mert gazdasági helyzete ezt megengedi. A be­hozott takarmánygabona csupán töredéke, mindössze 3—4 száza­léka a hazai termésnek, s arra szolgál, hogy ezt a lehetőséget is kihasználjuk az állattenyész­tés fejlesztési ütemének meg­gyorsítására. A behozott meny- nyiség még a jó és a kevésbé jó év közötti hozamkülönbség fedezésére sem lenne elegendő, világos tehát, hogy a behoza­tal a Szovjetunió számára nem létkérdés. A figyelem középpontjában Pártunk júliusi plenáris ülé­se elsősorban abból a tényből indult ki, hogy a XXIV. és a XXV. kongresszuson előirány­zott gazdasági és szociális po­litika eredményes megvalósítá­sa gyors ütemben megnövelte és növeli a mezőgazdasági ter­meléssel szemben támasztott társadalmi igényeket. Gyors ütemben növekszik a lakosság vásárlóereje, ami az élelmisze­rek iránti keresletben is jelen­tős minőségi változásokhoz ve­zet. Az a körülmény, hogy a kolhozokban a természetbeni munkadíjazást felváltotta a szi­lárd pénzjutalmazás, szintén megnövelte a fogyasztók tábo­rát és vásárlóerejét. Mezőgazdaságunknak lépést kell tartania ezekkel a növek­vő igenyekkel, amihez viszont meg kell teremteni a szükséges anyagi, szervezési és káderfel­tételeket. A mezőgazdasági ter­melés közüggyé, mindennapi beszédtémává vált napjainkban. Olyan ez, mint egy futballmér­kőzés. A pályán szereplő játé­kosok a mezőgazdasági dolgo­zók, a fogyasztók pedig a le­látóról nézik a mérkőzést. A jól végrehajtott akciókat megtap­solják, ha pedig valaki mellé­rúg, vagy a kapu fölé iő, azt kifütyülik. Nem mindegy tehát, hogy ez a 20—22 millió játé­kos hogyan szerepel a „pá-« Iván“,, miként elégíti ki 240 milliós közönségét. Az atopozás évei Az utóbbi .10—12 év fejlődé­sét a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki alapjának gyors ütemű növekedése jellemezte. Ez elsősorban annak köszönhe­tő, hogy amíg a 7. ötéves terv­időszakban, vagyis az 1965 előt­ti években a mezőgazdaság csak 20 százalékos arányban részesedett a népgazdasági be­ruházásokból, ez az arány a 8, ötéves tervidőszakban 23, a ki­lencedikben 26, a tizedikben pedig több mint 27 százalékra nőtt. Társadalmunk tehát egyre kedvezőbb feltételeket biztosít a mezőgazdasági dolgozók szá­mára a növekvő feladatok tel­jesítéséhez. Az utóbbi években nagy haladást értünk el a leg­fontosabb területeken, a terme­lési folyamatok gépesítésében, a talajjavítás, és az öntözés te­rületén, a kemizálásban, a ta­karmányipar, valamint a mező- gazdasági építészet fejlesztésé­ben. Ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozott L. I. Brezsnyev elvtárs is az SZKP KB júliusi plénumán előterjesz­tett beszámolójában. Mint már említettem, mező- gazdasági termelésünk a jelen­legi időszakban hatalmas mére­tű szervezési és minőségi vál­tozások küszöbén áll. Egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a termelési kooperáció, a koncentráció és a szakosítás terén elért pozitív eredménye­inket általánosítsuk és megszi­lárdítsuk. Ezzel összefüggésben nagyon sok még a tennivalónk a gívzdasági szabályozók rend­szerének tökéletesítésében, töb­bek között a felvásárlási árak rendezésében, az egyes ágaza­tok jövedelmezőségi szintjének kiegyenlítésében. Ez főleg a tejtermelésre, a burgonya- és a zöldségtermesztésre vonatkozik. A legfontosabb az, hogy a mezőgazdasági termelés növe­kedési üteme tartósan megelőzi a lakosság létszámának növe­kedési ütemét. A 10. ötéves tervidőszak hátralevő két évé­nek az a feladata, hogy szi­lárd alapokat teremtsen a kö­vetkező tervidőszakra, továbbá az 1990-ig előirányzott fejlődés sikeres megvalósításához. Ezzel magyarázható a júliusi plénum- nak az a sajátossága, hogy már konkrét adatokat említett az 1981—1985 ös évek feladataival kapcsolatban. Ami például a gabonater­mesztést illeti, amíg a 9. öt­éves tervidőszak átlagos évi ho­zama 181,6 millió tonnát lett ki, addig a 10. ötéves terv évi átlagban 215—220 millió tonna gabona betakarítását irányoz­ta elő. Most, az aratás közepén járva megállapíthatjuk, hogy az idei tervet, a 220 millió ton­nát teljesíteni fogjuk. A soron következő 11. ötéves tervidő­szakban a gabonafélék átlagos évi hozamát 238—243 millió tonnára kell növelni. Ez azon­ban még mindig kevés lesz az állattenyésztés távlati szükség­leteinek teljes fedezéséhez, ezért 1990-re azt a célt tűztük ki, hogy 1 lakosra számítva 1 tonna gabonát termeljünk. Ma 262 millió lakosa van az or­szágnak, s ez a szám addig je­lentősen megnövekszik. Ebből is látható, hogy milyen igényes feladatok állnak mezőgazdasá­gunk előtt, amelyek teljesítését csak komplex módon, az egész népgazdaság aktív részvételével lehet biztosítani. MAKRAI MIKLÓS A munka ésszerűsítésének tervszerű irányítása A népgazdaság fejlesztésének egyik legfőbb feltétele, a munkatermelékenység, a termelés hatékonyságának nö­velése — elképzelhetetlen a munka ésszerűsítése, az új technológiai eljárások bevezetése nélkül. E követelmény teljesítése a biztosítéka annak, hogy a vállalatok nem mar&dnak adósai a 6. ötéves tervidőszak igényes felada­tainak. Noha a felelős gazdasági vezetők és a dolgozók tisztában vannak kötelességeikkel, és többségük beváltja a hozzájuk fűzött reményeket, még mindig akadnak olya­nok, akik a mulasztások és késések okozta termelési problémákból kivezető utat a túlórák növelésében látják. Erről tanúskodnak a még mindig gyakori meghosszabbított műszakok, a sok helyütt szombatonként és vasárnaponként folyó munka. Mivet indokolják az üzemek ezt a nem kívánatos, gaz­dasági szempontból káros tevékenységet? Mindenekelőtt a munkaerőhiánnyal. Tény, hogy ez az érv nem légből kapott, mégsem helyes, ha a vállalatok gyakran erre a problémára hivatkozva engedélyezik a túlórákat. Bármilyen nehézségekkel kell is megküzdeniük, a gépek állása, vagy a második és a harmadik műszak bevezeté­sének késése sem vezethető vissza csupán a munkaerő­hiányra. A XV. pártkongresszus és a CSKP KB 11. plenáris ülésének határozata félreérthetetlenül kimondja, hogy a tervfeladatok határidőben való teljesítése és a munkater­melékenység, illetve a termelés hatékonyságának növelése, valamint a termékek minőségének javítása nem történhet a műszakok meghosszabbításával, illetve a dolgozók lét­számának emelésével. Ellenkezőleg, a hangsúly az inten­zív termelésen van, amit azonban az. üzemek egy része kényelemszeretetből, vagy hanyagságból nem vesz tudo­másul. Ügy tűnik, sokan az ésszerűsítési intézkedések beveze­tését csupán a gazdasági értékekre vonatkoztatják és az élő munkával, az emberekkel való gazdálkodást indoko­latlanul elhanyagolják — utalt Jaroslav Wiesner, a CSSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumának vezető dolgozója a munkaszervezés tökéletesítését és a munka ésszerűsíté­sének tervszerű irányítását biztosító intézkedésekre. Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatok is bizonyítják, hogy a tartalékok feltárására irányuló intézkedések valóra váltásával lényegesen növelhető a munkatermelékenység, jelentősen befolyásolhatók a gazdasági eredmények, ame­lyek természetesen az elvégzett munka igazságos jutalma­zásától, a normák helyes megállapításától és a dolgozók kezdeményezésétől is függenek. Ennek az elvnek az igaza a következő tényekkel is bizonyítható: a munka ésszerűsítése az iparban a munka­termelékenység 15,8 százalékos, az építőiparban pedig 23,2 százalékos növekedését eredményezte. Noha ezek az érté­kek figyelemre méltóak, semmi esetre sem lehetnek vég­legesek. További javulás a munka ésszerűsítése tervszerű irányításának fokozottabb elmélyítésétől, illetve a tervfel­adatok teljesítésére tett hatásának növelésétől várható. KARDOS MÁRTA DEYIZAMEGTAKARÍTÁST EREDMÉNYEZŐ TERMÉK A kutatók igényes feladatai A sviti Műszálipari Kutatóin­tézet dolgozói az alapkutatá­soktól kezdve az alkalma­zott kísérleteken keresztül az új technológiai eljárások kifejlesz­téséig sokrétű munkát végez­nek. Igényes munkájuk ered­ményeként új típusú műszálak és a gyártásukhoz szükséges gé­pi berendezések egyaránt lét­rejönnek. A kutatóintézet a kü­lönböző termelővállalatokkal szorosan együttműködik A ikutatóintézet kollektívája számos újonnan épülő vegyipari üzem számára készíti elő a technológiai eljárások egész sorát. Ilyen feladat például a polipropilén vágott szál gyártá­sának előkészítése, amelyből a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Művekben évente 15 000 tonnát fognak gyártani, illetve a polipropilén műszál gyártásának előkészítése. Ebből a sviti Chemosvitbon évente majd 4000 tolnát készítenek. A Műszálipari Kutatóintézet dolgozói által kifejlesztett tech­nológiai eljárások népgazdasá­gunk számára jelentős deviza- megtakarításoikat is eredmé nyeznek, (CSTK) 1978 IX. 20. A bratisluuai Georgij Dimitrov Vegyipari Müvek dolgozóinak ha­zai polimérből, a meglévő gépi berendezésen zsugorított polipro­pilén vágott szálat sikerült előállítaniuk. A termék műszaki pa­raméterei megfelelnek a műbőrgyártók követelményeinek. Az új technológiai eljárással, amelyet 1980 tói alkalmaznak majd az egész termelésben, évente ötmillió korona értéket takarílanak meg. A degradált polimért eddig kapitalista államokból hoztuk be. A képen: Ján fancoviö és František Hrubý (jobboldalon), az egyik 21-tagú szocialista munkabrigád vezetői a degradációs gép­sor segítségével készített koncentrátumot ellenőrzik. (Felvétel: VI. Andor — ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom