Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-19 / 136. szám, péntek
A Szocialista Munka Hőse Nem tudnék az erdő nélkül élni A valamivel több, mint négyszáz lakosú Stará Voda községben megállunk a hnb épülete előtt. Az elnököt, Július Slivenský eilvtársat keressük. Az ajtó zárva. Egy posztószárú csizmás, pipázgató idősebb ember útbaigazít. — Julót ne itt keressék, mit csinálna itt az irodában, dologidőben. Fent az erdőszéli farakodásnál biztosan megtalálják. Bevallom, egy kicsit szégyenkezve mondtam köszönetét útbaigazítómnak. Azt tudnom kellett, hogy Slivenský elvtárs — habár már a harmadik megbízatási időszakban látja el a hnb elnökének tisztségét — reggeltől késő estig a fatörzse- ket vontató lánctalpas nyergében ül. A lánctalpas gép zúgása jelezte, jó helyen járunk. Közelebb érve, csodálkozva néztük, hogyan játszadozik a TDT—55- ös szovjet gép a hatalmas fa- törzsekkel. A gép kabinjában ülő Július Slivenský magabiztosan kezeli ezt a monstrumot. Egy pillanatra felénk int, üdvözöl a kabin ablakán át és folytatja munkáját. — Ezt csak ő tudja ilyen jól csinálná, — jegyezrte meg a me'llén'k szegődő Leopold Maj- kút elvtárs, az erdészeti üzem vezetője — rajta kívül még sem'ki sem merészkedett fel géppel az Arany-asztalnak nevezett magaslatra. Ezeken a veszélyes lejtőkön csak Julo S1I- vensiký szállít fát. Néha már féltünk Is, hogy valami baja történik. De amit ő elvállal, azt meg is csinálja. Elhallgatott a lánctalpas motorja, helyükre kerültek a fatörzsek. A gépről fiatalos frissességgel ugrott le az ötvenegy esztendős Slivenský elv- társ. Néhány bemutatkozó szó, baráti kézfogás után, röviden elbeszélgettünk. — jó kis masina ez, — mutatott gépére — több fajtát kipróbáltam már 1949 óta, de ilyen teljesítménye és alkalmazkodóképessége még egynek sem volt. — A gép jól alkalmazkodik, ha szakszerűen irányítják — jegyezte meg, s erre ő is egyetértését jelezve bólintott. — Véleménye szerint, mi a titka annak, hogy minden évszakban, a legnehezebb körülményeik között is, sikeresen teljesíti feladatát? — kérdeztem. — Nincs ennek különös titka, csak annyi, hogy az ember szeresse azt a munkát, amit csinál — válaszolja —, akkor a gépek is úgy dolgoznak, ahogyan az ember akarja. Kitartással, korszerű gépekkel jó munkát lehet végezni. És tudja, milyen nagyszerű érzés, ha jól meigy a munka? Nézze, milyen szép ez az erdő, nélküle nehezen tudnék élni. Slivenský elvtárs elárulta, hogy felnőtt iia és két tanítónő leánya több ízben csalogatta, költözzenek be a városba, de ő erről hallani se akar. — Lethet, hogy kinevet, de elmondom — folytatta mosolyogva — az én számomra üdülést jelent, ha például a Szövetségi Gyűlés tanácskozásáról, Prúgából hazatérve újból a gépemre ülhetek és dolgozhatok. Engem ez a munka éltet igazán. — Mint hatvan környező község parlamenti képviselőjének és a hnb elnökének, egyéb munkája is akad. fut erre ideje? — Feltétlenül kell hogy jusson, a bizalommal nem lehet visszaélni. Bármennyire szabadkoztam, harmadszor választottak meg a hnb elnökévé. Közös erővel bizonyos eredményeket is elértünk mór, de még sóik a tennivaló. Néhány perc múlva búcsút vettünk Slivenský elvtárstól és társaitól. Felzúgott a motor, kezelője újból a nyergében ült. Még kiintett a kabin ablakán, majd a gép hátat fordított és lassan eltűnt a közeli _ erdőben. KULIK GELLERT A vásárlók elégedetten távoznak 39 millió korona értékű áruforgalom 0 Bővül o választék Elismerő sorok a panaszkönyvben A múltkor írtunk Nagykapos (Veľké Kapušany) fejlesztéséről. Részben említettük az üzlethálózat bővítését is. Nagyka- poson az áruházat, melyet a ijednota épített kilencmillió korona költséggel, 1975-ben adták át a kereskedelemnek. Kaphatók itt női, férfi- és gyermekruhák, méter- és darabáru, szőnyegek, cipők- és bőráru, valamint bő választékban bútor. Az árukészlet bőségét jelzi, hogy az egyes osztályokon és a raktárban tízmillió korona értékű áru van. 1977-ben a bruttó forgalom 39 millió korona volt, ez hárommillióval több a tervezettnél. Az alkalmazottak száma harminchét, eíbből tíz a tanuló. Az áruház igazgatója a min- diig mosolygó Szabó József, aki már 35 éve dolgozik a kereskedelemben. — Hol kezdte? — Kapóson voltam tanuló, majd segéd, aztán tíz évig a Jednota alelnöke, majd üzletvezető, most pedig az áruház igazgatója. Az íróasztalán halomnyi irat, ma van a havi zárás. Az első üéigy hónap tervét 119 százalékra teljesítették. — Milyen az áruellátás? — Jobb is lehetne. A kassai (Košice) áruelosztó-központ csak 50 százalékban tudja a ikért árut megküldeni. A többit személyes utánjárással kell beszereznem, s ez sok utazást igényel. Még Liberecbe is felutazom a kívánt jó minőségű áruért. Hiszen ma már a vásárlók igényesek, nem vásárolnak meg akármit. A minőségen kívül az esztétikai szempontokat, az ízléses csomagolást is figyelembe veszik. S mivel egyre többet utaznak, összehasonlítási alapjuk is van. Nekünk ezekhez az igényekhez kell igazodnunk. Az iratoik közt keresgél. Elővesz egy összehajtott ívet. — Tessék kérem megnézni. Ezeket igénylik most a legtöbben. Például az egyszínű női krimplenruhák nagyon keresettek. Ebből a múltkor is csak négy darabot kaptunk igény száznál is több. Liberec és Žilina ígérte, hogy küld. Sokan keresik az egyszerű kartonruhákat is. A szőnyegek közül még mindig a perzsaszőnyeg- utánzat a" legkeresettebb. Jelenleg még ebből van egynéhány darab. Nagy kelete van a kov- rálszőnyegeknek is. — A férfiruhák? — Abból nagyobb a választék. — Mi most a legdivatosabb szín a férfiaknál? — A sötétzöld és a kávébarna. — Ön itt Kaposon honnan tudja, hogy a nyáron milyen lesz a divat? — Mint mondottam, sokat utazom, s tartom a kapcsolatot az egyes textilgyárak vezetőivel. Részben ők jelzik ezt. Másfelől figyelem a divatlapokat is. — Mi a tapasztalata, elégedettek a vásárlók? — Általában igen. Hiszen más járásokból is számos vevő itt vásárolja meg a szükséges ruházati cikkeket. — A bútor? — Abból is igyekszünk beszerezni a jó minőségű, korszerű fajtáikat. Bővül a választék, eltűnnek az ízléstelen darabok, a szemet bántó bútorhuzatok. A tartósság, a szépség a lényeg. Csaik hát az árut ebből is többnyire nem a központi raktárakból, hanem egyenesen az üzemeiktől kell megrendelnünk. De hát mit tehetünk. Jelenleg ez van. Éppen ezért sok függ az üzletvezető rugalmasságától, szakmaszeretetétől és nem utolsósorban szakképzettségétől. — Vonzó-e ma a kereskedői szakma? — A mi vidékünkön igen. S ez jó is, mert a jók közül a legjobbakat tarthatjuk meg. Jelenleg négy harmadéves tanulónk van, s mind a négyet megtartjuk. — Gyakori a reklamáció? Mosolyog s feláll. Előveszi a panaszkönyvet. — Tessék belelapozni) Nézem az 1977-es év bejegyzéseit. A sok dicsérő bejegyzés mellett csak egy a panasz. Számos elismerő sort olvastam az udvarias kiszolgálásról. Hiszen a három osztály kollektívája a szocialista munkabrigád címért versenyez. Egy már elnyerte a bronz-, egy pedig az ezüst fokozatot. A szocialista brigádok versenyét minden héten értékelik. Tehát a jelenleg több mint nyolcezer lakosú város üzlet- hálózata kielégíti a vásárlók igényeit. Persze a város építése, fejlesztése tovább folyik, s ezzel párhuzamosan nő a lakosság száma is. A városfejlesztési tervben szerepel az üzlethálózat bővítése is. A szanálásra kerülő főutcán épül többek között egy új áruház, így a lakosság igényeinek kielégítése hosszabb távon is biztosítottnak látszik. TÖRÖK ELEMÉR Teljesítik ígéretüket A Cadcai Slovena Gyapjúipari Kombinátban eredményesen teljesítik a Győzelmes Február tiszteletére tett szocialista vállalásokat. Az idei év első négy hónapja alatt az árutermelési tervet 873 000 koronával túlteljesítették. Felvételünkön: Éva Kráfová SZISZ-tag munka közben. (Felv.: V. Gabčo — CSTK) Kommentáljuk Testedzés — egeszseg Aligha akad valaki, aki elvben nem értene egyet a rendszeres testmozgás fontosságával. Szinte közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy egészségünk megőrzésének, az ún. civilizációs betegségek megelőzésének egyik legjobb módja a testedzés, az utóbbi időben tetemesen megnövekedőn szabad időnk célszerű kihasználása. De ha végigböngésszük a sportolási lehetőségekre, a sportolókra, valamint a nem versenyző, de rendszeres testmozgást végző fiatalokra vonatkozó adatokat, távolról sem lehetünk elégedettek a helyzettel. Az alapiskolákban a tanulók 32, a középiskolákban 27, a főiskolákon pedig csak 16 százaléka sportol az iskolai kötelező testnevelési órákon kíviil. A dolgozó fiatalokról, a felnőttekről nincs ilyen kimutatásunk, de meggyőződésünk, hogy az arány sokkal kedvezőtlenebb lenne. Ugyanakkor jogos aggiK***’ vált ki, hogy fiataljaink erőnléte évről évre rmolik, -óyre több a rossz testalkatú, elhízott gyermek. Nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, ki felelős ezért, miért válunk egyre kényelmesebbekké, vagy mondjuk meg nyíltan — lustábbakká. Hivatkozhatnánk feszített élettempónkra, a fizikai munkát helyettesítő automatizálásra, gépesítésre, a motorizmus térhódítására. Van, aki azzal érvel, hogy nincs elég lehetőség a sportolásra. Mindez tartalmaz némi igazságot, de nem ad teljes magyarázatot. Bratislavában például az iskolai tornatermek kihasználtsága heti 27,2 óra és a szabadtéri sportpályáké még rosszabb. Új lakótelepeinken szinte minden iskolához atlétikai és labdarúgó pálya is tartozik. Szomorú látvány a nap nagy részében és nyáron két hónapon keresztül üresen árválkodó gyepszőnyeg és salakpálya. Pedig a nemzeti bizottságok költségvetésükből jelentős összeget fordítanak az iskolai sportlétesítmények fenntartására, a sporteszközök vásárlására. A gyermekjátszótereknek állandóan nagyszámú látogatója van, de a tizenéveseket már ritkán látjuk a játszóterek mellett létesített kisebb sportpályákon. Igaz, egyelőre még nem sok az ilyen pálya, de a meglevőket sem használják ki. Kevés a vállalkozó, aki kipróbálná az erdei futópályákat, pedig Szlovákiában már 41 van belőlük. A nemzeti bizottságok gondoskodását ezen a téren a választási programok is tanúsítják. A Z-akció beruházási részében 1980-ig 102 tornaterem, 105 sportpálya, 77 strandfürdő és 530 más sportlétesítmény épül. A legutóbbi választások után minden nemzeti bizottságon ifjúsági és testnevelési bizottság létesült. Oj munkaterületről van szó, hiányoznak a tapasztalatok, de az elmúlt aránylag rövid idő alatt elért eredmények igazolják a bizottságok lét- jogosultságát. Meg kell említeni a munkahelyeket is. A szakszervezeti bizottságok csaknem az összes nagyobb üzemben a szociális program keretében többfajta sportolási lehetőséget teremtenek, de az érdeklődés rendszerint nincs arányban a szervezők fáradozásával. Ritkaságszámba megy még az olyan kollektíva, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű karbantartó részlege, amelynek szocialista munkabrigádja rendszeresen sportol, sőt a többi brigád bevonásával jégkorongtornát is szervez. Azt mondtuk, hogy elvben mindenki tudatosítja a testmozgás fontosságát. Ez azonban nem elég. El kell érnünk, hogy az újabb és még jobb sportolási lehetőségek megteremtésével párhuzamosan megváltozzon gondolkodásmódunk is — váljon a testmozgás szükségszerűséggé, napirendünk szerves részévé. CSIZMÁR ESZTER WVOSI TANÁCSADÓ JÓ ÉTVÁGYAT l Ma már iki veszőfél ben levő szokás étkezés előtt jó étvágyat kívánni. Az étkezés nem szertartás többé, liánéin sokak számára holmi időrabló feladat, amin igyekeznek minél előbb átesni. Pedig az étvágy fontos szerepet játszik az ember életében. Ismeretes, hogy a betegségek nagy része étvágytalansággal jár. De elvész az étvágy akikor is, ha valami lelki megrázkódtatás éri az embert. Az étvágytalanság csak tünet, a mögötte rejlő betegség elmúlásával, a konfliktus rendezésével rendszerint az étvágy is visszatér. Azt is tudjuk, hogy a rendszertelen étkezésen kívül fogyasztott édességek rontják az étvágyat. Az étkezés nemcsak az éhség csillapítását szolgálja, hanem egyben élvezet is. Valamennyi érzékszervünk együtt eszik ve*- lüntk. Az illatos pecsenye szaga, a hamvas gyümölcs látása kellemes izgalomba hoz bennünket. Hasonló érzetet kelt az omlós kalács, a piros, ropogós sütemény. Már az ízes falatok láttára összefut a szánkban a nyál és így az emésztés folyamata már az első falatoknál elkezdődik. Hogy az élvezet teljes legyen, az ételeket ét- vágygerjesztően, fűszerezve tálaljuk, mert a szépen terített asztal — esetleg virágdísz — kellemes érzést teremt és javítja étvágyunkat is. Viszont nem gusztusos a gondtalanul tálalt étel. Reggel általában nincs étvágyunk. Nagyon sok ember nem szán Időt a reggelire, hanem üres gyomorral megy a munkahelyére. A dohányos ember pedig nem mulasztja el, hogy éh^ gyomorra rá ne gyújtson az első cigarettára, amivel nagymértékben károsítja szervezetét. Még jó, ha valaki legalább egy csésze teával vagy feketével, egy-két keksszel munkát ad az emésztésre felkészült gyomornak. Természetes, hogy az éhségérzet a munkahelyén jelentkezik, s ilyenkor a reggelit elmulasztó egyén felkeresi a büfét vagy kibontja a magával hozott tízórait. Az ilyen étkezési ritmus helytelen, mert az ember az étvágyát ilyenformán az otthoni vacsorára tartogatja, ami után leül a képernyő elé. Kész hízókúra ez olyan egyéneknek, akik kövérek vagy hízásra hajlamosak. Az éhség ösztön, amely ételek fogyasztására serkent bennünket. Ha az étvágyat csillapítjuk, a jóllakottság kellemes érzése tölt el bennünket. De ha jól is laktunk, még mindig akad y néhány ínyencfalat számára. Mikor már egy ünnepi étkezésen úgy érezzük, hogy egy falat sem megy le a torkunkon, jön a sütemény és a gyümölcs, és az étvágy ismét jelentkezik. Éhséget bizonyos időközben érzünk, az étvágy azonban a környezet hatásától, a napi izgalmaktól függ. A gyengébb idegzetű emberek pl. étvágytalanok, ha az időjárás zivatarossá válik. Az étvágy nem általános hiányérzet, hanem rendszerint a test valamilyen specifikus kémiai anyaghiánya következtében csak egyes ételekre 'Vonatkozik. Tehát az étvágy nem csupán az ínyencek élvezetét szolgálja, hanem testünk ön- szabályozására is — pl. vitaminok, fehérjék felvételére — ösztökél. Dr. MARÉK ANTAL Li 1978 V. 19 (E. Zitňanský felvétele)
