Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-23 / 171. szám, péntek

A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSA A LOSONCI JÄRÄSBAN a a ehszlovákia Kommunista 1*0 Pártja nagy figyelmet szentel á nemzetiségi kérdés helyes, marxista—leninista el­veken alapuló megoldásának. Ezt az Jllandó gondoskodást számos határozat dokumentál­ja, melyeknek az a céljuk, hogy teljes mértékben biztosít­sák a hazánkban élő két nem­zet és nemzetiségek egyenjogú­ságát. Ezek a határozatok el­sősorban a nemzetek és nemze­tiségek politikai, szociális, gazdasági és kulturális fejlődé­sére irányulnak annak érdeké­ben, hogy hazánk dolgozói ter­A nemzetiségileg vegyes terüle­ten ezen kívül még 8 olyan óvoda létezik (összesen 9 osz­tállyal), ahol az óvónők tudnak magyarul, s ha szükség van rá, magyarul beszélnek, magya­ráznak a gyermekeknek. Járásunkban 18 osztatlan magyar tanítási nyelvű általá­nos iskola van. Továbbá 4 magyar tanítási nyelvű ki­lencéves általános iskola mű­ködik. A járási nemzeti bizott­ság iskolaügyi osztálya megfe­lelő figyelmet fordít a magyar tanítási nyelvű iskolák tevé­kenységére, ideológiai és okta­Bum - egy célén mészetes különbözőségük meg­őrzi sével egyre közelebb kerül­jenek egymáshoz, s tudatukat, tetteiket a szocialista hazafiig hassa át. A különböző fokú nemzeti bizotts.' <Tok munkáját a legfel­sőbb pártszervek határozatain kívül a 144/1968-as Alkotmány­törvény határozza meg, amely a nemzetiségek helyzete és jo­gait szabályozza a Csehszlovák Szocialista KöztársrSágban. Az alkotmány törvény legfontosabb szempont;a az, hoe:y bizonyítsa a nemzetiségek egyenjogúságát, testvéri együttélését. Járásunkban 1976-ban az Al­kotmánytörvény második cikke­lye szerint jártunk el akkor, amikor az általános vá’ .sztá- sok során a Nemzeti Front és r. képviselőtestületek jelölő lis­táját úgy állítottuk össze, hogy az megfelexjen járásunk nem­zetiségi összetételének, tehát a magyar nemzetiségű dolgozók arányszámuknak megfelelő képviseletük legyen minden vá­lasztott rzervben. A városi és a helyi nemzeti bizc ‘ságok Mindenhol tisztelet­ben tartják a kétnyelvűség el­vét. Ilyen szempontból is meg­felelő a nem; ti bizottságok dolgozóinam összetétele, mert a magyar nemzetiségű tisztség- visi ’őkön kívül például a járá­si nemzeti bizottság többi funkcionáriusának 32,2 százalé­ka bírja a magyar nyelvet, s így minden ügyosztályon a ma­gyarul beszélő polgártásaink kérvényeit és más dolgait is el tudjuk intézni. Nem fordult elő egyetlen olyan oset sem, hogy valakit az gátolt volna az ügyintézésben, hogy nem tud tökéletesen szlovákul beszélni vagy írni, vagy magyarul adta be a kérvényét. A nemzetiségi kérdés mar­xista—leninista megoldá­sát tartjuk szein előtt az ok­tatásügy területén is. A magyar tannyelvű iskolák az egységes csehszlovákiai ktatási-nevelési rendszer szerves részei, ugyan­azok a céljaik, mint hazánk más tannyelvű iskoláinak. Jelenleg járásunkban 8 ma­gyar tanítás’ nyelvű óvoda mű­ködik, összesen 12 osztállyal. A Művészetek Házában Szlo­vákia fővárosának közönsége tíz napon át gyönyörködhetett r’.ban az ezerháror. záz köz­szemlére tett könyvben, amely b'-onyság a magyar könyvki­adás gazdagságára, a magyar nyomdaipar magas színvonalá­ra. A nagy érdeklődésnek ör­vendő kiállítás megrendezésére az 1976-bi*,i aláírt magyar— csehszlovák kormányközi kul­turális egyezménye alapján ke­rült sor, amely s~erlnt a mos­tani szemlét követően ősszel cseh és szlovák könyvek kiál­lítását nyitják meg Budapesten. A szándék tehát közös. E két szocialista könyvkiadás kölcsö­nös bemutatkozása nemcsak barátságunk erősítését segíti, de kölcsönösen alakíthatják, fejleszthetik könyvkiadásunkat is. Ehhez persze az kell, hogy íróink, költőink, tudósaink, nyomdaipari és könyvkötész szakembereink az eddiginél is jobb kapcsolatban álljanak, hogy ali.rjsabban megismerjék egymás törekvéseit, szándé­kait. MarczaH László, a Ma­gyar Népköztársaság kulturális miniszterhelyettese tárlatnyitó beszédében ezért is hangsú­lyozta: „A mi osztályos ré­szünk, hogy felszámoljuk Kö- zép-Kelet-Európa népeit egy­más ellen uszító hatalmi poli­tó-nevelő munkájára. Az emlí­tett iskolákban dolgozó peda­gógusok szakképzettsége jó. A szlovák, magyar, orosz és ma­tematika szakos pedagógusok között valamennyi kellő képe­sítéssel rendelkezik. A többi tantárgyak esetében is rövide­sen elérjük ezt az eredményt. A magyar tannyelvű iskolák színvonala jó. Különösen annak örülünk, hogy ezeknek az is­koláknak a tanulói viszonylag jó eredményeket érnek el kü- lönüdcn a járási matematikai olimpiákon. Sokat, és eredmé­nyesen javult a szlovák nyelv- oktatás is. Járásunkban figyelemre mél­tó eredményeket értünk el a nemzetiségi kultúra fejlesztésé­ben is. Jelentős mértékben ja­vult és elmélyült a nemzeti bi­zottságok, valamint a CSEMA­DOK helyi szervezeteinek a kapcsolata, együttműködése. Törődünk azzal is, hogy a já­rási könyvtárban, valamint a helyi népkönyvtárakban a la­kosság arányszámának megfe­lelően legyenek szlovák, ma­gyar és más nyelvű könyvek. A járási könyvtárban jelenleg 98 916 kötet található, ebből 30 980 a magyar könyv. Nagy sikerű író—olvasó találkozókat rendeztünk többek között Emil Boleslav Lukáčcsal, Egri Vik­torral, Duba Gyulával, Csanda Sándorral, Lovicsek Bélával és másokkal. Ezek a találkozók is nagymértékben hozzájárultak a Madách Kiadó könyveinek, tehát a szlovákiai magyar iro­dalom értékeinjk közkinccsé tételéhez. A magyar lakta váro­sokban és falvakban évről évre nagy sikert arat A szovjet iro­dalom és y.ene estje, valamint a szlovák irodalom értékeit propagáló összeállítás. Kellőképpen gondoskodunk a könyvtárosok politikai és szakmai képzéséről is. A helyi könyvtárak személyi ellátottsá­gában az az elvünk, hogy a nemzetiségileg vegyes falvak­ban és városokban csak olyan könyvtárosok dolgoznak, akik egyaránt bírják a szlovák és a magyar nyelvet. A CSEMADOK járási bizottsá­ga egyre hatékonyabb és cél­tudatosabb módszertani és szervező tevékenységet fejt ki. Jelentős segítséget nyújtott a különböző járási és körzeti fesztiválok és találkozók sike­res megszervezésében. A sike­res rendezvények közül hadd említsem meg az Ady Endre születésének 100., valamint Rá­day Pál születésének 300. év­fordulójára rendezett emlék- ünnepségeket, továbbá a Kár­mán József-napokat. Járásunkban töretlenül fejlő­dik az amatőr művészeti moz­galom is. Jelenleg 23 magyar színjátszó csoport, 10 népitánc­együttes, 12 énekkar és 10 amatőr zenekar tevékenykedik. Igyekszünk megfelelő módszer­tani és anyagi segítséget nyúj­tani nekik is. Örvendetes, hogy a lakosság sem ül ölbe tett kézzel, hanem aktívan részt vett például a művelődési ott­honok fölújításában Rappon (Rapovce), Síden (Síd), Persén (Prša), Sávolyban (Šavof). Máshol pedig új művelődési otthonok építésében társadalmi munkát vállal. Példaként Nagy- darócot (Veľké Dravce), Fülek- püspökit (Fiíakovské Biskupi­ce), Sőreget (Surice), és Ter- belédet (Trebeíovce) említjük. Sok szép eredményről szá­molhatunk be a felnőttoktatás területéről is. Különösen a politikai és szakmai témájú előadások és beszélgetések iránt nagy az érdeklődés. A különböző kiadványainkat két nyelven jelentetjük meg, szlo­vákul és magyarul folyik a klub- és szakkörvezetők to­vábbképzése is. Az állami ün­nepek és évfordulók alkalmá­val is kellő gondot fordítunk arra, hogy kétnyelvű feliratok és transzparensek jelenjenek meg. A nemzetiségi kérdés meg­oldásában sok szép eredményt értünk el, ez azonban egyálta­lán nem jelenti azt, hogy az önelégültség hibájába eshet­nénk. Továbbra is pártunk leni­ni nemzetiségi politikájának szellemében kell megoldanunk a fölmerülő kérdéseket. Szeret­nénk, ha tovább bővülne az együttműködés a Matica slo­venská és a CSEMADOK helyi szervezetei között. Bővíteni kell az együttműködést a Szocialis­ta Akadémia járási bizottságá­val is. A szlovák és a magyar nem­zetiségű dolgozóink között to­vább mélyítjük- a szocialista hazafiság és a proletár nem­zetköziség tudatát, az együvé tartozás és a testvériség érzé­sét. Munkánkban következete­sen érvényesítjük a pártosság elvét és az osztályszemponto­kat, s ezen az alapon harco­lunk mindennemű, és bármely oldalról jelentkező esetleges nacionalista és soviniszta meg­nyilatkozás ellen. PAVOL KONTRIS, A Losonci Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztályának vezetője Harminckét Ady-vers - szlovákul Hány nemzet hány költője, műfordítója mondta már el, hogy Ady Endre azok közé a költők közé tartozik, akiknek a költészetét szinte lehetetlen vagy rendkívül nehéz vissza­adni még a leghajlékonyabb nyelveken is. Ady fordítójának ugyanis nem csak Adyt, Ady eszmevilágát, csodálatos nyel­vezetét, formáját kell ismernie jól, hanem a magyar nép tör­ténelmét, a századforduló Ma­gyarországát, azokat az uralko­dó belső viszonyokat is, ame­lyekbe a költő beleszületett, amelyek között élt, amelyeket annyira szeretett volna meg­változtatni. Mégis, minden ne­hézségek ellenére, fordítják nemzeti költőnket. Mert, ami­kor a magyar sorsot mondta, mondta a Duna-völgyi népekét, másokét is. „Nem csoda, hogy szokatlan hangja megélesítette a környező népek költőinek lá­tását és hallását. Visszhangra talált nálunk s a román és dél­szláv költők körében is“ — ír­ta le tavaly Emil Boleslav Lu­káč. Mx^jd hatvan évvel a költő halála után is, a centenárium alkalmából, számos reprezenta­tív kiállítású válogatás jelent meg szerte a világom; régebbi és újabb fordításokat adtak ki, hangsúlyozván egyúttal Ady egyetemességét, időszerűségét. A centenáriumi könyvek so­ra, megkésve bár, de nem ké­sőn, egy újabb, szép válogatás­sal gazdagodott a minap. A bratislavai Tatran Könyvkiadó gondozásában jelent meg az Ifjú szivekben élek című gyűj­temény, amely — Emil Boles­lav Lukáč és Ján Smrek fordí­tásában — harminckét Ady- verset fog egybe. Örömmel te­szem mindjárt hozzá, hogy a gyűjtemény két nyelvű, tehát a versek magyar eredetiben is jelen vannak, szintén két nyel­ven olvashatók a kötet végén található — Ady és a világiro­dalom; Ady és a szlovák iro­dalom című — dolgozatok, amelyek bemutatják, tágubb összefüggésekbe helyezik Adyi, elsősorban azok számára, akik e kötetben találkoznak vele először. A Tatran és a budapesti Eu­rópa Könyvkiadó együttműkö­dése keretében, a Kvety (Virá­gok) sorozat hetvennyolcadé köteteként megjelent Ifjú szi­vekben élek szerkesztője a ma­gyar irodalom barátja, kiváló ismerője, népszerűsítője és tolmácsolója: Karol Wlachovs­kÚ­Hogy miért csak harminckét verset sorolt a kötetbe, ami­kor több százra tehető a szlo­vák nyelvbe eddig átültetett Ady-versek száma? (Maga Smrek, aki 1954-ben állami dí­jat kapott a Petőfi-tolmácsola- sokért, száznál több Ady-verset fordított és gyűjtött 1950-ben megjelent Endre Ady: Básne című kötetébe.) Megkérdezhet­nénk azt is, miéirt nem szere­pel több műfordító munkája a kötetben, hiszen az elmúlt hat évtizedben számosán közvetítet­ték Adyt a szlovák irodalom­ban, igaz, nem mindig színvo­nalasan. A szerkesztő választ ad a kíváncsiskodó olvasónak: „A válogatáskor az egyik jő szempont a fordítás művészi minősége volt. Ezért az olvasó számos olyan Ady verset hiába keres majd, amelyek más kö­rülmények között ilyen jellegű válogatásból nem hiányozhat­nának. A válogatás kizárólag Emil Boleslav Lukáč és Ján Smrek fordításait tartalmazza, ily módon is hangsúlyozva a két költő és műfordító érde­meit Ady Endre verseinek szlo­vák nyelven való megszólalta­tásában.“ Valóban, sok nagy — ezúttal talán helyesebb így: hí­res — vers hiányzik a válo­gatásból, de benne van a Pá­rizsban járt az ősz; a Sírni, sírni, sírni; az £n nem vagyok magyar?; a Vér és arany; a Magyar jakobinus dala; a Dó­zsa György unokája; a Szeret­ném ha szeretnének és más közismert versek. Talán kevés­bé híresek, de mondhatjuk-e, hogy nem képviselik az igazi Adyt a további besoroltak: A fehér csönd (amely a kötetet nyitja); Egy ócska konflisban; Sóhajtás a hajnalban (a tar­talomjegyzékben, sajnos, hiány­zik a névelő e címből); A ha­lál rokona; Csolnak a Holt­tengeren; A ló kérdez stb. Nem feladatom most a fordí­tások színvonalát megítélni, egyébként is ezt korábban, többször, megtették mások, ná- lamnál hozzáértőbbek, szabad­jon azonban annyit kiemelnem, helyesen járt el a szerkesztő, amikor nem a mennyiségi szempontot választotta útmuta­tónak, hanem egyfajta minősé­gi — Adyhoz minél méltóbb — kép kialakítására törekedett, a legjobb fordítások fölhasználá­sával — még annak árán is, hogy aránytalanul kevés, mind- össze hét vers képviseli Ady 1910 utáni költészetét. így mondhatjuk el erről a kis formátumú — 3000 pél­dányban (1200 + 1800) megje­lent — könyvről, hogy ünnepi és ünneplő könyv, amelyet Ka­rol Ondreička lírai rajzai dí­szítenek. BODNAR gyula KULTURÁLIS NYÁR ’78 Hivatalosan is ránk köszön­tött a nyár. A nagy vándorlá­sok, üdülések időszaka követ­kezik. Ki kevesebb, ki több napra elhagyja otthonát, meg­szokott környezetét. Külföldre megyünk, vagy az országhatá­ron belül maradunk, a városi Szocialista értékek Gondolotok a magyar könyvek bratislavai kiállításáról tika átkos örökségét. A szocia­lista forradalom győzelméért vívott harc során, majd a szo­cializmus építésének időszaká­ban népeink történelmük fo­lyamatában először kerültek közös arcvonalba, és kezdhet­tek hozzá — a marxizmus—le­ninizmus elvein nyugvó — új társadalmi rend megteremtésé­hez. A fejlett szocialista társa­dalom megvalósítását nemcsak a közös politikai gyakorlat, nemcsak a gazdasági együtt­működés, hanem a nemzeti kultúrákban felhalmozott érté­kek kölcsönös megismerése, el­sajátítása és terjesztése, a szé­les körű és minden oldalú kul­turális csere is elősegíti.“ Aki látta a könyvkiállítást, az csak elismeréssel szólhat róla. A magyar nép könyvsze­rető nép. A könyvnek Magyar- országon már-már mítosza van. Ezt a mítoszt próbálta helyes Irányba terelni a néhány év­vel ezelőtt jóváhagyott közmű­velődési törvény, amely ki­mondja, hogy a szocialista köz­műveltségnek a könyv ugyan nem az egyetlen, de nélkülöz­hetetlen, semmi mással nem pótolható tényezője. A könyvet nemcsak szeretni és tisztelni kell, de elsősorban kiaknázni belőle mindazt, ami szellemi gazdagodásunk mellőzhetetlen tápanyaga. A kiállításon vala­mennyi magyarországi könyv­kiadó bemutatta utóbbi öt év termésének legjavát. A magyar könyvkiadásban járatlan láto­gatók elismerően szóltak a lexikográfia gazdagságáról. A költészetben közismerten gaz­dag magyar szépirodalmat né­hány ragyogóan kivitelezett könyv képviselte. Az embernek önkéntelenül is az jutott eszé­be, de jó volna hazavinni, s az otthon intimitásában megis­merkedni ezzel vagy azzal a kötettel. Nem véletlenül jegyez­te be az egyik látogató a ki­állítás vendégkönyvébe, hogy lenyűgözően szép a tárlat, de igazi öröme akkor lenne be­lőle, ha ezeket a könyveket ki­vétel nélkül megtalálhatná a könyvesboltokban. Volt, aki be­jegyzésével azt kérdezte, hogy a Magyarországról behozott ma­gyar könyvek miért kerülnek annyi koronába, amennyi fo­rintba. Nos, neki Ondrej Clo­viečeket, a Szlovák Könyvkul­túra vezérigazgatóját idézem, aki a kiállítás megnyitása előt­ti sajtóértekezleten e kérdés­re a következőket válaszolta: „Ismerjük ezt a problémát, s minden erőnkkel azon leszünk, hogy a hazánkban élő magyar nemzetiségű lakosság szem­pontjából sikerrel oldjuk meg. Jelenleg az árhivatallal folyta­tunk erről a kérdésről tárgya­lásokat, s rövidesen pozitív eredmény várható.“ A ma záruló kiállításon meg­győző képet kaphattunk arról is, hogy a klasszikus, valamint a kortárs cseh és szlovák iro­dalom sok kiemelkedő alkotá­sa ugyancsak jelen van a ma­gyar szellemi életben. Ez is arról tanúskodik, hogy a közös könyvkiadás fontos része a két ország közti kulturális kap­csolatnak. Olyan volt ez a kiállítás, akár egy meseország. Mindenki megtalálhatta a neki legkedve­sebbet. Kár, hogy senki sem vi­hette haza azt, amire nagyon vágyott, mert nem volt árusí­tás. De legközelebb — mert, remélem, ez a bratislavai és az őszi budapesti könyvkiállí­tás hagyományindító lesz — hiszem, hogy m^teheti. SZIGETI LÁSZLÓ ember vidékre utazik, a vidéki városba. Egyszóval „helyet cse­rélünk“ rövldebb-hosszabb idő­re. Az azonban biztos, hogy sem a falu, sem a város nem üresedik meg, különösen a nagyvárosokat keresik fel so­kan. És meg lehetnek-e a nagy­városok kulturális események, rendezvények nélkül — éppen nyáron. Mondanunk sem kell, aligha. Vajon milyen programot ígér a nyár Bratislavában? Lapoz­gatván a minapi sajtóértekezle­ten készült jegyzetekben és az ötvenöt oldalas műsortálékozta- tóban, mindjárt megállapíthat­juk, tartalmasak, változatosak. A főváros több pontján, terén, történelmi vagy újabb kori épü­letében háromszáznál több rendezvény kerül sorra. Szín­házi előadások és hangverse­nyek, kiállítások és filmbemu­tatók. irodalmi estek és külön­böző jellegű találkn7fik várják az érdeklődőket, közöttük a gyermekeket is. A Ku^uárlis Nyár ’78-at ma este 19 órakor nvítják meg a Prímás-palota tükör termében, prágai és bratislavai művészek, a bratislavai konzervatórium fúvószenekarinak, valamint a Szlovák Filharmonikusok Zene­karának fellépésével. Hosszú sorozat kezdődik te­hát Szlovákia fővárosában, a nvárl hetek szinte minden nap­jára jut műsor nem kevés olvan. amelvet amatőr együtte­sek mutatnak be Valamennyi helyszínéről és időoontiáról a tömegkommunikációs eszközök, valamint a szlovák, orosz és VI. 2 német nyelven készül* műsor­füzet tájékoztatja a közönsé- get. Q (br) 1.978

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom