Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-12 / 221. szám, szombat
Folytatás a 3. oldalrólj műkben. Akkoriban a nyugati újságírók többsége számára nem volt halá- sabb téma a hazánk szocialista rendszere elmélyülő bomlasztásáról szóló riportoknál. A. Noyotnýhoz hasonlóan, aki nem tudta uralni az 1968 előtti helyzetet, A. Dubček sem birkózott meg azzal a feladattal, hogy a kommunista párt élén megállja a helyét akkoriban, amikor a pártban kialakulóban volt a jobboldali opportunista frakció és amikor az ellenforradalmárok hatalomra kezdtek törni. Nemcsak — egy ilyen jelentős posztot betöltő embernél szinte érthetetlen — naivitásról tett tanú- bizonyságot, hanem megnyilvánult nála a beteges dicsvágy és a hiúság is, amelyet buzgón éltettek a teljesén világos célt követő, minden hájjal megkent jobboldali publicisták. A nagyzási hóborttól el vakítva, elutasította a marxista—leninista erőkre való támaszkodást, semmibe vette korábbi munkatársainak tanácsait, és fokozatosan elveszítette józan ítélőképességét, ö maga ugyan tudatosította F. Kriegelnek, ennek a nemzetközi kalandornak kártevő tevékenységét — szűkebb körben ezt a nézetét nem rejtette véka alá —, de nem talált magában erőt arra, hogy fellépjen vele, valamint a szocializmus és hazánk további árulóival szemben. Ellenkezőleg, mindinkább a karmaikba került, úgyhogy végül is megengedte a párt marxista—leninista jellegének szétfoszlását, a párt és az állam fel- forgatását. E z a forszaik, amelyben helyre kellett volna hozni a múlt hibáit és márciustól ikezdve visszaverni a támadásba lendülő ellenforradalmat is, megkövetelte a párt és az állam szilárd és határozott vezetését. Sajnos, hiányzott ez meg az is. A szocializmushoz hű, óriási fölényben levő erők ilyenformán a tábornokaik nélkül maradt hadsereg helyzetébe ikerültek. A CSKP vezetőségében a jobboldali többség továbbra is csak ígérgetett, hogy megnyugtassa a tömegeket. A kongresszus előkészületeit úgy manipulálta, hogy az jóváhagyja irányvonalát, és jobboldali Központi Bizottságot válasz- szon. Hasonló módon 'készítette elő a parlamenti választásokat is. Ennek célja az ellenforradalmi fordulat tör- vényesítése volt. A CSKP és az állam aikikori vezetősége képtelen volt az ellenforradalom 'kibontakozó támadásával szemben védeni a szocializmust és ez megbénította a törvényes szerveiket is. Ezáltal szabaddá vált a CSSZSZK törvényeivel ellentétben létrejövő szervezetek útja. Az országban a fejleményeiket nem a Központi Bizottság, a kormány és a parlament határozta meg, hanem a különféle államellenes csoportúik. Az államhatalom 1968 nyarán mar teljes mértékben bomlófélben volt. A szocialista testvérpártok bratislavai találkozója volt az utolsó 'kísérlet a fordulat elérésére, és Csehszlovákiában önerőnkből a szocializmus megmentésére. A jobboldal vezetői azonban ebben a találkozóban nem láttáik a válságból kivezető utat, hanem alkalmat arra, hogy továbbra is félrevezessék a csehszlovák népet és időt nyerjeneik az árulás betetőzésére. A kommunistáik ezrei és hazánk sok más becsületes állampolgára 'keserű szájízzel felismerte, hogy félrevezették, és saját erőnk nem elegendő az ellenforradalom szétzúzásához. Nem maradt más hátra, csaik segítséget tkérni közeli szövetségeseinktől. Ez az eljárás az érvényes egyezményekből, és főleg a bratislavai nyilatkozatban rögzített 'kötelezettségből következett, hogy „a nemzetek hősi igyekezetével, minden ország népének áldozatos munkájával megteremtett szocialista vívmányok támogatása, védelme és megszilárdítása az összes szocialista ország 'közös internacionalista kötelessége". Szövetségeseink határozott lépése a CSSZSZK ban megmentette a törvényes szerveket, visszaadta minden szocializmust pártoló haladó erő biztonságérzetét, és ezáltal alapvető változást idézett elő a fejleményekben. H a a pártban nem lettek volna marxista—leninista erők, ha nem került volna sor internacionalista segítségnyújtásra, akkor az ellenforradalom mozgósította volna a társadalom alját, minden gyűlölködő erőt, amely osztálygyülöletből vagy más okokból úgy érezte, hogy a szocialista hatalom győzelme sérelmet ejtett rajta, s borzalmas terrort robbantott volna ki. A polgárháború vérfürdőjében nemzeteink fiainak és lányainak ezrei pusztultak volna el. Egy jelentős személyiség, ma az „eu- rokommunizmus“ egyik éllovasa, egy 1969-ben velem folytatott beszélgetésben kijelentette, hogy amennyiben- a „prágai tavasz" idején agyonlőtték volna a CSKP és az állam néhány vezető tisztségviselőjét, akkor hajlandó lenne elhinni, hogy Csehszlovákiában ellenforradalom volt. A hasonló nézeteiket valló embereik tragédiája annak meg nem értése, hogy az ellenforradalom számára nem elegendő néhány forradalmár meggyilkolása, hanem célja a szocializmus felszámolása. Az ellen- forradalom rendszerint nem kezdődik bitófák felállításával; az ellenforradalmi terror ezzel tetőzik. A szövetségesek lépéséneik köszönhetően, csődbe jutottak az azzal kapcsolatos Imperialista tervek, hogy Csehszlovákiát kiszakítják a szocialista országok családjából, és általában Európában meggyengítik a szocialista közösséget, amit követett volna a második világháború eredményeinek revíziója. A Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország és Bulgária által Csehszlovákiának nyújtott internacionalista segítség nemcsak a szocializmust mentette meg hazánkban, hanem döntő módon megszilárdította a szocializmus és a béke pozícióit Európában és a világban is. A szövetséges államok csapatainak hazánkba jövetele megteremtette a CSKP-ben a marxista—leninista erők egyesülésének és megszilárdulásának megfelelő feltételeit is. Ezeknek az erőiknek augusztus után is szívós harcot kellett vívniuk. A. Dubček és hívei ellen, mivel azok, a korábbi hetek és hónapok fontos tanulságai ellenére, folytatták a kétarcú, áruló politikát. Végérvényes fordulat a CSKP KB 1969 áprilisi ülésén következett be, amikor a jobboldal exponenseit megfosztották a pártban és az államban betöltött vezető tisztségeiktől, és a hatalmat átvette a párt új vezetősége, élén Husák elvtárssal. Csak ettől a pillanattól kezdve lehetett kibontakoztatni az erélyes harcot azért, hogy a pártot és a társadalmat kivezessük a válságból, és hazánkban megteremtsük a szocializmus újabb fellendülésének feltételeit. A jobboldali és az ellenforradalmi erőket kizárólag politikai eszközökkel győztük le. Senkit sem állítottak bíróság elé az ellenforradalmi mozgalomban való részvételéért. Ezt a tényt Nyugaton célzatosan elhallgatják. A pártot megtisztítottuk azoktól, akik a válság éveiben hűtlenekké váltak a néphez, a szocializmus és a szocialista országok iránti szövetséges kapcsolatokhoz. Ismét kezdett megnyilvánulni a párt akcióképessége. A CSKP 1971- ben megtartott XIV. kongresszusán leszögezhették, hogy eleget tettünk a párt marxista—leninista jellegének megújításával és a belső válság leküzdésével kapcsolatos feladatnak. Csehszlovákia ismét szilárd része lett a szocialista világközösségnek. A párt, az államapparátus és más Intézmények megtisztítása során senkit sem fosztottak meg a munka lehetőségétől. Érthető viszont, hogy mindenki és minden esetben nem maradhatott meg korábbi helyén. Minden rendszer habozás nélkül leválthatja azt a minisztert, aki részt vesz a kormány bomlasztásában. A marxizmussal szemben hűtlenné vált, a szocializmust és a hű szövetségeseinket gyalázó emberek természetesen nem nevelhetik a főiskolákon a fiatal nemzedéket. Világszerte senki sem csodálkozik azon, hogy egy énekes, ha elveszíti a hangját, akkor nem léphet fel az operában. így senki se csodálkozzék azon sem, hogy az újságírónak, aki hűtlenné vált fontos küldetéséhez, hogy terjessze az igazságot, és tollával segítse a népet az új társadalom építésében, hivatást kellett változtatóin. Az ideológiai fronton a hatvanas években nyert keserű tapasztalataink túl komolyak ahhoz, hogy bármikor is elfeledkezzünk róluk. Amikor önkényről beszélnek, nem árt figyelmeztetni arra, hogy azt következetesen csak a jobboldal érvényesítette. A jobboldaliak csak néhány hónapig kormányoztak, s hány embert űztek el munkahelyéről, és jó néhány embert öngyilkosságba kergettek! ösz- szeállították „a nem kívánatos“ emberek feketelistáit, sőt, ezek számára koncentrációs tábort készítettek elő. Igyekeztek magukhoz ragadni minden fontos posztot. Csak néhány erre vonatkozó példa. Vajon a „januári férfiak“ közül va laki tagadliatja-e, hogy Václav David elvtárs, jellemét, becsületességét, munkaszeretetét, képességeit, a szocializmus iránti hűségét tekintve magasan fölötte állt jirí Hájeknek? S ennek ellenére David elvtársat arra kényszerítették, hogy a Külügyminisztérium vezetését adja át Hájeknek. Milyen nem méltó és alattomos módon tülekedett Smrkovský a CSKP KB első titkárának, majd a köztársaság elnökének tisztségébe! /tinikor a CSKP KB szembehelyezkedett megválasztásával (titkos szavazásban csak két szavazatot kapott), a szó szoros értelmében kikoldulta a parlament elnökének tisztségét. Ma is rosszul vagyok, ha arra gondolok, miként állították össze akkoriban a kormányt. Sok „demokrata“ minden szennyes eszközt felhasznált, nyomást szervezett, ultimátumokat adott, lókupecként járt el. Ottó Šik csak azért kezdte meg gyűlölni az egyik „januári férfit“, Oldŕich Cerní- ket, mivel Cerník és nem ő lett a miniszterelnök. Helyénvaló emlékeztetni arra is, hogy a „prágai tavasznak" szöbb száz „hőse“ Nyugatra szökött, és posztjaikat be kellett tölteni hazánkhoz hű állampolgárokkal. Helyre kellett hoznunk azokat a sérelmeket is, amelyeket a jobboldal követett el becsületes emberekkel szemben. Ez az a bűn, amelyet a burzsoá propaganda szemünkre vet. Minden elfogulatlan megfigyelőnek el kell ismernie, hogy Csehszlovákia 1969 áprilisa óta olyan sikereket ért el, amelyekre minden állampolgárunk és külföldi barátaink is büszkék lehetnek. Ezt a fejlődési szakaszt joggal tekintjük a legsikeresebbnek a szocializmus építésének eddigi történetében. Elég, ha emlékeztetünk a gazdasági szféra néhány adatára. A nemzeti jövedelem 1969-től az elmúlt év végéig 52 százalékkal, az ipari termelés 67 százalékkal, (ebből a gépiparé 92, a vegyiparé 108 százalékkal), a beruházások 67 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 21 százalékkal növekedett; a gabona átlagos hektárhozama eléri a csaknem 40 mázsát. Nálunk nincs sem infláció, sem munkanélküliség. Köztársaságunkban szavatoltak minden dolgozó ember és becsületes állampolgár alapvető jogai és szociális biztonsága. Politikai rendszerünk bevált alapja, a Nemzeti Front keretében az emberek nálunk cselekvőén részt vesznek a politika kidolgozásában és megvalósításában is. H azánk nemcsak gazdasági potenciálját, hanem kultúrájának, a műveltségnek és általában az életszínvonalnak fejlettségi fokát tekintve is világviszonylatban is a legrangosabb helyek egyikét tölti be. Nálunk az emberek szilárd bizalommal és derűlátással tekinthetnek a jövő elé. Csakhogy az ellenséges külföldi propaganda nem hajlandó elismerni az általunk elért haladást. Már harminc esztendeje szakosodik Csehszlovákia rágalmazására, miközben éppen az eltelt tíz esztendőt jellemzik a legintenzívebb támadások. Ellenfeleink annak érdekében, hogy pletykáikkal kapcsolatban a hitel látszatát keltsék, néhány olyan egyénre hivalkoznak, akik már évtizedekkel ezelőtt átálltak a barikád másik oldalára, és ideológiai, gyakran pedig anyagi vonatkozásban is, Csehszlovákia külföldi ellenségeitől függnek, népűnkhöz nincs semmi közük. Az F. Kriegel típusú embereknek szívesen lehetővé tennék Nyugaton a „szabadabb“ életet, ha ki akarnának költözködni. Kriegelt senki sem gátolja abban, hogy elmenjen oda, ahova a szíve húzza. A külföldi propaganda számára azonban az ilyen emberek fontosabbak itt Csehszlovákiában. Elég, hogy Csehszlovákiában néhány egyén gyalázza hazáját, és a burzsoá politikusok és újságírók tüstént bemutatják őket az „ellenzéki mozgalom“ képviselőiként, s pletykáikat készségesen terjesztik a világ minden sapkában. A szocialista Csehszlovákiával kapcsolatban természetesen más szemléletet nem várhatunk el a hazugságok, koholmányok és a félrevezető információik szakembereitől. Sohasem felejtik el 1968 augusztusában elszenvedett vereségüket, mint ahogy sohasem bocsátották meg nekünk 1948 Győzelmes Februárját. Számunkra azonban nem közömbös, hogy egyes nyugati demokratikus körök továbbra is helytelenül értékelik 1968. augusztus 21-ét. Meddig fognak még a sajtóban, a szemináriumokon és tudományos értekezleteken hivatkozni az 1968. évi május elsejei ünnepségek lefolyására, mint annak „bizonyítékára'', hogy a CSKP nagy népszerűségre tett szert, és a helyzetet szilárdan a kezében tartotta? Ha igazi érdeklődést tanúsítanának az akkori időik fontos tényei iránt és azokat marxista módon elemeznék, akkor arra a megállapításra jutnának, hogy a hatalmat ténylegesen már akkor a jobboldal tartotta a kezében és nem a marxista—leninista erők. Egyes barátaink, akik országúikban az igazságosságért, a demokráciáért és a szocializmusért harcolnak, nem értették meg a „prágai tavasz“ tényleges lefolyását, amikor nem került sor sem a demokrácia, sem a szocializmus, hanem csupán és kizárólag az ellenforradalom megújhodására. Bánt bennünket, hogy mindmáig hatása alatt állnak a Csehszlovákiával kapcsolatos egyes téves információknak, mivel ez nem szolgálja sem a haladási Európában, sem a békés egymás mellett élést. Hisszük, hogy egyszer megértik a csehszlovák népnek nyújtott internacionalista segítség elkerülhetetlenségével kapcsolatos igazságot. A CSKP gyakorlati tevékenységével továbbra is biztosítani fogja, hogy mindazok a helyes gondolatok és tervek, amelyekkel átlépte az 1968-as esztendő küszöbét, csak elvszerű marxista—leninista politikával valósíthatók meg, szoros együttműködésben a testvéri szocialista országokkal. Jó és rossz időkben egyaránt min-' dig elsősorban a Szovjetunió volt az, amely népünknek segítő kezet nyújtott, A Szovjetunió 1968 augusztusában egész politikai, morális és anyagi ere-* jét latba vetette, hogy a CSSZSZK-ban megmentse a szocializmust, jóllehet számolnia kellett azzal, hogy a világreakció széles körű szovjetellenes kap** pányt bontakoztat ki, és azzal is, hogy számos becsületes ember sem érti meg azonnal az internacionalista segítség-* nyújtás elkerülhetetlenségét. Népünk ezért őszinte hálával viseltetik iránta* 1968. augusztus 21-ről ugyan nem emlékezünk meg úgy, mint dicsőségünk napjáról, viszont politikai és morális okokból kötelesek vagyunk elgondolkodni e jelentős esemény évforduló)* fölött, amely teljesen egyértelműen ki* fejezésre juttatta a szocialista országok szilárd elhatározását: közösen védeni minden testvérnemzet szocialista vívmányait és Európában a szocializ-s mus pozícióit. E lődeink a nemzeti megújhodás korától reménykedve tekintettek a nagylelkű és szabadságszeretá orosz nemzetre. Akkoriban nemzeteink, közeledésének alapja a vérrokonság volt. Azóta, hogy a Szovjetunió Csehszlovákiát felszabadította a fasiszta iga alól, egybefüzneik bennünket a közös érdekek, a közös ideológia, a szocializmus építésében a történelem által igazolt út; Csehszlovákia Kommunista Pártja és az egész csehszlovák nép kész elszántan védeni apáink és ősapáink múltbeli, hagyatékát, valamint barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval, amely nemzeteink létének legfontosabb záloga, a boldog jövő felé vezető utunknak legmegbízhatóbb szavatossága. (Megjelent a Novoje vremja cím A axovjet folyóiratban) A michalovcei Kerámiaipari Vállalat dolgozói az idei első félévben több mint negyedmillió négyzetméter területű csempét gyártottak. Ennek a mennyiségnek több mint a felét a Szovjetunióba exportálták. Az első félévi tervet 379 000 koronával túlteljesítették. A gyár dolgozóinak mintegy 80 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. A képen: Igor Melko, az egyik szocialista munkabrigád tagja munka közben. Felvétel: A. Haščák — CSTK tii sző 1978. VIII. 12.
