Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-09 / 68. szám, csütörtök

a jól, holnap még jobban! A trenčíni járásban az Egész­ségügyi Szakközépiskola ifjú­sági szervezete kapta meg a „Példás ifjúsági szervezet“ cí­met. Az ódon iskolaépület 12 tantermében, 4 szaktantermé­ben 580 diák tanul, valamennyi tagja a Szocialista Ifjúsági Szö­vetségnek. Több millió koronás költséggel már építik az új, kor­szerű iskolaépületet. A követ­kező ötéves terv első évében odaköltözik az iskola. Nap­jainkban tehát nem is olyan könnyű a pedagógusok dolga, és nem könnyű a diákoké sem. Mégis szép sikerrel dicseked­hetnek. A pedagógusok jó mun­káját többek között az a sok köszönőlevél dicséri, melyet a különféle egészségügyi intéz­ményektől kapott az iskola igazgatósága, hiszen valameny- nyi levél dicséri a volt tanítvá­nyok helytállását. A diákók jó munkáját pedig a megtisztelő cím dicséri. Az igazgató két helyettese, František Kužlik és Elena Köb- zopg is dicséri a fiatalokat: — Nevelési tervünkben igé­nyes feladatok elérését tűztük ki célul, következetesen törek­szünk megvalósításukra. Leg­főbb segítőtársunk az ifjúsági szerkezet. Kezdeményezésük igazán dicséretre méltó. Daniela Kačickovä, az ifjúsá­gi szervezel elnöke a pedagó­gusok igyekezetét méltatja: — Nőm hagynak magunkra, és nemcsak irányítgalnak, uta- sítgatnak, hanem velünk dol­goznak. És következnek a lények: az ifjú szovjetbarátok körének ve Kelője, a Puskin-emlékverseny, a vetélkedők szervező je Ľudovít furasek tanár, a negyedik éve működő ifjú ateisták körének vezetője Elena Kobzová, az igaz­gató helyettese; az ifjúsági szervezet vezetőségének tagja. dr. Éva Vikárová, a negyedike­sek osztályfőnöke. Kedvelt munkaforma a szak­köri tevékenység, mely persze el sem képzelhető a pedagógu­sok tevékeny részvétele nélkül. Énekkart, tánccsoportot, szava- lókórust, fényképészeti, képző- művészeti szakkört vezetnek a pedagógusok. A különféle sport­körök — könnyűatlétika, röp­labda, kosárlabda, lövészet, gimnasztika, turisztika — tevé­kenységének is pedagógusok az irányítói. Egyébként érdekes: sportnak tartják ebben üz isko­lában az egészségügyi örsök te­vékenységét is. Talán igazuk van, hiszen versenyezni szok­tak. Beneveztek az elsősegély­nyújtási versenybe, s a kerületi fordulóban első, az országos fordulóban második helyezést értek el. Említésre méltó, hogy a fia­talok rendezték be a forradalmi hagyományok emlékszobáját, és az ifjúsági szervezel vezetősé­ge „Náš život“ címmel havonta rendszeresen megjelenő iskolai újságot, diáklapot is szerkeszt. Agitációs munkánk két irányú — mondja az ifjúsági szervezet elnöke. És megmagyarázza: egyik irány a belső, hatni a fiatalok tudatára, másik irány a külső, hatni azokra, akikkel az isko­lán kívüli tevékenység során ta­lálkoznak. Fontos az utóbbi is, hiszen a kórházban, a poliklini- kán, a bölcsődében, a gyakor- lóórák és helyettesítések alkal­BalróJ jobbra: Mészáros Teréz, Elena Kobzává és František Kug­lik igazgatóhelyettesek, Éva Vikárová, a negyedikesek osztály* főnöke. Slefanek Mária (A szerző felvétele) mával sok emberrel találkoz­nak. — A tagok hetven százaléká­nak társadalmi munkája isko­lán kívüli — mondja az elnök. Ötletesek ezen a téren, hi­szen ilyen tevékenységekről van szó: közhasznú munka a városszépítő akciókban, a pol­gári ügyek testületének irányí­tása alapján az idős és magá­nyos lakosok rendszeres látoga­tása, gondozása, bevásárlás, ta­karítás. Érdekes, hogy az ifjúsági szervezetnek 8 olyan tagja is van, akik magyar tanítási nyel­vű iskolákból kerültek ide. A felsőtúri (Horné Turovce) Ste- fanek Mária, s a pozbai Mészá­ros Teréz már negyedéves. Az utóbbi kitüntetett tanuló. Mind­ketten tagjai az ifjú szovjetba- rátok körének, és derekasan ki­veszik részüket az iskolán kí­vüli társadalmi munkából. Eleinte küszködtek nyelvi prob­lémákkal. Az ifjúsági szervezet vezetősége figyelmességének köszönhető, hogy az egyik An­na Dudášová, a másik Helena Pikniková segítségével leküz­dötte a kezdeti nehézségeket. Nem számít újdonságnak, hogy magyar tanítási nyelvű iskolákból is kerülnek ide diá­kok. Az ifjúsági szervezet veze­tősége és a tantestület például büszkén emlegeti Pásztor Lász­ló nevét, és joggal, hiszen ez a fiatalember ma már Martinban Orvostudományi Egyetemen ta­nul. Hozsenik Mária, Mutuska Zsuzsanna, Együtt Anna, Lauká Klára, fíencze Kornélia, Mcu./de~ me Agnes tehát bátran halad­hat nyomdokain. Tény azonban, hogy a SZISZ iskolai szervezete is törődik velük, illetve segí­tésükkel. Például: a diáklap mindig megemlíti tanulmányi és társadalmi tevékenyésgüket. A jövőt illetően így véleke­dik az ifjúsági szervezet elnö­ke: '— A megtisztelő cím arra kö­telez bennünket, hogy még job­ban dolgozzunk. Dicsekedni azonban nem sze­ret, ezért csak annyit mond el, hogy szombatonként különféle munkákat szoktak vállalni a szervezet tagjai. Kötelezték ma­gukat: a munkabért a Világifjú­sági Találkozó költségeihez va­ló szerény hozzájárulásként be­fizetik a Szolidaritási Alap fo­lyószámlájára. Persze az összeg tekintetében a megtisztelő cím­hez méltóan elsők akarnak len­ni a járásban. KOHÜLKA GYÖRGY A SZISZ alapszervezeteinek évzáró taggyűléseiről A z év eleje mozgalmas időszak volt a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség életében. Megtartották az alapsvzervezetek évzáró taggyűléseit, amelyek ér­tékelték a múlt évi munkát, és kitűzték az idei feladatokat. El­ső alkalommal foglalkoztak az alapszervezetek — feltételeik­nek és lehetőségeiknek megfe­lelően — a SZISZ II. kong­resszusának határozataiból ere­dő, rájuk háruló feladatok prob­lémáival. Egyelőre nehéz lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni. Egy örvendetes lényt azonban máris leszögezhetünk: az ifjúsági szövetség számbeli­leg is sokat fejlődött. Szlovákiában 14 395 alapszer­vezet kis híján félmillió fiatalt tömörít. Egy év alatt tehát 1200 új alapszervezet alakult, és nö­vekedett a tagok száma is an­nak ellenére, hogy a SZISZ II. kongresszusán elfogadott módo­sított alapszabályzat értelmé­ben sok 30 éven felüli tag ki­vált a szövetségből. Az időseb­bek ugyanis legtöbbször már csak formálisan voltak a szer­vezet tagjai, nem kapcsolódtak be a munkába. Az itiapszabály- zat módosítása tehát teljés mér­tékben indokolt. A szövetség nem szenvedett kárt, a formá­lis tagok kiválása inkább csak. előnyére vált. A legtöbb alap­szervezetben kedves ünnepsé­gen búcsúztak a távozó tagok­tól. Érdemeiknek megfelelően köszönetét mondtak nékik és kisebb-nagyobb ajándékokkal lepték meg őket. Nagyon he­lyesen hangsúlyozták a tiszt­ségviselők: alkalomadtán igény­be veszik a távozók segítségét. A korösszetétel törvényszerű javulásával egyidejűleg javult a tagság szociális összetétele is. A szövetség tagjainak vala­mivel több mint 50 százaléka munkás, és mezőgazdaságban dolgozó fiatal. A SZISZ legfontosabb felada­tának változatlanul az ifjúság eszmei, világnézeti és politikai nevelését tekinti. Nem vélet­len, hogy ez a kérdés olyan nagy hangsúlyt kapott a SZISZ II. kongresszusán és az évzáró taggyűléseken. Néhány éve jól bevált rendszerben folyik a fia­talok politikai oktatása. Idővel azonban a legjobb rendszer is elavulhat, elveszíthet! vonzere­jét. Ezért szüntelenül keres­nünk kell az eszmei nevelés új, vonzó formáit. Az évzáró taggyűléseken el­hangzott értékelések figyelmez­tetnek: helyesen járnak el azokban az alapszervezétekben, amelyekben a politikai oktatást tudatosan összekötik színház- és mozilátogatással, élménybe­számolókkal, audiovizuális és egyéb eszközök alkalmazásával. A politikai oktatás nem az egyetlen módja az ifjú nem­zedék eszmei nevelésének. Rendkívül hatásosnak és nép­szerűnek bizonyult például az erkölcsi és érzelmi neveléssel foglalkozó körök munkája is. A szocialista hazaszeretetről, osz­tályszemléletről, internaciona­lizmusról, munkaszeretetről, szakmai büszkeségről sok szó eseti ezekben a körökben. A mondhatnánk rendhagyó, de an­nál vonzóbb formákat kell to­vábbfejlesztenünk tehát ebben az évben is. További fontos tennivaló a népgazdasági feladatok teljesí­tése. Az alapvető kötelességen túl, hogy mindenki színvonala­san és becsületesen végezze a munkáját, az idei munka tervek­ben helyet kaptak az olyan ösz­tönző tényezők, mint a Februári Győzelem 30. évfordulója, a XI. Világifjúsági Találkozó, és a szovjet Komszomol megalapítá­sának 60. évfordulója. Tovább kell fejleszteni a jól bevált ZENIT és „Ifjúsági fényszóró“ mozgalmat. Nem helyes azonban, lm megfeledkezünk az olyan fon­tos területekről, mint u kultúra, a szabad idő hasznos kihaszná­lása, a sport és a honvédelem. Ebbe a hibába estok például « prievidzai járás alapszervezetei, de másutt is néhány üzemben. A ligha szorul bizonyításra, hogy az élet nemcsak munkából áll. Az egészségesés harmonikus élethez — különö­sen a fiatal nemzedék esetében — hasznosan eltöltött pihenés­re és szórakozásra is szükség van. Néha még a tapasztalt funkcionáriusok sem tudatosít­ják a testnevelés és a sport rendkívüli jellemformáló erejét. és azt, hogy ez fokozza a fia­talok fizikai képességét, kitar­tását, aminek később nagy hasz­nát veszik. A leghelyesebben tehát olt jártak el, ahol körültekintően és a tagok szerteágazó érdeklő­désének megfelelően állították össze az alapszervezet évi mun­katervét. PALAGYI LAJOS Ml LESZEK HOLNAP? Kilencedik osztályos fiút kér­deztem a minap arról, hogy mi­lyen foglalkozást választ. Szak- középiskolába jelentkezik, az­tán egyetemre vagy főiskolára. Tanítói ajánlották ugyan a gim­náziumot, de nem akar kockáz­tatni. Egyébként legszívesebben mérnök lenne. Hogy milyen mérnök? Még korai lenne a döntés. Abból választ ma jd, ami­ből lehet... Nem kerget hiú ábrándokat, nem is csalódik fö­löslegesen. Kérdeztem a fiút, hogy mi­lyen felnőttnek képzeli magát. Mondjuk 15—20 év múlva, eset­leg túl az ezredfordulón, mit tart majd jónak, rossznak, erénynek, hibának? A kérdést nem érezte eléggé pontosnak, pedig nem a kérdésekben van a hiba. Ha ugyanis nem sze­mélyre szóló bontásban mon­dom ugyanezt, máris közhely­szerű igazságot citálok, azt, hogy gazdasági törekvéseink, közművelődési erőfeszítéseink, más szóval: az ország gyarapí­tása, kulturális szintjének eme­lése a dolgozó embert szolgál­ja, a szocialista életmód feltéte­leit teremtjük meg ilyen mó­don. Sem a gazdaság, sem a kultúra fejlesztése nem öncélú, nem önmagáért való. A cél le­het távoli, lehet az egyén szá­mára olykor elérhetetlen, az eszközök lehetnek tökéletesek vagy gyatrák, de semmiképpen sem lehetnek függetlenek a cél­tól. 1U78 Magyarázom, mert úgy ér­zem, magyarázatra szorul, még­III. 9. pedig azért, mert e nem mel­lékes körülményről olykor meg­5 feledkezünk. Szívvel-lélekkel helyeslem a nyaralást, a ház­építés tervezetét, még inkább a megfontolt pályaválasztást. De hiányolom e tervekből a szemé­lyiség tudatos építéséről árulko­dó mozzanatokat. Hiányolom önmagunk tervezését, és hiá­nyolom az esetleges példákból a bátorságot, a merészséget. Nem hiszem, hogy objektív akadálya volna olyan magatar­tást tervezni magunknak, amely­ből kiveszett például a hará- csolás, az irigység, az oktalan, gyűlölet, az önzés, a hazugság stb. Nemcsak nyaralást, otthon- teremtést, szakmatanulást lehet tervezni, hanem életformát, élet­módot is; sőt a természetes sorrend az lenne, hogy előbb a kívánatos életmódot gondolom végig, és utána azt, hogy mi­lyen eszközökkel teremthetem meg. Ez pedig csakis a cselek­vésben nyilvánul meg. A fentiek alapján nyugodtan feltehetjük a kérdést: jól van, barátom, szerzel hétvégi házat, kocsit, s amire vágytál; de mondd meg, mit használtál &- közben munkáddal másoknak, gondold végig, közben kinek használtál... SZURDI MIKLÓS a Harti (Bruty) Hnb titkára A humpolttci Lenfeldolgozó Vállulai hazánk legnagyobb pozdorjalenicz- gyártója. Termé­keinek nyers­anyaga a len lei- dolgozása során keletkező hulla­dék. A gyár az idén 30 000 köb­méter csiszolat­lan és 2 85C 000 csiszolt pozdor- jaleinezt gyárt. A ’ képen a pnzdor- jalemezt gyártó gépsor látható. (felvétel* K. V!Cf;k — ŐT KJ T avaly az év elején munkacsoportunk, a CSKP XV. Kongresszusa szo­cialista munkabrigád, amely a Nové Mesto nad Váhom-i Vzduchotechnika Vállalat légkondicionáló berendezése­ket gyártó üzemében dolgo­Filléres ügy? zik, elhatározta, hogy bekap­csolódik a színes fémek megtakarítása érdekében indított mozgalomba. Akkor sokat gondolkoztam azon, hol és mit lehetne megta­karítani. Nem volt könnyű feladat. Az általunk gyártott berendezések nagyon bonyo­lultak. A különféle csövek és más alkatrészek tömkelegé­ben meg kellett találni azt a helyet, ahol a szerelő — szaktudásának érvényesíté­sével —, anélkül, hogy ezzel rontaná a végtermék minő­ségét, csökkentheti az anyagfelhasználást, ján De- dik, gyárunk kiváló hegesz­tője, hatékony segítséget nyújtott brigádunknak, jól tudta, hogy a rézcsöveket különböző módon lehet he­geszteni. És ekkor szöget ütött a fejébe e< az ötlet: „Mindig egyformán fogunk hegeszteni, minél takaréko­sabban. Igaz, hogy így kissé több lesz a hulladék, de a melléktermék nem a szemét­be kerül, hanem a hulladék­gyűjtő vállalathoz. Igaz, hogy az első pillantásra nem nagy megtakarítás, de sok kicsi sokra megy“. Elfogadtuk ján Dedik ja­vaslatát. Megígértük, hogy az év végéig 150 kilogramm re zet takarítunk meg. A Vzdu­chotechnika szerződési kö­tött ä hulladékgyűjtő válla­lattal, s ezentúl a rézhulla dék már nem . szemétbe ke rült. Vállalásunkat túlszár­nyaltuk, az év végéig több mint 200 kilogramm rézhul ladékot adtunk át. Elhatá­roztuk, hogy az idén mégis mételjük a tavalyi bravúrt. Lehet, hogy valakinek úgy tűnik: az egész csak filléres ügy. Erre azt válaszoljuk: ha minden munkacsoport arra törekedne, hogy ne vessze­nek kárba a drágán behozott nyersanyagok, ha minden munkás, esztergályos vagy hegesztő megtakarítana egy kilogramm — mondjuk re­zet, sokkal kiegyensúlyozot­tabb lenne a nyersanyagellá­tás. MIROSLAV jURČEK, a Nové Mesto nad/Váhom-i Vzducho­technika Vállalat CSKP XV. Kongresszusa szocialista munkabrigádjá­nak vezetője ÖRVENDETES TÉNYEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom