Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-04 / 213. szám, péntek
NEGYED ÉVSZÁZAD ÉRTÉKES ÉS TANULSÁGOS TAPASZTALATAIVAL TÉRT VISSZA SZÜLŐHAZÁJÁBA (Tudósítóinktól) — Tegnap délelőtt Bratisiavá- fcan Michal Lanko, a Szlovák Srajtó és Tájékoztatási Hivatal igazgatója a hazai és a külföldi sajtó képviselőinek bemutatta Jozef Daňot, aki kerek negyed évszázaddal ezelőtt hagyta el az tirszágot. Olyan ember szólalt ineg a mikrofon előtt, a tv-kamerák pergőtüzében, aki nemcsak tüzetesen megismerte a nyugati világban, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban az egyszerű emberek mostoha életét, hanem a csehszlovák emigráns szervezetek tevékenységét is, és mögöttUk az amerikai kormányszervek, valamint az FBI és a CIA szocialista országok ellen irányuló aknamunkájának nem egy részletét is. Erről számolt he alábbi nyilatkozatában, majd az újságírók kérdéseire adott válaszaiban. 197a VIII. 4. Jozef Daňo nyilatkozata a sajtónak Nevem Jozef Dafto és 1928. julius 21-én születtem Nitráu. A középiskola elvégzése után a gépiparban dolgoztam. Meggon dolatlanságból és a nyugati propaganda hatására 1953-ban külföldre, Ausztriába, majd röviddel később Nyugat Németországba távoztam. Ott a Labour Service Companyban dolgoztam Frankfurtban, az amerikai raktárak őreként. Olyan amerikai egységnél, amelybe a német hatóságok főleg fiatal emigránsokat toboroztak és vá lógattak ki egyes szocialista ál lantokból. Többségük előzőleg zsoldosa volt az idegenlégiónak, s elsősorban a lengyelek közül regrutálódtak, akik a második világháborút követően különféle okokból nem térteik vissza hazájukba. Ebben az egységen minden vonatkozásban elviselhetetleneik voltak a feltételek. Ez nem felelt meg nekem és ezért ezt a helyet feladtam és benzintöltő állomásnál helyezkedtem el. Akkoriban már intézni kezdtem kiköltözködésemet Brazíliába, illetve Kanadaba, vagv Ausztráliaija. Feltehetően nem voltam számukra érdekes, mivel bevándorlásomat nem engedélyezték, s ezért a National Catholic World Council és az American Fond for Czechoslovak Refugees útján tartózkodási engedélyt kértem az Egyesült Államokban. Ezt 1956-ban megkaptam, New Yorkba utaztam és ott a cseh negyedben telepedtem le. Hosszabb idő múlva munkát kaptam egy zongora- gvárban, de a létminimumnál jóval alacsonyabb fizetésért. Ez arra kényszerített, hogy mellékállást keressek. Esténként és éjjelenként különféle éttermeikben pincér voltam. Egy szintén emigráns ismerősöm közvetítésével 1957-ben elhelyezkedtem a „I.ido corporatlon“-ban, konkrétan az ENSZ-épület egyik üzletében. Raktáros voltam, de bizonyos idő elteltével elment az üzletvezető és én lettem a „boss“. Ennek ellenére az emigránsok többségéhez hasonlóan én is rendőrfelügyelet alatt álltam, csak ez kissé szigorúbb volt, talán azért, mivel az ENSZ épületében dolgoztam. Ezért nem is lepett meg nagyon, amikor 1959-ben idézést kaptam az FBI ismert hivatalába, a 2. Avenue és a 70. utca sarkán, ahol nagyon tüzetesen kihallgatott Pissiak, az FBI dolgozója. Ez azonban csak a kezdet volt, mivel attól fogva gyakran felkerestek a FBI-nek és az ENSZ biztonsági szolgálatának dolgozói, különféle információkat kértek tőlem alkalmazot- taimról, az ENSZ dolgozóiról és az üzletben vásárlókról is. Különféle alkalmakkor lehetőségem nyílt megismerni számos emigráns életének problémáit és politikai nézeteit. Sokan elmondották nekem, hogy a titkosrendőrség szüntelen zaklatása alatt kénytelenek információkat adni más emigránsokról, nézeteikről és politikai gondolkodásmódjukról. De a FBI-neik vannak önkéntes munkatársai is, például Martin Kvetko, Ján Boldiš, Višňovský és mások. így fokozatosan felismertem, hogy milyen állam is az, amelyet új otthonomul választottam. Minél hosszabb ideje éltem az Egyesült Államokban, annál jobban féltem — további emigránsokhoz és az amerikaiak többségéhez hasonlóan — a jövőtől, a fenyegető munkanélküliségtől. Önök újságírók tudják, hogy ott komolyabb megbetegedésnél a dolgozó ember elveszíti minden megtakarított pénzét. S főleg most, amikor a tőkésállamokban általános az infláció, Amerikában az élet napról napra nehezebb, persze nem a vagyonosok számára. Viszont sok olyan esetről is tudok, amikor a korábban vagyonos emberek a New Yorki Bowery Street-re, a munkanélküli segélyért sorako- zók közé sodródtak. Nem egy közülük kétségbeesett helyzetéből kiutat nem találva, az ön- gyilkosságot választotta. Az FBI által végrehajtott hosszadalmas kivizsgálásokat követően 1962 ben amerikai állampolgár lettem. Abban a feltevésben kértem ezt, hogy ezáltal mentesülni fogok az amerikai rendőrgépezet szüntelen gyanúsítgatásától, zaklatásától, miközben reméltem, hogy ilyet- ténképpen hamarább ellátogathatok szülőhazámba. Elképzelésem legalább részben teljesült, mivel 1970 ben végül Is ellátogathattam Csehszlovákiába. Beismerem, nagy hatást gyakorol tak rám az óriási változások és a fejlődés, mindaz, amit távollétem évei alatt idehaza elértek. A számos ismerőssel való kellemes találkozók még jobban megszilárdították hazatérési szándékomat. A saját szememmel győződtem meg arról, hogy az amerikai sajtó, a különféle emigráns zuglapok, s főleg az 1968 ban emigráltak hazugságokat terjesztenek szülőhazámról. A csehszlovákiai viszonyokat befeketetítők közé tartoztak az ENSZ árulást elkövető volt csehszlovák dolgozói is. például Jirí Nedéla, Alexander Zemánek, Karéi Král és mások, akik közül Brchnel, Makel és Dudrík az FBI besúgói lettek és Júdás-módon „kellemetlenné tették“ még igen közeli és bizalmas barátaik életét és helyzetét is. Lehetőségem nyílt arra, hogy Csehszlovákiában nyert benyomásaimat és személyes tapasztalataimat egybevessem a Szlovákok Világkongresszusa hivalkodó elnevezésű emigráns szervezet ellenséges tevékenységével és hazug propagandájával. Chicágóban és ez év májusában Washingtonban ugyanis részt vettem néhány ülésén. Meggyőződtem róla, hogy ez a szervezet a szlovák nép érdekeivel szöges ellentétben fejti ki tevékenységét. Ez olyan Csehszlo- vákia-ellenes politikai szervezet, amelyet Hlinka szlovák néppártja és az ún. szlovák állam kudarcot szenvedett vezetőinek maroknyi csoportja ural, akik ennek az államnak megújítására törekednek. E cél elérésére szövetkeztek a legreak- ciósabb körökkel, beleértve Be- chert, Franz Josef Straussot, Habsburg Ottót és a hozzájuk hasonló elemeket. A szervezet élén S. Roman kanadai multimilliomos, Kirschbaum, a Hlin- ka-párti főiskolai ifjúsági szervezet parancsnoka és Kružliak, a Szabad Európa rádió dolgozója áll. A szervezet tevékenységében fontos szerepet tölt be a papi emigráció. Ez minden találkozón igen aktív, de nem a vallási kérdések megoldásánál, amint az várható lenne, hanem a Csehszlovákia ellen irányuló uszításban és a vele szembeni ellenséges akciók szervezésében. A legaktívabbak közé tartozik Anton Hlinka, a Szabad Európa dolgozója, Pavol Hnilica, a CSSZSZK elleni felforgató tevékenység fő szervezője, továbbá Andrej Grutka püspök, Felix Litva és Michal Lacko jezsuiták és mások. A legutóbbi, washingtoni kongresszuson, az ún. szellemi vezérek és a köztársaság ellen irányuló akciók szervezői körébe a szó szoros értelmében feltornászta magát az önök előtt jól ismert Eugen Lőbl. Régi, megrögzött cionistaként nagyon megfelelő összekötő kapcsot képez a Szlovákok Világkongresszusa, illetve a csehszlovákiai és a további szocialista államokkal szemben ellenséges tevékenységet kifejtő intézmények között. Nyilván nem véletlen, hogy ennek a szervezetnek titkára Ján Hvasta, akiről a honfitársak és az emigránsok körében közismert, hogy már néhánv éve a CIA ügynöke. A Szlovákok Világkongresszusának legutóbbi washingtoni ülésén, az előbbi ülésekhez hasonlóan, nagyon aktívan léptek fel a kongresszus és a szenátus egyes tagjai is, főleg Feli, Schweiker és Madden. Mi másról beszélhettek volna, mint az emberi jogokról, mert szerintük a CSSZSZK-ban és a többi szocialista országban nincs szabadság ... Sót ezek a „barátaink“ és „jónevű politikusok'* még azzal is fenyegetőztek, hogy ha nem következik be változás, akkor megfelelő lépéseket tesznek például a leszerelési tárgyalásokon és más akcióknál, amikor is feltételeket fognak támasztani. Higgyék el nekem, ezek az urak közben egyetlen szót sem ejtettek arról, hogy az emberi jogok viszonylatában milyen a tényleges helyzet az ő országukban, az Amerikai Egyesült Államokban. Hiszen miért is foglalkoznának a rasszista megkülönböztetéssel, a munkanélküliséggel, a népjóléti problémákkal, a bűnözéssel és az ehhez hasonló kérdésekkel? Ezért ugyanis senki sem fizetné meg őket és dicséretet sem kapnának, mivel az ún. szabadság országában az alapvető emberi jogokat távolról sem szavatolják olyan „receptekhez“ igazodva, amilyeneket Carter elnökkel együtt másoknak előírnak. De éppen ebben rejlik félrevezető taktikájuk — gondolják az amerikai emberek azt, hogy másutt rosz- szabb a helyzet. Ezért nem válogatnak a rágalmazás módszereiben és tudatosan hazudnak! A Szlovákok Világkongresszusának vezetősége ebbe a szervezetbe igyekszik bevonni további külföldön élő szlovákokat. Ebben főleg az emigráns papok vannak segítségére, akik nagyon aktívan részt vesznek a szeparatista politikában. Honfitársaink zöme, jóllehet az ellenséges propaganda szüntelen hatása alatt áll, már megértette ezeknek az embereknek igazi szándékait és elutasítja a részvételt ennek a szervezetnek a tevékenységében. Huzamos Egyesült Államokbeli tartózkodásom idején lehetőségem nyílt megismerni egy másik emigráns szervezet a Szabad Csehszlovákia Tanácsa tevékenységét is. Ez velősen így jellemezhető: Kvetko, Po- volný. Horák, Luža, Bušek, Bar- toš és mások irányításával a csehszlovák nép külföldi képviselőjének szerepében tetszeleg, természetesen az amerikai titkosszolgálat pénzén. Nem ejtek itt szót a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádióállomások tevékenységéről, mivel az közismert és orientációjuk nyilvánvaló abból, hogy a CIA irányítja és pénzeli őket. A Szabad Európa egyik alkalmazottja, bizonyos Jeff Endrst, aki 1948 után emigrált Csehszlovákiából, az ENSZ titkárságán dolgozik, ott az Amerikai Egyesült Államok különleges szolgálatai megbízásából feladatokat teljesít, amelyeknek éle az ENSZ-ben nemcsak a szocialista, hanem a tőkésállamok képviselői ellen is irányul. Fokozatosan, saját megfigyelésem alapján, arra a nézetre jutottam, hogy e hivalkodó elnevezésű szervezetek cégére alatt mindig csak néhány egyén lép fel, aki gyűlöletből és kenvérféltésből az ellenség szolgálatába állt és hazánk ellen fejti ki tevékenységét. Közben olyan látszatot igyekeznek kelteni, hogy mögöttük az elszánt követők tömege áll. Valójában a csődbe jutottak maroknyi csoportja ez. ami lemérhető olyan szervezetek példáján, amilyen a Szlovákok Világkongresszusa, a Szabad Csehszlovákia Tanácsa stb. Az emigráció tényleges viszonyainak, az Amerikai Egyesült Államok életfeltételeinek megismerése — főleg családalapításom után — továbbá a jövőtől való félelem és más tapasztalatok is arra az elhatározásra Jozef Daňo a bratislavai sajtóértekezleten. Jobboldalt Michal Lan-> ko, a Szlovák Sajtó és Tájékoztató Hivatal igazgatója. J Felvétel: J. Kolenčík — ČSTK) vezettek, hogy végleg visszatér jek Csehszlováklába. Tudom azt, hogy meggondo latlan tettemmel durván megsértettem az akkoriban és a ma is érvényes csehszlovák törvényeket. Jelenlegi látogatásom során a csehszlovák hatóságoktól kértem visszavételemet a csehszlovák állam kötelékébe és saját elhatározásomból kér tem, tegyék lehetővé számomra ennek a nyilatkozatnak a megtételét. Nem titkolom, hogy az illetékes csehszlovák szerveknek és intézményeknek tájékoztatást nyújtottam és okmányokat adtam át a külföldön kifej tett Csehszlovákia-ellenes tevékenységről. Végül szeretném őszintén hangsúlyozni, hogy teljes erőmből igyekezni fogok hasznos állampolgárrá válni hazámban, amelybe egy negyedévszázad el teltével visszatértem. Kérdések és válaszok A nyilatkozat elhangzása után a sajtó képviselői számos kérdést tettek fel Jozef Daňo- nak. Az általa adott válaszokat az alábbiakban kivo-uatosao közöljük. STANISLAV KRAVAL, ROV NOSt: Mit mondhatna ax Egyesült Államok lakossága életéről? — New Yorkban tartózkodtam, ahol óriási tömegben élnek emberek és főleg a színes- bőrűeket nagyon diszkriminálják. Ha egyesek közülük el is végzik az iskolát, munkát nem kapnak, s létfenntartási eszközök nélkül maradnak. Ezzel is magyarázható a banditizmus növekedése, a lopások, betörések és más bűncselekmények számának gyarapodása. De nemcsak a színesbőrűeknek vannak ilyen problémáik, hanem a fehéreknek is, akik közül sokan alkoholistákká és kábítószerélvezőkké válnak. MARTIN KUČEK, SMENA: Hogyan „tálalják“ hazánk helyzetét az Egyesült Államokban és hogyan értékeli azt ön? — Mind több honfitársunk felismeri, hogy a hivatalos amerikai propaganda, amely szerint mindaz, ami szocialista, az egyben rossz is, nem fe^ lel meg a valóságnak. Jómagam pmigrálásom után első ízben 1970-ben látogattam Szlovákiába. Amikor a látottakat egybevetettem azzal, amit távozásom előtt ismertem meg, nem akartam hinni a saját szememnek. A szocializmusban számomra a legvonzóbb az emberek egyenjogúsága és az emberekről való gondoskodás. Éppen ez állítja ezt a politikai rendszert az első helyre. Az Egyesült Államokban alig akad ember, aki elhinné, hogy a szocializmusban a gyógykezeltetés, beleértve a gyógyfürdőket is, ingyenes. Az ott egyszerűen érthetetlen. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy ingyenesek a tanulmányok s az amerikai viszonyokhoz mérten hihetetlenül olcsóak a lakások. A nyugati munkás nelieaen érfcl meg azt is, hogy nálunk munkaerő- hiány van és nem munkanélküliség. A szociális biztonság Nyugaton minden munkásnak, minden dolgozó embernek legnagyobb vágya. Pavol Cipka, pravda: Közelebbről hogyan jellemezhetné a Szlovákok Világkongresszusának jelenlegi programját? — Ez a vezetőségében levő emberek vágyálmaiból következik. A szervezet legutóbbi washingtoni ülésének résztvevőjeként: felelősségteljesen kijelenthetem, hogy ennek a szervezetnek vezetőségében ott vannak a klerikális rendszer, az ún. szlovák állam képviselői — Kirschbaum, Kružliak, továbbá a papi emigráció képviselem téliem Litva, Hlinica és mások, valamint a Tóth, Fiala, Braxa- toris és a cionista Löbl által reprezentált augusztusi emigráció. Ez a vezetőség teljesen nyilvánvaló politikai jelleget kölcsönöz a szeparatista mozgalomnak, amelynek célja a CSSZSZK federális elrendezésének szétzúzása és tőkés alapokon a szlovák állam megújítása. A világ legreakclósabb erőinek támogatását szorgalmazzák és hajlandók ezeket az erőket kiszolgálni. ANDREJ SAMSIN, APN: Mi a véleménye Carternek ax emberi jogok megtartásával kapcsolatos kampányáról? — Az Egyesült Államokban az emberi jogokat teljes mértékben csak a gazdagok maroknyi csoportja élvezi és azok akik sok más ember munkáján élősködnek. VIKTOR DRABEK, CSTK: Nyilván megismert más olyaa emigránsokat is, akik kapcsolatban állnak as FBI vei és a CIA- val? — Igen, sajnos, nem kevo>- set. Ilyen például Jan Papá- nek, aki aktív tevékenységet fejt ki az American Fond for Czechoslovak Refugeesben és nagy része van abban, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálata New York térségében ellenőrzi az emigránsok jelentős hányadát. Továbbá ide tartozik Martin Kvetko 1948. évi emigráns, a Szabad Európa Rádió alkalmazottja. A Csehszlovákia és a Szovjetunió iránti tevékenység egyik fő szervezője. Megemlíthetem még Stanislav Hlucháňt, aki 1949-ben emigrált és Čambalík irányításával dolgozott a CIA-nak. Sorolhatnám a többieket is... STEFAN DAŠKO, 2IVOT STRANY: Hogyan használják fel az Egyesült Államok biztonsági szervei az emigránsokat az ENSZ talaján a szocialista országok képviselői ellen? — Az emigránsok soraiból kiválasztott fizetett ügynökök feladata munkatársakat, informátorokat találni nemcsak —* és ezt hangsúlyozom — a szocialista országok diplomatái között és különféle provokatív akciókat szervezni az egyes szocialista államok ellen. Jlftí HEČKO, RUDÉ PRAVO: A különféle nyugati Csehszlovákia-ellenes kampányok spontán módon vagy szervezetten jönnek létre? — A tőkésállamokban, főlég egyes évfordulókkal összefüggésben, kifejezetten „gyártják“ a szocialista államok, főként a Szovjetunió és Csehszlovákia ellen irányuló kampányokat. Ebben az esztendőben figyelmük homlokterében a CSSZSZK áll. Természetesen ezekbe az ellenséges akciókba bevonják főként a Mlynár, Pelikán és a hozzájuk hasonló „megújhodott szocialisták“ típusú embereket, mivel az Egyesült Államokban tudatosítják, hogy Csehszlovákiában senkit sem nyernének meg a kapitalizmus propagálásával. («• M WirtttBis ofr mm -
