Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-20 / 198. szám, csütörtök

fi CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentum időszerűsége

A REVIZIONIZMUS REAKCIÓS SZEREPE A CSKP TAPASZTALATAINAK TÜKRÉBEN

(A cikk elsň részét lapunk tcqnapi számában közöltük./

A szocialista forradalmat fel- forgatásként jellemezte és elvetette azt, hogy egy ilyen forradalom reális utat jelenthet egy jobb társadalom felé. Egyidejűleg azonban a burzsoázia

— ha ezt „a nemzet érdekében“ szükségesnek tartja — érvényesítheti, elérheti céljait erőszakos eszközökkel (és mint tudjuk, Masaryk nem is egyszer tűzzel-vassal védelmezte a burzsoá demokráciát |. míg a proletariátusnak csendben ki kell várnia a társada lom általános erkölcsi felemelkedését.

A masarykizmus eszméi nacionalista és kozmopolita nézetek keverékei. Védelmükbe veszik a cseh burzsoázia érdekeit, s a csehszlovákiai társadalom értékeit a „nagydemokráciák“

— a francia, az angol és az amerikai — eszméiből vezetik Jé A Masaryk felszabadító szerepéről szóló legenda a szovjet hatalom ellen harcoló légiósok legendájával összefonódott és szovjetellenességbe torkollott. E változat szerint az önálló

csehszlovák állam a bolsevikok elleni harcban, a nyugati nagyhatalmak, főként az Amerikai Egyesült Államok kegyéből jött létre. A cseh nemzet fejlődésének és kultúrájának nacionalista koncepciói — Masaryk szerint a haladás állandó forrása a Nyugathoz való tartozás — mindig élesen az Októberi Forradalom eszméi és a Szovjetunió ellen irányultak.

A masarykizmus 3968-ban jelentős lehetőséget adott az an- tiszocialista erők kezébe: Ma saryk könyveiben és politikai tevékenységében erős antikum- munista töltet rejlik. Ha sikerült volna Masaryk tekintélyét visszaszerezniük, már csak taktikai terv kellett volna ahhoz, hogy an tikomni unizmusból

mennyit adagoljanak fokozatosan.

A revizionizmus és a masa- i-ykizmus kapcsolata a csehszlovák jobboldali ideológia sajátságos vonása volt. Nem véletlen, hogy Milan Machovec T. G. Masaryk című könyve, amelyet exisztencionalista szellemben írt, 1968 elején meg is jelent és politikailag nagyon népszerűsítették.

Hazafiak és népbarátok szerepében

új szó

1978.

VII. 20.

Miért nem vették észre sokan, hogy a jobboldal reakciós eszméket és terveket hirdet? 1968 elejétől az események nagyon gyorsan peregtek. A fogyatékosságok jogos bírálata összefonódott a demagógiával és a szocializmus destruálásá- nak elemeivel. Nem egy esetben még a szocializmushoz hű, becsületes emberek is az ilyen politika eszközei lettek, amely a valóságban nem a fogyatékosságok kiküszöbölését szolgálta, hanem célja a szocializmushoz hű káderek rendszeres „kilövése“ volt. A szocializmus bomlasztását csalóka jelszavakkal és olyan légkörben végezték, amikor pszichikai és erkölcsi nyomást gyakoroltak, üldözték mindazokat, akik nem voltak hajlandók ellenállás nélkül elfogadni a revizionisták téziseit és politikáját.

A jobboldal a „hazafiságot“ hangoztatta, amely a nemzeti jelszó, szimbólumok, hagyományok és annak az illúziónak a kiemelésén alapult, hogy a nacionalista sovinizmus útja a „világisághoz“, a nemzetközi elismeréshez vezet. Közismert tény, hogy amikor nacionalista demagógiát hirdetnek, gyakran elvész az ítélőképesség, és csak nehezen érvényesíthetők a racionális kritériumok.

A szocializmus úgynevezett nemzeti csehszlovák modelljének magyarázásában, értelmezésében alapvető szerepet játszott a szovjetellenesség. Minden negatívumot, mindent, ami nem volt népszerű, „szovjet modellnek“ neveztek, ezzel jellemeztek minden hibát és fogyatékosságot, amelyeket eltúloztak, vagy csak kigondoltak. A Szovjetuniót a régi burzsoá eszmék segítségével is le akarták járatni, azokkal, amelyeket Nyugaton már évekkel azelőtt elcsépeltek, de az Ivan Sviták típusú „progresszivls- ták“ 1968-ban újból terjeszteni kezdték őket tájékoztató eszközeinkben. Ilyen mendemonda volt például Ián Masaryk állítólagos meggyilkolása „szovjet ügynökök“ közreműködésével.

Az ellenség tudatosította és ma Is tudatosítja, hogy a Szovjetunió tekintélye szorosan ösz- szefügg a marxizmus—leninizmus, a kommunista párt és általában a szocializmus tekin- télvével. A szovjetellenesség révén akarták megváltoztatni Csehszlovákia külpolitikai irányvonalát, eltéríteni a szocialista országokkal való szövetségtől és együttműködéstől és a Nyugat, a kapitalista országok felé akarták orientálni. Ez felelt ineg a „hídépítés" imperialista, elsősorban amerikai doktrínájának. A szocialista országokat fokozatosan, gazdasági és kulturális ráhatások segítségével ki akarták ragadni a szocialista közösségből, és hatalmi nyomással „vissza akarták téríteni őket“ a kapitalista Nyugathoz. Az ilyen terveknek megfelelően tevékenykedett a csehszlovák jobboldal nacionalista, soviniszta szovjetellenes propagandája. Visszaéltek állampolgáraink hazafias érzelmeivel, eszközül akarták őket felhasználni a csehszlovák nép nemzeti érdekei ellen.

Hogy a „csehszlovák modell“ képviselői milyen „becsületesen“ gondolkoztak a hazafiság- ról, azt legjobban a politikai kudarcuk utáni tetteik tanúsítják. Sokan közülük az imperialista ügynökségek szolgálatába léptek, abból élnek, hogy uszító kampányokat és politikai Intrikákat szőnek saját hazájuk ellen. Pelikán és Mlynár idén februárban a nyugat-németországi Frankenben az Opus Bonum katolikus szervezet szemináriumán felszólaltak, és a potsdami konferencia eredményeivel ellentétben azt állították, hogy a németek kitelepítése Csehszlovákiából bosszúállás volt, amely ellentétben áll a nemzetközi joggal, így beszél ma Mlynár „hazafi“, aki nem hivatkozhat a jogi ismeretek hiányára és arra sem, hogy „pillanatnyi érzelmek“ hatása alatt áll.

A jobboldali platform ellentétben állt nagy számú, fejlett munkásosztályunk haladó forradalmi hagyományaival, a csehszlovák népnek a fasizmus ellen folytatott népi, demokratikus harcának, a nemzeti fejlődésért, az önrendelkezésért folytatott küzdelmének hagyományaival, a forradalmi proletár internacionalizmus, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetség és

testvériség hagyományával. Éles ellentétben állt hazánk dolgozóinak alapvető szükségleteivel és érdekeivel, anyagi és kulturális színvonala eme lésének követelményeivel, a társadalmi ügyek intézésében való demokratikus részvételével, Csehszlovákia és a szocia lista közösség egységének megszilárdításával.

A jobboldal szívesen emleget te „a haladást“ és kiemelte „a korszellemet!“ Az ilyen tét szetős jelszavak közös nevező je a demokráciára vonatkozó frázisok voltak. A valóságban a jobboldal mindennemű tévé

kenysége a nép érdekei és a valódi demokrácia ellen irányult. A tájékoztató eszközök és a jelentős politikai intézmények néhány hónapig a jobboldali elemek monopóliu ma volt, és ez az időszak a társadalom gondolkozása és érzelmei cinikus manipulálásának példája lett. „A 14 millió ember bölcsességére“ vc» natkozó demagóg frázisok mö gött szégyentelen pletykákat szőttek. Rágalmazó kampányo kát szerveztek az öntudatos kommunisták és a becsületes emberek ellen. A Praga üzem 99 dolgozójának a Szovjetunióba küldött levele kifejezte a szocializmusért való aggodalmat. Ezt a levelet „a nemzet hátába szúrt gyilkos tőrnek“ nevezték. A másik oldalon hangzatos reklámot indítottak „a januári férfiakkal“ kapcsolatban, akikről végtelen dicshimnuszokat zengtek.

Nem véletlen, hogy az ilyenfajta „demokratizálás“ élére olyan típusú emberek kerültek mint Smrkovský, Kriegel vagy Dubček. A fő feltétel az állás- foglalás „ingatagsága“, valamint az a képesség volt, hogy álláspontjukat minden lelkiis- meret-furdalás nélkül a jobboldal taktikájának megfelelően változtatták.

így pl. Pelikán a „Tavasz, amely sohasem ér véget“ című könyvében, amely 1976-ban Nyugat-Németországban jelent meg, újból ezt hangoztatja: „Tovább akarok harcolni a demokratikus szocializmus eszméiért.“ Hogy mit ért ez alatt, arról tettei árulkodnak. A Cseh- szlovákia-ellenes emigrációt a Rómában kiadott Listy című reakciós folyóirata köré akarja csoportosítani. Eljárását egybe akarja hangolni azoké- val az árulókéval, akik köztársaságunkban élnek, és hajlandók felforgató tevékenységet folytatni, megsértve országunk alkotmányos rendszerét és társadalmi rendjét. Körbejárja a tőkés országokat, támadja a Szovjetuniót és hazánkat. Ilyen szellemben írja cikkeit és könyveit, ezt a célt szolgálják a Szabad Európa müncheni központjában tett látogatásai és az ott folytatott taktikai tanácskozásai. Nem nehéz megállapítani, ki irányítja és pénzeli szerkesztőségét, külföldi kapcsolatait és propagandaútjait — tevékenysége megfelel a CIA amerikai hírszerző szolgálat és a vele szövetséges ügynökségek irányvonalának.

Támadás a szocializmus gazdasági alapja ellen

Köztársaságunkban szakaszonként bomlasztották a szocialista elveket. Ez is egyik oka volt annak, hogy sok ember nem vette észre idejében a jobboldal reakciós terveit. A jobboldal a valóban fennálló fogyatékosságok bírálatától a szocialista fejlődés új útjainak becsületes keresésétől a fejlődést a kapitalizmus felújításához terelte. Példaként említhetjük a hatékony gazdasági reformok keresését, amit a népgazdaság érdekei tettek 'szükségessé és a pártvezetőség kezdeményezett, de ami fokozatosan a revizionizmus kezébe került, és gazdaságunk szocialista alapelvei bomlasztásá- nak eszköze lett.

A jobboldali erők figyelme fokozatosan két területre összpontosult: az ún. „új gazdasági

modellre“, valamint „az új politikai struktúra“ keresésére. Minden népgazdasági kérdést úgy magyaráztak, hogy radikálisan meg kell változtatni az irányítási rendszert, elsősorban meg kell szüntetni az állam beavatkozását. A termelő- eszközök állami tulajdonának, valamint a gazdaság „bürokratikus központi“ irányításának ellenzése mögött a valóságban az a törekvés rejtőzött, hogy felszámolják a termelő- eszközök társadalmi tulajdonát, a termelőeszközök csoporttulajdonba menjenek át, megszüntessék szocialista jellegüket, és felújítsák a kon- kurrenciaharcot a vállalatok között, fokozatosan felújítsák a magánvállalkozást. A szocializmust így akarták megfosztani gazdasági alapjától, aszocialista termelési viszonyo kai fel akarták számolni és fokozatosan megszüntetni az elvégzett munka szerinti jutalmazás szocialista módját A szociális kapcsolatok alap ja — az általános vállalkozás jelszavával — újból a burzsoá individualizmus, a más meg károsítása árán történő meg gazdagodás elve, az ember ember általi kizsákmányolása lett volna.

„Az új politikai struktúra“ révén akarták felszámolni a munkásosztály és a dolgozók hatalmát. Az elmúlt évek hibáit és fogyatékosságait az „eta tizmus“ rovására írták — állító lag túlságosan koncentrálták az irányítást és a döntést a szocialista állam kezében. Az addigi politikai rendszert a hatalom abszolút hierarchiájaként jellemezték, amely csak egvféle irányítást tesz lehetővé, fentről lefelé, lehetetlenné teszi a csoportok és egyének különféle érdekeinek és szükségleteinek érvényesítését. Az ilyen sematikus elképzelés sel szembeállították a politikai hatalom úgynevezett pluralizmusát. Nem volt szó a különféle szociális, foglalkozási, nemzetiségi, területi,, korés más csoportok érdekeinek valódi pluralizmusáról, hanem a kispolgári, majd a burzsoá politikai pártok felújítását szorgalmazták, amelyek felszámol* k volna a munkásosztály veze 1 szerepét, s felújították volna a burzsoá politikai rendszert. Az új politikai rendszerre vonatkozó elméletek a kommunista párt vezető szerepe ellen irányultak. Ezzel párhuzamosan a párton belül olyan nézeteket terjesztettek, melyek szerint ideológiai egysége ős társadalmi vezető szerepe a „sztálinizmus elvetendő csöke- vénye“.

Az említett eszmék lényege nem jelentett semmi újat. A történelemből már ismertük a bernsteinizmust, kautskizmust, trockizmust és a revizionizmus sok más fajtáját. A hatvanas évek végén ennek a platformnak a veszélyessége abban rejlett, hogy az álnemzeti változat új verzióját terjesztették, és kihasználták azokat a fogyatékosságokat, amelyek Csehszlovákiában a szocializmus építése során előfordultak. Ez a verzió képezte az ellen- forradalmi kísérlet ideológiai alapját

Veszélybe került a szocializmus

Az 1968. évi események újból megerősítették, hogy a revizionizmus, mint elméleti platform nem a szocializmus javítását és tökéletesítését szolgálta, hanem ellenkezőleg: bomlasztását, az ellenforradalmat Ezért a világreakciónak a szó cialista országok ellen irányuló mai antikoinmunista terveiben a revizionizmus fontos szerepet tölt be. A munkásosztály és a dolgozók hatalma elleni ellenforradalmi kísérlet bizonyos szakaszban nem nélkülözheti a revlzionizmust. A revizionista eszmék azonban önmagukban nem fejezik ki nyíltan a szocialistaelle-nes elemek valódi céljait. így volt ez a mi országunkban is. Sok burzsoá szerző ezt előbb-utóbb maga Is/beismerte. Pl. Pavel Tigrld Február utáni emigráns 1970- ben A kör négyszögesítése című könyvében ezt írja: „Ä

csehszlovák liberalizálási folyamat befejezése minden kockázattal és ebből eredő következménnyel azt jelentette, hogy olyan rendszert alapozzunk meg, amely ellentétben állna a marxizmus—leninizmus elveivel és gyakorlati érvényesítésével“. A burzsoá körök a csehszlovákiai eseményeket egy ellenforradalom lehetőségeként értékelték. M. Walden, a Szabad Berlin rádióadó kommentátora 1968. július 16-án kijelentette: „Többről van sző, mint a prágai reformról. A volt keleti blokk országainak Jövőbeli felszabadítása a tét“. A Dér Spiegel című hamburgi hetilap 1968. május 13-án ezt Irta: „Amennyiben megvalósul a „demokratikus szocializmus“ prágai kísérlete, ez megváltoztathatná a kommunizmust és Európát, sőt új kivezető utat mutathatna a világnak“. A világreakció reményei és illúziói korlátlanok voltak.

Éppen azért, mert az Imperialista erők jól tudatosították e folyamat osztálypolitikai értelmét, az „emberarcú szocializmus“ hirdetőit sokoldalú támogatásban részesítették. A NATO hírszerző tisztjei, a világbankok ós monopóliumok ügynökei és a burzsoá újságírók áradata érkezett Csehszlovákiába. Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök mai nemzet- biztonsági tanácsadója 1968. júniusában Prágában a külügyi és külkereskedelmi Intézetben előadást tartott egy kiválasztott csoportnak arról, milyen legyen a jobboldal további taktikája. Csehszlovákiában megfordultak a nyugat-európai politikai klerikálisok, a Szocialista Internacionálé és az ún. trockista internacionálé Dártjainak képviselői. A burzsoá sajtó, rádió és televízió beszélgetéseket közölt a csehszlovák jobboldal Ideológusaival és politikusaival. így ezekének a „kommunistáknak“ a nézetei a burzsoá lapok első oldalain jelentek meg nagybetűs címekkel azokban az országokban, ahol a kommunizmussal való rokonszenvezés gyanúja is ok arra, hogy el* bocsássanak valakit az állami és közhivatalokból vagy még szigorúbb megtorlásokat eszközöljenek. A nemzetközi reak<« eió leplezetlen örömmel üdvtt* zölte azokat a szolgálatokat, amelyeket a csehszlovák „megújhodás“ ajánlott fel. Pavel Tigrld, az amerikai hírszerző szolgálat régi ügynöke ezt így fejezte ki Politikai emigráció az atomkorszakban című könyvéljen: „Mintha látomás tanúi lettünk volna! Kommunista újságokat olvastunk, és nem hit' tünk szemUnknekl Kommunisták által irányított rádiót halU gattunk és ezt mondtuk: HU *zen ez lehetetlenl Telefonbeszélgetéseket folytattunk kommunistákkal, a velük való kapcsolatunkat és barátságunkat’ addig gondosan titkoltuk, és most, amikor a kagylóban felhangzott örömteli optimista hangjuk, feltettük a kérdést: ébren vagyunk, vagy álmodunk?“

Csehszlovákiában a szocializmus halálos veszélybe került. Azonban nemcsak a mi országunkról volt szó. A nemzetközi reakció azért szentelt oly nagy figyelmet neki, mert nagy szabású tervei voltak. A mi országunk példáján akarták le- táratnl a szocializmust és a kommunista mozgalmat. Eszköznek akartak bennünket felhasználni a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista 6s munkásmozgalom egységének megbontásában. Általunk akarták lejáratni a marxizmus —leninízmusnak, a mai nemzetközi ellentétek egyetlen megoldási módjának tekintélyét.

Az 1968 augusztusában a a csehszlovák népnek nyújtott Internacionalista segítség megállította az ellenforradalom további előrehaladását. Meghiúsította véres, nyílt terrorista szakaszát, és megteremtette a feltételeket a párt és társadalom politikai és ideológiai differenciálódásában a marxista — leninista erők egyesítéséhez és aktivizálódásához, ahhoz, hogy a párt megtisztuljon az opportunistáktól, a revizionistáktól, a passzív tagoktól és életünkben felújítsuk a lenini elveket.

Az Internacionalista segítségnek egyúttal rendkívüli nagy nemzetközi jelentősége volt a demokrácia, a szocializmus és a béke szempontjából.

(Folytatás a 4. olúalonj