Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-18 / 227. szám, péntek
A CSKP politikájának eredményei ' Az idei év jelentős történelmi évfordulói alkalmat adnak az elgondolkodásra, a?, összehasonlításokra és a tanulságok levonására. A történelmi gyakorlat megcáfolhatatlanul bizonyítja a CSKP következetes marxista—leninista politikájának fölényét, amely kifejezi a munkásosztály és a legszéle sebb tömegek érdekeit és harcol ezek megvalósításáért. Az 1948-as Februári Győzelem óta eltelt három évtizedben a CSKP-naik köszönhetően megoldódtak hazánkban az állami önállóság kérdései, nemzeteink nemzeti léte, dolgozóink politikai joga és szociális helyzete. Mindezek olyan vívmányok, amelyeket a kapitalista Cseh-' Szlovákia osztályjellege és az uralkodó burzsoázia onzÖ politikája miatt nem volt képes megoldani. A konszolidációtól a fejlődésig Pártunk marxista—leninista politikájának erejét és életképességét meggyőzően bizonyítják hazánk szocialista építésének, szociális-gazdasági fejlődésének a hetvenes években elért sikerei. A jobboldali op portunísta erőknek a válságos időszakban történő működése közvetlenül veszélyeztette a szocializmus alapjait, aláásta a népgazdaság tervszerű irányítását, veszélyeztette a szocializmus vívmányait és az emberek biztonságát. A párt és állami vezetésben szóhoz jutott jobboldali opportunisták hazárdpolitikájukkaL rövid idő alatt szocialista gazdaságunkat válságos helyzetbe sodorták. Csehszlovákia szocialista építésének addigi eredményei komoly veszélybe kerültek. A Szovjetunió és a szocialista közösség további országai által nyújtott internacionalista baráti segítség lehetővé tette a csehszlovák kommunistáknak, hogy az ellenforradalmi és a- Jobboldali opportunista erők elleni harcukat teljes mértékben kibontakoztassák, s hogy politikai eszközökkel felszámolják hazánkban az ellenforradalom veszély. Az alapvető fordulat kiindulópontja az volt, hogy a helyzetet a CSKP vezetőségében megoldották. Ezt a történelmi feladatot a CSKP KB 1969. április 17-1 ülése hajtotta végre, amikor a párt élére Gustáv Husák elvtársat választották meg. A párt új vezetőségének le kellett küzdenie az inflációs fejlődés örökségét, fel kellett számolnia a belkereskedelem nehézségeit, gazdaságunk szervezetlenségét. A jobboldal végső legyőzésére irányuló harc kezdettől fogva összefonódott az irányítás szocialista elveinek felújításával, gazdaságunkban a párt vezető szerepének megszilárdításával, dolgozóink kezdeményezésének fejlesztésével, a múltból ránk maradt és az újonnan felmerülő problémák megoldásával. A gyors és sikeres konszoldiáció lehetővé tette, hogy már a XIV. párt- kongresszus elfogadja szociális- iá társadalmunk további fejlesztésének nagyszabású programját. A Központi Bizottság és az egész párt hatalmas szervező munkája, amelyet a hatékonyság növelése érdekében fejtett ki, az állami szervek és a társadalmi szervezetek, s mindenekelőtt a dolgozók millióinak alkotó aktivitása meghozta a gazdag eredményeket. A hetvenes évek szociálisgazdasági fejlődésére a szilárd és dinamikus termelés és építés a jellemző, valamint az, hogy népgazdaságunk gyorsan bekapcsolódott a nemzetközi munka- megosztásba, s hogy kiegyensúlyozottan emelkedett az élet- színvonal. Tovább szilárdult népgazdaságunk nemzetközi helyzete és jelentősen megnövekedett gazdasági ereje. A hetvenes évek ezért szocialista építésünk legsikeresebb időszakaihoz tartoznak. Következetesen továbbfejlesztettük az előző évek szocialista vívmányait. A közös munka nagy sikerei A nemzeti jövedelem, amely a legösszefogóbban fejezi ki gazdaságunk fejlődését, az 1977-es évben elérte a 410 milliard koronát. Az 1968-as évvel összevetve megközelítőleg 156 milliárd koronával volt nagyobb, azaz 62,9 százalékkal, növekedett. A megelőző kilenc évben — 1960 és 1968 között — « nemzeti jövedelem, növekedési üteme 46,7 százalékos volt. Míg 1968-ban a nemzeti jövedelem növekedésében a munkatermelékenység 80 százalékkai részesedett, addig ez az arány az ötödik ötéves tervidőszakban már több mint 90 százalékot tett ki. A nemzeti jövedelem növekedéséhez döntő mértékben hozzájárult az ipar fejlődése. Az 1969—1977-es években az ipari termielés terjedelme 76,4 százalékkal növekedett, 1977-ben kb. 270 milliárd korona értékkel több ipari terméket állítottunk elő, mint 1968-ban. összhangban a tudományos-műszaiki fejlődés és a nemzetközi szocialista integráció szükségleteivel, az ötödik ötéves tervidőszakban a terme lés ós a termékek műszaki színvonalának emelésével az iparban fokozatosan jelentős szer kezeti változásokat hajtottunk végre. A gép- és a vegyipar a többi ágazathoz viszonyítva kétszer gyorsabb ütemben fejlődött. Míg 1968-ban e két ágazat az ipari termelés növekedéséből 35,8 százalékban vette ki a részét, 1977-ben ez az arány már elérte a 42,5 százalékot. Ugyanakkor például a félvezetők és a mikroelektronikai termékek gyártása az ötödik ötéves tervidőszakban megtízszereződött, a számítástechnikai termékek előállítása a négyszeresére növekedett, a világszínvonalú textilipari és mezőgazdasági gépek gyártása pedig csaknem a kétszerese a tíz évvel ezelőttinek. Műanyagokból 1977-ben összevetve az 1968-as termeléssel több mint három ós félszer többet gyártottunk, a műtrágya- termelés pedig ebben a? időszakban csaknem *i két és felszeresére nőit. jelentős eszközöket fordítottunk arra, hogy biztosítsuk népgazdaságunk időszerű és távlati tüzelőanyag- és energetikai szükségleteinek kielégítését. Tekintettel az 1973-as év után keletkezett új feltételekre, jelentős erőket fordítottunk a hazai szénkitermelés növelésére. Hazánk jelenleg aktivan bekapcsolódik a KGST tüzelőanyag és energiaellátásának megoldásába. A Szövetség Gázvezeték építésében való részvételünk biztosítja számunkra, hogy már a hatodik ötéves tervidőszak végén lényegesen növeljük a földgázellátást. A Szovjetunió hatalmas* - segítségének alapján hazánk rátért az atomenergetikai ipar fejlesztésére, amely az 1980-as években és távlati viszonylatban döntő mértékben befolyásolja majd a villamosáram ter- melés növelését. Az atomenergetikai gépipar széles körű fejlesztése, amelyet ugyancsak a Szovjetunióval szoros együtt- műköködésben valósítunk meg, lehetővé teszi iparunk számára, hogy részt vegyen e perspektív ágazat fejlesztésében. A párt tevékenységének jellemző vonása lett a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséről való gondoskodás. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztése, — a nagyüzemi termelési módszerek és a hatékonyság növelése alapján — a szövetkezeti földművesek és minden mezőgazdasági dolgozó részéről támogatásra talált. Ennek köszönhetően az utóbbi kilenc évben mind az állattenyésztést, mind pedig a növényi termelést jelentősen növelhettük. Az 1977-es évben érte el első ízben a teljes mezőgazdasági hozam értéke a 80 milliárd koronát. Az élelmiszerfogyasztás jelentős növekedése mellett az élelmiszerekből való önellátás felé is jelentős lépéseket tettünk. A fejlődés a legszembetűnőbb a gabonatermelés terén, amelyhez hozzájárult a nagy hozamú szovjet búzafajták széles ikörű alkalmazása. Míg az 1966 —70-es években gabonából az átlagos hektárhozam 27 mázsa volt, az 1971—1977-es időszakban ez elérte a 35,1 mázsát. 1974-ben és 1977-ben első ízben sikerült gabonából több mint 10 millió tonnát termelni. A mezőgazdaság szakaszán eszközölt beruházások — amelyekhez az állami forrásokból jelentősen hozzájárultak — 1977-ben az 1968-as évhez viszonyítva körülbelül megkétszereződtek. Ez lehetővé tette a mezőgazdaság műszaki alapjának megerősítését és korszerűsítését. A mezőgazdaság rátért az összpontosítás, a szakosítás, és az együttműködés útjára, a szocialista termelési viszonyok megszilárdítását, valamint az állami és a szövetkezeti szektor kölcsönös közeledését tűzte feladatul. Az utóbbi évek ismételten bebizonyították a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés lenini útjának helyességét, s meggyőzően bebizonyosodtak e termelési-mód előnyei és lehetőségei. A fejlett szocialista társadalom építése érdekében terjedelmes beruházási programot valósítunk meg. Az 1969—1977-es években népgazdaságunkba 1006 milliárd koronát ruháztunk be | beszámítva a lakosság által eszközölt beruházásokat Isj. Ez lényegesen több, mint az ezt megelőző 20 év alatti beruházások összege. Adott volt a lehetőség, hogy kifejező mértékben fejlesszük és korszerűsítsük a döntő fontosságú termelőágazatok termelési-műszaki alapját, ugyanakkor lényegesen növelhettük a lakosság életszínvonalának emelkedését és életkörülményeinek javítását szolgáló eszközöket. Mindenekelőtt a lakásépítésre fordítottunk nagy gondot. Az 1969—1977-es időszakban új bányákat és külszíni fej tőket nyitottunk. Ezekben évente 7,9 millió tonna kőszenet és 19,5 millió tonna barnaszenet termelnek ki. Több mint 5000 megawatt teljesítményű erőmüvet helyeztünk üzembe (csaknem a felével növekedett az ad digi teljesítmény). Az 1970-től 3341 kilométer hosszúságú gázvezetéket építettünk, jelentős kohászati és gépipari kapacitások kezdték meg a működést, nagymértékben fejlesztjük a petrolkémiai ipart, s ugyancsak jelentős összegeket fordítunk a közlekedés és a további ágazatok fejlesztésére is. Rendkívüli figyelmet szentelünk hazánk fővárosa — Prága — rekonstrukciójának és fejlesztésének. A múltban elhanyagolt szükségletek kielégítésének pótlására, s további szocialista fejlesztésének nagyvonalú megoldására az ötödik ötéves tervidőszakban 61 milliárd koronát fordítottunk, ami több, mint az előző 13 évben. Az 1977-es évben Prága fejlesztésére kb. 16 milliárd koronát fordítottunk. Prága kulcsfontosságú építkezéseinek egyike a prágai metró építése, amely a csehszlovák—szovjet együttműködés építkezése. A főváros lakóinak ezrei és a Prágába látogatók ezrei győződhetnek meg e létesítmény magas színvonaláról és szépségéről. A nemzetiségi politika lenini elveinek következetes érvényesítésével mindkét köztársaság tervszerű fejlesztésére összpontosították a figyelmet. Eközben kihasználták a természeti adottságaikat az egységes csehszlovák gazdaság szilárdításának és hatékonysága növelésének érdekében. Ugyanakkor a cseh és a szlovák országrészek gazdaságának ki- egyenlítése terén jelentős előrehaladást értünk el. Az ipari termelés terjedelme az 1977-es évben az SZSZK-ban az 1968-as évvel összevetve több mint 2,1- szer nagyobb volt. Szlovákia jelenlegi ipari termelése nagyobb, mint az egész ország 1.957 évi ipari termelése volt. így Szlovákia egyre nagyobb mértékben járul hozzá az egész csehszlovák gazdaság megszilárdításához, hazánk fejlődéséhez, Létfontosságú együttműködésünk a Szovjetunióval Az elmúlt kilenc évben jelentős mértékben előrehaladt a csehszlovák népgazdaság bekapcsolódási folyamata a nemzetközi szocialista munkamegosztásba. A kapitalista országokban uralkodó mély gazdasági válság igazolja, hogy milyen hibásak voltak a jobboldali opportunisták azon szándékai, amelyeket hazánknak a szocialista gazdasági világrendszertől való elszakítására és a kapitalizmushoz való kapcsolására irányítottak. Az élet igazolja, hogy a Szovjetunióval történő együttműködésünk fejlesztése jelenti gazdaságunk szilárdságának ós dinamikus fejlődésének egyik döntő feltételét. A Szovjetunió egy- harmaddal részesedik külkereskedelmi forgalmunkból. A Szovjetunióval való együttműködésnek köszönhetők a folyamatos szállítások népgazdaságunk számára, s lehetővé teszi termékeink állandó értékesítését. A jó minőségű és progresszív gépeken kívül a Szovjetunióból importáljuk a kőolajbehozatalunk 92 százalékát, a gázbehozatal 99,9 százalékát, a vasércbehozatal 83 százalékát, s a gyapotbe- hozatal 58 százalékát. A népgazdaságfej lesztési tervek egybehangolása mechanizmusának tökéletesítése, a távlati termelésszakosítás és kooperációs programok kidolgozása Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák elvtárs tavalyi találkozó jának eredményei alapján, vala mint a KGST-tagállamok hosz- szúlejáratú és célprogramjainak kidolgozása — mindez új lehetőségeket ad a kölcsönös gazdasági kapcsolatok további elmélyítésére és ezzel kedvező távlatokat nyit gazdaságunk to vábbfejlesztéshez is. A hetvenes években az anyagi források képzése terén elfért pozitív eredmények alapján a párt megkezdte a nép élet- színvonala emelése sokoldalú programjának kidolgozását és megvalósítását. E program valóra váltása a lakosság minden rétegének javára válik. A dolgozó a ‘múltban sohasem élt annyira boldog, nyugodt és gazdag életet, mint manapság. Főként a szociális biztonság fejlett rendszerének köszönhető, hogy az életszínvonal hazánkban utoléri és sok tekintetben túl is szárnyalja az iparilag fejlett tőkésországok élet- színvonalát. Míg ezekben az országokban hatalmas különbségek vannak a gazdagok csoportjának és a kizsákmányoltak tömegeinek életszínvonala között, nálunk a legszélesebb néprétegek életszínvonala emelkedik. Mindent oz életszí nvonol emeléséért A lakosság pénzjövedelme 3977-ben elérte a 320 milliárd koronát, szemben az 1968. évi 194 milliárd koronával. Azoknak a háztartásoknak a számaránya, amelyekben egy családtagra több mint havi 1200 korona tiszta pénzjövedelem jut, az 1970. évi 32 százalékról 1976-ban 52 százalékra emelikedett. A háztartások csaknem 18 százalékában jutott egy családtagra több mint 1800 korona átlagos, tiszta .havi pénzjövedelem. A népgazdaságban dolgozók átlagbére. 1977-ben már 2444 korona volt, szemben az 1968. évi 1750 koronával. Annak a politikánknak köszönhetően, hogy megszilárdítsuk a fogyasztói árakat, a legfontosabb létfenntartási cikkek árait, a reálbérek növekedése lényegében megfelel a nominálbérek növekedésének. A lakosság személyi fogyasztása tavaly az 1968-as .évhez képest 43,6 százalékkal emelkedett. Egyidejűleg a legtöbb ember a korábbinál jobb minőségű termékeket kezdett vásárolni. Csökkent a Üszt és a tésztafélék, s növekedett az állati termékek fogyasztása. Egy főre számítva a húsfogyasztás az 1968. évi 69 kg-ról tavaly 81 kg-ra emelkedett. A közélelmezés terén hazánk ma már a világ élenjáró országai közé tartozik. Az iparcikkek fogyasztása terén meg növekedett a tartós fogyasztási cikkek részaránya. 1977-ben 100 háztartásra 85 hűtőszekrény (1968-ban 47 J, 104 tv-készülék [1968-ban 66) jutott. Az egy főre jutó villanyáram és gázfogyasztás körülbelül a kétszeresére emelkedett. Rendkívül gyors ütemben fejlődött a gépkocsigyártás, ma már minden harmadik családra jut egy személyautó, míg 1968-ban csak minden he>- lediik családra jutott. Az életszínvonal emelése te-, rén fontos szerepe van a társadalmi fogyasztásnak, ameúy tavaly 1968-hoz képest 93 százalékkal növekedett. Nagyszabású intézkedéseket hajtottunk végre a dolgozók, a gyermekek, a fiatalok, a nyugdíjasok érdekében, s ezeknek következtében szilárdult és továbu- fejlődött a szocialista társada* tom által nyújtott szociális biztonság. Míg 1968-ban egy főre átlagosan 3900 korona, addig 1977-ben már 7100 korona juttatásról beszélhetünk. A szocialista állam — a vállalatok hozzájárulását nem számítva — 107 milliárd koronát fordított tavaly társadalombiztosításra, a gyermekes családok megsegítésére, az oktatásügy, az egészségügy, a kultúra fejlesztésére, szem ben az 1968. évi 55 milliárd koronával. A fiatal házasok, a gyermekes családok, és a népesedés támogatása érdekében megvalósított nagyszabású intézkedések (erre a célra 1977-ben csaknem 28 milliárd koronát tordítottunk), valamint a kedvező politikai légkör és a népesedés poziitív alakulása is hozzájárult az életszínvonal emelkedéséhez. 1968-ban a legkevesebb gyermek született a második világháború befejezése óta eltelt időszakban, s ehhez viszonyítva tavaly 30 százalékkal nagyobb volt a nép- szaporulat. A nyugdíjbiztosítás rendszerének eddigi legnagyobb mértékű módosítása, amelyet a XV. p árt k ongre ssz us ha tá r oza ta i alapján hajtottak végre, több mint hárommillió nyugdíjnak az összegét emelte, összesen több mint 3 milliárd koronával évente. Ez a rendezés ezenkívül hozzájárult az újonnan megszabott járadékok ösz- szegének emedéséhez. Nyugdíj- biztosításra 1977-ben 36,7 milliárd koronát adtunk ki, míg 1968-ban csak 19 milliárd koronát. A hetvenes években gyorsan haladtunk előre a párt programcélja elérésének, a város és a falu közötti különbség felszámolásának útján. Hazánkban már gyakorlatilag kiegyenlítődött az iparban dolgozók átlagbére a földmííves- szövetkezeti tagok jövedelmével. A földművesszövetkezetek nagymértékben érvényesítik azokat a vívmányokat, amelyeket a Munkatörvénykönyv biztosít az alkalmazottaknak. Egy szintre sikerült hozni az alkalmazottak és a szövetkezeti parasztság nyugdíjbiztosításának feltételeit. A falvakban éiok anyagi fogyasztása, lakáskultúrája, és a vidéki szolgáltatások színvonala megközelítette a városi színvonalat. Az elmúlt 9 év sikereinek értékelése során a lakásépítésről is kell szólnunk. 1969 es 1977 között 1080 250 korszerűen felszerelt új lakást adtunk át. ami az 1048 óta épített lakások 46,4 százaléka. Ezekben az új lakosokban 3 000 000 ember él. Ezenkívül felújítottuk és korszerűsítettük a korábbi Időből származó lakásállományt. Ma már hazánkban a családok csaknem 60 (Folytatás a 6. oldalon)
