Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-14 / 223. szám, hétfő
Bővülő választék — jó minőség Tejipari mozaik Közép-Szlovákiából Öröm és üröm a Šírave poriján Julius utolsó Kelében a kelet-szlovákiai síkságon is beköszöntött az igazi nyár. A közkedvelt „Šíravu“ (jártján szabadságukat töltő emberek ezrei is végre didergés nélkül élvez hetik a fürdőzés örömeit... EMIL HUŇADYTÓL, a michalovcei Járási Üdültetési Központ vezetőjétől megtudtam, hogy naponta már közel negyvenezer ember tartózkodik a Šírava környékén. Ez arra ösztönzött, hogy ellátogassak ide. 1978 VIII. 14. Kitűnő állapotban van a csehszlovák—szovjet országhatár felé vezető főútvonal. Ezekbon a napokban bizony nagyon forgalmas. Különböző rendszámtáblája személygépkocsik tömött sorokban követik egymást. A járás székhelyén, Zemplén központjában, oly sok az em- l>er, hogy a forgalom fokozott figyelmet követel a járművezetőktől. Már a rohamosan fejlődő, korszerűsödő Michalovce városképe is elárulja a nagy látogatottsági! üdülőközpont közelségét. Alig hagyjuk magunk után a városperem utolsó házait, szemünk elé tárul a Balaton északi partjára, Badacsony környékére emlékeztető, szőlőt is termő, turistaházakkal „ékesített“ Medve-hegy, alatta a fürdésre alkalmas víztároló. A Járási Üdültetési Központ épületén 33 fokot mutat a hőmérő. Először is gépkocsinknak keresünk hűvösebb helyet, de nem találunk. Huňady elvtárs irodájában is verejtékeztető meleg van. Megfogadjuk a tanácsát, fürdőnadrágra vetkőzve indulunk el összegyűjteni a riportanyagot. — Előbb nézzenek széjjel, kérdezzék meg az üdülőket is, elégedettek-e, majd aztán elbeszélgetünk. Fürödhetnek is egyet — tanácsolja. Útközben irigykedve csodáljuk azokat, akiket csokoládé- barnára festett a sugarait bőkezűen osztogató nap. A gyerekek szülői felügyelet alatt játszadoznak, pacskolnak a vízben. Itt-ott gumimatracok hevernek, többségük egyhamar a víz tükrére kerül. Mi is a langyos vízben keresünk menedéket a tűző nap elől, majd kis idő múltán partra lépünk, hogy körülnézzünk. Oszkálás után orrunk érzékenyebb a pecsenyesütök felől terjengő, ínycsiklandó szagokra. Mellettünk népes család lépked. A kezekben, papírtálcán, sült szafaládé. Felkeresünk néhány élelmiszert árusító bódét. Elég gyors a kiszolgálás, de a hosszú sor mindig feltöltődik, újabb vevők érkeznek. A „Fehér-hegy“, „Hôrka“, „Kamenec“, „Medve-hegy“ és „Palkov“ üdülőközpontok térségében, de általában mindenütt, szépek az elárusítóhelyek. Még szinte érezni rajtuk a friss festék szagát. Nézelődés közben tarka sátortáborhoz érünk. Van itt kisebb- nagyobb, „összkomfortos“, hűtőtáskákkal, gáztűzhellyel ellátott sátor is. Az egyik sátornál — ahol süllőt készít a „gazda“ — megállunk. Bemutatkozunk. — Zdenék fílek a nevem — mondja. — Déőín mellett la- kom, ötödik éve ide járok nyaralni a családommal. Egyre szebb, kulturáltabb ez a vidék, az ellátás is aránylag jobb. — Zöldségfélékből, gyümölcsből, meg húskészítményekből viszont több is lehetne — szól ki a sátorból felesége, Jirina asszony. — Ezt a halat itt fogtam a Šíruvában — veszi át a szót újból a házigazda. — Elég gyakran akad a horogra valami, az étkezésre nincs különösebb gondunk. Az utóbbi években sokat javult a helyzet az ivó- vízellátás terén, a szociális berendezések létesítésének kér- dése pedig teljesen megoldott. Közben a serpenyőben sistergő zsírban pirul a fehér húsú hal, előkerül a hűtőtáskából a 12 fokos Vihorlat sör. Jó ebéd lesz.. t Dél felé egyre több ember keresi fel az élelmiszert, üdítő italokat árusító helyeket. Sehol sem találkozunk hangoskodó, tolakodó emberekkel. Fegyelmezetten viselkednek, úgy tűnik, mintha ez a többezres tömeg egy nagy család lenne, melynek tagjai itt adtak találkát egymásnak a Šírava partján. Elvegyültünk a tömegben. Sok az ismerős arc, de még több az idegen. A parkolóhelyeken a személygépkocsik rendszámtábláiból ítélve, van itt bőven vendég a szomszédos Magyar Népköztársaságból, az az NDK-ból, a Lengyel Nép- köztársaságból, sőt néhány nyugati országból is. Hátunk mögött ismerős hangra leszünk figyelmesek. Hátranézek és máris üdvözöljük egymást Ján Kormaníkkai a michalovcei jnb elnökével. — Ezt a szerencsétl A hivatalban már kerestük, elnök elvtárs, azt mondták, szabadságon van. — Igazat mondtak — válaszolja — szabadságon vagyok, de el-eljárok széjjelnézni, minden rendben van-e itt a tó partján ... Hajókürt éles hangja szakítja félbe beszélgetésünket. — Most futott be a kikötőbe a Bratislava — jegyzi meg az elnököt kísérő Huňady elvtárs. — Meghívom magukat sétahajózásra, közben elbeszélgetünk. A nap melegétől perzselt testünknek jólesett elhelyezkedni a sétahajó egyik napernyős asztalánál és hűtött gyümölcslevet szürcsölgetve élvezni a fedélzeten átsuhanó szellő érintését. Hasznos volt a beszélgetés is. A legilletékesebbektől megtudtuk, hogy az idény előtt újabb létesítményekkel gazdagodott ez a jelentős üdülőközponttá fejlődő Šírava-part, amelynek befogadóképessége megközelíti a kilencvenezer embert. 1973-ban az egyik hétvégi napon volt itt ennyi ember, az egész nyári idényben pedig ugyan abban az évben, 1 millió 300 ezer volt a csúcs. Látogatásunk napján közel negyvenötezer nyaraló tartózkodott a Šírava partján. A szabiid sálorozó helyeken kívül közel 2800 ágy, a vendéglőkben 3285 szék áll rendelkezésükre. Az idén 218 férőhellyel bővült a kapacitás a Fehér-hegyi új, Villám nevű vendéglőben. A kereskedelmi és a szolgáltatásokat nyújtó szervek tizenegy állandó és ötvenegy áthelyezhető elárusítóhellyel rendelkeznek. Ezen kívül a Zelenina és a Jednota négy mozgóüzletet is üzemeltet itt. De mindez még kevés. Hôrka körzetében — július második felétől — betegszállító kocsival ellátott orvosi rendelőt létesített a Járási Egészségügyi Intézet, egészuapos szolgálattal. A sétahajó fedélzetéről jól látni a 340 ezer négyzetméter területen kiépített tóparti strandot. a domboldalakon — néhol nagyon rendezetlenül — ékeskedő vállalati és családi hétvégi házakat. Az utóbbiakra terelődik a szó és Kormaník elvtárs megjegyzi: — A Šírava parti üdülőközpont építésének megkezdése óta 325 hivatalos engedélyt adtunk ki hétvégi házak építésére. De ezekkel egyidőben nagy számban épültek fel engedély nélkül is. Már öt éve rendelet szabályozza a tóparti építkezéseket. Ennek ellenére eddig több mint hetven engedély nélküli turistaház épült fel. Ez bosszantó dolog. A problémát csak növeli az a tény, hogy egyesek nyerészkedés céljaira építették ezeket a turistaházakat. Ebben a kérdésben, — nem rejthetem véka alá — igen sok mulasztást követtek el az illetékes helyi nemzeti bizottságok is. Á felelősségrevonás egyetlen törvénysértő esetében sem maradhat el. Feltétlenül rendet teremtünk ezen a téren is. A látottak, hallottak alapján megállapíthatjuk, hogy még igen sok a tennivaló a Šírava partján. Nem azért, mintha az illetékes szervek nem törődnének ennek az üdülőközpontnak sorsával. Az érdeklődés azonban évről évre nagyobb a Šírava iránt. Az ország különböző üzemei, vállalatai építettek itt üdülőket dolgozóik számára. A Járási Üdültetési Központ vezetősége és egész munkaközössége messzemenően támogatja a vállalatok kezdeményezését, fontos társadalmi feladatként kezeli a dolgozók üdültetésének kérdését. Az Idén több mint hárommillió koronát fordít a Šírava környékének fejlesztésére. A sétahajózás után még egyszer megfürdünk a Šírava vizében és abban a reményben távozunk, hogy az ide sereglett turisták többsége megtalálja azt, amit keres: a napfényt, a vizet és felüdülve tér haza. Még akkor is, ha az örömbe ma még néha üröm is vegyül... KULIK GELLÉRT Közép-Szlovákia egyre nagyobb ütemben fejlődő mező- gazdaságának törvényszerű jellemzője a dinamikusan növekvő tejtermelés. Amíg például 1960-ban a közép-szlovákiai kerületben 106 millió liter tejet vásároltak és dolgoztak fel, addig tavaly már 320 millió litert, és az idén a tervek még nagyobb mennyiséggel számolnak. Jelenleg a kerület egyes tejüzemeiben naponta 1,2 millió liter tejet vesznek át és dolgoznak fel. A növekvő tejtermelés rendkívüli feladatok elé állítja az egyes tejipari üzemek dolgozóit, mivel azok az eredetileg tervezettnél nagyobb mennyiséget kénytelenek feldolgozni. Például a tvrdošíni tejüzem, amely nemrégen épült és napi 60 ezer liter tej feldolgozására tervezték, jelenleg naponta 90 ezer liter tejet vesz át. A krupinai üzemben is hasonló a helyzet, itt a tervezett kapacitásnál naponta 30 százalékkal dolgoznak fej többet. A termékek minősége ennek ellenére kifogástalan, s ezek idehaza és külföldön egyaránt keresett árucikkek. Amint is meretes, a kelet-szlovákiai kerületben fejlett a bárányte- nyésztés, és így itt készítik a legtöbb, ízletes és keresett csemegét, a juhtúrót. Évente mintegy 3 ezer tonnát, és e meny- nyiségnek 15 százalékát a cseh országrészekbe, elsősorban Ost- ravába és Prágába küldik. Megközelítően 200 tonna juhtúrót exportálnak, elsősorban Ausztriába, a Német Szövetségi Köztársaságba és az Amerikai Egyesült Államokba. Az óceánon túlra speciális módon elkészített és hordókban csomagolt juhtúrót is szállítanak. Libanon is átvevője a krupinai üzemben készült sajtnak, amelyből évente 1000 tonnát szállítanak. Évekkel ezelőtt az arabok még csak évi 200 tonnát vettek át, de jelenleg már az 1000 tonnát is „keveslik“. Persze a közép-szlovákiai vállalatnak is elsődleges célja és feladata a hazai piac ellátása. A zvoleni vállalat üzemeiben az idén több mint 4300 tonna ízletes ömlesztett sajtot készítenek a hazai fogyasztók számára, elsősorban a legjobban keresett termékeket, amelyek közé tartoznak többek között a Dita és a csökkentett kalóriatartalmú sajtok, valamint az egyes joghurtok. A választék évről évre nagyobb, mivel a fejlesztés keretében minden évben két-három százalékkal növelik a termékek számát. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a zvoleni vállalatban a szó szoros értelmében őrködnek a minőség felett. Az egyes üzemek dolgozóit, mestereit és igazgatóit szigorú kritériumok szerint értékelik, s az értékelés során elsősorban a termékek minőségét veszik figyelembe. Ján Cúth, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese ennek részleteit elemezte: — Ha a dolgozóknak a gyengébb minőség miatt levonunk 100—150 koronát a prémiumból, akkor az igazgatót ennek legalább háromszorosára büntetjük. Meg kell mondani azonban, hogy a tejtermék minősége nemcsak a mi embereinktől függ, hanem jelentős részben a fejők és mindazok lelkiismeretes munkájától, akik az egységes földművesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban a tejjel dolgoznak. Például jelenleg a felvásárolt tej 14 százalékát még mindig csak a Hí. minőségi osztályba lehet besorolni, és a felvásárolt mennyiségnek alig 60 százaléka az első osztályú áru. Az is bosszant bennünket, hogy bár több termékünk minősége szerint kifogástalan, az illetékes szervek mégis csak a II. osztályú áruk közé sorolják, mivel nem megfelelő — például szögletes élű — a csomagolása, amiről elsősorban nem mi tehetünk. Tudni kell azt is, hogy mi a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalattal szállíttatjuk a tejet, és elég, ha a meglehetősen kiöregedett géppark valamelyik tehergépkocsija — mondjuk motorhiba miatt — egy két órát áll a tűző napon. A tartályban lévő tejnek eny* nyi elég ahhoz, hogy megsava- nyodjon, és már nem készíthető belőle jó minőségű tér* mék. — Sokszor problémát okoz az is, hogy egyes monopolszál* Utóink, mint például a harma* neci papírgyár bujakovói üze* cue kimondottan diktálják a feltételeket — mondta Milan Boháč kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Például ugyanazon mennyiségű dobozért a korábbi 366 korona helyett 510 koronát kérnek. És mi mit tehetünk? Ha csomagolni akarjuk a termékeket, hogy a boltokba szállíthassuk, akkor a nagyobb árat is állnunk kell. — Mi a helyzet a kerületben a savóval? — Tizenegy üzemünk közül már csak a losonci (Lučenec J az, ahonnan a mezőgazdasági üzemek nem viszik el a savót, így ebből a tápláló tejipari melléktermékből bizony naponta ezer liter kárba veszik. Pedig közismert, hogy nyolc liter savó annyi fehérjét tartalmaz, mint egy kilogramm koncentrált takarmány. A Losonci Járási Mezőgazdasági Igazgatóság már többször megígérte, hogy biztosítja a savó elszállítását, de sajnos az ígéret eddig csak pusztán szó maradt. Pedig minden bizonnyal ebben a járásban sincsenek annyira bővében a fehérjetartalmú takarmányoknak, hogy az értékes savót egyszerűen a lefolyócsatornába öntsük. BÁTORI JÁNOS Újítás a gabonatárolásban Az olasz Snam Progetti cég újszerű gabonatárolási módot fejlesztett ki, amellyel megelőzhető a gabona fertőzése, és megszűnik az öngyulladás, vagy a robbanás veszélye. Az újítás az, hogy a silókat nitrogénnel töltik meg. így azok belsejében az oxigéntartalom 1 százalékkal csökken, ami lehetetlenné teszi a rovarok, gombák és más kórokozók kifejlődését. Nem kell tehát rovarirtó és gombaölő szereket használni, s nem fenyeget az a veszély, hogy az elfogyasztott gabona megárt az embernek, vagy az állatnak. A nitrogén- gázzal folytatott kísérletek fölöslegessé teszik a vegyi kezelést és a hűtést, a tapasztalatok szerint a gabona tovább tárolható. Magyar villamospálya Prágában öt kilométer hosszú villa- mospályá épül Prágában a Budapesten már jól bevált nagypaneles és tőmbsínes technológia szerint, amely a Budapesti Közlekedési Vállalat és a Beton- és Vasbetonipari Művek közös szabadalma. A Nikex és a Strojexport, valamint a prágai közlekedési vállalat szerződése nyomán a magyar vállalatok már megkezdték termékeik szállítását. Egyébként a magyar technológia alapján Prágában már tavaly megépítettek két 500 méteres kísérleti pályaszakaszt.
