Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-03 / 62. szám, péntek

MEGÉRDEMELTEN... Csengetés nélkül ajtót nyi­tott, tudta, hogy aznap felke­resem, várt rám. Minden bi­zonnyal lépteim zaja zavarta meg nyugalmát. Más napokon ilyenkor a nyugdíjasok klubjá­ban tölti a délutánt. A szobá­ban, ahol helyet foglalunk, a karosszéken acélkék milícista egyenruha. Talán tegnap volt rajta, de az is lehet, hogy ma délelőtt. Ezekben a napokban ugyanis sok iskolából kap meg­hívást, hogy a februári moz­galmas napokról beszéljen a diákoknak. Zubbonyán tizen­négy kitüntetés és emlékérem. Ján Titrek, a népi milíciában eltöltött három évtized odaadó ás példás munkásságával ér­demelte ki mindegyikét. — Kilenc gyerek közül a legkisebb, hároméves voltam, amikor apám meghalt, tizen­négy éves, amikor a pezinoki téglagyárban munkába álltam. Itt lett belőlem kommunista. Évekig voltam az üzemi szak- szervezeti bizottság elnöke. Itt értem meg a felszabadulást — mondja el dióhéjban életét. — A felszabadulás után 1945 ápri­lisában járásunkban elsőként mi szerveztük újjá üzemünkben o szakszervezeti mozgalmat. A szervezet elnökévé ismét en­gem választottak meg. Nemsokára a Téglagyári Dol­gozók Szlovákiai Szakszerveze­te Bizottságának is ő lett az elnöke. Járta a gyárakat, agi­tált, szervezett, főként azután, hogy 1947 őszén Bratislavában részt vett a szakszervezeti funkcionáriusok gyűlésén, ame­lyen Gustáv Husák elvtárs szá­molt be a politikai helyzetről. Ezek után nem lepte meg, amikor 1948 február 20-án egy távirat Prágába szólította. — Február 22-én, a mai Jú­lius Fučík parkban gyülekez­tünk az üzemi tanácsok kül­dötteinek értekezletére — folytatja. — A hatalmas csar­nok akkor még nem volt kész. Olyan kályhákkal fűtöttek, mint az építkezéseken szokás. Székeket a prágai elvtársak hoztak magukkal. Mi akkor nem fáztunk, fűtött bennünket az a meggyőződés, hogy a mi szavunk, határozatunk sokat nyomhat a latban. Klement Gottwald és Antonín Zápotoc- ky elvtárs beszélt. Jómagam alig vártam, hogy vonatra ül­jek és idehaza mondhassam el mindazt, amit Prágában hal­lottam, az utasításokat, hogy idehaza mit kell cselekednünk, hogy előkészítsük városunkban a munkásságot a hatalom át­vételére. Másnap már otthon voltam. Délután több helyen beszédet mondtam, este pedig Bratislavába mentünk fegyve­rekért. Húsz pisztolyt kaptunk. A fegyverek száma határoz­ta meg az üzemőrség — ahogy első napokban a népi milí­cia egységeit nevezték — tag­létszámát. Parancsnokuk ]án Turek lett. Amikor február 24-én megszólalt a tiltakozó sztrájk kezdetét jelző sziréna, ők már őrséget álltak nemcsak az üzemben, hanem a vasúti hídnál és a vízműnél is. Ján Turek lett a népi milícia egy­ségeinek első járási parancs­noka. — A későbbi időkben a tr- navai helyőrségtől kaptunk fegyvereket — tájékoztat a to­vábbi fejleményekről. — Az egység létszáma megnöveke­dett. Szükség is volt rá, főleg a spekulánsok, a feketézők le­leplezésében segítettünk, vala­mint az üzemek államosításá­nál. A téglagyártól 1949-ben váltam meg, amikor kineveztek a járási nemzeti bizottság el­nökévé. Ezt a beosztásomat 1952-ig töltöttem be. Ezt követően több üzemben, pl. a sucanyi téglagyárban volt igazgató, de az egyenru­hától nem vált meg. Nyolcévi távoliét után újra visszakerült Pezinokba; de ezúttal nem a téglagyárba, hanem a borásza­ti tízembe. Az üzemi őrség pa­rancsnoka lett, az volt tíz évig. egészen a nyugdíjazásig. Hét évig az üzemi pártbizottság elnökeként, tizenöt évig a vá­rosi pártbizottság tagjaként tevékenykedett. Nyugdíjazása után sem az üzemtől, sem az ottani népi milícia egységétől nem vált meg. Ma is évente tíz hónapot munkában tölt el. — Nemrég múltam hetvenegy éves, de tavaly még részt vet­tem egységünk gyakorlatán — mondja büszkén. — Mi tagadás, nehéz volt már lépést tar­tani a fiatalokkal. Ügy határoz­tam, hogy továbbra is köztük maradok — mint politikai elő­adó —, de kértem, hogy ko­fán Turek romra való tekintettel a gya­korlatok alól mentsenek fel. A Turek-családban azonban van aki tovább viszi a staféta­botot. Legidősebb fia, aki gé­pészmérnök és jelenleg a bra­tislavai IV. városkörzet párt- bizottságának a titkára, kilenc évig hordta a népi milícia egyenruháját. A kisebbik pedig Dubnicában hat évvel ezelőtt öltötte magára. — Készültünk, hogy hármas­ban egyenruhában lefényké- pezkedünk, de erre nem került sor — mondja. — A mai na­pig sajnálom. — Mi a legemlékezetesebb a három évtizedből? — Az, amikor, a prágai vár­ban átvettem a Haza védelmé­ben szerzett érdemekért kitün­tetést. Fekete haja az eltelt évek alatt hófehér lett, de mozgása még ma is fiatalos. Meglátszik rajta, hogy fiatal korában so­kat sportolt és hogy ma is gyakran kerékpározik. Ha nem tudnám, hogy hány éves, el sem hinném, hogy az öt uno­ka közül a legidősebb már férjnél van. Amikor búcsúzom tőle, a következőket mondja: — Most elmegyek a klubba, lejátszom néhány sakkpartit, de este hátre idehaza leszek, hogy megnézzem a tv-híradót. Érdekelnek a hazai és külföldi események. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk Körültekintő gondoskodás A rokkantság az egészségkarnsuit személynek és a tár­sadalomnak is komoly problémát jelent. Ezért hazánkban behatóan és körültekintően vizsgálják a kérdést, hogyan lehetne káros következményeik a minimálisra csökkenteni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pénzsegély, a rok­kantsági járadék folyósítása nem old meg mindent. A más- rautaltság érzését és az önbizalom elveszítését vonhatja maga után. A rokkantak nagy része dolgozni akar, hogy saját keresetéből fedezze kiadásait. S a népga? ?ág szükségletei is megkívánják, hogy mindenki képességei szerint vegye ki részét az anyagi javak termeléséből. Országunkban minden állampolgárnak megvan a munká­hoz való joga. Azonkívül a gyártási eljárások korszerű­sítése, a haladó módszerek és technológia alkalmazása folytán egyre kevesebb fizikai munkára van szükség a termelésben, s ez jó feltételeket teremt a csökkent mun­kaképességűek számára is a munka frontján való széle­sebb körű érvényesüléshez. A megfelelő munkalehetőségek megteremtésének tehát politikai és humánus jelentősége van. Elválaszthatatlan részét képezi a rokkantakról való gondoskodásnak, a különböző szociális intézmények munkájának. A nemzeti bizottságok tanácsadással segítik a rokkantakat a megfe­lelő munkahely megválasztásában. A fiatalkorú rokkantak iskoláztatásáról kiképzőközpon­tokban gondoskodnak. Bratislavában működik a legna­gyobb és legkorszerűbb központ. Ebben egyszerre 280 fiatal tanulhat szakmát, illetve olyan produktív életkor­ban levő egyének részesülnek átképzésben s kapnak új szakmát, akik rokkantság következtében már nem tud­ják ellátni eredeti munkakörüket. A janské Lázné-i kikép­zőközpont kisebb, befogadóképessége 1980-ra eléri az öt- venet. A tervek szerint a hatodik ötéves terv végére fel­épül és átadják rendeltetésének a preSovi és az ostravai — összesen 540 férőhelyes — kiképzőközpontokat. A rokkantakról történő társadalmi gondoskodás szer­ves része a hathatós gyógykezelés, a rehabilitáció és a jó minőségű protetikai segédeszközök gyártása. Az orto- pédia-protetikai segédeszközök gyártására az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani. A kórházak szakor­vosainak amellett, hogy nélkülözhetetlen segédeszközöket írnak elő, több hasznos ötlettel kell szolgálniuk ezek gyár­tását illetően. Szocialista államunk nagy pénzösszegeket áldoz a rok­kantság káros következményeinek csökkentésére. Mind­ezek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a megelőzés a leghatásosabb fegyver a rokkantak szá­mának növekedése ellen. A megelőzésben pedig mind­nyájan érintettek vagyunk. Mert nemcsak veleszületett bajok és bizonyos fajta betegségek okoznak rokkantságot, hanem közúti és munkahelyi balesetek is kárt tehetnek egészségünkben. Ezért a közúti forgalomban a közlekedési rendszabályok, munkahelyen pedig a munkavédelmi elő­írások megtartása rendkívül fontos szerepet játszik a rokkantság megelőzésében. KOVÁCS ELVIRA ORVOSI TANÁCSADÓ A katonák sem tétlenkednek A kötelezettségvállalási mozgalomba, mely a Februári Győze­lem 30. évfordulója tiszteletére bontakozott ki, a néphadsereg alakulatai is bekapcsolódnak. Felajánlásaikban vállalják, hogv a harci és politikai felkészülés feladatait a CSKP XV. kong­resszusa határozatainak és a honvédelmi miniszter parancsának szellemében teljesítik. Abban a katonai alakulatban, ahol A. Beňa elvtárs teljesít szolgálatot, a tagság 70 százaléka kötelezettséget vállalt a Pél­dás katona, az egységeknek pedig több mint a fele a Példás egység cím elnyerésére. Nagy figyelmet fordítanak az üzem­anyagokkal való takarékoskodásra, a kaszárnya és környéke rendbentartására. A környezetszépítés során minden SZISZ- szervezet 1000 óra ledolgozását vállalta. Kötelezettségvállalá­saikból a népgazdaságnak nyújtandó segítség sem hiányzik, ennek során minden SZISZ-szervezet 880 órát dolgozik le. A főiskolák katonai tanszékei szintén értékes felajánlásokat tettek. Vállalták, a diákokat úgy készítik fel, hogy a katonai kiképzés fő tantárgyaiból nagyobb részük kiváló és kitűnő minősítést kapjon és ezzel elnyerje a Katonai tanszék példás diákja címet. A diákok pedig ígéretet tettek, hogy segítenek a szemléltető eszközök elkészítésében, sokan közülíik pedig térítésmentesen adnak vért. Az említett példák is azt igazolják, hogy néphadseregünk alakulatai támogatják pártunk politikáját, s hűek Február szel­leméhez. GOTTLIEBER FERENC Az elhízott gyermek tornája (tobolka György felvétele Az utóbbi években egyre nö­vekszik a mozgás hiányából származó betegek száma. Fel­mérések szerint a lakosság három százaléka egészségkáro­sult, de nő azoknak a száma is, akik még egészségesek ugyan, de a helytelen időbeosz­tás és életritmus miatt egyre kevesebbet mozognak. Ennek következménye a testi erő ha­nyatlása, a munkaeredmények csökkenése, a betegségekre va­ló hajlam növekedése és a fo­kozott balesetveszély. Államunkban a gyermekek kb. 6—10 százaléka elhízott, azoknak a száma pedig, akik hízásra hajlamosak — vagy nagyon közel állnak hozzá — még magasabb. Ezek a gyer­mekek általában keveset mo­zognak, egy részük különböző hosszan tartó betegségek miatt, másik részük pedig azért, mert elfoglaltságuk mellett (zene, nyelvek tanulá­sa } erre már nem marad ide­iük. Az elhízás megelőzésében nagyon fontos' a mozgás, az izmok állandó működtetése, a rendszeres torna. A tornát több csoportra oszthatjuk fel: a kondíció fokozását szolgáló torna a szervezet erőben tar­tását vagy erősítését szolgálja, a speciális torna az egyes Iz­mok erősítését, az ízületek mozgékonyságának a növelését, a helyes járást szolgálja, a testtartást javítja, a rekreációs torna — ide tartoznak a játé­kok, a turisztika. A kövér gyermekeknél gya­koriak a vérkeringési, a hor­monális és az anyagcserezava­rok, és természetesen kisebb a mozgáskészségük is. A rend- eUenességelc legtöbbje a test- *úly csökkentésével kiküszö­bölhető. Az elhízás szempont­jából a legveszélyesebb időszak a 4—0 és 8—10 életév közti Időszak, a hosszan tartó beteg­ségek, valamint a növés hir­telen megállapodása utáni idő­szak. Ha a súlygyarapodás a pubertás előtt évi 3—4 kilog­ramm, a pubertás alatt 6—7 kilogramm, feltétlenül szüksé­ges a torna és a sportolás fo­kozása. Ha ez nem vezet ered­ményhez, vagy a súlygyarapo­dás túl nagy, csökkenteni kell az édességek és tésztafélék fogyasztását. A gyermekek súlygyarapodá­sánál természetesen szem előtt kell tartani még a csontozat fejlettségét, növésük intenzitá­sát és a zsírpárnák vastagsá­gát is. Azoknál a gyermekek­nél, akik hosszan tartó beteg­ség, csípőficam vagy szívbe­tegség miatt híznak el, feltét­lenül az orvossal kell megbe­szélni, milyen gyakorlatokat, megterhelést bír el a szerve­zetük. Gyakran találkozunk olyan gyermekekkel is, akiket a szülők feleslegesen arányta­lanul hosszú ideig óvnak min­denféle mozgástól, tornától és így járulnnk hozzá az elhízá­sukhoz. Nagyon fontos, hogy a kövér gyermek tornáztatója jó pszichológus legyen. Fontos a vidám környezet megteremtése, melyben a gyermek jól érzi ma­gát, megkedveli a mozgást, szégyenérzete, illetve kisebb­ségi érzete elmúlik. A kövér gyermek mozgás készsége ala­csonyabb, mint a normális gyermeké, ezért nagyobb türel- lemre és kitartásra van szük­ség az eredmények eléréséhez. Nagyobb hangsúlyt kell fektet­nünk a gyógytornára, mivel majdnem minden elhízott gyer­mek hibás testtartású. Gyakori a lúdtalp, a gerinc ferdülések, a hasizomlazaság, gömbölyű hát. Némely izmokat, mint pl. a mellizmot nyújtani kell, má­sokat erősíteni {hátizom, has­izom). A gyakorlatokat álló, fekvő és ülő helyzetben kell végezni. Mindig előnybe kell helyeznünk azokat a gyakorla­tokat, melyek gyors mozgás­fordulatokkal járnak. A helyes testtartáson kívül nagyon fontos a helyes lég­zés gyakorlása és megtartása is. Ez elősegíti a jó vérkerin­gést, növeli a tüdő kapacitá­sát. Eltűnik a kifulladás, a bal­oldali szúrás, ami a kövér gyer­mekeknél gyakori kísérő tünet. Figyelni kell arra, hogy a torna során felváltva végeztes­sünk nehezebb és könnyebb gyakorlatokat. Míg az egészsé­ges gyermek, aki jobban, gyor­sabban alkalmazkodik, egész órán egyforma, gyors tempó­ban tornázhat, kövér gyermek­nél ez a tempó fáradságot, izomfájdalmakat válthat ki. Mivel a kövér gyermek álta­lában kényelmes vagy lusta, nagyon fontos, hogy naponta otthon is tornásszon, kirándu­lások vagy üdülések alatt játsz- szón tollaslabdát (bedmintont), asztaliteniszt, futballozzon vagy fusson. A gyalogolás egészsé­ges ugyan, de a fogyáshoz nem elegendő. Nagyon hatásos a futás, gyors kerékpározás, úszás. Habár a hideg víz zsír- lerakódást idéz elő, a gyors­úszás nagy kalóriakiadással jár, és nagyon jól hat a ge- rincdeformálódások gyógyítá­sában. Meg kell említeni, hogy az elhízott gyermek ne hagy­ja abba a tornát azután sem, ha a testsúlya normalizálódott, mivel gyakori a visszaesés. Fel kell hívni a szülők figyelmét arra, hogy komoly indok nél­kül ne kérjék gyermekük tor­na alól való felmentését, mert az egészség megtartása szem­pontjából nem a kiváló ered­mények elérése a fontos, ha­nem a mozgás, az ebből szár­mazó öröm és lelki egypnpťíiv Dr. KVASZ LÁSZLÓ 1978. III. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom