Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)

1978-05-30 / 147. szám, kedd

VÁSZONRA VARÁZSOLTA AZ ÁBRÁZOLHATATLANT KIÁLLÍTÁS ALBRECHT DÜRER 450 ÉVFORDULÓJÁRA A legnagyobb német grafikus és festőművész, Dürer halálá­nak 450. évfordulójáról az egész müveit viliig megemléke zik. 0 volt koránok Apelles e. aki képes vászonra varázsolni az ábrázolhat atlant is, minden szenvedélyt, a testből élővilág) tő emberi lelket és beszédet is" (Roterdaifti Erazmus) Ö az első személyiség, aki a középkori német névtelenek sorából kilép. Hiteles adatokat tartalmaz: naplószerű önéletírása, levelei, németalföldi útlnaplófa, feljegy zései és művészetelméleti mun­kái. Nagyszülei még Békésgyu Ián éltek, itt tanult az itpja, Al bort, ötvösmesterséget. Vándor- évei során eljut a gazdag pat­rícius kereskedők és iparosok városába, a humanista kultúrájú Nürnbergbe, ahol letelepedik és családot alapít Fia, Albrecht 1741-ben született. A szép for­mák szeretetét, a fémtárgyak finom megmunkálását s a réz metszés alapismereteit atyja műhelyében tanulja meg. Tizen­három éves korában tükörből festi meg a művészettörténet első hiteles önarcképét, amely már sejteti a későbbi mestert. Érzi, hogy festőnek született. Apja áldozatok árán helyezi el fiát a németalföldi hatás alatt álló átlagos tehetségű Wolge műt műhelyében. Vallási tárgyú képeket festett itt, a kor társa­dalmi igényének megfelelően Albrecht a mesterségbeli festé­szettel párhuzamosan a famet­szést is elsajátítja. Majd négy év után a szokásos vándorútra kel. Alig huszonegy évesen jut el Baselbe, ahol neves könyv kereskedők kiadásait illusztrál­ja. Önálló fametszetei mar az új szellemet hirdetik. Szabad felfogásúak s a szöveget társa dalmi bírálattal teszik korsze­rűvé. Rámutat a feudalizmus túlkapásaira és a nagy tömegek kisemmizettségére. Következő állomása Strassbourg. Újabb ké­pei jó táj- és emberábrázolások. Vándorlása idején születik második önarcmása, amely az érlelődő, a művészetben és tár­sadalomban helyét kereső ifjú nak kifejező képe. Az újkori önarcképfestés úttörőjeként ér­tékelik. Szemlélete kialakult es világosan áll előtte feladata. Büszke, hogy tanúja lehet a re Ki és az új versenyének. Szülő­városába 1794-ben tér vissza, s megházasodik. A már anyagilag független Dürer nem éri he a mesterségbeli tudással. Olaszor szág felé indul. Ekkor vívja harcát a későgótika és a rene­szánsz. A fölélesztett antik művészet a kor formálója. A reneszánsz ember a tudáson kí­vül a természet ajándékait, az embert is értékeli. Ünnepli az emberi test szépségét, amely önmagában is érvényes, ellen­tétben a középkort művészettel, amikor a ruhátlan embert csak bibliai összefüggésben jellemez­hették. A reneszánsz azonban esztétikai jellegén kívül a való­ság pontos tükrözése. S a ter­mészet lényegének tanulmányo­zására is törekszik. Dürer most az antik művészettel és az új szépségkánonnal s a perspektí­va tanával ismerkedik. Manleg- na karcai eddig is foglalkoztat­ták. Velencében találkozik elő­ször a reneszánsszal, és szom­jasan szívja magába a benyo­másokat. Fontos feladatának tartja G. Bellinin okulva az em­beri forma megújítását. A lagú­nák városának élete, művészete, emberei vonzzák. Elsajátítja a felfokozott kifejezési módot. Üj motívumokkal, formákkal és ér­zésekkel gazdagodik. S a világ­hoz való új viszonyulással tér haza. Ezután alkotja bensőséges felfogású, újtestamentumi tár­gyú képeit és erőteljes világos vonású, részletező grafikai lap- jait. A későgótika legremekebh alkotása a burjánzó formabősé- gü Nagy Passió és a megrendí­tő kifejezésű Apokalipszis. Krisztus nem aszkétikus jelen­ség többé, hanem a reformáció eszmevilágának megfelelő, erő­teljes és bátor férfi. Az Apoka­lipszis látomásos formájában a XV század széthulló társadal­mát és a népek szociális fejlő­dését gátló Rómát ostorozza. Műve nagyságának jellegét — a reneszánsz hatások mellett is —egyéni kifejezőképessége ad­ja. Ennek az átmeneti kornak bonyolultságát, a jó és a rossz, a humanitás és a káosz har­cát a sárkányölő György és Mi­hály testesítik meg. A reformá­ció a történelem eddigi legha­ladóbb mozgalma — mondta Engels. A vele járó szemlélet követeli meg a grafikától a tá­madó hangot, mely ebben a mű­fajban most szólal meg először. A reformáció szelleme sugal­mazza á Kis Passió sorozatot, az egyház elleni súlyos vádat. Leghíresebb lapja az utolérhe­tetlen kifejéző erejű Lovag, Ha­lál es az ördög és az allegori­kus, mély értelmű Melanchton r.s Jeromos a cellában, a tudós elmélyültségének kifejezője. Az Ádám és Éva metszetet a test arányainak beható tanulmányo­zása alapján alkotta. Vallomás e<z az emberről, aki szépségével kiemelkedik a környezetéből. Valóság látást jelző metszetei a Vásárra készülő, a Dudáló és Beszélgető parasztja, meg a Táncoló )>ur. Magas színtű, jel­legzetes emberábrázoló tehetsé­gére utal a tipikus reneszánsz embert idéző önportré. Leonar­do grafikáit, rajzait, karikatú­ráit s elméleti munkáit izga lommal tanulmányozza. A szá­zadforduló ideje nemcsak a po­litikában és a vallásban jelent megpróbáltatást, hanem a né­met művészetben is mélyreható változást jelent. Az olasz rene­szánsz stílustörekvései ellenál­lást nem tűrő erővel sodorják magukkal jóformán egész Euró­pát. Az új irányzat egyszerűsé­get, nyugalmat kíván, a részle­tek helyett a lényég kiemelését. A visszafogott érzéseket, a gon­dolat és tárgykör kibővítését. Dürer hatalmas egyénisége az új elveket individuálisan, a né­met szellemhez hangolva veszi át. A hazájában is méltó tekin­télyt szerzett Dürer számos megbízást kap arcképek festé­sére. Ezek hűségesen éreztetik a kart és az ábrázoltak egyéni­ségét, társadalmi osztályát. Leg megindítóbb anyjának szénrajz mellképe. A jóságos, sokat szenvedett, sorsba beletörődött lény testén a halál már meg­kezdte romboló munkáját. Még közeli elvesztésének tudata sem rendítette meg fiát a kér­lelhetetlen realista ábrázolás­ban. (Elmélyült kifejezésűek Erazmus és Melanchton arcmá­sai.) Dürerben, a nagy művészben párosult a mély értelem és a magasan szárnyaló képzelet. Az előbbi révén a törvényszerűsé­get kereste. Az utóbbi a szokat­lant, a különöset szerettette meg vele. Kutató vágya és kép­zelete a legjobb tanítómestert a természetben fedeztette fel ve­le. Ez a nagy lépés a rene­szánsz Dürer művészetét elődei­től megkülönbözteti. A korát hőségesen éreztető mester alko­tásainak zöme magán viseli a kor mozgató eszméinek szelle­mét. ötvenhét éves korában halt meg. A Nemzeti Galéria grafikai kabinettjében rendezett emlék­kiállításon Dürer fekete-fehér művészetét idéző szép számú, nagyszerű metszet és karc lát ható. bárkany jenöné: Aki a táncot felébresztette SZÄZ ÉVE SZÜLETETT ISADORA DUNCAN Danaida. így hívják Rodinnak azt a szobrát, amely az örök tavaszhoz és a Csókhoz hason­lóan furcsa varázserővel hat. Danaida mozdulatlan. Látom — és mégsem hiszem el. Mert a mozdulatlanságában van valami zavaró. Ahogy ülő helyzetben lábára hajtja a fejét és hosszú haja előrehull, mintha erőt gyűjtene ahhoz, hogy kilépjen a fehér márványtömbből. Csak hogy Rodin és a kő nem en gedi. Rodln és Isadora Duncan kor- társak voltak. Mindketten az igazság szenvedélyes keresésé­ben, a természet hűséges köve­tésében jelölték meg program­jukat. Mindketten a természet igazságot tolmácsoló mozzana­tait ragadták meg. Rodín a szobrászatban, Duncan a tánc­ban. Isadora Duncan San Fran­ciscóban született. Kevés balet­tet tanult, azt is elviselhetet­len kényszernek érezte, így már korán szembefordult az akadé­miai tánc képviselőivel. Hu­szonegy éves volt, amikor Chi­cagóban debütált. Sikertelenül. Majdnem megbukott. Kora mű­vészeti világát azonban már ak­kor felkavarta. „A mezítlábas félistennő" egyszerre lelkese­dést és meghökkentő felhábo­rodást keltett táncba szőtt el­képzeléseivel. Emocionálisan exnresszív táncával az antik görög táncot akarta újjáélesz teni. Ezért viselt könnyű, test színű tunikát, ezért táncolt me­zítláb. Isadora Duncan meghatározó an jellegzetes korjelenség volt. A huszadik század hajnalán, az 1905-ös forradalom idején az ösztönök és az érzelmek sza­bad kiélését hirdető, a testet megvalló és vállaló szabad sze­relem hírnöke lett. Mindent el­söpört maga elől: a spicc-cipőt, a tütűt, a sminket, a díszletet. „Nem kell, teljesen felesleges — mondta. — A klasszikus ze ne is nélkülözni tudja ezeket.“ Amerika elítélte őt, Európa be­fogadta. Berlinben, Párizsban, Budapesten aratott kirobbanó sikert. 1921-ben a szovjet kormány Intézett hozzá táviratot: „Tel­jes mértékben csak a Szovjet­unió értheti meg önt. Jöjjön el hozzánk, iskolát alapítunk ön­nek.“ A polgárháború nyomai még el sem tűntek, a fiatal szovjet állam mégis nagy ér­deklődést tanúsított Isadora Duncan táncművészete iránt. Tucták, hogy a régi konvenci­ókkal mit sem törődő táncosnő tevékenysége harsány felszólí­tássá válik a művészet minden területén. És Isadora csak eny- nyit válaszolt: „Megyek, hogy taníthassak." Ha csak tehette, magas bol- toiatú csarnokokban tanított. általában a szabad ég alatt, hogy diákjai megfigyelhessék a természetet, a szél himbálta bokrok mozgását, a víz hullám­zását, a felhők járását... Ezek az egyszerű mozdulatok képez­ték korszakalkotó, új hatások­kal kialakított táncának alap­szabályait. „Isadora szótlanul beszélt hozzánk a színpadról, vonalak­kal mondott el mindent, amit akart — nyilatkozta róla Dr. Dienes Valéria, lelkes követő­je, ^i Táncművészet hasábjain. — Testével önmagát becsülete­sen megvalló látvány- és hallo­más ritmust közlő emberalak a gondolatoknak és érzéseknek érbedalolásával és idóberajzu- lásával soha nem észleli empí­riák határaira vitt bennünket. Amti táncolt, azt nevi lehetett szavakba önteni; oda volt az rejtve, mondjuk odatáncolva az eszmélet szellemvilágának ti­tokzatos áljaira, ahol azok jár­nak, akik nem mozdulatokkal beszélnek, közléseiknek szavak mögötti nyelve van." Negyvenkilenc éves volt, ami­kor Nizzában szerencsétlenség érte. Autózott. A kerekek közé csavaradott sálja okozta a ha­lálát. „Nem én találtam fel a táncot — mondta —, létezett az előttem is, csak szunnyadt, fel kellett ébreszteniMély álom­ból rázta fel... G. SZABÓ LÁSZI.0 Ol FILMEK AZ ÖTÖDIK PECSÉT (magyai) Megrázó és felrázó mű Az ötödik pecsét. Ritka és felka­varó. kiáltás, az embertelenség nagy erejű leleplezése. Alkotó­ja Fábri Zoltán, a magyar egye­temes filmművészet kiemelkedő egyénisége. Egy erkölcsi határhelyzet ir­tózatos kényszerét elemzi a Sánta Ferenc regénye alapján kés asztaltársaságot. A nyilasok főhadiszállásán dönteni kell fontosabbnak tartják-e életüket tisztességnél, becsületnél, em­berségnél. Megmenthetik életü­ket, ha megaláznak, ha meg becstelenítenek egy haldokló hőst. (A férfi vasöntő volt s fel­robbantott egy nyilas fegyver- raktárt. Ezért kell meghalnia ) : : w. mri fejj Az ötödik pecsét égyik drámai jelenete; balról jobbra: Latinovits Zoltán, Horváth Sándor és Bencze Ferenc készült fiim. A történet 1944- ben játszódik, a nyilas rémura­lom napjaiban; egy budapesti kiskocsmában esténként néhá- nyan összeülnek beszélgetni, egy-egy pohár bor mellett vitat­koznak a világ dolgain, kom- mentálgatják az egyre eszeve­szettebb, egyre érthetetlenebb és veszedelmesebb eseményeket. Ülnek a pesti kisemberek — Gyuricza úr, az órásmester, Ki­rály úr, a könyvügynök, Kovács szaki, az asztalos és Béla ür a vendéglős — a törzsasztalnál s átbeszélgetik a légiriadókkal, razziákkal egyre sűrűbben tar­kított estéket. Meghányják ve­tik ugyan a keserves világ dol­gait, de egy ideig mégis mintha védettségben éreznék magukat Úgy érzik, a világban ágyúzhat­nak, de itt a kiskocsmában Ők biztonságban vannak, hiszen ugyanúgy üldögélnek, beszel getnek, mint esztendőkkel az­előtt. Fábrt Zoltán hosszú, szinte vontatottnak tűnő, mégis vala­mi nyugtalanságot, feszültséget sejtető jelenetsorral érzékelteti ezt a csalóka állandóságérzetet. Aprólékossággal mutatja be a figurákat, remek atmoszférate­remtő erővel fest portrét ezek­ről a kisemberekről. Megismer­jük az ügyeskedő, minden es­hetőségre számító kocsmárost (Bencze Ferenc alakításában), az együgyűségig tiszta lelkű asztalost (Horváth Sándorj, a kissé piperköc könyviigynököt (Márkus Lászlóf és az órást (Öze Lajos), aki kellemetlen, tüskés szavakkal szurkálja őket. Gúnyos, fölényes, títokzatosko- dó kispolgár A néző csak egy közbeiktatott jelenet alapján érti meg furcsa, kettős életét: a társaságból ő az egyetlen em­ber, aki valóban cselekszik va­lamit ezekben a napokban. Mű­hely mögötti lakása tele van gyerekekkel; fekete bárányok valamennyien. A nyugodt, túlrészletezett je­lenetekben azonban ott érezzük a közelgő veszedelmet. Aztán váratlanul lecsap a villám. Egy nyilas pártszolgálatos, egy kis besúgó, Készéi „művészi fényké- ' pész úr“ (Dégi István játssza) feljelentése alapján a nyilasok kínzókamrájába hurcolják a bé­A fasiszta hatalom képviselő je (Latinovits Zoltán alakítja) nem megölni akarja a foglyo kát, hanem megtörni, megaláz­ni A hatalom természetrajzáról filozofálva kifejti, hogy a gyáva ember a hatalom (zsarnokság) megbízható támasza, ezért em­beri tartásukat akarja megtörni. Idáig minden ami történt, csak a dráma, a tézis előkészí­tése volt. Lehet-e szabad-e meg­vásárolni a tiszta életet olyan cselekedettel, amely után tulaj dóriképpen nem is lehet élni? A következő, szinte az elvisel­hetetlen kegyetlenségig felfoko­zott jelenetekben a helyzet kín­zó szorításába kerül a négy férfi. Hárman képtelenek meg­alázni a hőst. Az egyik bele- őrül inkább, mintsem a tisztes­séget odaadja életéért. A másik ököllel ront a hóhérra. A har­madik, aki az életet mindennél fontosabbnak tartotta, most nem tudja megtenni az önmentő lépés.. S visszatartaná a negye­diket is, az órásmesternek azon­ban szabadulnia kell, a gondjai­ra bízott gyerekek elpusztulná­nak nélküle. Kegyetlen, felzaklató alterna­tíva. Mit tehet az ember, ha a körülmények csapdája ilyen vá­lasztásra kényszeríti? Engedel­meskedhet-e az ember akár em­bertelen kényszernek is? Hol itt a küszöb? Az etikai kérdőjel a filmben óriásira növekszik Fábri Zoltán filmje egyértel­műen hirdeti, hogy az életmen­tő megalkuvás valójában csak mások életét menti meg. (Az órásmester a filmben életben marad, de élőhalott csupán.) Az ilyen élet a halálnál is kegyet­lenebb A film azonban a fasiz­must vádolja és leleplezi a kö­rülményeket. melyek embertelen ségbe taszították, összetörték az emberek százezreit. Kitűnő alakításokat láthatünk a filmben. A remek színészek teljesítménve sokkal jelentő­sebb annál, hogysem egy-egy jelzővel értékelhetnénk, ezért — terjedelmi okokból — elte­kintünk ettől Fábri remekmű­ve a legutóbbi moszkvai film- fesztiválon nagydíjat nyert.-ym— Eredeti felvételek Leninről A szovjet filmarchívumok munkatársai olyan, már elve­szettnek hitt híradó- s doku­mentumfelvételek után kutat­nak, amelyek Lenin alakját és tevékenységét örökítik meg. En­nek során több, 1917 májusa, illetve 1922 novembere között készült film került elő. A leg­több filmrészleten Lenint be­széd közben örökítették meg Petrográdban, de látható család­ja körében és egy május 1-i fel­vonuláson is. A legkésőbbi film­részlet a Vörös téren készült, amikor Lenin felavatta a Nagv Októberi Szocialista Forradalom elesett harcosainak síremlékét. 1978. V. 30

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom