Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-04 / 63. szám, szombat
LEGFŐBB TÖREKVÉSÜNK A BÉKE MEGSZILÁRDÍTÁSA Borisz Ponomarjov a budapesti tanácskozásról (ČSTK) — „Küldöttségünk elégedett a budapesti tanácskozás eredményeivel“ — jelen-’ tette ki Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének vezetője a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak tanácskozása után a moszkvai Pravda tudósítójának adott interjújában. Ponomarjov elmondotta, hogy a vita középpontjában a béke megszilárdításának és az atomkatasztrófa elhárításának kérdése állt. Az elvtársak arról szóltak, hogy aktívabb tettekre van szükség, nagyobb kezdeményezéssel kell törekedni közös céljaink elérésére. A béke megerősítése országaink és pártjaink elsőrendű feladata. Az enyhülés zsákutcába juthat, ha nem szüntetik meg a lázas fegyverkezést és ha nem keresik meg a leszereléshez vezető utat. A tanácskozáson jó és nyomós érvek hangzottak el a lázas fegyverkezés ellen. Megállapítható, hogy a budapesti tanácskozáson részt vevő felek teljes mértékben készen állnak, hogy kimondják az Igazságot a tömegeknek a lázas fegyverkezés veszélyéről és más népekkel közösen harcoljanak azért, hogy a fegyverkezésre fordított óriási összegeket a sürgető társadalmi, gazdasági és egyéb fontos kérdések megoldására fordítsák. Az elvtársak felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy az emberiség említett létproblémái megoldásában jelentős szerepet kell játszaniok a kommunistáknak — mondotta. Az osztályellenség ezt megértette. Ezért arra törekszik, hogy minden eszközzel megbontsa a kommunista mozgalmat, ellentételeket szítson a kommunista pártok között, és gyengítse közös cselekvőképességét. Az imperializmus ezt tartja az enyhülés akadályozása és valamennyi békeerő helyzetének megingatása legfőbb módszerének. A tanácskozáson részt vevő felek szolidaritásukról biztosították a nem szocialista országokban levő testvérpártokat, kifejezték készségüket, hogy támogatni fogják e pártok imperialistaellenes küzdelmét, a békéért, a nemzetek s a szocializmus biztonságáért vívott Jiarcát. A kommunisták küzdelmének sikere természetesen elsősorban az elvliíí, marxista —leninista és internacionalista alapokon történő felzárkózottságuk megerősítésőlől fiigg. Ján Marko Venezuelában (ČSTK) — Ján Markót, a Szövetségi Gyűlés első alelnökét, az Interparlamentáris Unió csehszlovák csoportjának elnökét ás Jaroslav Srbot, a Szövetségi Gyűlés alelnökét, akik Venezuelába látogattak, fogadta Gonzales Barrios, a venezuelai kongresszus elnöke, Alvarez Paz, a képviselőház el- nőké s más szenátorok és képviselők. A venezuelai kongresszus tagjai nyílt és baráti megbeszélések folyamán úgy értékelték a két ország parlamentjei közötti kapcsolatok fejlődését, hogy az mindkét tél számára hasznos, főként a világbéke megszilárdítása, a feszültség enyhülése és a különböző társadalmi rendszerű államok közötti együtt működés bővítése szempontjából. NÉh iany*m! assisi BAN Befejeződött a genfi értekezlet (ČSTK) — Genfben a Nemzetek Palotájában záróüléssel fejeződött be a nemzetközi és társadalmi szervezetek leszereléssel foglalkozó konferenciája. A tanácskozás résztvevői jóváhagyták az ENSZ rendkívüli leszerelési értekezletével kapcsolatos nyilatkozatot, amelyben azonnali intézkedéseket követelnek az új típusú atomfegyverek, beleértve a neutron- bomba gyártásának és fejlesztésének betiltására. A neutron- bomba, állapítja meg a dokumentum, jelentősen fokozza annak a veszélyét, hogy bármilyen konfliktus atomkatasztrófává fajulhat, ugyanakkor a lázas fegyverkezés erősödésének jelentős ténvezője. Áruló megállapodás A Zimbabwei Hazafias Front elítéli az együttműködést (ČSTK) — Ian Smith, a rhodesiai fajgyűlölő kormány elnöke tárgyalásokat folytatott a megalkuvó afrikai politikusokkal: Abel Muzorewával, Nda- baningi Sitholéval és Jeremiah Chirauval. A zimbabwei nép háta mögött folytatott háromhónapos tanácskozások eredményeként tegnap Salisbury- ban megállapodást írtak alá a rhodesiai helyzet „belső rendezéséről“. Az egyezmény értelmében Rhodesiában ideiglenes kormányt alakítanának, melynek élén a Smith, Muzorewa, Sl- tliole és Chlrau alkotta négytagú végrehajtó tanács állna. Az elnöki székben ők négyen váltanák egymást. December 31-én az országban formálisan át kellene adni a kormányt az afrikaiaknak. A valóságban azonban a hatalom a fehér kisebbség kezében maradna, mert ellenőrzésük alatt tartanák az egész közigazgatási apparátust, a rendőrséget, a fegyveres erőket, és a törvényhozó szervezetekben a fehér képviselőknek vétójoguk lenne. A Zimbabwei Hazafias Front, a zimbabwei nép egyedüli törvényes képviselője elítéli az afrikai törzsek áruló vezetőinek Smith-szel való együttműködést. MILOŠ JAKEŠ, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára február 28-tól március 3-ig az SZKP KB meghívására a Szovjetunióban tett látogatást. Látogatása során megismerkedett a szovhozok, kolhozok és a tudományos intézmények pártszervezeteinek munkájával a moszkvai körzetben. Miloš Jakest fogadta Fjodor Kulakov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. SZTANE DOLANCOT, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkárát Prágába utazása előtt fogadta Edward Gierek, a LEMP első titkára. Gierek és Dolanc kedvezően értékelte a lengyel—jugoszláv kapcsolatok töretlen fejlődését. Különösen a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésben elért eredményeket emelték ki. A SZOVJETUNIÓBAN tegnap felbocsátották a Molnyija—1 műholdat. Az újabb műhold bekapcsolódik a távolsági telefon- és rádiótávíró összeköttetés rendszerébe. A szovjet televízió műsorát sugározza a távoli északi országrészbe, Szibériába, a Távol-Keletre és Kö- zép-Azsiába. A MUNKAHELYEIK MEGMENTÉSÉÉRT KÜZDŐ nyugatnémet nyomdászok sztrájkja újabb nagyvárosokra terjedt ki. A nyomdászok azért nyúltak a sztrájk fegyveréhez, mert a nyomdatechnika terén tervezett újítások bevezetése a szedők és más szakmunkások munkahelyeinek megszüntetésével járnak, a tulajdonosok pedig nem hajlandók a szedőknek más, megfelelő munkát biztosítani. 1978 III. 4. A z Egyesült Államokban a fejlődés két különálló, egyenlőtlen társadalom kialakulása felé vezet — egy fehérhez és egy feketéhez. Ezt a következtetést vonta le 1967- ben az az amerikai bizottság, amely abban az Időben a nagyvárosokban kirobbant zavargások okait vizsgálta. A bizottság határozatai és javaslatai az akkori elnöknél, Johnsonnál, s a Fehér Ház későbbi urainál sem találtak megértésre. így az azóta eltelt több mint tíz év az amerikai négerek nagy részének semmilyen változást nem hozott. Az egyetlen pozitívumként talán azt említhetjük meg, hogy gyarapodott azoknak a feketéknek a száma, akiknek sikerült bejutniuk a középrétegekbe, és 700 000 néger család jövedelme megközelíti a fehérekét. Viszont mintegy ötmillió néger család életében semmilyen változás nem történt. A néger családok átlagos Jövedelme a fehér családok jövedelmének csak 60 százaléka, tehát az arány ugyanolyan, mint 1968-ban volt. Ä négerek körében a munkanélküliség megkétszereződött, s még ennél is rosszabb a fiatalok helyzete: háromszor annyi színes bőrű fiatal nem kap munkát, mint azelőtt. Az amerikai négerek nyomorúságos helyzetének legmegrázóbb példája a New York-I Harlem. Robert Chapman néger hitszónok „törött szárnyú madárhoz“ hasonlította, melynek álmai halva születtek. A Harlem, a néger gettó lakói rosz- szabb helyzetben vannak, mint bármikor azelőtt, s az a kevés reményük Is szertefoszlott, ami a hatvanas években még megvolt. HARLEM — „IDŐZÍTETT BOMBA” Bármilyen összehasonlítási alapot Is veszünk — pl. a gyermekhalandóságot, az alkoholizmust, a munkanélküliséget, a szociális segélyben részesülőket, az Iskolák színvonalát stb. — Manhattannak ez a része sokkal szegényebb és jogfosz- tottabb, mint tíz esztendővel ezelőtt — ismeri be a New York Times. A 125. utcában valamikor pezsgett az élet. Ma sok az Hlhagyott, tűz pusztította épület. a bedeszkázott kirakatú üzlet. Emberek százai élnek kapualjakban, járdákon, az alkoholizmusban keresnek menedéket, fiatal fiúk nyíltan árulják a kábítószereket. Ez a mai Harlem igazi képe. Az életkörülmények egyre vosszabbak, a munkalehetőség egyre kevesebb. Az utóbbi nvolc és fél év alatt New Yorkban 650 000-rel csökkent a munkahelyek száma. így azok a szépen megfogalmazott tervek, melyek szerint a munka- nélküli négereket valamilyen szakmára akarták megtanítani, kegyetlen tréfává változtak. Hiszen sokan egyáltalán nem kaptak munkát, akiknek pedig sikerült, azokat rövid időn belül elbocsátották állásukból. Harlem lakóinak 24 százalér ka él szociális segélyből napjainkban, éppúgy, mint tíz évvel ezelőtt. 1968-ban ezer csecsemő közül 37 halt meg, 197R- ban pedig már 42,6. New York más negyedeiben ez a szám 19-re csökkent. Harlemben évente 3000-rel csökken a lakások száma. Ezeket azelőtt legalább részben pótolták más lakások építésével és javításával, de ezt a programot 1974- ben leállították. A színes bőrűek más negyedekbe menekülnek: Brooklynba és Bronx- ba. 1976 óta Harlem középső részében 74 ezerrel, keleti részében pedig 50 ezerrel csökkent a lakosok száma. Az utóbbi évek legnyugtalanítóbb jelenségének tartják a gyermekek tömeges „bekapcsolását“ a szervezett bűncselekményekbe. Például a kábítószereket 12—14 éves gyerekekkel árusíttatják. Azokat, akik ma is a Harlemben élnek, Chapman olyan „időzített bombának, szociális dinamitnak“ nevezte, amely bármely pillanatban robbanhat, éppúgy, mint 1967-ben. (ČSTKJ EMBERI JOGOK- NÁLUK Letűnt dicsőség (ČSTK) — Nagy dicsőséggel — és persze nagy késéssel — írta alá James Carter elnök 1977. októjoer 5-én a polgári és politikai jogokról szóló, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló két nemzetközi egyezményt. Az ENSZ- közgyülés mindkét dokumentumot még 196ö-ban hagyta Jóvá. Az aláírás előtt hét hónappal az ENSZ-tagállamok képviselői elölt Carter elnök kijelentette, arra fog törekedni, hogy a szenátus a legrövidebb időn belül ratifikálja a nemzetközi egyezményeket, így akarta bizonyítani, hogy „az Egyesült Államok gondoskodása az emberi jogokról nem csupán politikai gesztus“. Az események viszont azt igazolják, hogy az amerikaiaknak és a világnak még sokáig kell várni erre a „bizonyítékra“. Arthur Rovin, a Külügyminisztérium jogtanácsosa szermt mindkét egyezmény ratifikálására még legkevesebb tíz évig nem lehet számítani. Néhány szervezet már elindította az ellenakciókat, s a Wall Street Journal burzsoá napilap felkérte a szenátorokat, utasítsák el az „áljogokat“, amelyek a gazdasági jogokról szóló egyezményben szerepelnek. Valóban figyelemre méltó ellenvetéseik vannak. Az említett dokumentumban azt kifogásolják, hogy nincs benne sző az egyénnek a magántulajdonra való jogáról. További szálka a szemükben, hogy a dokumentum meghagyja az államoknak: kötelességük felszámolni az éhezést. Ez állítólag az amerikai kormány „hosszú távú célja“ lehet csak, nem pedig törényes kötelessége. A másik dokumentumban viszont az nem tetszik nekik, hogy megtiltja a terhes nők és a fiatalkorúak kivégzését. Fenntartásokkal fogadták azt a bekezdést Is, amely tiltja a nemzeti, faji és vallási gyűlölködések terjesztését. Ez szerintük a „szólásszabadság korlátozása“ lenne, ami ellentétben áll az amerikai alkotmánnyal. Azzal a törvénnyel, melynek alapján az újfasiszták Hitler születésnapján egyenruhás, horogkeresztes menetet terveznek Chicagóban és St. Louisban. Szoros eredményt jósolnak Közvélemény-kutatás a francia választások előtt (ČSTK) — A Le Figaro ős a l’Aurore francia lapok tegnap közzétették a parlamenti választásokkal kapcsolatos legutóbbi közvélemény-kutatás eredményeit. A két fordulós, március 12-i, 19-i választásokra szoros eredményt jósolnak. A Figaro szerint az első fordulóban 51 százalék a baloldalra, 45 százalék pedig az ellenzékre adja le szavazatát. A l’Aurore szerint 50:47 arányban a baloldal javára alakul az eredmény. A második fordulóban a l’Aurore szerint a baloldal 248 mandátumot szerez meg a jobboldal 243 mandátumával szemben. A francia parlamenti választásokon 4268 jelölt indul. Mandátumszerzésre a több mint húsz párt közül gyakorlatilag csak a négy nagy pártnak van esélye: a Francia Kommunista Pártnak, a szocialista pártnak, a gaulle-istáknak és Giscard d’Estaing elnök köztársasági pártjának. Az első forduló után a kisebb pártok kiesnek, mert a választások második fordulójában csak azok a pártok vehetnek részt, melyek legalább 12,5 százalék szavazatot kapnak. WASHINGTONI NYILATKOZAT (ČSTK) — Zbigniew Brze- zinski, az Amerikai Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója a Fehér Házban hétfőn újságíróknak nyilatkozott az új SALT-egyez- mény megkötésének távlatairól. Kijelentette, miszerint James Carter elnök „bizton reméli“, hogy még az idén sor kerül az egyezmény aláírására. A továbbiakban Brzezinskl elmondotta, hogy a SALT-tár- gyalások folyamán még néhány probléma nyitott maradt. A tárgyalások lassú menetét a megvitatásra került kérdések bonyolultságával magyarázta. A továbbiakban foglalkozott az Afrika szarvában kialakult helyzettel, és említést tett az Etiópiának nyújtott szovjet segítségről. A Szovjetunió, mint ismeretes, nem egy ízben kijelentette; Etiópiának azért nyújt segítséget, hogy visszaverhesse a Szomáliái agressziót, melyet a reakciós rendszerek támogatnak. A Szovjetunió Afrika szarvát illető állásfoglalásának bármilyen más formában történő magyarázása, nem más, mint a valóság szándékos elferdítése. POLGÁRHÁBORÚS ÁLLAPOT NICARAGOÁBAN (ČSTK) — Somoza nemzeti gárdájának nehézfegyverekkel felszerelt egységei csütörtökön újra összeütköztek néhány nl- caraguai város tüntető lakosságával. A legnagyobb összetűzések León városában voltak, ahol a munkásnegyedek lakossága barikádokat emelt az utcákon, és azokat fegyverrel a kezében védelmezte. A nemzeti gárda brutálisan lépett fel Masaya, Jinotepe, Rivas és Granada városok tüntetőivel szemben. Az országban tovább folynak a tömeges letartóztatások. A kormány szóvivője bejelentette, hogy február 10-e óta a zavargások során 45 személy vesztette életét. A megfigyelők túlnyomó többsége egyetért abban, hogy Nicaraguában tulajdonképpen polgárháborús állapot van. Managuában, Nicaragua fővárosában március 1-én tüntető felvonulást rendeztek az újságírók, akiket a nemzeti gárda könnygáz* zal kergetett szét. (Telefoto: ČSTK — APJ.
