Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-10 / 158. szám, szombat

Befejeződött az általános vita New Yorkban A SZOVJET JAVASLATOK TÁMOGATÁSA (ČSTK) — Az ENSZ-közgyű­lés rendkívüli leszerelési ülés­szakán tegnap befejeződütt az általános vita. A vita meggyő­zően bizonyította, hogy a világ minden népe a fegyverkezési verseny leállítására, a feszült­ség enyhülésiére és a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élé­sére törekszik. A vita résztvevőinek döntő többsége támogatta a szovjet leszerelési javaslatokat, ame­lyeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke terjesztett elő. Magukévá tették azt a né­zetet is, hogy a Szovjetunió az ENSZ történetében a leszere­léssel foglalkozó legjelentősebb fórum elé konstruktív és kőnk rét akcióprogramot terjesztett elő, amelynek célja a lázas fegyverkezés teljes leállítása és a nemzetközi feszültség enyhítésének elmélyítése. Kádár János beszéde időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről (ČSTK) — A párt és a mun­kásosztály vezető szerepe a magyar társadalomban jól ér­vényesül, tovább szilárdult a szocialista rendszer és a bel­politikai helyzet, hangsúlyozta Debrecenben a dolgozók aktí­váján Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára. Megállapította, hogy a párt XI. kongresszusa óta az or­szág gazdasági építésében je­lentős sikerek születteik, ame­lyeket még fokoz az a tény, hogy a nemzetközi gazdaság fejlődése a Magyar Népköztár­saság szempontjából kedvezőt­Szovjet figyelmeztetés Washington címére Hidegháborús kampány (ČSTK) — A Szovjetunió kül­ügyminisztériuma feljegyzést intézett az Egyesült Államok külügyminisztériumához azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban fokozódik az ellenséges kam­pány a Szovjetunióval szem­ben. E kampány célja az, hogy leplezzék az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének törvénytelen akcióit, és elterel­jék a figyelmet arról a felde- rítő-felforgató tevékenységről, amelyet az amerikai titkosszol­gálatok végeznek a Szovjetunió ellen az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének épületéből. Az említett kam­pány során az amerikai fél provokatív vádaskodásokat hangoztatott valamiféle „beha­tolásról“ a nagykövetség épü­letében, és azt állította, hogy ott állítólag elektronikus le­hallgató berendezéseket talál­tak. A szovjet félnek ezzel szem­ben meggyőző bizonyítékai vannak arra, hogy az Egyesült Államok nagykövetségének épületéből hosszú idő óta kü­lönleges megfigyelő posztok le­hallgatják a távközlési vona­lakat, egyebek között a rádió­telefonbeszélgetéseket. A szov­jet illetékes szervek kezébe ju­tottak valódi felderítő megbí­zások és az említett különle­ges megfigyelő posztok mun­kanaplói, valamint a moszkvai amerikai nagykövetség munka­társai által elhelyezett felderí- tő-lehallgató berendezések pél­dányai. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma feljegyzésben figyel­meztetett: ha az amerikai fél továbbra is folytatja kampá­nyát, amely nyilvánvalóan árt a két ország kapcsolatainak, a szovjet fél kénytelen lesz nyilvánosságra hozni a birtoká­ban levő, az amerikai titkos- szolgálatok említett felderítő tevékenységét leplező doku­m entatív anyagokat. Kommentárunk i97a VI. 10. A z elmúlt heteikben a nyu­gati propaganda nagy­szabású kampányt indított a Szovjetuniót és Kubát vádolva a zaire-1 Shaba tartományban kitört zavargások szításáért. E propagandakampány célja az, hogy elterelje a figyelmet az Imperializmusnak a nemzeti felszabadító mozgalmak letöré­sére irányuló terveiről. A NATO-hatalmak zaire-i fegyve­res beavatkozása azonban na­gyon is hamar leleplezte ezt a célt. A tények önmagukért beszél­nek. Az afrikai kontinensen egyetlen szovjet fegyveres sin­csen, miközben Zaire-ban a NATO-hatalmak több ezer fej­vadász katonája folytat irtó hadjáratot. A valóságban Sha­ba tartományban Mobutu-elle- nes felkelésről volt szó, ame­lyet a nyugati neokolonialista katonai beavatkozás vérbe foj­tott Mobutut, a korrupt zaire-1 államfőt a Nyugat mindenek­előtt azért támogatja, mert Zaire-hoz gazdasági érdekek fűzik. Az elmúlt évek során Mobutu sürgetően felhívta a „szabad világot“, hogy küldje­nek neki katonákat és fegyve­reket „a kommunista összees­küvés“ elleni harcra. Éppen egy évve! ezelőtt fordult Mo­butu a Nyugathoz segítségért az Angolából intézett állítóla­gos kubai betörés ellen. Fran­cia fegyverek, belga pénz és 1500 főnyi marokkói elit-csa­patok segítségével Mobutunak sikerült akkor a felkelést el­fojtania. Természetesen szó sem volt kubai katonák betö­réséről, mint ahogy a mostani shabai felkelés során sem si­került mindeddig senkinek sem megkeresnie azt a 300 000 nyugatnémet márkát, amelyet Mobutu prémiumként ígért minden egyes elfogott „kom­munista betolakodóért“. Az, hogy a politikusok Wa­shingtonban és Párizsban, Lon­donban és Brüsszelben az egyik titkos tanácskozást a má­ién volt az elmúlt években, ami súlyos nehézségeket okozott. Kijelentette, hogy gazdasági té ren a fejlődés megköveteli a termelési struktúra megváltoz­tatását, a beruházások gyor­sabb és ésszerűbb megvalósítá­sát, valamint a munkafegyelem javítását. Külpolitikánkban arra törek­szünk, hogy mindenkinek vilá­gos legyen, hová tartozunk és milyen célokat követünk. Min­denkinek nyíltan megmondjuk, hogy a Szovjetunió szövetsége­sei, a Varsói Szerződés és a KGST tagjai vagyunk, mondot­ta Kádár János. A neutronbomba-ellenes világméretű tiltakozás továbbra sem ha­gyott alább. Felvételünkön a San Francisco utcáin lezajlott til takuzás részvevői láthatók. (Foto: ČSTK — TASZSZ) Carter elnök beszédének visszhangja Távol a realitásoktól Mind több állum látja be, hogy éppen az Egyesült Álla­mok politikája a fő akadály az enyhülés és a békés együtt­működés, a leszerelés megva­lósításának az útján. Ezért az a választás, amelyről Carter Annapolisban beszélt, Washing­tonra vár. Washingtonnak kell választania a szembenállás vagy együttműködés között — mu­tatott rá a moszkvai rádió kommentátora csütörtökön es­te. Az amerikai elnök kijelentet­te ugyanis, hogy a Szovjetunió választhat: vagy a szembenál­lás, vagy pedig az együttmű­ködés mellett dönthet. Az ilyenfajta nyilatkozatok enyhén szólva különösnek te­kinthetők, hiszen a szovjet kül­politika az Egyesült Államok- kal kapcsolatban is már régóta világos és pontos. A Szovjet­unió következetesen és szünte­lenül ezért küzd, mert az a véleménye, hogy az enyhülés­nek nincs ésszerű alternatívá- ja. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államok vezelő köreiben még nem választottak az együttmű­ködés és a szembenállás kö­zött. Innen ered az Egyesült Államok külpolitikai irányvo­nalának következetlensége és ellentmondásossága. Mint a TASZSZ írja: politi­kai megfigyelők felhívják rá a figyelmet, hogy Carter nem említett két fontos szovjet- amerikai dokumentumot, ami­kor felsorolta -az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió utóbbi években kötött egyezményeit és megállapodásait. A két szóban- forgó dokumentum: a szovjet— amerikai kapcsolatok alapel­veiről szóló nyilatkozat és -az atomháború megelőzésével kapcsolatos szovjet—amerikai egyezmény. Ez a kihagyás sem­miképpen sem lehet véletlen. Erről tanúskodik Carter kije­lentése — amely szerint az Egyesült Államok mind a konf­rontációra, mind az együttmű­ködésre teljesen felkészültnek érzi magát — éppúgy, mint a jelenlegi washingtoni kormány­zat külpolitikai tevékenysége is. Sok megfigyelő szerint ez azt bizonyítja, hogy a jelenle­gi washingtoni kormányzat rá­tér azoknak a megállapodások­nak a felülvizsgálatára, ame­lyeket az utóbbi években a két ország legfelsőbb szintű tár­gyalások eredményeként kötött. Ceausescu—Brandt találkozó (ČSTK) — Nicolae Ceauses­cu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az RSZK elnöke és Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemokrata párt elnöke tegnap a romániai Snagovban megkezdte hivatalos tárgyalá­sait. Véleményt cseréltek Ro­mánia és az NSZK kapcsola­tai fejlesztésének kérdéseiről, valamint a jelenlegi helyset időszerű problémáiról, főlegaz európai biztonságról és együtt­működésről. A NATO-iiiés szellemében (ČSTK) — Washingtonban csütörtökön befejeződött az ANZUS tömb tanácsának ülése. Hasonlóan, mint egy héttel ko­rábban a NATO-tanács ülésé­nek résztvevői, Ausztrália és Új Zéland képviselői jóváhagy­ták a lázas fegyverkezés foko­zásával kapcsolatos amerikai irányvonalat. A záróközlemény, amelyet Cyrus Vance amerikai, Andrew Peacock ausztráliai és Brian Talboys új-zélandi külügymi­niszter írt alá, hangsúlyozza az ausztráliai és új-zélandi hadsereg tervezett megerősíté­sének „fontosságát“. Az ANZUS tagállamainak külügyminiszterei „megnyug­vással szóltak arról a »lialadás- ról«, amelyet a dél-koreai dik­tátori rezsim hadseregének megerősítésében értek el. Ez­zel kapcsolatban követelték, hogy a szöuli hadsereg a jö­vőben »>még nagyobb szerepet játsszon* természetesen »az Egyesült Államok támogatásá­val A záróközlemény általánosan megszövegezett frázisokkal tá­mogatja a stratégiai leszerelés korlátozásáról folyó szovjet- amerikai megbeszéléseket. Egyébként ez a dokumentum hemzseg az ún. „szovjet kato­nai veszélyről“ szóló frázisok­tól. Vihar a francia nemzetgyűlésben ELÍTÉLIK AZ AFRIKAI INTERVENCIÓT (ČSTK) — A francia kor­mány intervenciós Afriika-polt- tikája a nemzetgyűlés legutób­bi ülésén komoly vitát váltott ki. amelyben nemcsak a kom­munista párt, hanem a szocia­listák, sőt a gaulleisták is bí­rálatban részesítették Párizs közvetlen beavatkozását Zairo- ban. amerikai vállalatok vesznek részt, s a multinacoinális tár­saságok kényük-kedvük szerint gazdálkodnak az országban. Az Egyesült Államok, Fran­ciaország, Olaszország, Izrael, de Kína is már több mint tíz éve hathatósan segíti a zaire-i hadsereg kiépítését, amely azonban, hasonlóképpen mint az egész Mobutu-rezsim, demo. Zaire-i mesterkedések sík után tartják, hogy Zaire- ban francia ejtőernyősöket és belga katonákat vetettek be, és amerikai szenátorok tör­vénymódosítást követelnek, hogy lehetővé tegyék fegyve­rek szállítását a zaire-i állam­főnek, természetesen nem a Mobutu iránti rokonszenvből fakad. A Nyugat számára ugyanis nagy tét forog kockán. A kulcsfontosságú, stratégia­szerepet betöltő afrikai ország­nak főleg a természeti kincsei: a réz, a kobalt, a gyémánt, az urán iránt nagy az érdeklő­dés. Zaire déli tartománya szolgáltatja például a világ réztermelésének egyhatodát, Lumumbasi tartományi főváros környékén bányásszák ki az ipari gyémántok csaknem há­romnegyedét. Amerikai és francia ban^OK százmilliós beruházásokat vé­geztek Zaire-ban. Belga és belga szakemberek csl!1*- gászatt nyereségeket vágna* zsebre a csupán formálisan államosított rézbányákból. A busásan jövedelmező gyémánt- kereck^delpmhen dr1«fr'Vai és ralizált és korrupt. A Nyugat­nak érdeke, hogy e rezsim fennmaradjon, s ne váltsa fel azt egy másik, az imperialista érdekeket kevésbé kiszolgáló rendszer. A Zaire-ban végrehaj­tott nyugati intervenció egye­düli értelme az volt, hogy megfélemlítse az afrikai nem­zeti felszabadító mozgamat, és megőrizze lehetőségét az afri­kai országok további kizsák­mányolására. Az öt NATO-ország — az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, Belgium és Franciaor­szág — vezető képviselői Pá­rizsban hétfőn megtartott tit­kos tanácskozásán megállapo. dás született arról, hogy szor­galmazzák Zaire „gazdasági és katonai megszilárdítását“ Az öt nyugati ország „kollektív biztonsági akció“ szervezésére szólította fel a velük együtt- mííködő afrikai kormányzat Erre és Zaire katonai támoga­tására azonban csak az egy­kori francia gyarmatok, p1 Marokkó, Szenegál és Gabon mutatnak hajlandóságot. Az amerikai léeiprő géoe1 vasárnaptól ismét közvetienü' részt vesznek a NATO-orszi gok afrikai beavatkozásában, miközben a washingtoni kor. mány azt bizonygatja: nincs szó „új Vietnamról“. Jóllehet a Cárter-kormány még nem döntött véglegesen, meddig megy el a legújabb afrikai in- tervencóiban, a jelek arra mu­tatnak, hogy politikai, gazda­sági és közvetett katonai be­avatkozása fokozódni fog. Ar. amerikai légierő által létreho­zott légihídon reguláris marok, kói egységeket szállítanak Zaire-ba. Huang Hua külügyminiszter zaire-1 látogatása megerősítette az imperializmust támogató pekingi politikát. A hírek sze­rint a külügyminiszter jelezte, hogy Kína az USA-hoz és más NATO-országokhoz hasonlóan katonai támogatást fog nyújta­ni a Mobutu-rezsimnek. A nemrég Washingtonban tartott NATO-csúcsértekezlet szorgalmazta, hogy a szervezet tevékenységi szféráját terjesz- szék ki Afrikára is. Ugyanazok a körök, amelyek valótlansá­gokat terjesztenek a Szovjet­unió és Kuba állítólagos zaire-i terveiről, intervenciós erőt kí­vánnak létrehozni Afrikában a társadalmi haladás ellen, a monopóliumok és a fehér faj­üldöző rezsimek érdekeinek védelmében. Nem kétséges, hogy ezek az anakronisztikus, veszélyes stra­tégiai koncepciók az enyhülés ellen hatnak, fenyegetik Afrika békéjét és a népek biítonságát. PROTICS JOLÁN Geurges Marchais, a kommu-; nista párt főtitkára határozot-i tan visszautasította a kormány intervencióját, amely lényegé­ben a nemzetközi tőke érde­kelt védi a politikai és gaz-* dasági függetlenségükért har-* coló népek akaratával szem* ben. Ugyancsak visszautasítot- ta azokat a kísérleteket, hogy Franciaországot ismét bevon-* ják az Egyesült Államok poli-* tikájának alárendelt NATO-ba. Francois Mitterand, a szocia­lista párt első titkára a vita során hangoztatta, hogy a frap- cia katonai intervenció Afrikád ban sérti a nemzetközi egyez-* ményeket, és árt az ország ed-* digi külpolitikai Irányvonalé- nak. Jacques Chirac, a gaulleisták vezetője, Párizs főpolgármeste­re szintén aggodalmának adott hangot a kormány Afrika-poli- tikája miatt, ami magával von-* ja az Algériával való kapcso­latok romlását is. Louis de Guiringaud francia külügyminiszter válaszában igyekezett védelmébe venni a kormány intervenciós politiká­ját, humanitárius érdekekre-, „ipari és kereskedelmi érde­kekre“ hivatkozva. Közös álláspont ÍČSTK) — Georges Marchais- nak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának és Jörgen Jensennek. a Dán Kommunis­ta Párt elnökének találkozója után közzétett nyilatkozat megállapítja, hogv a francfa és a dán kommunisták elítélik az imperializmus afrikai törekvé­seit. azt. hogy katonai kalan­dokkal akariák biztosítani a fekete földrészen uralmukat. Mindkét nvugat-európai kom­munista párt szolidaritását fe­lezte ki az afrikai nemzeti fel­szabadító és szociális szabad­ságért küzdő mozgalmakkal. Leszögezték, hogy a Közös Piác politikája a monopóliumok ér­dekeit tartja szem előtt, s ká­ros hatással van a gazdasági közösség tagországainak élet- színvonalára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom