Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-03 / 62. szám, péntek
A legjobbak között A KOMMUNISTÁK SZÁMVETÉSE Nagytárkányban (Veľké Tra- kany) vagyunk, a Tisza-part egyik nagyközségében. Rendezeti;, szép falu. Az idén adlak át a hárommillió hatszázezer korona költséggel épült, korszerű művelődési házat. Ebben tartotta a Királyhelmeci IKráľovský Chlmec) Állami Gazda- ság üzemi pártszervezete évzáró taggyűlését. A gyűlésen jelen volt Jozef Gazdik elvtárs is, a járási pártbizottság vezető titkára. A hét alapszervezet 159 kommunistája értékelte a szervezet múlt évi munkáját. Az alapos, mindenre kiterjedő beszámolót Lipai Lajos, az üzemi pártszervezet elnöke tartotta. A beszámolóban részletesen és nagyon konkrétan elemezte a pártszervezet munkáját, a gazdaság eredményeit, hiányosságait. Nem hallgatta el a hibákat sem, szólt az egyes gazdasági részlegek termelési gondjairól és fogyatékosságairól. Egyebek között elmondta, hogy az alapszervezetek a kidolgozott terv szerint végezték munkájukat. Főleg a helmed, nagy- tárkányi és a fejszési alapszervezeteket dicsérte. E pártszervezetek kommunistái nemcsak a munkában, de a magánéletükben is példát mutattak. Munkájukkal nagyban hozzájárultak a jó gazdasági eredmények eléréséhez. Az állami gazdaság üzemi pártszervezetének 20 fiatal tagjelöltje van, akik jó munkájukkal érdemelték ki e megtiszteltetést. A pártszervezet vezetősége nagy gondot fordít a tagjelöltek politikai és eszmei nevelésére. Minden tagjelölt részt vett különböző járási szintű tanfolyamon. A párttagok és jelöltek ideológiai és politikai nevelését alap- és középfokú pártoktatásokon biztosítják. A Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemén három kommunista végez tanulmányokat. A beszámoló további részében értékelte az állami gazdaság tömegszervezeteinek munkáját. Nagy elismeréssel szólt az ifjúsági szervezet tevékenységéről. A SZISZ-alapszervezet vezetőségében négy párttag dolgozik, így a párt vezető szerepe itt is biztosított. A fiatalok aktívan bekapcsolódtak a fontos politikai események, évfordulók méltó megünneplésébe. Színvonalas kulturális műsorokkal tették még meghittebbé, színesebbé az ünnepi estéket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére értékes munkafelajánlásokat tettek. Vállalták a szemléltető agitáció rendszeres felfrissítését. A csúcsmunkák idején ifjúsági munkacsoportokat szerveztek. Ilyenkor szabad szombatokon és vasárnap is dolgoztak. Ezután Lipai elvtárs a gazdasági eredményeket és a bizonyos lemaradások okait elemezte. A beszámolónak ebben a részében először e hiányosságokról szólt. Főleg a technikai dolgozók munkáját marasztalta el, akik nem mindig tartották kötelességüknek a termelési eredmények mennyiségi és minőségi ellenőrzését és értékelését. Sok esetben nem ellenőrizték a munkaidő megtartását sem, ami nagy kiesést jelentett a termelésben. Itt is, mint számos bodrogközi efsz- ben és állami gazdaságban a növénytermesztésben volt a legnagyobb lemaradás, amit leginkább a rendkívül rossz időjárás idézett elő. Szemes terményből így is sikerült elérni hektáronként a 39,4 mázsás hektárhozamot, amely jóval több a járási átlagnál. Ebben az évben 40 mázsás átlagos hektárhozamra számítanak. A 6600 hektáron gazdálkodó állami gazdaságban az őszieket az agrotechnikai határidőn belül vetették el. A tavasziak alá is jól előkészítették a talajt. Tavasszal 180 hektáron árpa, 240 hektáron cukorrépa, 600 hektáron tengeri kerül még a földbe. Ebben az évben csaknem száz hektáron termesztenek zöldségféléket. A növény- termesztésben a takarmányalap biztosítása mellett jó eredményeket akarnak elérni a szemes termények, az ipari növények, a zöldség és a gyümölcs termesztésében is. A munka szervezésében is előbbre kell lépniük. A jövőben nagy gondot fordítanak majd a jó minőségű munkára is, amelyet rendszeres ellenőrzéssel kívánnak elérni. Főleg a vegyszeres gyomirtás minőségét kell javítaniuk. A cukorrépa termesztésében 50 hektáron már ebben az évben biztosítják a teljes gépi megművelést. A zöldség termesztésében tovább folytatják a szakosítást, a paradicsom termesztését teljesen gépesítik. A növénytermesztésben minden területen meggyorsítják a szakosítást, s ezzel együtt megvalósítják a 100—200 hektáros táblák kialakítását. Minden gazdasági részlegen bevezetik az elvégzett munka nyilvános minőségi és mennyiségi ellenőrzését. Feltétlenül szükséges, hogy az állami gazdaság minden kommunistája, beosztásától függetlenül nyitott szemmel járjon, és figyeljen fel minden hiányosságra, s a pártgyűléseken tegye meg a szükséges javaslatokat a hibák kijavítására — hangzott el a beszámolóban. A Királyhelmeci Állami Gazdaság a legjobb eredményeket az állattenyésztésben érte el. A hús bruttó eladási tervét 103 százalékra teljesítette. Megkezdték a szarvasmarha-állomány kicserélését is, s 1980-ig befejezik. Űj, korszerű istállókat építenek. A tejhozam növelésében is nagy lépést tettek előre. Az 1976-os évhez mérten egy tehéntől átlagosan száz liter tejjel fejtek többet. Tavaly 3 millió 600 ezer liter tejet adtak el. Szép eredményeket értek el a sertéstenyésztésben is. 1977- ben 10 124 malacot választottak el, illetve neveltek fel, s ez 274-gyel több a tervezettnél. így a helmeci állami gazdaság is felsorakozott a járás és a kerület legjobb gazdaságaihoz. TÖRÖK ELEMÉR Két úi könyv Szocializmus és népjólét A Nováky; Villanyerőmü Zemianske Kostol’any-i részlegében intenzíven folynak az energetikai termelés irányítására alkalmas RPP 16 típusú, csehszlovák gyártmányú számítógépek üzembe helyezésének előkészületei. A képen Jozef Beňadik mérnök, a komplex racionalizációs brigád vezetője Michal Kotrík programozóval beszélget. (Felvétel: Öt. Petráš — ČSTK) Eredményes pártmunkát értékeltek Ünneplőben, elégedetten Százhcitvcinön ... 1978 III. 3. Á királyfiakarcsai (Kráľovičove Kracany) művelődési otthon vörös díszben pompázó nagy- termjben ünnepi ruhába öltözött emberek gyülekeztek: a Barátság Efsz kommunistái, a királyfiakarcsai, az egyházkar- csai (Kostolné Kracany), a der- csikai (jurová) és a bakai alapszervezetek tagjai, összesen százhatvanan. Brigádvezetők, etetők, traktorosok, kőművesek, kertészek, agronómusok, állat- tenyésztők, vezetők — a mező- gazdaság sorkatonái. Évzáró taggyűlésre jöttek össze, hogy megvitassák, értékeljék az 1977-ben végzett munkájukat, s hogy újabb, még a múlt évinél is igényesebb célokat tűzzenek maguk elé az 1978-as évre. Az évzáró taggyűlés beszámolóját Szakái Lajos, az üzemi pártszervezet elnöke tartotta. Kritikus igényességgel elemezte és értékelte az üzem pártéletének minden területét, jelentősebb mozzanatát. Az elnök hangsúlyozta azt a tényt, hogy a Nagy Október 60. évfordulója milyen nagyszerű mun- kaverseny-mozgaimat indított el, melynek felbecsülhetetlen értéke nemcsak a létrehozott anyagi javakban van, hanem éppen a 60 év előtti forradalom eszmeiségében, abban, hogy a ma emberét is tettekre, munkára serkenti. A pártbizottság beszámolóját a szövetkezet elnökének, Kovács István mérnöknek körültekintő igénnyel elkészített vitafelszólalása követte. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták a gazdasági élet minden szakaszán az élen járnak, példamutató, jó munkát végeznek. Székács elvtárs, az Egyházkarcsai Hnb elnöke a jó együttműködésről, Horváth Vince mérnök az ellenőrző és revíziós bizottság munkájáról, Dódis Tibor a munkafegyelemről, a rendről beszélt. Feszült figyelemmel hallgatta végig a konferencia Stefan Fe- rencei elvtárs felszólalását. Elismerően nyilatkozott arról az útról, amelyet a szövetkezet az egyesülés óta tett meg, méltatta a kommunisták s a pártonkívüliek áldozatkész munkáját. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezet gazdasági helyzete olyan negatív hatású körülmények ellenére is stabilizálódott, mint amilyenek — többek között — pl. az a két száraz év is volt, amelyet magunk mögött hagytunk. Az emberek figyelmét különösen megragadta Ferencei elvtársnak az a gondolata, miszerint „kierőszakolt munkaviszonyulással nem lehet eredményeket elérni“. Azaz, a Barátság dolgozói öntudatos építői szövetkezetüknek, mindnyájunk gazdagabb, tartalmasabb életének. Ferencei elvtárs felszólalása végén meleg szavakkal köszönte meg a kommunisták, a vezető dolgozók, az egész tagság munkáját. A vitában még hárman szólaltak fel: Krascsenyits Ágnes a bakai kertészeti csoport munkájáról, életéről, problémáiról, Nagy Miklós az egyházkarcsai kommunisták pártoktatásában való eredményes részvételéről, Lukovics Gusztáv főzootechni- kus az állattenyésztés legégetőbb problémáiról: a tejtermelésről és a takarmányozásról szólt. A taggyűlés munkáját Bartal Rudolf alelnök összegezte, pozitívan értékelve az egész tanácskozást. IVANICS ISTVÁN Mostanában sokkal inkább mint korábban bármikor, a szocialista országok társadalom- fejlesztési elméletében és gyakorlatában az életszínvonal emelése, a népjólét megteremtése az egyik legfontosabb feladat. Az életszínvonal állandó emelése, a népjólét gyakorlati megteremtése fejezi ki a leg- átfogóbban a fejlett szocialista társadalomban élő emberek szociális, anyagi és szellemi körülményeit. A szocializmus és a népjólét tulajdonképpen feltételezi és kiegészíti egymást. A kérdésről most egy, a szocialista országok tudósaiból álló szerzői kollektíva Szocializmus és népjólét címmel vaskos monográfiát jelentetett meg. A moszkvai, a szófiai, a budapesti, a berlini, a varsói és a bratislavai politikai könyvkiadóknál szinte egyidőben megjelent kötet tisztázza a témával kapcsolatos kérdéseket és bőven ír a foglalkoztatottságról, a szocialista állam szociálpolitikájáról, a munka szerinti elosztás elvének a megvalósításáról, a jövedelmek differenciáltságának szükségességéről, a szabadidőről, a különböző társadalmi osztályok, csoportok fogyasztási színvonaláról, a KGST-országok közötti különbségek kiegyenlítődéséről, a „fogyasztói társadalom"- mai kapcsolatos téves nézetekről és még sok más — a népjóléttel kapcsolatos | — fontos, időszerű kérdésről. Részletesen kifejti, hogy a szocialista országok jelenleg különösen nagy figyelmet fordítanak két időszerű társadalmi és gazcfáságpolitikai feladat egybehangolására. Az egyik a lakosság valamennyi rétege életszínvonalának emelése oly módon, hogy elsősorban a viszonylag alacsony jövedelmű csoportok életszínvonalát emelik abból a célból, hogy gyorsabban javítsák anyagi helyzetüket és fokozatosan kiegyenlítsék a különböző társadalmi csoportok életszínvonalában mutatkozó különbségeket. A. másik feladat értelmében fokozzák az elosztásnak és a fogyasztásnak a gazdasági növekedés ösztönzésében játszott szerepét azáltal, hogy a dolgozók jövedelmét jobban függővé teszik a társadalmi termeléshez való egyéni hozzájárulásuktól, miközben valamelyest nő az egyes társadalmi vagy foglalkoztatási csoporton belüli jövedelmek differenciáltsága. A monográfia adatokkal támasztja alá és meggyőzően bizonyítja, hogy a korábban elmaradott országok gyors fejlődési üteme azt tükrözi, hogy a szocialista rendszer képes mozgósítani a gazdaságfejlesztés tartalékait az egyes országokban, és képes gyors ütemben felszámolni a múltból örökölt elmaradottságot. Ez az ütem egyben annak'eredménye, hogy a szocialista országok gazdaságilag együttműködnek és kölcsönösen segítik egymást. Szükség esetén térítés nélkül adnak át egymásnak anyagi értékeket, tudományos-műszaki információkat. A szocialista internacionalizmus elvét a gyakorlatban érvényesítik. A szocialista országokban a termelőerők fejlettségi színvonalai kiegyenlítődésének alapján megy végbe a lakosság életviszonyainak: társadalmi, agyagi és kulturális színvonalának egymáshoz való közeledése. A korábban elmaradott országokban a termelés gyorsabb fejlesztése lehetővé tette, teszi számukra, hogy gyor-.abb ütőmben fejlesszék életszínvonalukat is. A kötet világos képet fest arról is, hogyan közeledik egymáshoz az egyes országokban az anyagi és a kulturális javak fogyasztásának szintje és struktúrája. A Szocializmus és népjólét cimü tizenkilenc fejezetből álló kötetet K. I. Mikulszkij szerkesztette. A fordítás Szabó András munkája. A szocialista gazdaság fejlődése Csehszlovákiában Bizonyos, hogy A szocialista gazdaság fejlődése rCsehszlová- kiában című kötet is nemcsak a szakemberek körében tarthat számot az érdeklődésre. A laikusoknak is rengeteget mond, és nem kétséges, hogy mind a szakemberek, níind a laikusok gyakran veszik majd kézbe, ha adatokra van szükségük ahhoz, hogy Csehszlovákia milyen gazdasági fejlődésen esett át az elmúlt harminc évben. A néhány oldalas statisztikai adatokat tartalmazó mellékleten, valamint rövid bevezetőn és zárszón kívül a kötet hat fejezetre oszlik. Az első és a második fejezet Csehszlovákia gazdasági fejlődésének egyes szakaszait jellemzi. Ezekben a fejezetekben esik szó Csehszlovákia gazdaságpolitikai orientációjáról, a felszabadulást követő államosítás folyamatáról, valamint a csehszlovákiai nemzetiségek háború utáni helyzetéről. A többi négy fejezet a gazdasági növekedés tényezőinek és dinamikájának, az ágazati problémáknak, az egyes területek között fennálló színvonalkülönbségek kiegyenlítésének, a gazdaságirányítás rendszerének, a külgazdasági kapcsolatoknak és a lakosság anyagi helyzete alakulásának a kérdésével foglalkozik. Tudjuk, hogy az elmúlt harminc évben Csehszlovákiában milyen nagyarányú gazdasági fejlődés történt minden vonalon. Mégis az újdonság erejével hat a kötet szinte valamennyi megállapítása. A sok egyében kívül a személyi fogyasztással kapcsolatban például arról tájékoztat, hogy a háború előtti fogyasztási szintet a legtöbb élelmiszer esetében 1950 körül értük el. Az ötvenes évek közepén Csehszlovákia az egy lakosra jutó élelmiszerfogyasztásban megközelítette a gazdaságilag legfejlettebb országokat. Az élelmiszerek orvosi szempontból ajánlott napi kalóriaértékét 1956-ban léptük túl. Az élelmiszer-fogyasztás összetétele azonban az optimális egészségügyi szempontoknak nem felelt meg. Az élelmiszer-fogyasztásban túltengett a lisztből készült étel és a cukor, a tej, a tojás, a zöldség és a gyümölcs rovására. Az 1956—1965 közötti időszakban elfogyasztott kaló- ríamennyiségnek több mint a felét gabonfélékből és cukorból fedeztük, ami bizony nem kedvező jelenség. Vigasztaló viszont, hogy élelmiszer-fogyasztásunkban hosszú távon pozitív irányzat érvényesült. A kötet, adatai szerint az 1960—1975-ös évek között az egy lakosra jutó évi hús- és húskészítmény-fogyasztás 24,4 kg-mal, a halaké 0,8 kg-mal, a tejé 9 literrel, a vajé 1,6 kg-mal, a sajtoké 2 kg-mal, a tojásé 118 darabbal növekedett, a gabonafélék lisztértékben kifejezett mennyisége 17 kg-mal csökkent, a cukorfogyasztás alig változott. A hetvenes évek elején Csehszlovákia lakosságának mintegy 30 százaléka az optimális kalóriaértéknél 30 százalékkal többet fogyasztott, és — kinek-kinek — ezzel párhuzamosan növekedtek felesleges kilói is. Szlovákiában az egy lakosra jutó társadalmi fogyasztás 1975-ben már elérte a cseh országrészek színvonalának a 90 százalékát. A Václav Prűcha vezette szerzői kollektíva által írt kötet gazdasági fejlődésünkről rendkívül sok adatot tartalmaz és helyesen emeli ki: „a szocialista iparosítás és ennek révén a két nemzeti köztársaság közötti gazdasági és életszínvonalbeli kiegyenlítődés lett a nemzeti kérdés megoldásának és az állam belső megerősödésének helyes és reális alapja.“ A szocialista gazdaság fejlődése Csehszlovákiában című kötet nemcsak érdekes, hanem hasznos, meggyőző. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Néoköztár- saság könyvkiadási egyezménye keretében a Pravda és a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent í^st Földes Imre fordította magyarra. BALÁZS BÉLA
