Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-08 / 186. szám, szombat

Leonyid Brezsnyev üzenete az űj jemeni elnöknek A szovjet nép támogatása (ČSTK) — Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsői) Taná­csa Elnökségének elnöke táv­iratban üdvözölte Ali Nasszer Mohammedet, az egyesült po­litikai szervezet, a Nemzeti Front Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagját, a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának és El­nöki Tanácsának elnökét az El­nöki Tanács elnökévé való ki­nevezése alkalmából. A távirat hangsúlyozza, hogy a szovjet nép továbbra is tá­mogatni fogja a baráti demok­ratikus Jement nemzeti függet- getlensége megerősítésében, a haladó társadalmi-politikai változások megvalósításában, az imperializmus és a reakció ellen folytatott harcában. Ázsia és Afrika országaival való szolidaritás szovjet bizott­sága nyilatkozatot tett közzé, melyben megállapítja, hogy a reakciós imperialista erők Ará- bia déli részén az utóbbi idő­ben új feszültségi gócot igye­keznek létrehozni. A helyi re­akciós körök Szaúd-Arábia ve­zetésével és a nemzetközi im­perializmus támogatásával el­lenséges kampányt indítottak a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság ellen, amely a fej­lődés haladó útját választotta. A szovjet emberek határozot­tan elítélik a demokratikus Je­men ellen irányuló felforgató akciókat és összeesküvést, az imperialista és reakciós körök fenyegetőzéseit és azokat a provokációkat, melyek célja egy testvérgyilkos konfliktus kirobbantása Arábiábán, hang­súlyozza a nyilatkozat. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság kormánya jegyzé­ket küldött az Arab Liga tag­államainak, melyben figyelmez­tet a JNDK határain összpon­tosított észak-jemeni hadsereg­re. A demokratikus Jemen kor­mánya felszólította az Arab Li­ga tagállamait, hogy tegyenek határozott Intézkedéseket Szaúd-Arábia ellen, amely más reakciós rezsimekkel együtt fegyveres támadást készít elő a JNDK ellen. A világűr kutatása békés célokat szolgál Felszólalások az ENSZ-bizottságban (ČSTK) — A világűr békés célokra való felhasználása az egész emberiség érdekeit szol­gálja, és hozzájárul a haladás­hoz, állapította meg az ENSZ- nek a világűr békés célú fel- használásával foglalkozó bi­zottsága 21. ülésének vitájá­ban felszólaltak többsége. A műholdakkal végzett kuta­tás a nemzetközi együttműkö­dés jelentős eleme a világűr békés célú felhasználása során, hangsúlyozta Peter Jankowitsch (Ausztria), a bizottság elnöke. A francia küldött nagyra ér­tékelte a francia—szovjet koz­mikus együttműködést. Megje­gyezte, hogy Franciaország a Kozmosz-936, a Prognoz-6 és a Szaljut-6 műbolygók segítségé­vel tudományos kísérletsoroza­tot hajtott végre, s részt vesz a Vénusz kutatásában. A világűr békés célú fel- használása szempontjából po­zitívan értékelte a Szovjetunió tevékenységét Andres Thun- borg, Svédország állandó ENSZ-képviselője. Jókívánságait fejezte ki a szocialista orszá­goknak, mindenekelőtt a Szov­jetuniónak, Csehszlovákiának és Lengyelországnak a sikeres közös űrkísérlet alkalmából. R. Richter, az NDK küldött­je mindenekelőtt az Interkoz- mosz-program megvalósításával foglalkozott. A szocialista or­szágok űrhajósainak közös űr­repülései, valamint a szocialis­ta országoknak a világűrkuta­tásban való egyre növekvő részvétele a testvéri népek si­keres együttműködéséről tanús­kodnak, hangsúlyozta R. Rich­ter. A tegnapi nappal harmadik hetét fejezte be a Szaljut—6 tu­dományos űrállomás személyzete. Főleg a fedélzeti rendszerek ellenőrzése és a műszaki dokumentáció rendszerezése volt napi* renden. Egy tegnapi moszkvai sajtóértekezleten bejelentették, hogy útjukat hosszabb időre tervezték. Képünkön: a Szojuz—30 legénységét nagy szeretettel üdvözlik a Csillagvárosba történt megérkezéskor. (Telefoto: ČSTK — TASZSZ) (ČSTK) — A hat napig tarló súlyos harcok után, melyeket a libanoni jobboldali keresz­tény erők provokáltak ki, csü­törtökön délután óta ismét nyugalom van Bejrútban. A libanoni helyzetet azon­ban tovább bonyolítja az izrae­li kormány képviselőjének ag­resszív kijelentése, hogy Izrael „megfelelő lépéseket“ szándék­szik tenni a libanoni jobbolda­li erők megsegítése céljából. Röviddel ezután a nyilatkozat után Eliasz Szárkisz libanoni elnök bejelentette, hogy le­mond, ha nem sikerül a prob­lémákat békésen megoldani. A fenyegető kijelentés után Tel Aviv első lépésként jelen­tős számú katonaságot össz­pontosított a dél-libanoni hatá­rokon és a Golan-fennsíkon. A szíriai kormány erre a provo­kációra a Golan-fennsíkon el­helyezett katonai egységeinek készültségbe helyezésével vá­laszolt. A szíriai kormány képviselő­je bejelentette, Szíria érdeke, hogy Libanonban támogassa a legális szerveket. Hozzáfűzte, hogy a Libanonban elhelyezett szíriai egységek, melyek az arab békefenntartó erők részét képezik, nem engedik meg, hogy bármilyen csoport vagy szervezet akadályozza őket cél­juk elérésében. A Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek kell a vezető szerepet játszania abban a harcban, amely Szadat elnök­nek az izraeli kormánnyal és az imperialista körökkel való összeesküvés ellen irányul, ál­lapítja meg utolsó számában az Al Vattan című lap, amely a Jordán folyó nyugati partján a palesztin kommunisták szer­vezetének Illegálisan megjele­nő sajtóorgánuma . ANDREJ GROMIKO, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag- |u, a Szovjetunió külügyminisz­tere tegnap Moszkvában fogad­ta Čestmír Lovétínskýt, hazánk rendkívüli és meghatalmazott szovjetunióbéli nagykövetét. FRED AKUFFO, az új ghanai elnök szabadlábra helyezett né­hány ellenzéki politikust. Hiva­talba lépése óta ez első intéz­kedéseinek egyike. FIDEL CASTRO, a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, az Ál­lam- és Minisztertanács elnöke tegnap Havannában fogadta a Kubában tartózkodó Michael Manleyt, Jamaica miniszterel­nökét. NICARAGUA fővárosában ha­talmas tiltakozó tüntetést kezd­tek a Somoza-diktatúra ellen azután, hogy 12 ellenzéki poli­tikus hazaérkezett politikai száműzetéséből. A rendőrség keményen lépett fel a tüntetők­kel szemben, s ennek eredmé­nyeként egy ember életét vesz­tette, többen pedig megsebesül­tök. PHAN HIENT, a Vietnami Szocialista Köztársaság külügy- minisztér-helyettesét tegnap To* kióban fogadta Fukuda Ta« keo japán kormányfő. A két politikus a kétoldalú kapcsola­tokról, valamint nemzetközt kérdésekről tárgyalt. LISSZABONBAN 3-tól 21 évig terjedő börtönbüntetésre ítél­tek öt jobboldali terroristát, akiket azzal vádoltak, hogy, 1976 óta számos bombamerény­letet követtek el, többek között a kubai nagykövetség, valamint Észak- és Közép-Portugáliában több baloldali gondolkodású személy ellen. TANÁCSKOZOTT A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS (ČSTK) — Budapesten teg­nap folytatta munkáját az or­szággyűlés nyári ülésszaka. A tanácskozáson megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első ttikára, Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, valamint más tisztségviselők. Napirenden sze­repelt a Minisztertanács vég­zett munkájáról és további fel­adatairól szóló beszámoló, a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehaj­tására vonatkozó törvényjavas­lat és a képviselők interpellá­ciói. 1978. VII. 8. V olt egyszer egy baljós elő­jel: több mint három esz­tendővel ezelőtt azon a nagy­szerű napon, amikor az egykori Saigon, a mai Ho Si Minh-város, fi felszabadulás hivatalos meg­ünneplésére készült, a város kí­nai részében, Cholonban külö­nös dolog történt. A várost Ideiglenesen kormányzó köz- igazgatási bizottság kénytelen volt egy hivatalos közlemény­ben kijelenteni: az ünnepre semmilyen más zászlót nem sza­bad kitűzni csaik Vietnam lobo­góit, azaz a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságét, dél-vietna- mi ideiglenes forradalmi kor­mány zászlait. A közlemény egyik mondata így szólt: „A kí­nai származású honfitársakat felszólítják, hogy vonják be a kínai lobogót, amelyet a felsza­badulás másnapján ezrével tűz­tek ki Cholonban“. A magyará­zat, az indoklás természetes, nyílt és világos volt:^május 15-e vietnami győzelem ünnepe — a kínai zászlókat természetesen ki lehet majd! tűzni október 1-én, a Kínai Népköztársaság nrmzeti ünnepe alkalmából. Alighanem mindenki érezte már a keserves epizód időpont­jában, hogy Vietnam és Kína ikapcsolatai közel sem olyan felhőtlenek, mint gondolni re­mélték sokan. Az is világos Volt, hogy a kapcsolatokban Peking megfelelő időpontban megkísérli felhasználni a hoák, vagyis a kínai származású viet­namiak kérdését. Sőt nem sok- lkai a vietnami nép győzelme, Dél felszabadulása után azt is látni lehetett bizonyos leiek­ből: Peking megkísérli az In­dokínai-félsziget népeinek egy­más ellen fordítását is, ha ez a kínai politikának szolgálatá­ra van. Ez a második kérdés, a Viet­nam és Kambodzsa közötti im­már sok hónapja tartó véres összetűzésekben, mondiuk ki nyíltan. ha»árm',nM fejeződik ki elsősorban. Kam­KONFLIKTUS KÍNA ÉS VIETNAM KÖZÖTT — II. Kambodzsai rágalmak, szigetek, olaj bodzsa jelenlegi vezetői egyet­len alkalmat sem mulasztanak el arra, hogy provokálják a szomszéd országot, hogy táma­dásokat indítsanak határmenti falvak egész sora ellen. Hanoi­ban már hónapokkal ezelőtt bemutattak olyan filmeket a külföldi újságíróknak, amelyek az Indokolatlan és barbár tá­madások polgári halottait és a felégetett falvak üszkös marad­ványait ábrázolták. Ehhez még június végén hoz­zájárult egy politikai rágalma­zó-kampány is. leng Sary, a külügyek intézésével megbízott kambodzsai helyettes miniszter- elnök összehívta Phnom Penh- ben a diplomáciai testület tag­jait, és előttük egy olyan „ál­lamcsínykísérletről“ mondott hosszú mesét, a'melyet állítólag Vietnam kŕszített elő „együtt­működésben a CIA-val, az ame­rikai felderítő szervezettel.“ A hamarosan elhangzott hivatalos vietnami válasz egyszerűen ne­vetséges rágalomnak minősítet­te a kambodzsai vezetők kije­lentéseit. Ugyanez a nyilatko­zat rámutatott: „A Phnom Penh-i vezető körök Kambod­zsa szabadságának kivívása után elnyomó politikába kezd­tek az ország népe ellen Kam­bodzsa vezetői a nemzeti gyű­lölködést felkorbácsoló propa­gandát folytatnak, elutasítják a Hanoi és Phnom Penh kapcsola­tainak tárgyalásos rendezésére tett logikus, építő jellegű viet­nami javaslatokat, szüntelenül agressziós katonai műveleteket hajtanak véere a kambodzsai — vietnami határ mentén, és bar­bár bfincsolokmenvekpt követ­nek el a vietnami nép Június végén egymást követ­ték azok a nyugati jelentések, amelyek a két ország határán zajló összetűzések számának növekedéséről és hevességének erősödéséről szóltak. Hónapok óta jelennek meg a világsajtóban adatok arról, hogy Peking különböző fegyve­reket szállít légi úton és vízi úton Kambodzsának, mégpedig azért, hogy a szocialista közös­ség politikájához mindig hűsé­ges, a Szovjetunióval testvéri kapcsolatokat fenntartó Viet­namnak ártson, Vietnam-cllenes kalandokra biztassa a jelenle­gi kambodzsai vezetőket. Hosszú és a napi jelentések­ből jól ismert az a történet, amely ,,az üldözés elől haza­menekülő kínaiakra“ vonatko­zik — egyidőben Peking Viet­namban olyan híreket terjesz­tett emberei útján, hogy „a Kí­nai Népköztársaság haza várja a maga fiait“, s ezzel egy rend­kívül furcsa, illegális határát­lépés-hullámot indított el. A vietnami hatóságok természete­sen felléptek a törvénytelen határátlépők ellen és világosan kifejtett'k, hogy amennyiben a kínai nemzetiségű lakosok át akarnak települni Vietnamból Kínába, azt törvényes korrekt, éllamköz? mnP^11f»nndísok alap­ján történő módon knll lebo­nyolítani. Egvébként az ázsiai lapok megírták- a? elmúlt idő­ben a Dél Vietnamból illegáli­san távozó kínaiak bizonyos ré­szének egyáltalán n^m Peking volt az uticélla. hanem azok a délkelet-ázsiai külföldi kínai közösségek amelyeknek élet- módia hasonlít az egykori sal- gonl gyarmati világ életmintá­hoz, azaz e kapitalista ‘'errsk*}- de!em fi* az ozsoraiizlet körii!- n?$nye?hpz ... A <?zinganúrl, Ffl- löp-szigeti és más ázsiai sajtó egyik érdekes megjegyzése még, hogy a pekingi propagan­da, amely olyan erőteljes hang­súllyal kiáltozik a vietnami kí­nai származású burzsoázia gondjai miatt, egyetlen szót sem szólt, amikor a jelenlegi kambodzsai vezetés hallatlan kemény intézkedéseket hozott az országban élő kínaiak el­len. Egymást követték a Peking és Hanoi közötti viszonyban a kínaiak által hozott súlyos in­tézkedések — már a Vietnam ellenes lépések eszkalációjáról kell beszélni. A kínai kormány leállította a vietnamiaknak szó­ló segélyeket, úgy döntöttek Pekingben, hogy visszahívják a déli szomszéd számára oly fon­tos ipari és mezőgazdasági szakértők seregét, majd minden valódi indok nélkül került sor a konzulátusok bezárására. Volt egy olyan pillanat, ami­kor a vietnami politikai vezetés így fogalmazta meg már a .helyzetet: „a két ország közöt­ti diplomáciai kapcsolat fenn­tartása lényegében a pekingi fél szándékain múlik“. Röviddel azután, hogy a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa bukaresti XXXII. ülés­szakán egyhangúlag eleget tet­tek Vietnam kérésének s fel­vették a délkelet-ázsiai orszá­got a szervezet tagállamai kö­zé, a kínai kormány úgy dön­tött, hogy teljesen megszünte­ti a Vietnamnak nyújtott gaz­dasági és műszaki segítséget. Van még egy olyan dolog, amelyből következtethetünk a két ország közötti viszony rom­lására. Még 1974-ben történt, hogv a kínaiak megtámadták a Paracel-szigetek helyőrséeét, a saigoni bábkormány, Thieu rezsimjének katonáit. A Viet­namhoz tartozó szigetcsoport dolgában a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány szá­mára akkor nem volt más lehe­tőség, minthogy azt hangsúlyoz-; za: tárgyalni kell, területi vi­tákat nem lehet erőszakkal el­dönteni. Az Amerika-barát sai­goni rezsimet nem korlátozták olyan politikai meggondolások, mint a szabadságharcosokat, azaz nem voltak tekintettel Kí­nára, és így hallatlanul éles nacionalista propagandába kezdtek. Dél-Vietnam felszaba­dulása ulán az egységes szo­cialista Vietnam kormánya vi­lágosan kifejtette: a Paracel- szigetek és a Spratley-szigetek Vietnamhoz tartoznak — azok­hoz sem Kínának, sem az igényt már hangoztató Fiilöp- szigeteknek, Tajvannak, Indo­néziának semmi köze sincs. A két szigetcsoport közvetlen kö­zelében a Dél-Kínai-tenger fe­nekén rendkívül gazdag olaj­források vannak. A lakatlan szigetek holnap, vagy holnap­után olajfúró-telepek központ­jai lehetnek. Az olaj és a kínai nagyhatal­mi soviniszta politika jegyében hallatlanul önleplező jellegű nyilatkozatot tett Pekingben Teng Hsziao-ping miniszterel­nök-helyettes a japán rádió képviselőinek: azt mondotta, hogv Kína „megtorló intézke­désekre gondol Hanoi ellen“, majd ellentmondva a történel­mi tényeknek azt állította, hogy a vietnami nép szabadságharcá­hoz Peking nyújtotta a legna­gyobb segítséget. Meg is mon­dotta: „többet, mint a Szovjet­unió“. Nem volt egyetlen egy kommentátor sem, aki ne je­gyezte volna meg: a világ na­gyon pontosan ismeri az elmúlt évtizedek történetét, mindnnkí tudja, hogy Vietnam szabadsáe- harnáhan a szocialista közösség segítsége milyen döntő volt. GÁRDOS MIKLÓS Viszonylagos nyugalom Bejrútban LIBANONBAN BONYOLULT A HELYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom