Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-20 / 198. szám, csütörtök
Eg 1978 VII. 20. 5 H árom csoport kombájn aratja, csépeli a gabonát a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Szovjet Hadsereg Egységes Földművesszövetkezetben. Az egyik munkacsoportot a Csehországból jött vendégkombájnosok, a másikat az Ekeli (Okoličná] Gépes Traktorállomás dolgozói, a harmadikat pedig a hazai legénység alkotja. Egymástól távol, a szövetkezet más-más gabonatábláján dolgoznak a kombájnosok, de munkájukat azonos cél vezérli: a lehető legyorsabban és a lehető legkisebb veszteséggel takarítani be a termést. Ha netán valamelyik kom- bajnos véletlenül megfeledkezne e követelményekről, a veszteségellenőrök azonnal figyelmeztetik, és ha másfél százalék felett van a szernhullfts, megvonják a prémiumot. — Ma vajon lesz-e prémium? — kérdeztem a földön térdeplő három embertől, akik annyira belemerültek a félretolt szal- marend helyén a szemkeresésbe, hogy észre sem vették közeledésemet. — Nem lesz levonás, nagyon jól dolgoznak — mondta az elsőnek felálló Kürthy László. — Mindössze ennyi szemet találtunk a szalmarend alatt — mutatta a vékony üvegcsövet még térden állva Farkas György, és újra lehajolt, hátha akad még egy két szem a tarló között. Eredménytelen volt az újabb próbálkozás, így ő is felállt, és a kicsépelt kalászokat vették számba. Az üvegcsőbe ezúttal sem kerültek újabb szemek, a kalászokat jól kiverte a gép. Előkerült a füzet is, beírták a veszteség nagyságát, amely jóval a megengedett határon alul volt. — Kitűnő munka — mondta elismerően Kürthy László. A dicséret elsősorban a mellette álló Jakab István kombájnosnak szólt, aki — a bevett szokáshoz híven — jelen volt, amikor az ő kombájnjuk után mérték a veszteséget. A kombájnos arcán végigfutó mosoly is jelezte, örül, hogy ilyen pozitív eredménnyel végződött az ellenőrzés. A pillanatnyi szünetet kihasználva megragadtam az alkalmat, hogy kifaggassam a kitűnő osztályzat titkairól, de ő előbb a közeledő kombájn télé fordult, amelynek vezetőfülkéjében kombájnostársa, Csepregi József ült. Minden rendben, jó a minősítésünk, jelentette a kézmozdulattal, és csak ezt követően válaszolt a kérdésemre. — Messzemenően igazodunk a pillanatnyi feltételekhez. A gabona nedvessége szerint napközben többször is állítjuk a cséplőszerkezetet, és nagyon ügyelünk a megfelelő haladási sebesség megtartására. Ha sűrűbb a gabona és aránylag magasabb, mint például itt, akkor lassabban megyünk. Most óránként csak két-három tartállyal csépelünk ki, amíg jobb feltételek között óránként átlagosan a három-négy tartályt is elérjük. Nem folytattuk, mert éppen lelezni kezdett a közeledő kombánj, és amíg Kékesi Imre traktoros átvette a kiesépeit gabonát, azalatt ők is helyet cseréltek. — Inkább gyakrabban, általában óránként cseréljük egymást, hogy a fáradság miatt ne csökkenjen a figyelem. Ez ugyanis szintén a veszteségek nagyobbodását jelentené, és azt alig úsznánk meg szárazon — mondta félig tréfásan, a távolabb látható két emberre mutatva, akik — akárcsak előbb a veszteségellenőrök — szintén a félretolt szalmarend helyén számolták az elhullott szeme két. — Nagy László, a szövetkezet elnöke — mutatta be az egyiket már távozóban a kom- báj nos. — Nagy Kdzmér, a járási nemzeti bizottság elnöke — mondta a kereső társ. — A veszteségellenőrök mára kitűnő osztályzatot adtak a kombálynosoknak. Az erők összefogásával A nehéz feltételek közepette is gyorson és jól akomak learatni mmm hmmlm Szemű rites közben. (Gyökeres György felvételeiJ Hunkában a veszteségellenőrök A MINŐSÉG ELSŐ SZÁMÚ KÖVETELMÉNY — Mi ezt megerősítjük, ... példás munkát végeznek az emberek — felelték, majd a szövetkezet elnöke folytatta: — Pedig nincs könnyű dolguk. A szem nedves, helyenként megdőlt a gabona, és bizony még zöld szárat is lehet találni. Rendes körülmények között még várnánk az aratásával, most azonban csaknem kéthetes késésben vagyunk, és amit már lehet aratni, azt aratjuk. A szeszélyes időjárás ellenére az idő teljes kihasználására késztet a tarlókeverékek vetése is, hiszen ha azt Nagy Kázmér (balról j, a járási nemzeti bizottság, és Nagy László, a szövetkezet eb nöke. akarjuk, hogy legyen belőlük valami, júliusban mindenképpen el kell vetnünk a magot. A tervünket, hogy 150 hektárt vetünk be nyári takarmánykeverékkel, mindenképpen teljesíteni akarjuk — Itt, ahol ma kezdték az aratást, mikor fognak vetni? — Amint látja, ott, a kombájnok nyomában már a bálázók dolgoznak — mutatott a tábla túlsó végére. — Három napon belül felszántjuk a terűidet, és legkésőbb mához egy hétre bevetjük. Ezzel a terv harmadának eleget tettünk, tehát ugyanezt — és ekkora, valamint öntözhető táblán — még kétszer kell megismételnünk. A többi táblán ugyanígy lesz, azzal a különbséggel, hogy ott elmarad a vetés. — Tehát törvény a szalagszerű aratás. — Az, és meg Is tartjuk. A szavak tanulságát Nagy Kázmér vonta le: — Örömmel mondhatom, hogy mindaz, ami e szövetkezetben tapasztalható, az igyekezet és elhatározás, hogy a minőség követelményeiből a megnehezült feltételek közepette sem engednek, járásszer- te érvényes. Ahol lehetett, ott késedelem nélkül láttak hozzá a gabona betakarításához, azzal a jelszóval, hogy ami bent van, annak már nem árthat az időjárás. Inkább választják a többletmunkát adó és nagyobb kiadást Jelentő szárítást, mert tudják, hogy a várakozás még nagyobb értékeket vihet el. — A nehéz aratásból minden bizonnyal a nemzeti bizottságok is kiveszik részüket. — így igaz. A magunk részéről messzemenően támogatjuk a hatalmas igyekezetei, elsősorban úgy, hogy ügyelünk a falvak folyamatos ellátására. Rendkívüli szállítással például megoldottuk az üdítő italok hiányát. Ha a mezőgazdasági üzemek Igénylik, más szervezeteknél gondoskodunk átmeneti raktárhelyiségekről. A helyi nemzeti bizottságok hatékonyan részt vesznek a társadalmi segítség megszervezésében, elsősorban a szalma ösz- szegyűjtésére. így, és még további módokon segítünk a mezőgazdasági dolgozóknak a máskor sem könnyű, de most különösen nehéz aratásban. EGRI FERENC A nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban tavaly ilyenkor már teljes erővel arattak. Az idén elsőként — és csak pár nappal ezelőtt — az Ipolybalogi (Balog nad Ipľom] és a szomszédos Szécsénkei (Sečlanka) Egységes Földművesszövetke- zetben kezdték meg az aratást. Ott sem dolgozhattak folyamatosan a kombájnok, mivel az eső miatt többször félbe kellett szakítani a munkát. Nem véletlen tehát, hogy Jozef Nos'ko mérnöknek, a járási Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatójának nincs valami jő kedve. Hogy is lenne, amikor napokkal ezelőtt járásunk területén vihar vonult át, és gabonánk felét, sőt helyenként flO százalékát megdöntötte. Bizony nehezebb aratásunk lesz, mint eddig bármikor, de — és ezt teljes felelősséggel mondhatom — a nehéz feltételek ellenére sem engedünk a minőség követelményeiből. Még ennél is jelentősebb tény, hogy a mezőgazdasági dolgozók a rájuk váró nehéz munkában nem maradnak magukra. Eddig az egyes üzemekből 150 egyén jelentkezett Idénymunkára, elsősorban olyanok, akik régebben mint traktorosok dolgoztak a mező- gazdasági üzemekben. Az idénymunkások között lega- lábbb ötven az olyan, akire a kombájn vezetését is rá lehet bízni. Közéjük tartozik Ladislav Gemer, az óvári lOlováry) tanító, és további négy kollégája Busáról IBušince), akik szünidejük egy részét már hagyományosan a kombájn nyergében töltik. — A nehéz aratásban döntő szerepe lesz a felkészülésnek és a rugalmas szervezésnek. Azt akarjuk, hogy a kommunisták jó példával járjanak elől. A pártbizottság naponta foglalkozzon az aratás menetével, és segítse a felmerülő problémák megoldását. Az első tapasztalatok azt igazolják, hogy ez így yan — mondta Stefan Balážik, a járási párt- bizottság titkára. PÉLDÁS KÉPESÍTŐK A Slovenské Ďarmoty-i Ve tőmagtermesztő Állami Gazdaságban csaknem 1400 hektáron termesztenek sűrűn vetett gabonát. A termés nagyobb részét vetőmagként adják el, és ez a gabona betakarítás utáni gondos kezelését követeli meg. A tervek szerint naponta 150 hektárt aratnak ie, és a kicsépelt szem szárítására elegendő a meglevő kapacitás. Más volt a helyzet a raktárkapacitással, mivel az 520 tonna szem tárolására elegendő acélsilókat a szállító vállalat aratásig nem tudta volna felállítani. A kommunisták segítségére siettek a leszenyei (Lesenice) gazdaság gépjavítói. Ján Baja vezetésével szombaton és vasárnap, sőt néha még éjszaka is, felváltva tíz gépjavító segített a szerelésben, és így öt nappal a határidő előtt elkészültek a munkával. A gépjavítókat dicséri az a tény is, hogy július elsejéig valamennyi aratásban résztvevő gépet megjavítottak. Ezt Ján Ivanič, az üzemi jiártbl- zottság elnöke is igazolta: — Mind a tíz kombájnunk üzemképes, és a legszükségesebb pótalkatreszeket is beszereztük. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt az akkumulátorokról, amelyekből egyetlen darab tartalékunk sincs. Amikor venni akartunk, elutasítottak azzal, hogy a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság írásban utasította a Mo* totechnát, miszerint akkumulátorokat csak az egységes földművesszövetkezetek kombájnjaihoz adhat el. A FALU LAKOSSÁGA IS SEGlT Idejében összegyűjteni a szalmát, egyelőre a legtöbb helyen még nagy gondot jelent. Főleg ott, ahol — az itteni gazdasághoz hasonlóan — a tizenhat rendfelszedő kocsiból csak tíz üzemképes. Hat használhatatlan, mivel a Nove Mesto nad Váhom-i Gép- és Traktorállomás nem képes hozzájuk felszedő szerkezetet szállítani^ és ugyanakkor új rendfelszedők sem kaphatók. — Nincs más megoldás, a társadalmi munkásokra kell támaszkodnunk — mondta a pártelnök. — A járási pártbizottság ide vonatkozó határozata értelmében, elvtársaink már felvették a kapcsolatot a közeli falvak nemzeti bizottságával és Nemzeti Front szervezeteivel. s megegyeztek a segítség módjában. Bartolomej Petényi, a Nagycsalomjai (Veľká halomija) Helyi Nemzeti Bizottság titkára — a falusi pártalapszervezettel karöltve — mozgósítja a falu sportolóit, a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi alapszervezetének, valamint a többi tömegszervezet tagjait, s ugyanakkor szerződésben lefektetett ígéretet tettek arra, hogy szombaton és vasárnap segítenek a szalma összegyűjtésében. Nem véletlen e gondos tervezés, hiszen a gazdaságban a szalma fontos resze a préselt takarmányoknak. Az elmondottak egyértelműen bizonyítják, hogy a gazdaságban, akárcsak a járás többi mezőgazdasági iízemeben, jól felkészültek az aratásra. BATORF JÁNOS A nagycétényi (Veľký Cetín) Štefan Vrtákot, a Dolná Nitra-1 Egységes Földmű- vesszövetkezet kombájnosát a nitrai, de máif járások mezőgazdasági dolgozói is jól ismerik. Ez a 32 éves fiatalember szívvel-lélekkel ragaszkodik a mezőgazdasági technikához, és teljesítményével már évek óta bizonyítja, hogy mestere munkájának. Az iskola befejezése után, 1961-ben traktorosgépjavítóként szülőfaluja szövetkezetében, a Paňai Egységes Földművesszövetkezeiben vállalt munkát. Már abban az évben részt vett az aratásban, mint se- gédkombájnos. A munkát megszerette, és már két év múlva a szövetkezet vezetősége kombájnt bízott a gondjaira. Kezdetben a ZSM-330, majd a ZSMV-330 típusú magyar gyártmányú kombájnnal aratott. Amikor behoztuk a szovjet gyártmányú SZK-4-ese- ket, az elsők között győződhetett meg ezek előnyeiről. E típus nyergében nőtt fel az élvonalba, és 1972-ben a nitrai járás kombájnosainak szocialista munkaversenyét is megnyerte. Két év múlva, Kombájnos példakép SZK-5 ös kombájnjával még nagyobb sikert ért el, szlovákiai első lett. Segédkom- bájnosa Štefan Hlobeň volt. A következő év nyarán már az egyik legnagyobb teljesítményű kombájnnal, az SZK-Ö-ossal aratott, és figyelemre méltó eredményeket ért el. Az első évben 476 hektáros teljesítményével megismételte 1974-es sikerét, ismét szlovákiai első lett. Egy évvel később — Štefan Hlobeň segédletével — másodikok lettek, tavaly pedig harmadikok a kerületi, és negyedikek a szlovákiai versenyben. A nyugat-szlovákiai kerület kombájnosainak és gépesítőinok közelmúltban megtartott aktíváján nagy feltűnést keltrítt felszólalásával. Szövetkezete az élenjáró gabonatermesztő egységes földművesszövetkezetek sorába tartozik, sűrűn vetett gabonát az idén 2158 hektáron termesztenek. Ennek betakarítása nem kis feladat, különösen, ha figyelembe vesszük a kedvezőtlen időjárást. Felszólalásában a minőségi aratás feltételeit fejtegette, és versenyre hívta ki valaniennyi társát, amely verseny célja a gondjaikra bízott gépek maximális kihasználása és az aratási veszteségek minimálisra való csökkentése lenne. Egyben kötelezte magát, hogy kombájnjával legkevesebb 350 hektárról aratja le a gabonát, miközben a veszteségek átlagosan nem lépik túl a két százalékot. Azon a napon, amikor a szövetkezet gépjavító műhelyében meglátogattam, kitartóan esett az eső. Testvérével, Tiborral és Štefan Hlobeňnyal az újonnan vásárolt két SZK 6-os körül szorgoskodtak. Amint elmondta, nagyon örül, hogy a szövetkezet az új kombájnok egyikét az ő gondjaira bízta. — A másik kombájnt Hlobeň barátom kapta, csereemberünk pedig Tibor öcsém lesz. A kombájnokat nagy gonddal készítettük elő, és biztosak vagyunk benne, hogy teljesítjük vállalásunkat, sőt túlszárnyaljuk. Többnyire egy helyen fogunk dolgozni, és ha az aratás érdeke úgy kívánná, hogy más-más helyre menjünk, Hlobeň kollégám más kombájnostársat kap, velem pedig az öcsém marad. Nem kis dologra vállalkoztunk. Annál Inkább, mivel a versenyben elsődlegesen a kicsépelt mennyiséget, másodlagosan pedig a veszteséget mérik, és csak ezt követően veszik figyelembe a learatott területet. JOZEF SLUKA Štefan Vrták (A szerző felvétele)
