Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-01 / 149. szám, csütörtök

Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott előadói beszédében részletesen foglal­kozott a szovjet mezőgazdaság fejlesz­tési feladataival. Többek között azt is megemlítette, hogy különböző, főleg történelmi okokból csak az utóbbi idő­ben lehetett nagyobb anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesz tésére. A szovjethatalom éveiben a me­zőgazdaságra fordított 320 milliárd ru­bel összegű beruházásból 213 milliárd a legutóbbi két ötéves tervidőszakra jutott. A kolhozok és a szovhozok az J906- tól 1975-ig eltelt tíz év alatt több mint három millió traktort, 900 000 kom­bájnt, 1 800 000 teherautót és speciális gépkocsit, sok milliárd rubel értékű más mezőgazdasági gépi berendezést kaptak. A Szovjetunió a 10. ötéves tervidő' szakban 172 milliárd rubelt fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, 41 milli- árddal többet, mint a legutóbbi ötéves tervidőszakban. Az idén a mezőgazda­ság anyagi-műszaki alapjának fejleszté­sére 33,5 milliárd rubelt irányoztak elő, ebből több mint 7,3 milliárd jut a meliorációs munkákra. A szovjet mezőgazdasági dolgozók je­lenleg 230 millió hektár szántóterüle­ten, gyümölcsösben és egyéb ültetvé­nyeken foglalkoznak egyre intenzí­vebb növénytermesztéssel, s csaknem 320 millió hektár réten és legelőn ter­melnek szálas takarmányokat. Az ál­lattenyésztés élő alapja 112,5 millió szarvasmarha (ebből csaknem 43 mil­lió a tehén), több mint 70 millió ser­tés, több mint 146 millió juh és kecs­ke, s az ország 1350 szakosított barom­fiüzemében 1977-ben 29,9 milliárd to­jást és 926,3 ezer tonna baromfihúst termeltek. Az elmúlt évben 32,9 milliárd rubel volt a mezőgazdasági beruházások ér­téke, ebből 21,9 milliárd származott az állami költségvetésből. A szovhozok és a kolhozok 1977-ben 364 ezer új trak­tort kaptak 28 millió lóerő összteljesít­ménnyel, továbbá 265 000 teherautót és speciális gépkocsit, 101000 gabona- kombájnt, 57 000 silókombájnt, 31 000 felszedő szalmaprést, 14 000 répakom­bájnt, 12 00 burgonvakombájnt. 11000 kukoricakombájnt, továbbá nagy meny- nyiségű növényvédelmi gépi berende­zést és egyéb munkagépeket Jelenleg a kolhozokban 1000 ha szán­tóterületre számítva 11,2 traktor, a szovhozokban 9,6 traktor jut. Az egy gabonakombájnra jutó aratnivaió a szovhozokban átlagosan 190, a kolho­zokban 180 hektár. A gépesítés gyors ütemű növekedését bizonyítja, hogy 1950-ben a kolhozokban csupán 4, a szovhozokban pedig csak 5,7 traktor- jutott 1000 ha szántóterületre. Az álló­eszközök 1 dolgozóra számított értéke eléri a 6600 rubelt, ami 13-sznr több, mint 1940-ben. Integráció és szakosítás A gépesítés gyors üteme, főleg az a tény, hogy egyre nagyobb teljesítmé­nyű traktorok, termésbetakarító és egyéb munkagépek, szállítóeszközök ke­rülnek a termelési gyakorlatba, egyút­tal a mezőgazdasági termelés szerve­zési feltételeit is alapvető mértékben m :g változtat ja. A szovjet mezőgazda­ság elsősorban az elmélyülő szakosí­tással és kooperációval, a vertikális és a horizontális integráció fejlesztésével teremt feltételeket a korszerű termelő- eszközök hatékony kihasználásához. Az egyes köztársaságok a helyi adottságoktól függően különböző szin­tet értek el a mezőgazdasági termelés szakosításában és a kooperációs kap­csolatok fejlesztésében. Ezen a téren különösen a Moldavai SZSZK-ban van­nak jó tapasztalatok, főleg az állatte­nyésztés koncentrálásában és a mező­gazdasági-élelmiszeripari vertikum ki­építésében. Hasonló jó eredményeket értek el a közös kolhozvállalatok fej­lesztésében a krasznodari kerületben és a Szovjetunió további intenzív terme­lési körzeteiben. A vállalatok együtt­működése — mint nálunk is —, első­sorban közös állattenyésztési telepek építésére és üzemeltetésére, közös épí­tővállalatok, szolgáltató üzemek, főleg agrokémiai központok létesítésére irá­nyul. Hasonló irányú fejlődés tapasz­talható egyes intenzívebb növényter­mesztési szakágazatokban is, például a gyümölesészetben, a szőlészetben és a zöldségtermesztésben. A tömegesen végzett szántóföldi mezei munkáknál a kooperáció egyes tormái még csak most kezdenek kialakulni. A továbbiak­ban ezekről lesz szó. Gépesített mezei komplexumok A legutóbbi években, különösen az 1977-es betakarítási munkákkal kapcso­latban a mezőgazdasági termelést irá­nyító szakemberek figyelme elsősorban az olyan szervezési és együttműködési formák keresésére és alkalmazására irányult, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló géppark maximáli­san hatékony kihasználását, s ezzel az egyes munkafolyamatok idejének lerö­vidítés#^ Lényegében arról van szó, hogy az eddigi szervezési formák már nem telelnek meg a gépesítés jelenle­gi színvonalénak, ezért a megoldást a termelő vállalatok, a kolhozok és a szovhozoik közötti együttműködés fej­lesztésében kelt keresni. Tavaly a nyári és az őszi betakarí­tás, valamint az őszi és az idei ta­vaszi vetés alkalmából, tehát a legfon­tosabb mezei csúcsmunkák idején a Szovjetunió számos területén alkalmaz­ták a munkaszervezés úgynevezett fo­lyamatos-csoportos rendszerét. E rend­szer szervezési alapegységeit önálló, s az anyavállalattól — szovhoztól, kol­hoztól bizonyos mértékig függetlení­tett, idényjellegű gépesített termelési egységek képezik, amelyek munkáját járási szinten létesített (ugyancsak idényjellegű) bizottság, „törzskar“ ko­ordinálja. Ezeket a termelési egysége­det a Szovjetunióban komplexumoknak nevezik. Gabonabetakarítás idejére ara­tó szállítói mezei komplexumokat, ve­tés idejére vetési komplexumokat szer­veznek. A mezei komplexum élén ve­zető, „nacsalnyik“ áll aki a komple­xumhoz tartozó munkacsoportok mun­káját szervezi és irányítja. Az ipatovói példa Az elmúlt évben a gabonafélék beta­karításában a gépesített mean komp­lexumok szervezesével. különösen jó eredményeket értek el a sztavropoü kerület ipatovói járásában. Az ipatovói járási mezőgazdasági dolgozói ül törő munkájukkal az egész ország érdek­lődésért felkeltették, s 1977. június 17-i keltezéssel üdvözlő levelet is kaptak Leonyid Brezsnyev elvtárstól, aki töb­bek között ezeket írta: „Járási párt­szervezetük példája megmutatta, hogy miként lehet a mezőgazdaságban való­ra váltani az SZKP XXV. kongresszusán hangsúlyozott feladatot, hogyan lehet a hatékonyság és a minőség ötéves ter­vévé változtatni a 10. ötéves tervet. Biztos vagyok benne; hogy tapasztala­taik még ebben az évben széles mére­tekben elterjednek. Ügy vélem, hogy az egyes területek, kerületek és köztársa­ságok járási pártbizottságai, ahol még csak most kezdődik az aratás, haszno­sítani fogják ezeket a tapasztalatokat. Ez meggyorsítja az aratást, növeli a betakarított gabona mennyiségét, s le­hetővé teszi a gabonavásárlás állami tervének teljesítését és túlteljesítését.“ így történt. Az ipatovói tapasztala­tokat szemináriumokon ismertették, a sajtóban népszerűsítették, s az ország számos járásában még az aratás ide­jén érvényesítették. A helyi adottsá­goknak megfelelően egyes kerületek­ben a cukorrépa és a burgonya beta­karításánál, valamint az ősziek veté­sénél is felhasználták. A szovjet könyv­kiadás rugalmasságát bizonyítja, hogy az ipatovói módszer ismertetése „Ipa- tovszkij metod — v zsizny“ címmel a Pravda kiadó jóvoltából könyvalakban is megjelent. A tél folyamán Togliatti városban a kujbisevi területen tudomá­nyos értekezletet is szerveztek az ipa­tovói módszer alkalmazásának további lehetőségeiről a Volga vidék, Észak Ka­zahsztán és a feketeföldi körzetek élenjáró gépesítőinek, vezető mezőgaz­dasági szakembereinek, a mezőgazda­sági minisztérium dolgozóinak és az ér­dekelt tudományos intézmények képvi­selőinek részvételével. A járási törzskar Az ipaiovói módszernek egybéként mély gyökerei vannak a sztavropoli kerület és a rosztovi terület közötti hagyományos szocialista munikaver- senvben. A sztavropoliak a zernográdi Mezőgazdasági Gépesítési és Villamosí­tási Tudományos Kutatóintézet segítsé­gével (ez a rosztovi területen van), to­vábbfejlesztették a rosztovi kolhozok és szovhozok munkaszervezési tapasz­talatait, s ebben az ipatovói járás volt a legaktívabb, a legkezdeményezőbb. Az ipatovói járási pártbizottság saját ügyének tekintette az aratási munkák előkészítését és szervezését. Megszer­vezték az aratási munkák irányításá­nak járási törzskarát ,a „stábot“, és­pedig a járási pártbizottság első tit­kárának vezetésével. A törzskarban a párt és a szovjetek funkcionáriusaiból, a mezőgazdasági üzemekből kiküldött szakemberekből s az aratásban érde­kelt további szolgáltatási, közüzemi és kulturális intézmények képviselői 13 operatív munkacsoportot hoztak létre. Ezek a szakosított munkacsoportok a következő szervezési feladatokat lát­ták el: 1. a gépek felkészítését az aratasi munkákra, 2. az aratási mun­kák szervezését, 3. a betakarítás minő­ségi ellenőrzését, 4. a kemény és a kiváló minőségű búzák betakarításának szervezését, 5. szállítás és a diszpécseri munkák szervezését, 6. a gépek mezei javítását és karbantartását, 7. az áram­ellátás biztosítását, 8. a munkavédelmi, üzembiztonsági intézkedések szervezé­sét, 9. az aratásban résztvevő dolgo zók ellátását (étkeztetés, frissítők, el­szállásolás), 10.. az r állatállomány takarmányellátásáról való gondosko­dást, 11. az állattenyésztési munkák szervezését, 12. a tömegpolitikai mun­ka szervezését, 13. a szocialista munka­verseny szervezését. A járási törzskar nagy súlyt helye­zett az erők optimális elosztására és a betakarítás ideológiai előkészítésére, amelyben jelentős munkát végeztek a pártoktatók, az agitátorok és a népmű­velési intézmények dolgozói, valamint „A kommunista munkáért“ nevezetű járási újság szerkesztői. 54 arató-szállító mezei komplexummal Az aratási munkák végzésére 54 ara­tó-szállító mezei komplexumot szervez­tek. Ezek a komplexumok a táblák ka- szálasra való előkészítésétől kezdve a tarlóhántásig minden szükséges géppel és berendezéssel rendelkeztek, a kom­bájnokat és a gépeket folyamatosan, két műszakban üzemeltették. Egy-egy ilyen komplexumhoz kb. 2U kombájn és két tartalékkombájn tartozott, vala­mint a szükséges erőgépek, szállító- és munkaeszközük. Egy komplexum szer­vezési felépítése szakosított munkacso­portokra tagozódott. Külön munkacso­port készítette elő a táblákat a kaszá­láshoz, a húsz kombájn munkáját öt munkacsoportban szervezték, külön munkacsoport gondoskodott a szalma lehúzásáról, más munkacsoport a tar­lóhántásról, s a gépjavítók is külön munkacsoportot alkottak. Az arató-szállító mezei komplexumok szervezésével az ipatovói járásban le­hetővé vált a betakarítási munkák fo­lyamatos, futószalag-rendszerű szer­vezése. A rendvágók átlagos napi telje­sítménye elérte a 60 hektárt, a kom­bájnoké a 16 hektárt. Egy kombájn átlagosan naponta 364 mázsa gabonát csépelt ki, éspedig 220 mázsás norma mellett! Az ipatovói járásban az aratás mindössze 9 napig tartott, s ez alatt az aratásban részt vevő dolgozók össze­sítve 160 százalékra teljesítették az elő­irányzó 11 m u n ka n o r m ák a 11 Az új szervezési módszer előnyei Hosszú sora van a betakarítás új szervezési módszeréből származó elő­nyöknek. Elsősorban azt kell kiemelni, hogy lényegesen kisebb volt a szem­veszteség, s több gabona került a ma­gasabb minőségi osztályba. Ez. a tény járási viszonylatban 2,5 millió rubellel növelte a vállalatok bevételeit. A to­vábbi anyagi és munkaerő-megtakarí­tásokkal együtt az új szervezési mód­szer mintegy négy millió rubel értékű haszonnal járt a járásban. Ebben még nem szerepelnek a további előnyök, például az, hogy a terület korábban felszabadult az őszi talajelőkészítő munkák számára. Az ipatovói járásban az aratás fo­lyamán szerzett jó tapasztalatokat sreuményesen hasznosították az őszi munkákban is. Különösen a silókuko­rica betakarításában és az őszi vetések elvégzésében. Az új munkaszervezési módszert a kerület további járásaiban is átvették. Ennek eredményeként ke­rületi viszonylatban egy nap alatt két* százezer fonna silót takarítottak be, a megelőző évi százezer tonnás napi teljesítménnyel szemben. Nem kell hoz­zá bővebb magyarázat, hogy mit jelent ez a silótakarmány minősége és a to­vábbi agrotechnikai munkák határidő­ben való elvégzése szempontjából. Társadalmi, nevelési szempontok A gépesített mezei komplexumokban végzett mezpi munkáknak érdekes tár sadalmi összefüggései is vannak. A szovhozok dolgozóit és a kolhoztago­kat arra neveli, hogy a szomszédos vállalatok földjeit ne tekintsék „ide­gennek“, hanem éppúgy sajátjuknak tartsak, mint annak a kolhoznak vagy szovhoznak a földjeit, amelyhez szer­vezésikig tartoznak. A csúcsmunkák idején ugyanis ennél a szervezési mód­szernél nincs olyan különbség, hogy ma a „mi“ búzánkat aratjuk, holnap pedig a „tiétek“ kerül sorra. Az ara­tási munkákat a járási törzskar opera­tív munkacsoportjainak utasításai sze­rint általános optimális ütemterv sze­rint végzik, s ebből vfigső soron, mint már említettük, minden kolhoznak és szovhoznak, elsősorban pedig az egész népgazdaságnak nagy haszna szárma­zik. Az ipatovói járás kolhozai és szovho- zai 1977 ben a tervezett 120 ezer ton­na helyett 209 ezer tonna gabonát ad­tak el az államnak. Ez a siker döntő mértékben a betakarítás új, folyamatos szervezésinek, a gépesített mezei komplexumok eredményes munkájának köszönhető. Az ipatovói földművesek az elmúlt év tapasztalatait hasznosítva az idén még nagyobb sikereiket akar­nak elérni a mezőgazdasági csúcsmun­kák, főleg az aratás szervezésében. Tapasztalataikat másokkal is szívesen megosztják. Elsősorban arra figyelmez­tetnek, hogy ezt az új szervezési mód­szert nem lehet divatos újdonságnak tekinteni, s jelentősen megbosszulhat­ja magát, ha elhanyagolják az új mun­kaszervezési rendszer komplex jellegét. A gépesített mezei komplexumok lét­rehozása önmagában m *g nem elegen­dő. A fő hangsúlyt a káderek nevelé­sére, felkészítésére, célszerű elosztásá­ra, a munkafolyamatok tudományosan megalapozott előkészítésére és szerve­zésére, legfőképpen pedig a szervez sí és irányítási munkák magas színvona­lának biztosítására helyezni. Más szó­val ez azt jelenti, hogy hiába lenné­nek jól felszerelt arató-szállító mezei komplexumok, ha akadozna a törzskar operatív munkabizottságainak a tevé­kenysége, ha a szervezettség helyett a szervezetlenség ütné fel a fejét a leg­nagyobb dologidőben. A kooperációs kapcsolatok fejleszté­se a mezei munkák szakaszán még csak most van kialakulóban, s az ina- tovói példa további követőkre vár mind a Szovjetunióban, mind pedig n mezőgazdaság gépesítésének hasonló színvonalán álló további szocialista ál­lamokban. Bizonyára hazai feltételek között is meríthetünk ezekhői u hasz­nos tapasztalatokból. MAKRAI MlKLflS A Szovjetunióban minden ötödik traktor a Minszki Traktorgyárból származik. A fíjelarusz traktorokat a világ számos országába exportálják, a mezőgazdaság­ban es az építőiparban, valamint a népgazdaság egyéb ágazataiban kiválóan ér­vényesülnek. A felvételen látható traktoruk elszállításra várnak a vállalat ud­varán | A ČSTK — TASZSZ felvétele) Országos mozgalommá vált az ipatovói kezdeményezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom