Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-12 / 221. szám, szombat
EURÓPA PROLETARIÁTUSA A MONOPÓLIUMOK ELLEN Az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciája óta eltelt két év igazolta a konferenciának azt a következtetését, bogy a munkásosztálynak fokoznia kell a harcot a monopoltöke hatalma ellen. A leghatározottabban ez a nyugat-európai proletariátus és a kommunista pártok harci elszántságában nyilvánult meg, amellyel igyekeztek meghiúsítani a monopóliumok próbálkozásait, hogy a válság következményeinek súlyos terhét a dolgozókra hárítsák át. Hatmillió munkanélküli A válság mindenekelőtt a munkanélküliség megpróbáltatásait hozta a dolgozók milliói számára. 1978 februárjában a Közös Piac kilenc országában 6 millió 260 ezer munkanélküli volt, a munkaképes összlakosság 5j9 százaléka. A tömeges munkanélküliség azonban nem az egyetlen következménye volt a gazdasági válságnak. A monopóliumok egvre feljebb verik a közszükségleti cikkek árát, s ugyanakkor üzemeikben ugrásszerűen fokozzák a munka intenzitását A monopolisztikus nagytőke arra számított, hogy a nyugat-európai munkásmozgalmat a válság megbénítja. A monopóliumok azonban elszámították magukat. Az utóbbi két évben kiszélesedett a sztrájkok frontja, az osztályharc lendülete erősödött. A sztrájkharc frontjain A kommunisták a gazdasági és a politikai követelmények egybekapcsolásával, s együttes felvetésével sikereket értek el a sztrájkharcban. Erről tanúskodik például az 1977 áprilisának végén Olaszországban kirobbant sztrájk, amelyben az állami és magánvállalatok 9000 dolgozója vett részt. A kommunisták irányította sztrájkmozgalmakat Olaszországban az egységesség és a tömegjelleg határozza meg. Az idén, februárban, márciusban és áprilisban az ország különböző területein tömeges munkabeszüntetésre került sor, a sztrájkokban sok százezer dolgozó vett részt. 1978 márciusában az Olasz Kommunista Párt háromnapos nemzeti munkáskonferencián elemezte az osztályharc fő problémáit és a kommunista párt szerepét az osztályharcban. A konferencián több, mint 6000 kommunista, és mintegy 1000 vendég vett részt — a demokratikus erők és szervezetek képviselői. Franciaországban is a kommunisták haladnak a sztrájkolok első soraiban. így volt ez 1977 áprilisában az ország számos városában kirobbant sztrájk idején, amelyben 3 millió ember vett részt. A kommunisták élenjáró szerepe, akik tökéletesítették a szakszervezetekben végzett munkát, megmutatko- zott 1977 májusában is, az általános sztrájk idején. Ekkor 8 millió ember sztrájkolt. A L’Humanité azt írta, hogy gyakorlatilag a munkások Franciaországa lépett fel a tőke Franciaországa ellen, a szociális igazságosság, a haladás és a demokrácia nevében. Jelentős válto/.asok mennek végije a nyugatnémet dolgozók sztrájkmozgalmában. 1977 decemberében, a Német Szövetségi Köztársaság történetében először, a sztrájkoló fiatalok, munkások, tanulók, főiskolai hallgatók egységes tömegfrontja jött létre, közösen léplek fel a fiatalok fokozódó munkanélkülisége ellen, az oktatási rendszer gyökeres reformjáért. A főiskolások országos strájk- ját, amelyben mintegy 50 000 hallgató és 143 főiskola vett részt, a fiatal munkások és tanulók hatalmas tüntető felvonulása támogatta, több mint 250 000 ember részvételével. 1978 januárjában a nyugatnémetországi dokkmunkások az utóbbi negyedszázad egyik legnagyobb sztrájkját robbantották ki, a munkához való joguk védelmében. Az ország legnagyobb kikötői — Hamburg, Bremen,, Emilen, Cuxhalen, Lü- besk — megbénultak. A tö- megas elbocsájtás súlyos körülményei között zajlott februárban a nyomdászok sztrájkja. 1978 márciusában pedig megkezdődött a baden-würtem- bergi fémmunkások sztrájkja. Ez a kiélezett, drámai harc három hétig lartott. A tömeges elbocsájtások ellenére a 150 ezer fémmunkás kitartott és engedményeket harcolt ki a monopóliumoktól. Az elmúlt idők sztrájkharcá- nak eredmenyeit jellemezve, Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, megjegyezte: „Az utóbbi sztrájkhar- cok során nemcsak a munkabérről esett és esik szó, hanem a munkához való jogról, a biztosított jövőről is. A dokkmunkások, a nyomdászok és a fémmunkások az év elején üj fejezetet: írtak hazánkban az .osztályharc történetébe “ Oj fejezet az osztályhare történetében A tömeges sztrájkmozgalom egyre nagyobb erőre kap Spanyolországban, Portugáliában, Nagy Britanniában, Görögországban. Abban, hogy a dolgozók harca politikai színezeteit kapjon, nagy szerepet játsza* nak Nyugat-Europa kommunista- és munkáspártjainak kongresszusai, amelyek kidolgozzák a proletariátus osztály harcának stratégiáját és taktikáját. Fórumaikon erről beszéltek Spanyolország, Svájc, Ciprus és Görögország kommunistái. A kommunista pártok megalkuvás nélküli osztályharcának lényegét, az osztályhare irányvonalát pontosan fogalmazta meg Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára a X. pártkongresszuson tartott beszámoló jelen lésé bent „Ma csak egyetlen alternatíva létezik — mondta. — A Képpel a monopóliumok ellen, vagy a monopóliumokkal a nép ellen. Harmadik út nincs.“ A munkásmozgalom, miként korábban is, harcát főleg nemzeti alapon vívja. A kapitalista viszonyok növekvó kozmo- politizálódása azonban az osztályharc koordinálását követeli meg a nemzetközi küzdőtéren. Az élet azt mutatja, hogy a különböző országok dolgozói a gazdasági válság ugyanazon következményei ellen lépnek fel, sőt egy és ugyanazon nagy nemzetközi monopolista csoportok ellen, amelyek prédaleső mohósággal avatkoznak be Nyugat-Európa népeinek életébe. A különböző országokban élő dolgozók akcióinak összehangolása — az idő parancsa. Az idő parancsa A munkásszervezetek felismerik e probléma fontosságát, és igyekeznek megoldani. így 1978. április 5-én a Szakszervezetek Európai Konferenciája megszervezte és 18 kapitalista országban életbe léptette a „Munkanélküliség elleni akció napját“. A sztrájkokban, a tömegtüntetésekben, az utcai felvonulásokon — a munkához való joguk védelmében —, sok millió dolgozó vett részt. A harcosok első soraiban a kommunisták haladnak. Nyu- gat-Európa kommunista pártjai már pozitív tapasztalatokkal rendelkeznek a proletariátus osztálymegmozdulásainak szervezésében, s abban, hogy azok a nemzeti határokat átlépjék. Ezeket a tapasztalatokat foglalták egybe és általánosították a Londoni konferencia (1971), a Brüsszeli konferencia (1974) és a Berlini konferencia (1976) dokumentumait. A dokumentumokban kidolgozott program fontos alapul szolgál a nyugat-európai proletariátus harcának további aktivizálásához, a monopóliumok uralma ellen. A Berlini konferencia hangsúlyozta az antikommunizmus elleni harc fontosságát. Az antikommunizmus, amely élével a Szovjetunió és más szocialista országok ellen irányul, a monopolisztikus burzsoáziának azt a célját szolgálja, hogy a Nyugat dolgozó tömegeiben bizalmatlanságot ébresszen a kommunista pártok iránt, s így megfossza a proletariátust élcsapatétól a monopóliumok elleni harcban. Az antikommunizmus és az eurójaai monopóliumok elleni harcban, a társadalmi fejlődésért, a szocializmusért vívott küzdelemben, a munkásosztály hatékony fegyvere a proletár internacionalizmus, a dolgozók harcos osztályszolidaritása. Ennek a fegyvernek a monopóliumok nemzetközi szervezete és összehangolt stratégiája sem tud ellenállni. ANDREJ MACNYEV, alezredes, u történelemtudományok kandidátusa IAPN) A ma te ria 1 ista tör ténelem- felifogás, mint a marxizmus egyik alapvető vívmánya, nemcsak abban jelent döntő fordulatot, hogy rávilágít az emberi történelem lényegére, hogy tudniillik miképp alakítja az ember saját történelmi körülményeit, melyek a történelemfonmálás hajtóerői, hanem egyben feleletet ad a történelemalkotő ember kérdéseire is: mivé váljunk, mi az élet értelme, • hogyan formálhat fa az emberiség saját történelmét mind emberibbé, hogyan segíthetjük elő azt a társadalmi haladást, amelynek fő célja az említett történedem- íormáló emberiség boldogulása. san termelőerővé válik, feloldja az eddigi társadalmi ellentéteket is. Ennek alapján leghaladóbb ez a társadalmi rendszer, amely kihasználva a termelőerők fejlődését, a tudományos és a technikai haladást, a legtöbb anyagi javat termeli és ezáltal uralkodik a természet felett is. Ezeknek az aránylag tetszetős benyomást keltő nézeteknek azonban nagyon kiélezett szociális hátterük van. A marxista—leninista történelemfelfogás nem tagadja a termelőerők meghatározó szerepét az emberiség fejlődésében, de kiindulópontja a termelőmód vizsgálata. Ott, ahol a termelőerők fejlődésének a Eltérő nézetek A társadalmi haladás szocialista értelmezése A történelmi materializmus azzal, hogy feltárta a történelem periodizációjának gazdasági és társadalmi okait a burzsoá világnézettel szemben, megalkotta a társadalmi haladás marxista felfogását. Ugyanis, amikor a kapitalizmus megteremtette a magántulajdonon alapuló társadalom történelmi fejlődésének legfelső fokát, egyúttal a társadalmi haladást és annak magyarázatát is alárendelte saját érdekeinek. Ez a felfogás osztályérdekektől korlátolt, ugyanakkor a termelőerők kapitalista fejlődését abszolutizáló, önmagába zárt, fatalista fogalomkör. A kapitalizmus keletkezésével egyidejűleg kialakult polgáiri koncepciók szerint a haladás előre meghatározott folyamat, mégpedig azért, mert ha szerintük a kapitalizmus az addigi fejlődés legfelsőbb foka, akkor « társadalmi haladás is egyértelműéin meghatározott. A társadalmi haladásra vonatkozó jelenlegi burzsoá elméletek ugyan sok vonatkozásijain különböznek az eredeti mechanikus, fatalista elképzelésektől, de lényegében minőségileg nem alkotnak újat. Megváltozott azonban az értelmezés módszere: burkolt, „politikamentes" és célzatosan „humánusabb“ lett. Az említett burzsoá elmélet, abszolutizálva a termelőerőik szerepét, azt hangoztatja, hogy azok mindenféle vonatkozásban első rendűek, csakis azok oldhatják meg a jelenlegi társa dalom égető problémáit. A termelőerők fejlődésének bázisa a politika mentes tudomány, amely azáltal, bogy fokozatéAz együvé tartozás tudatában Látogatás az OSTROJ nemzeti vállalat opavai üzemi klubjában Kedves, hangulatos város Opava, járási székhely, jelentős ipari központ. A város legnagyobb üzeme a csaknem 2500 dolgozót foglalkoztató, bányagépeket gyártó és javító OSTROJ nemzeti vállalat helyi üzeme. Furcsa, de igaz, és nem is egészen véletlen, hogy amikor a vállalat ü7kemi klubjába látogattam, a XV. pártkongresszusnak arra a határozatára gondoltam, amely kimondja: „A nevelés középpontjába kell állítani a szocialista haza- fiságot és internacionalizmust, szocialista nemzeteink és nemzetiségeink barátságának, együttműködésének megszilárdítását, kölcsönös közeledésüket, a szocializmusért kifejtett aktív, tettre kész munkát." Ugyanis: kíváncsi voltam, hogy miként, milyen módon foglalkoznak a határozat teljesítésével. Az üzemi klubban 12 szakkör működik. Egyik közülük a numizmatikusok, az éremgyűjtők szakköre, melynek vezetője tíohuš Vojtovič. Minden harmadik csütörtökön klubdélutánt rendeznek, és saját szerkesztésű, litografált tájékoztatót adnak ki. A legutóbbi számot Arnošt Pustka, a Sziléziai Múzeum munkatársa és Jozef Novák, a 3. számú műhely mestere szerkesztette. A szakkör tagjainak száma 80. Legutóbb neves, magyarországi numizmatik us, dr. Kupa Mihály tartott előadást „I. István király koronázási ékszerei“ címmel.“ Legközelebb pedig Varsóból várnak vendégelőadót. Dr. Marian Kowalski előadásának címe: „Lengyel papírpénzek, melyeket 1918 és 1938 között adlak ki“. A szakkör naplójában pedig nyomon lehet követni, hogy az internacionalizmus szellemében hány ország éremgyűjtőivel tartanak baráti, levelező kapcsolatot a szakkör tagjai. A másik szakkör a búvároké. Külön neve is van ennek a szakkörnek: REJNOK. A tagok száma: 24. A szakköri tevékenységet a HSZ városi bizottságával együttműködve szervezték meg. A tavaszi edzést Komárom (Komárno) mellett a Duna partján rendezték. Ezen csak nyolcán vettek részt, de augusztusban már húszán utaztak Komáromba. Fontos programpont: a baráti kapcsolatok ápolása. A harmadik szakkör, melynek tevékenysége a felvetett kérdés szempontjából is érdekes, a kutyatenyésztőké. Harmincöt tagja van ennek a szakkörnek. Vezetőjük Gerhard Közel. A szakkör gyakran szervez közös, kiképző edzéseket, gyakorlatokat. Milena Mrüíková pedig a versenyeket, a tenyésztők közötti kapcsolatokat tartja számon. Az utóbbi egy évben három szlovákiai versenyen vettek részt neveltjeikkel a szakkör tagjai, öt díjat is nyertek. Érdekes a tenyésztők közötti kapcsolatokat számon tartó jegyzék: rimaszombati (Rimavská Sobota), lévai (Levice), dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és leleszi (Leles) cím is található benne. A negyedik szakkör a kirándulóké. Hivatalosan turista szakkör a neve, de hát tagjainak többsége nyugdíjas, így tehát nem annyira turistáskodnak, mint inkább kirándulásokat szerveznek. Vezetőjük dr. František Krkavec. Legutóbb egynapos kirándulást szerveztek, 36 résztvevővel. „Az Odera hegység szépségei“ címmel rendezték meg a kirándulást, s a szakszervezeti hozzájárulásnak köszönhető, hogy csak 30 koronát ■fizettek részvételi díjként a tagok. Hasonló módon szervezik a következő kirándulást, mely négynapos lesz. A kirándulás címe: „A Csallóköz szépségei“. A tevékenység ékesen bizonyítja, hogy az üzemi klub vezetői megértették a XV. partkongresz- szus határozatának azt a részét is, mely a teendőkről ír: „Offenzívebben kell fellépnünk a nacionalista előítéletek minden formája, elsősorban a nemzeti korlátozottság, a lokálpatriotizmus, a sovinizmus ellen, melyeket a külföldi reakciós propagandaintézmények polgáraink tudatába akarnak becsempészni.“ És persze nemcsak megértették ezt az opavai üzemi klub vezetői, hanem ennek értelmében cselekszenek. Közhely ugyan, de mondjuk ki: példásan. HAJDÜ ANDRÁS magántulajdon gyarapítása a célja, ott e folyamatból kialakuló társadalmi, gazdasági, kulturális előretörés törvényszerűen együtt jár a társadalmi hanyatlással. Az osztályel- lentétekre épült társadalomban a fejlődés dialektikus, szükségszerű ellenpólusa, szerves része a maradiság, a társadalmi h i á nyé r zet, az e m be r te 1 e n s ég. A kapitalizmus érdeme mindössze annyi, hogy a termelőerőket az előző társadalmi rendszerekkel szemben magasabb fokra emelte, tőkés alapon társadalmiasította a terme<- lést, de ugyanakkor kiélezte az emberek közötti ellentéteket is. Megteremtette az anyagi gazdagság ellentétét, az elszegényedés anyagi és szellemi formáját is. Az akkori társadalmi haladást csakis az említett társadalmi hanyatlás alapján érhette el, a termelő- eszközöktől megfosztott termelőszubjektum negatív fejlődésén keresztül. A történelmileg fejlődő ember uralma a természet felett csak az embernek az ember feletti uralma alapján jöhetett létre. A marxista—leninista hala- (Msikonceipció konkrét, történelmileg fejlődő álláspont. Nem előre meghatározott, öncélú folyamat, hanem a konkrét történelmi fejlődés tükröztetője. A társadalmi haladás megítélésében nemcsak abból indul ki, hogy az ember milyen mértékben uralkodik a természet felett, hanem főleg azt vizsgálja, mennyire uralja sa-ját társadalmi viszonyait. Ez pedig merőben más kiinduló- és egyben álláspont is. A haladás a történelmileg változó, bonyolult, gyorsuló társadalmi mozgás, társadalmi lét fogalmi velejárója. A társadalmi haladás a konkrét történelmi folyamatban keletkező elvek, elképzelések, célok és az ezeknek megfelelő tettek, cselekedetek dialektikus egységéből fakadó társadalmi kategória, amely az adott osztály érdekeit, céljait, történelmi hivatását védi és valósítja meg. Csak ezen az alapon lehet a társadalmi haladás céltudatosan osztályjel- legű, a mi esetünkben a szocialista építés cselekvő alanyának, a munkásosztálynak történelem f o ríná ló p r og ram ja. A szocialista társadalmi haladás kategóriája végső soron nem más, mint a munkásosztály történelmi küldetésének megvalósítási programja, olyan társadalmi viszonyok és olyan sze mé lyiségtí pus k ia lakításának programja, amely tudatosan fejleszti társadalmi körülményeit, s azokon keresztül uralja a természetet is. Ez a preg ram fér má 1 ás a kommunizmus építésének egyik fontos feltétele és egyben materialista világnézeti fitmutató is. N em az embereken kívül létezik, hanem az új szocialista munka típus szerves része, amely a múlt m a ra d vá nya i t megszüntetve fejleszti a társadalmi haladás új értékrendszerét. A társadalmi haladásról szóló marxista— leninista elmélet nemcsak mélyen tudományos, hanem pártos törté nelemí o r m á 1 ó társa da 1 mi program is, amely a szocializmus és a kommunizmus építését, a marxista—leninista humanizmus megvalósítását céPUSZTAY JÁNOS