Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-01 / 149. szám, csütörtök

Két félidő a Msgyar Területi Siínltáilian Batta György Kakastánc című darabjának ősbemutatójáról Emberek, építkezés, kultúra L eonyid lljics Brezsnyev a közelmúltban tett szibé­riai és távol-keleti láto­gatása során találkozott a Baj- kál—Ainúr Vasútvonal építői­vel. A fővonal építéséről, arról, ami a legutóbbi négy évben tör­tént itt, ugyanaz a Vlagyimir Mucsicin komszomolista megbí­zott számolt be, aki 1974 ápri­lisában az építkezésre induló első kommunista építő csoport nevében jelentette Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának: készek teljesíteni a rájuk bízott feladatokat. A század építkezé­sének nevezett fővasútvonal építőinek ma ez a jelszavuk: Mi építjük a BAM-ot, a BAM épít minket. S ez az aforizmá­nak beillő jelszó pontosan meg­határozza a fiatal építők eszmei nya Galjanova, a BAM úttörői­nek egyike, az első önkéntes osztag komisszárja. Zvezdnij falu népszínházában az Ifjú Gárda című darabban ö alakít­ja Ljubov Sevcováí, <i földalat­ti Komszomol-szervezet egyik hősét. Jellegzetes a zvezdniji szín­ház története. Az első építők megérkezése után mindjárt másnap megszületett a leendő településen. Lakás még nem volt, de egy sátron már fel­tűnt a felirat: „Lesz színház Zoezdnijbenl Minden tehetséget a klubba>“ I gen, a BAM első munka­napjaival egyszerre kez­dődtek a műkedvelő foglalkozások. Sátorban, vagy jobb esetben vagonlakasban próbáltak, ahol valamivel eny­A BAM nagy formáló ereje és erkölcsi fejlődésének folya­matát. A komszomolisták százai vál­tak itt kommunistákká. Párt- szovjet-, szakszervezeti és kom­szomolista vezetők nőttek itt íel. Köztük a Komszomol XVII. kongresszusáról elnevezett or­szágos komszomolista osztag tagjai: Tatjana Vaszina tindai kőműves, Komszomol-díjas, aki húszéves korában már az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsá­nak a küldötte lett. Ljuba Csu- rajeva, a tindai városi pártbi­zottság irodájának tagja, Volo- gya Tyitomir, a kerületi tanács képviselője és mások. A feszült munka ellenére, so­kan levelező hallgatónak je­lentkeztek főiskolára. A haba- rovszki vasúti mérnöki főisko­lán a BAM-ról 200 levelező hallgató tanul. Tindában már működik a főiskola kihelyezett konzultációs központja. R öviddel azután, hogy meg­jelent az önkéntes épí­tők első osztaga, Moszk­vában kidolgozták az építkezési szakasz dolgozói kulturális éle­tének biztosítását célzó fő in­tézkedések tervét. Megvalósí­tásában részt vettek a minisz­tériumok, a főhatóságok, a színházak, az alkotók szövet­ségei. A legjobb hivatásos zene­karok, együttesek, szólisták szerepeltek az építkezésen. Ne­ves írók, zeneszerzők, képző­művészek találkoztak a BAM fiataljaival. A Komszomol Köz­ponti Bizottsága és a Vasúti Dolgozók Szakszervezetének Központi Bizottsága rendszere­sen agitvonatot indít Komszo- molszkaja pravda néven az építkezés élvonalába, hogy gya­korlati és módszertani segít­séget nyújtsanak a BAM-on le­vő kulturális intézményeknek, Komszomol- és szakszerveze­teknek. S ok minden történik a fiatal építők kulturális igényeinek kielégítésé­re. Hisz az első építők egye­nesen a Komszomol XVII. kong­resszusának a záróüléséről in­dultak a BAM-ra. Utazótáskáik­ban vitték kedvelt könyveiket, sokan gitárjukat is. Akadtak, akik az első hónapokban értet­lenkedtek: miféle művészetről lehet szó itt, a tajga szívében, hisz elsősorban párbajra kell kelni magával a természettel, tábort verni, sátrakat állítani? Azért lassacskán ki-ki kiegé­szítette a maga könyvtárát itt, a fabarakkokban. Tindában, ahol az építkezés kezdetén két­ezer új lakos élt, a havi könyv­kereskedelmi forgalom kétezer rubel volt. Az első sátrakban sajátos „kiállítási termek“ is nyíltak: a kutatók életét, a titokzatos tájat. derűs életjeleneteket megörökítő ú) és újabb rajzok jelentek meg a viaszosvászon falakon. „Kellett, hogy az em berek mielőbb otthonosan érez­zék magukat a sűrű tajgában, vagyis életünkhöz mozi, szín ház, könyvek kellettek. Ray szeriben szükségünk lett éjsza­kai próbákra, amelyeken re- kedtre vitatkoztunk enym*? sül“, — így fejtette ki később véleményét az első évekről To­hébb volt a hideg, mint az ut­cán. Az utcán ugyanis mínusz 58 fokot mutatott a hőmérő. Mire beköszöntött a tavasz, megrendezték első hangverse­nyüket. Ahogyan dolgoznak, úgy is alkotnak a BAM építkezésén. Mindenből a maximumot ad­ják. Anoszovszkij faluban az első irodalmi esten Verlaine, I.orca és japán költők műveit szavalták. Alig szervezik meg a színjátszó együttest Magiszt- ralnij telepen, máris a Rómeó és Júliát mutatják be. Csegdo- min telep amatőr filmhíradósai elhatározzák^ hogy összeállít­ják a BAM filmkrónikáját. A Város születik című film Urgal város építését beszéli el. Történésének érdekessége, hogy két Kijev filmkamerával fényképezték. A nagy hidegben ugyanis a film minden percben elszakadt, ezért, míg az egyik kamerával fényképeztek, a má­sikat melegítették. 1975 májusában Zvezdnij te­lepülés éppen egyéves volt, amikor lakóit színházi bemu­tatóra hívták meg. A Városok hajnalban című darab azokról a komszomolistákról szól, akik az első ötéves tervek idején felépítették Komszomolszk-na- Amure várost. Egyébként Kom- szomolszknál fejeződik be a BAM, de ha a nemzedékek bel­ső kapcsolatáról beszélünk, a hőisesség stafétájáról, akkor ez viszont KomszomoIszk-na-Ainu- re-ban kezdődik az építők dicső hagyományainak folytatásával. Nekik sem volt könnyebb, mint a BAM mai építőinek. |em véletlenül lett nép­szerű az építők körében Jevgenij Jevtusenko Irt- vány című elbeszélő költemé­nye. Fő modanivalója a BAM építőinek szenvedélyes győzni­N akarása, hősiessége. Ezért gyak­ran olvassák fel irodalmi szín­padokon. Egyes versszakait mű­kedvelő zeneszerzők meg is zenésítették, s így lassan nép­dalokká válnak. A BAM-on egyébként megla látjuk valamennyi nép dalait a Szovjetunióról. A Mószkovszkij Komszomolec építő osztag mű­kedvelői ukrán és belorusz da­lokat és táncokat adnak elő, a Kijev esztrádcsoport műso­rában orosz és grúz dalok, a Moldavsztroi műkedvelőinek repertoárjában pedig nyenyec dalok is vannak. íme még egy oldala a prob­lémának. Az útvonal keresztül­szel olyan falvakat és telepü­léseket. ahol Észak- és Távol- Kelet népei laknak: burjátok, nyeni/eeek. jakutok. A hatal­mas építkezés óriási változá­sokat vitt életükbe. Kiszélesült a kulturális és népművelő mun­ka kerete. E falvak és települé­sek agitációs brigádjai külön­leges műsorokat állítanak ösz- sze, színdarabokat és hangver­senyeket adnak elő a BAM épí­tőinek, akik viszont saját sze­repléseikre hívják meg őket. Folyamatban van egymás kul­turális gazdagítása. Az építők művészeti tevé­kenységének van még egy sa­játos vonása. Ez pedig az al­kotok munkásságának rendkí­vüli kibővülése. Hány dalt köl­töttek az építők a BAM-ról? S mennyi verset! A Bajkalo- Amurszkij Magisztral című lap 4. oldalán gyakran jelennek meg versek. |em is olyan régen feje­ződött be a Szovjetunió­ban az amatőr művészek országos fesztiválja. A legjobb amatőr együttesek abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy felléphettek a Kreml Kongresszusi Palotájának szín­padán. Köztük volt a BAM épí­tőinek együttese is. Az együt­tes vezetője Valerij Sztaszenko, tagjai Alekszandr Tretyakov autószerelő, Alekszandr Litvi­nov villanyszerelő, Vlagyimir Bondarenko. Jurij Koroljov la­katos, Vjacseszlav Zseleznya- kov autószerelő. Az első dalt, melyet Sztaszenko A század építkezési frontja címmel írt, maga Sztaszenko Nyikolaj Za­harov áccsal együtt és az együttes kíséretével énekelte. • # • Jelena Nyikolajevna Koseva- ja, a Nagy Honvédő Háború If­júgárdista hősének, Oleg Kose- vojnak anyja a következőket írta Zvezdnij telep lakóinak: „Bajkál—Amúr vasútvonal hős építői! Köszönöm, hogy hívek vagytok a hagyományokhoz, köszönöm lelkesedést eket és munkaihlet eteket, mely szíve­tekből sugárzik ki, köszönöm célra törésieket és a nagysze­rű jövőbe vetett hiteteket!.. A BAM fiataljai nemcsak a munkában, hanem a műkedvelő színpadon is bebizonyítják hű­ségüket a lenini Komszomol hagyományaihoz. Az Oj Szó számára írta: IRINA GURBATUVA N Színházunk dicséretével kell kezdenem. Pontosabban: an­nak a szándéknak, törekvésnek és bátorságnak a dicsére lével, amely színpadra segítette a költőként, újságíróként ismert Batta György első darabját. Színházunk is, érezhetőn, szeretne már nagyobbat lendí­teni a csehszlovákiai magyair drámairodalom ügyén, egyre tudatosabban vállalva azt a je­lentős szerepet, amelyet a szín­házak játszottak a múltban és játszanak ma a magyar szín­padi művek életrehívásáhan, a magyar drámairodalom fejlesz­tésében. Hogy korábban nem mindig vette/ elég komolyan e szerepet a MATESZ hogy a startvonaltól alig jutottunk messzibbre, ahol a jobbak fut­nak, határozott, szép, hosszú léptekkel és eredményesen, d rá mai r oda 1 m u n:k fej 1<; t le n ség é - nek bizonygatása helyett elég arra gondolnunk, hogy színhá­zunk még manapság is kény­telen olyan felemás, félkész darabot műsorára tűzni cseh­szlovákiai magyar szerzőtől, mint amilyen a Kakastánc. Vállalta a gyönge lábakkal já­ratott Kakastáncot, bizalmat előlegezve a szerzőnek, további színpadi művek írására ser­kentve őt és másokat is, és (talán) mondván: azt kell be­mutatnunk, ami van. Ebben igaza van a színházinak, de az majd csak később derül ki, hogy valóban termékenyítőn hat-e, ha egy művi úton érlelt — eredeti ízekben, zamatokban szegény — darab kerül szín* re. Mindenesetre váivi k ozással tekintettünk az ősbemutató elé, és mert tudtuuk születésének, formálódásának körülményei­ről, ismertük a szövegkönyvet is, fokozott kíváncsisággal foglaltunk helyet a nézőtéren. Vajon sikerűié megvalósítani, a szerző szándékát, amelyet csak két sajtónyilatkozatából olvashattunk ki, u darabból egyáltalán nem? Egyébként, hogy mennyi labdát adott föl Balta György ezekben a nyi­latkozatokban a nem kötekedő természetű nézőnek, recenzens­nek, kritikusnak is, a bemuta­tó döbbentett rá, és ha ugra­nánk ezekre a labdákra, köny- nyűszerrel leüthetnénk vala­mennyit. Mert más mondott (mondott?) a darab is meg az előadás is, mint amit a szerző közölt a Kakastánc mondani­valójáról, üzenetéről, témájá­ról. Szerencsére, az előadás nem a szerző szándékát tükrözte. Nem is tükrözhette, hiszen, mint említettem, az alapanyag nem tartalmazta, legfönnebb halványan sejtetett valamit be­lőle. Mondanivaló? Üzenet? Túl nagy szavak ezek ahhoz ké­pest, ami úgy-ahogy kihámoz­ható a szövegből. Amik viszont benne voltak laza szövetének Kubai könyvek tárlata KIÁLLÍTÁS BRATISLAVÁBAN Tegnap délután Bratislavában, az Egyetemi Könyvtárban megnyitották a Kubai könyvek tár­latát, amely a forradalom győzelme óta eltelt tizennyolc év kiadói tevékenységéről nyújt ké­pet. Közvetlenül a forradalom győzelme után Kubában elenyészően kevés kiadó működött. A kiadói tevékenység a forradalom első éveinek hihetetlenül sokrétű művelődési és nevelési munkájában bontakozott ki, amely egyben meg szüntette az analfabetizmust, s lehetővé tette a széles néptömegek kulturális felemelkedését A Kubai Szocialista Köztársaság Kulturális Mi­nisztériuma jelenleg nyolc különböző tematikájú kiadót irányít. A Nép és Művelődés Kiadó tan­könyveket, a társadalomtudományi müvek ki­adója politikai és társadalmi, a Kubai írásbeliség Kiadó irodalmi és művészeti, az Oj Emberek Kiadó gyermekirodalmi, a Művészet és Irodalom Kiadó világirodalmi művek kiadásáért felelős. A Tudomány és Technika, a Világ és a Kelet Könyvkiadók pedig társadalomtudományi és tu­dományos-népszerűsítő irodalommal látják el a piacot. A forradalom győzelme előtt Kubában soha nem jelent meg évente több mint egymillió könyv. Jelenleg évente több mint ezer alkotás jelenik meg. s példányszámuk túlhaladja a har­minc milliót. Míg 1959-ben 0.6 napjainkban 4,1 kötet Jut egy lakosra A könyvkereskedelmi há­lózat — a könyvtárakkal együtt — lehetővé te szí hogy az ors^p lpp°,dn°,ottnbb falvába is eljusson a nyomtatott sző A kubni olvnsŕ sok irányú érdeklődésének valamennyi kiadó eleget kíván tenni. Persze, legnépszerűbbek a nevelő hatású tudományos-népszerűsítő es a gyermek­irodalmi művek, de nagy az érdeklődés a nem­zeti kultúráról szóló alkotások, a marxizmus— leninizmus klasszikusai, & szocialista országok, Latin-Amerika, Afrika és Ázsia szépirodalma, s mi sem természetesebb, a világirodalom klasz- szikusainak művei iránt. A kubai olvasók körében ugyancsak népszerű a cseh és a szlovák irodalom. Jó néhányszor ki­adták már Július Fučík: Riport az akasztója tövéből című művét, amelyről Fidel Castro a kö­vetkezőket mondta: „Ez a riport nem az akasz­tófa tövében, hanem az élet küszöbén íródott. A jövőbe vetett bizalmat, biztonságot sugallja, azt, hogy előttünk áll a munka és az alkotás lehetősége.“ Megjelent, vagy megjelenés előtt áll többek között a Harc a szalamandrákkal, A holtak nem énekelnek, Rómeó, Júlia és a sö­tétség, Játék a tűzzel, Garam menti krónika, Svejk a derék katona és egyéb művek. Előké­születben van három antológia is. amely a leg­jobb cseh és szlovák elbeszélésekről, versekről és drámákról nyújt átfogó képet. A kiállításon ezer kubai könyvet plakátot, lemezt és képzőművészeti nyomatot láthatunk A tárlatot — amely Prágában nagy sikert ara­tott — iúnius 28-ig tekintheti meg Szlovákia fővá­rosának közönsége iúnius 22-től pedig a brnóink. A rsn,’r7t'-)v ík könyvkiadás sikereit hasonló iel- legű vándorkiállítás mutatta be Kubában. O. C. főként az első részében, azok jobbára: üres párbeszédek, ini- náiis mondatok, öncélú tréfák, poénok, sorozatban gyártott meghökkentő, erőltetett, zava­ros vagy ízléstelen hasonlatok, metaforák, amelyek közül csu­pán néhány talalt célba. Az ilyenek mellé mentek: úgy vered majd a kapuba a gólo­kat, mint a szögeket“ (A szö­geket hova? A kapuba?); „Szikrázik, mint hóküpac a fényben!“; „ .. .s a labda — le­metszett emberfej, mintha egyenesen a nyaktilóról repült volna...“; „Kezem felmeresz- kedtk a mell-kupolára...“; „...a sápadt égi tökről, a holdról beszél“; „Nézze, az au­tómnak van egy kicsike pot- roha', abban vau a benzin“. Ha nevet is az ember, kínjában ne­vel ilyenek és hasonlóak halla­tán. Nem lehet nem észrevenni mögöttük, hogy szerzőjük min­den áron eredeti akart lenni. Az első résznél jobb, egysé­gesebb, színpadra alkalmasabb, a rendező és a színészek szá­mára hálásabb munkát, a kö­zönségnek élvezhetőbb szóra­kozást kínáló a második, va- lószerűbb, feszesebb és célratö- rőbb dialógusaival, melyek — a „kiábrándítás! effektusok ban“, Mimi és Sámuel történe­tét idézve többféleképpen — mindössze annyit akarnak el­mondani az egymásba szerel­mes Lánynak és Fiúnak, a há­zasulandóknak, hogy mi lesz száz év múlva a szerelemből, „mi lesz a lángból, az egekig perzselőbői“; mivé válik a fér­fi a házasságban, hogy szedto és szedi szét az asszony még öreg korában is. Kél félidői láttunk az ősbe­mutatón. Konrád József meg­érezte, hogy a néző csak akkor marad a másodikra is, ha a szöveg dramaturgiai szempont­ból hiányos, semmitmondó első részét a komédia, a groteszk, a burleszk, a paródia közön-, ségfogó, hatáskeltő eszközei­vel, mesterkélt szituációk so­rával, hacacáréval fedi fel. A játéktér — amely hol presszó, tiol kozmetikázó-helyiség, hol repülőiét', hol meg repülőgép — több pontjában gyakran egy­idejűleg történek valami, a ci­comás kosztümökbe bújtatott színészek ki-l»e járkálnak, ala­kot váltanak. bohóckodnak. Hiába. Csak néha-néha tudunk úgy igazából, őszintén fölne­vetni. Es hiába keressük a sze­relmei is, csak helyenként sej­lik föl, bármennyire is bájos jelenség Mák Ildikó, bármeny­nyire is átszellemült Pőthe Ist­ván arca, hangja, a szerelmes­pár háttérbe szorul a zajos forgatagban. Misniás az első félidő, amelyből Uolocsy Ist­ván — tőle eddig ritkán látott eszközökkel megformált, ko­moly és mégis nevettető, telí- találatos helyzetekben szere­peltetett — Futballistája ma­rad meg emlékezetünkben. És Boráros Imre (Kakas) alakítá­sának néhány mozzanata, vál­tozatos és kitűnő arcjátéka. A másodikból, a kiábrándítási je­lenetekben, Ferenczy Anna és Palotás Gabi Mimije, valamint Varsányi Marika Sámuelje. Ebben a félidőben tisztább és áttekinthetőbb volt a játék is, volt mit kibontani, kijátszani a jobban megírt szövegből, sze­repekből. Nem volt annyi ön­célú megoldás, üresjárat, üres jelenet. Persze, a színészeknek — az említetteken kívül Né­meth Icának (Riporter), Ud- vardi Annának, Varjú Olgának, Bartos Máriának, Németh Já­nosnak (a Mécses együttes tag­jai) és Fazekas Imrének (Fő­nök) — azért a második fél­időben is mindent meg kellett tenni, hogy az egész előndás ne folyjon szét az epikai ke­retből; hogy elfogadhatóvá vál­jék. E célt szolgálták a Kopócs Tibor tervezte dísz etek. a Platzner Tibor tervezte íelme zek, Hanzsér Arpád zenébe Ka tona István koreográfiába Recenziómat a szính'z dicsé retével kezdtem, fedezzem be azzal, hogy ami maradt szótá ramban az elismerő szavnk’ü' a szerző következő darab járj tartogatom. Mórt volt epv rr ménykeltő mf]S'"'ik fé’idö BODNÁR CY’’r A 1978 VI. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom