Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-19 / 136. szám, péntek
Kényszer helyett szükséglet A munka jellegének megváltoztatása a szocializmusban 1978. V. 19. A ~ timber emberré válásának történelmi folyamatában és az emberi élet kialakításában elsőrendű szerepe van a munkának. A munka az ember és a természet közötti anyagcsere legfontosabb eleme, és ezzel párhuzamosan az ember, a társadalom és a természet közötti kapcsolatok alapvető eszköze. Az ember magában a munkafolyamatban szerzi meg a megélhetéséhez szükséges anyagi javakat, és ezzel együtt kialakítja az emberiség társadalmi mibenlétét. Tehát a munka nemcsak anyagi javakat termel, hanem egyben az ember által alakítja saját életkörülményeit, társadalmiságát, a világhoz való gyakorlati és teoretikus viszonyát is. Ebbén a folyamatban a termelőszubjektum céltudatosan viszonyul munkájának tárgyához, másfelől viszont az objektív világ mozgása és benne a cselekvés tárgya is meghatározza az ember céljait, a megvalósítás formáit'és azok módszerét. Ezek szerint a munka nemcsak az ember megteremtője, hanem egyben az emberi világ formálója is. A munka folyamatának elsőrendű feltétele a természet, de a munka céltudatos szubjektuma maga az ember. A munkát úgy is lehetne tömören jellemezni mint társa- dalmiasított természeti erőt. Ebben a viszonylatban fontos tudnivaló, hogy az ember behatolása a természetbe a munkaaktus alapján egyúttal a társadalmi élet kialakítását is jelenti. A munka tehát a társadalmi körülmények éltető eleme, egyúttal az adott társadalmi körülmények terméke. A történelmileg fejlődő munkafolyamatban alapvető szerepet játszik a tulajdonviszony, amely meghatározza a termelők viszonyát a munka tárgyi és társadalmi feltételeihez. A munka- folyamatot nem lehet elvontan értelmezni, csakis az egyes társadalmi rendszerek elemzésén keresztül, amely feltárja a munkafolyamat legfontosabb kérdéskomplexumát: a termelő- mód alapját, a munka jellegét, a termelőszubjektum fejlődését s az általa teremtett világ társadalmi lényegét. Ezzel kapcsolatban nincs módunk elemezni az egyes történelmileg fejlődő munkatípusokat. Csak a kapitalista munkatípust fogjuk tömören vázolni, Jelezvén azt, hogy a szocialista munkatípus kialakítása, a munka jellegének és tartalmának megváltoztatása csakis a kapitalista munkatípus kizsákmányoló jellegének megszüntetésén keresztül jöhet létre. Az elmondottakból következik, hogy a társadalmi rendszerek megváltoztatása a munka jellegének és tartalmának megváltoztatásán alapul. A burzsoá forradalom az ember ember feletti uralmát azáltal szilárdítja meg, hogy a termelőt megfosztja a termelőeszközöktől, a termelészubjektum pedig azáltal válik „szabaddá“, hogy szabadon adhatja el munkaerejét, ha van kinek. Ez a burzsoá munkatípus a rabszolgaság modern változata, amely törvényszerűen külső kényszerré, elidegenedetté válik, a munka csakis mint a megélhetés eszköze szerepel, nem pedig mint az ember célja. Ebben a vonatkozásban a munka inkább áa- nyarít, mint nemesít. Ez a munkatípus inkább az ember egyoldalú fejlődését szorgalmazza, mintsem annak sokoldalú megnyilvánulását. A kapitalizmusban a mun** ka uralkodik a termelőeszközöktől megfosztott dolgozó felett azáltai, hogy folyamatosan újratermeli azokat a társadalmi viszonyokat, amelyekben gyarapodik a töke, és minden vonatkozásban szegényedik a munkás. Ilyen vonatkozásban a töke a fejlődés — persze az osztályérdekektől megszabott fejlődés — alanya, míg a dolgozó eme fejlődés tárgya, mondhatnánk azt Is, hogy tárgyi kelléke. Ez a megállapítás ugyanis nagyon helyénvaló. Ahol a tőke, az áru, a termelőerők személyes jelleget öltenek, ott nem valósulhat meg a termelőszubjektum személyes fejlődése. A személy tárggyá válik, a személyesített tárgyuk függvénye lesz. Az említett folyamatban döntő szerepét játszik az is, hogy ha a kapitalizmus élni akar, akkor minduntalan fejlesztenie kell a termelőerők tárgyi oldalút, s ezzel párhuzamosan nemcsak korszerűsíti a termelési folyamatot, hanem növeli a szociális ellentéteket, s ami számunkra a legfontosabb: elmélyíti a kapitalista munkatípus osztályellentéteken alapuló antagonisztikus jellegét. A kapitalizmus kénytelen változtatni a munka tartalmát, és annak műszaki bázisát, a tudományt mint a töke fejlesztésének eszközét termelőerővé kényszeríti, de nem változtatja meg a munka kizsákmányoló jellegét. Itt van az a történelmi fordulópont, amelyet a kapitalizmus objektíve nem tud, és nem is akar megváltoztatni. A munka jellegének és tartalmának, tudatos kölcsönhatásának a megváltoztatása csakis a szocializmusban jöhet létre, azáltal, hogy a szocializmus megteremti az új munkatípus minőségileg különböző társadalmi feltételeit. A munka szocialista jellegének kialakításához a szocialista forradalom győzelmén át vezet az út, amely megteremti az új társadalmi és egyben az új termelőszubjektum, a munkás- osztály és annak pártja fejlődésének gazdasági, társadalmi és poliitkal alapjait. A szocializmus osztályrétegeződésének alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona. Ebben a forradalmi mozgásban megszűnik a munka kizsákmányoló jellege, az új társadalmi viszonyok megszabják a munka társadalmi jellegét. Ebben a folyamatban azonban az új minőségileg különböző társadalmi szubjektum, a munkásosztály változtathatja meg saját magát és másokat — és a munka új típusán keresztül a világhoz való viszonyát is. Tudatosan formálja jövőjét, társadalmi és egyéni életfeltételeit, mert ezen a munkán már nem élős- ködik a tőke. A két munkatípus közötti különbség tehát történelmi fordulópontot is jelent. A kapitalizmusban a munka technikai-technológiai tartalmának megváltoztatása végső soron a munkásosztály és az értelmiség kizsákmányolásának csupán újabb formáit jelenti. A munkafolyamat ugyan változik, de a munka kizsákmányoló jellege továbbra is megmarad, szocialista munkatípus alapvető küldetése az, hogy minduntalan szorgalmazza a dolgozók sokoldalú fejlődését. E fejlődés a társadalmi termelőmunka különböző formáira épül, beleértve a gazdasági, társadalmi, politikai élet irányítását is. A szocialista munka éltető eleme a termelők fokozatos bevonása a társadalmi élet sokoldalú fejlesztésébe a szocalista demokrácia alapján. A szocialista munka a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet elengedhetetlen feltétele, tehát olyan munkatíA pus, amely nemcsak a kapitalista munka embertelen megnyilvánulásait szünteti meg, hanem egyben a szocialista munka kialakításával már csírájában fejleszti a későbbi kommunista, általános, szabad és minden vonatkozásban társa- dalmasított munka alapjait is. Tehát olyan fejlődőképes, hogy magában hordozza a dolgozó 4 ember teljes felszabadításának feltételeit. A szocialista munka a tudományos-technikai forradalom szocialista megvalósításával együtt fejlődik — mint a szocialista szubjektum formálásának legfőbb feltétele. Ez az új társadalmi szubjektum azonban csak úgy fejlődhet tovább, ha céltudatosan fejleszti a mun- ka humanizálását, mint az ember emberré válásának elengedhetetlen feltételét. Nincs valós humanizmus ott, ahol a munka jellege embertelen, kizsákmányoló, és segíti megszilárdítani az embernek ember fnletti uralmát. Bjtpjainkban nagyon sok- szór találkozunk olyan téves nézetekkel, miszerint mind a kapitalizmusban, mind a szocializmusban csupán a megélhetés eszköze. Ez az ösz- szehasonlítás sántít. Miért? Főleg azért, mert az életjavak beszerzése társadalmilag mindig adott, mert minden munkafolyamat a tulajdonviszonyok terméke és egyben serkentője, fejlesztője is. Ezért a szocialista munka mint a megélhetés eszköze is különbözik az előző munkatípusoktól, és ami a leglényegesebb: ez a kizsákmányolás alól felszabadult munka megteremti a társadalmi javak demokratikus elosztásának feltételeit is. Gondoljunk csak a díjmentes egészségügyi ellátásra, a szocialista iskolarendszerre és a többi társadalmi és anyagi juttatásokra, amelyek az ember létbiztonságát a szó szoros értelmében humanizálják. A szocialista munka az említett átmeneti időszakban olyan alapvető tényező, amely e munka szubjektumának, a munkás- osztálynak és pártjának történelmi hivatását és forradalmi céljait valósítja meg. A szocialista munka — mint a szocialista forradalom terméke — maga is forradalmi jellegű, mert forradalmi módon s minőségileg magasabb szinten újratermeli a munka társadalmi feltételeit, magát az embert, és egyesíti mindazt, amit a kapitalista munka szétválasztott: megszünteti az emberi munka embertelen jellegét. A szocialista munka forradalmisága napjainkban főleg abban nyilvánul meg, hogy céltudatosan egyesíti az egyén és a társadalom érdekeit, a külső kényszert belső életszükségletté fejleszti, a munkát társadalmi körülményeivel együtt humanizálja, s a fokozatosan felszabaduló munkát az emberiség legfőbb életcéljává minősíti. Szocialista munka nélkül nincs szocialista szubjektivitás, szocialista egyén és szocialista társadalmi közösség. PUSZTAI JÁNOS MESSZIRE ES ElŐRE LÁTNI (K pártszervezet fiatalítása $ Kidolgozták a tagjelöltek nevelésének tervét A szímői (Zemné) Haladás Efsz pártszervezetének vezetőségi tagját keresem, azt az elvtársat, aki az ideológiai munkáért felelős. Soólcy Gábor traktoros, a kamocsai részlegen dolgozó munkabrigád 6-tagú csoportjának, a takarmányt „bekészítő“ csoportnak a vezetője a mindenkinek bármikor szolgálatára levő ember belenyugvásával mondja: — Igen, én vagyok. Azután már a kérdésekfeleletek fogaskereke viszi beszélgetésünket. — Mióta dolgozik a föld- műv'esszövetkezetben? — Amióta megalakult. — És azelőtt? Erre csak élettörténetével felelhet. Édesapja évekig tartó katonai szolgálat, majd hadifogság után került haza a második világháborúból, így tehát szinte apa nélkül nőtt fel. Azután ő is bevonult katonának. Amikor hazajött, megalakult a föld- müvesszövetkezet, tagja lett. És a ma már 40 esztendős, kétgyermekes családapa így summázza élettörténetét: — Csak azt mondhatom, hogy a közös gazdaság, a földművesszövetkezet formált és tett igazán felnőtté, emberré. Lélegzetvételnyi hallgatás után megjegyzi: — Kommunistává is. A pártszervezet problémáit példákkal érzékelteti. — Egyik az, hogy aránylag kevesen vagyunk. Az állattenyésztés munkaszakaszán hetvenhatan dolgoznak, közülük csak három kommunista. Közben persze elmondja azt is, hogy az utóbbi években — hála a gépesítésnek — megváltozott a munka jellege, és egyre kevesebb dolgozóra van szükségük. Korábban kilencen végezték azt a munkát, ami most az ő hattagú csoportjuk feladata. — Másik probléma — folytatja —, hogy kevés a fiatal. Egyre inkább érezzük a város közelségét, ami abban nyilvánul meg, hogy a fiatalok inkább az ipari üzemekbe mennek dolgozni, mint a földművesszövetkezetbe. Elmondja, hogy munka- csoportjukban Hajnal Dezső fiatalnak számít, pedig már közel negyvenéves, csak Gajdács Pál az igazán fiatal, mert még nem nősült meg. — így tehát, ami a fiatalítás programját illeti — magyarázza —, nem is fontos, hogy jelenleg nagy létszámú kiválasztást, felvételt tűzzünk ki célul. Véleménye szerint inkább a traktorállomáson és a kertészetben dolgozó fiatalok közül kell kiválasztani a tagjelölteket. Az állattenyésztés munkaszakaszáról csak azután, ha már megoldották ennek a munkaszakasznak a problémáit, ha úgy átszervezték a munkát, hogy az a fiatalságnak is megfelelő legyen. — És mikor lesz megfelelő? — Ha bevezetik a műszakos üzemeltetést — vála- H szol, és hangsúlyos a figyelmeztetése: — Meg kell érteni, hogy ma már sokkal igényesebb a fiatalság, és joga van művelődésre, szórakozásra, kulturáltabb munkaviszonyokra, munka körül- ménví'1'’ További beszélgetésünk során a politikai nevelőmunka terén szerzett tapasztalatairól szól. A pártoktatás megszervezésekor, valamint a polgári ügyek testületében való tevékeny részvételekor szerezte ezeket a tapasztalatokat. — Legfontosabb a kommunistáknak a dolgozókhoz való viszonya. Az embereket sohasem tekinthetjük eszközöknek, még a legnagyobb cél eléréséhez sem. Gyakorta a dicséret hatásosabb, mint a dörgedelem. A bizalom több hasznot hajt, mint a gyámkodás. Az ellenőrzés fontos, de sokkal hatékonyabb, ha előzőleg önállóságra és felelősségre szoktatjuk a dolgozókat. — Messzire és előre kell látnia annak, akinek az a feladata, hogy irányítson, vezessen, aki a fiatalok nevelését fontosnak tartja. így összegezi a politikai nevelőmunka tapasztalataiból leszűrt tanulságot. Ennek érielmében dolgozta ki a vezetőség tagjaival közösen a munkatervet, a tagjelöltek kiválasztásának, nevelésének tervét, melyet iia teljesítenek, a következő pártkongresszusig tíz évvel lesz fiatalabb a pártszervezet. Vagyis: a pártszervezet tagságának átlagos életkora. Szemében a határozottság fénye, kézszorításában a bizonyosság ereje, s hangos a válasz: — így lesz! HAJDÚ ANDRÁS A jó példa követése Ifjúsági tanácsok a diákotthonokban A Szocialista Ifjúsági Szövetség kezdeményezésére az itnernátusokban és a diákotthonokban ifjúsági tanácsokat szerveztek mind az ipari tanulók, mind a középiskolások. Ezek az ifjúsági tanácsok a legtöbb helyen példásan tevékenyek. Szervezik, irányítják az internátusokban, diákotthonokban lakó fiatalok társadalmi munkáját, gondoskodnak a környezet rendezéséről, rendbentartásáról. Ugyanakkor együtteseket, sportrendezvényeket is szerveznek. A csehországi járások közül főleg a plzeňi, a litomericei és a trutnovi járásban működő Ifjúsági tanácsok dicsekedhetnek szép sikerrel, mert a házirendek kidolgozásában is derekasan részt vettek. És természetesen, gondoskodnak a házirend szabályainak betartásáról is. Az ifjúsági tanácsok ezekben a járásokban már sok nehézséget leküzdötték. Több példát Is idézhetnénk, elég azonban egy, a Rožňové pod Radhoštém-i elektrotechnikai szakközépiskola internátusában működő ifjúsági tanács példája. A diákotthon olyan épületben kapott helyet, melyet eredetileg lakóháznak építettek. Ahhoz, hogy az ilyen épületben elhelyezett inter- nátus diákotthon, vagyis a diákok második otthona legyen, sok minden hiányzott. Társalgó, tanulószobák, klubhelyiségek, tornaterem, konyha. Az ifjúsági tar nács azonban munkához látott. Először a legszükségesebb átalakítások elvégzésére mozgósították a fiatalokat. Berendezték a társalgót, a tanulószobákat. A klubok működésének problémáját is megoldották: a TESLA nemzeti vállalat üzemében, az internátus közelében kaptak helyiséget. A diákotthon környékének rendezésekor a terepet úgy rendezték, hogy egyik része legalább a szabadtéri sportolás céljait biztosítsa. így is maradt problémájuk: a diákok étkeztetésének megszervezése. Reggelit, tízórait, e“bédet az iskola éttermében kapnak, de a vacsora szállításáról, tálalásáról maguknak kell gondoskodni. A vacsorát a TESLA nemzeti vállalat üzemi konyhájáról kapják, edényekben szállítják át az internátusba, s maguk tálalják, osztják szét. Egyébként az épület előtti járda karbantartásáról, rendszeres tisztításáról is maguk gondoskodnak. Megértették, hogy a diákotthon nemcsak szálláshelyet, lakást, hanem otthont hivatott adni a fiataloknak. És ami a legfontosabb: az ifjúsági tanács Irányításával, közreműködésével meg is teremtették maguk számára ezt. Hatott az ifjúsági tanács érvelése, mely felhívás formájában még a tanév elején a faliújságra került: Fiúk, lányok! Számítsátok 1.1, hogy egy nap 24 órájából hányat töltünk az internátusbán, és gondoljátok meg, hogy mit kell tennünk azért, hogy igazi otthonunk legven ez az épület. Az ifjúsági tanácsok működéséről szólva, azt is illő elmondani, hogy a csehországi járásokban csak a tanév eleje óta működnek. Szlovákiában jól bevált munkaformaként honosította meg a Szocialista Ifjúsági Szövetség az internátusokban és diákotthonokban. ürülünk, hogy a tapasztalatot atveve, az adott viszonyokhoz alkalmazva sikeresen tevékenyek nálunk is az ifjúsági tanácsok. - JAN JELINEK Soóky Gábur
