Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-21 / 79. szám, kedd
A CSKP KB 11. ÜLÉSÉNEK VITÁJA »978 III. 21. [Folytatás a 4. oldalról) feladatok teljesítését értékelték az évzáró taggyűléseken, s ennek alapján kitűzték a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemekben, valamint a falvakban működő pártszervezetek teendőit. Annak ellenére, hogy a hatodik ötéves tervidőszak első két évében — ahogy ezt a CSKP KB Elnökségének jelentése is hangsúlyozza — nem sikerült teljes egészében teljesíteni az irányelvben kitűzött célokat, elmondhatjuk, hogy 1977-ben ismét dinamikussá vált a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődése. Pozitívan kell értékelni elsősorban azt, hogy sikerült — bár nem mindenütt egyenlő arányban — csökkenteni a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődése között már több éve tapasztalható aránytalanságot. Ennek az aránytalanságnak a mérséklését a kongresszus az egyik legfontosabb feladatként tűzte ki. A növénytermesztés terjedel- Oie tavaly az átlagos esztendőnek számító 1975-höz képest megközelítőleg 8 %-kal növekedett, s előrehaladtunk a gabonatermesztés problémájának megoldásában. A gabona- és a cukorrépa-betakarítás jó eredményein kívül — amelyekre a CSKP KB Elnökségének jelentése is rámutatott — fokozódik, ha nem is a megkívánt ütemben, a tömegtakarmányok termelése. Bizonyos javulás a zöldségtermesztés terén is mutatkozik. Az állattenyésztésben a XV. pártkongresszusnak és a CSKP KB 1975 októberében megtartott üléseinek határozataival összhangban a dolgozók ma elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére törekszenek. A szarvasmarha-állomány az előző ötéves tervidőszak végéhez képest 165 000-rel nőtt. Ennek ellenére még mindig nem sikerült teljesíteni a tehénállomány tervét, főleg azért, mert csökken a tehenek száma a magánszektorban és a háztáji gazdaságokban. A szocialista szektorban tavaly első ízben érte el az egy tehéntől kifejt átlagos tejhu- zam a 2900 litert. Ez az eredmény lehetővé teszi, hogy a mostani ötéves tervidőszak utolsó évében elérjük a 3000— 3100 litert, amit a kongresszus tűzött ki feladatul. Kedvezőtlenebb azonban a marhahústermelés helyzete. Az alacsony súlygyarapodás miatt e termelés színvonala nem éri el az ötéves terv előirányzatát, s élelmiszeriparunk a hiányt a sertéshústermelés növelésével ellensúlyozza. Emiatt fokozódtak az igények a szemes takarmány termeléssel szemben, s a hiányzó szemes takarmányt importtal kellett fedezni. A mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan fejlődött az élelmiszeripar is. Az ötödik ötéves tervidőszak első és kedvezőtlen éve után tavalyi termelési tervét 101 százalékra, áruszállítási tervét pedig 100,3 százalékra teljesítette. Bővül az élelmiszeripari termékek választéka, javul minőségük. Legfontosabb az, hogy a vásárlóknak az állattenyésztési termékekkel szemben támasztott igényeit egészében véve folyamatosan kielégítjük, s elmondhatjuk, hogy számos régóta fennálló p'robléma ellenére is fokozatosan javul az állat- tenyésztési termékekből készített élelmiszerek összetétele. A felvásárlási feladatok sikeres jelenlegi teljesítése és a várható további fejlődés megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az idén is zavartalan legyen a húsellátás, növekedjék a baromfihús és a tejtermékek fogyasztása, több jó minőségű sajt és más különféle termék kerüljön piacra. A feladatok igényessége a jelenlegi ötéves tervidőszak második felében fokozódik. Itt nemcsak a termelés és a szállítások fokozására gondolunk. A mezőgazdaság számára is érvényes, hogy a mostani ötéves tervidőszak a minőség javításának és a hatékonyság növelésének az időszaka. A mostani ötéves tervidőszakban sem lehet reálisan arra számítani, hogy a tervezett szinten túl erősödni fog a mezőgazdaság anyagi-műszaki bazisa. Végső soron a kedvező időjárást sem garantálhatja senki sem. A döntő tények ezért a párt- és a gazdasagi szervek, valamint a társadalmi szervezetek által a terv teljesítése érdekében kifejtett igyekezet, valamint az intézkedések teljesítésének szüntelen ellenőrzése. A feladatok teljesítése megköveteli a tartalékok következetes feltárását és felhaszná- lását minden munkaterületen, de főleg a termelésben, továbbá a tudomány es a technika vívmányainak, valamint az emberek kezdeményezésének felhasználását. Ezenkívül mindenütt gazdaságosan es takarékosan kell dolgozni, ahogy ezt már az Elnökség jelentése is megállapította. Számos tartalékra mutatott rá a Központi Bizottság 1975 októberében megtartott ülésének jelentése. A CSKP KB Elnökségének jelentése az első helyre a földállomány felhasználását teszi. Egyrészt arra kell törekedni, hogy ne csökkenjen a mezőgazdaságilag megművelt földterület nagysága — amihez a szükséges feltételeket a föld védelméről szóló, nemrég elfogadott új törvény már megteremtette —, másrészt annak elérésén kell fáradozni, hogy minden hektár termőföldet minél célszerűbben és valóban optimálisan használjunk ki. Szüntelenül fokozni kell a föld termékenységét. Ezzel a meliorációs munkák tervének következetes teljesítése is összefügg. A XV. pártkongresszus kitűzte, hogy 300 000 hektár földet kell termékennyé tenni lecsapolással, s ezt a munkát eddig csak 101 000 hektáron végezték el. Ez megköveteli, hogy a következő esztendőkben e problémáknak fokozott figyelmet szenteljünk. Új öntözőberendezéseket is építeni kell, s teljes mértékben kí kell használni a meglevőket. Nagy tartalékok vannak továbbá a rétek és a legelők hozamának növelésében, ami következetes hozzáállást követel meg a tavaly számos járásban kidolgozott rétfejlesztési programok teljesítéséhez. A idén változatlanul nagy gondot kell fordítani az évelő növények begyűjtésére, még a nehezebben hozzáférhető helyeken is. Nem szabad elmaradnia a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front és a társadalmi szervezetek segítségének. A föld optimális felhasználását célzó intézkedések szerves részét képezik a növénygondozás színvonala emelésének, mégpedig mindenekelőtt a mű- és az istállótrágyák hatékonyabb felhasználásával. Ebben nagy szerep hárul az agrokémiai vállalatokra. Anyagi-műszaki bázisukat a beruházási lehetőségek keretében fokozatosan fejleszteni fogjuk. Ahol ilyen vállalatok vannak, azoknak máris irányítaniok kell a műtrágyák és más vegyszerek hatékony felhasználását, a növénygondozás és -yédelem tudományos módszereinek felhasználását laboratóriumi földmintaelemzések • és agrobiológiai ellenőrzés segítségével. Nagy tartalékot jelent továbbra is a veszteségek csökkentése a termelés minden szakaszában, a termésbegyűjtéstől kezdve a raktározáson át a feldolgozásig, jelentősek voltak a veszteségek tavaly a termésbetakarításkor nemcsak gabonaneműekből, hanem a kapásnövényekből és más terményekből is. Nem utolsósorban vonatkozik ez a takarmánynövényekre, mivel e növények gyakran veszítenek tápértékükből amiatt, hogy a betakarítás s a tartósítás idején nem tartják tiszteletben a technológiai fegyelmet. E téren új megoldásokat kell keresni, és rugalmasabban kell alkalmazkodni az időjáráshoz. Az állattenyésztésben az állattenyésztési munkán kívül továbbra is nagy tartalékok rejlenek a takarmány felhasználása terén. Ezt bizonyítják az egyes termékek előállításához szükséges takarmánymennyi- ségben mutatkozó különbségek. Az egy kilogramm sertéshús előállításához szükséges szemes takarmány mennyisége járásonként és vállalatonként 3,5 — 4,5 kilogramm között, az egy kg marhahús előállításához szükséges mennyiség 2—3,5 kg között, az 1 liter tejhez szükséges mennyiség pedig 0,2 — 0,4 kg között ingadozik. Amint ezt a múlt év is bebizonyította, a takarmánygazdálkodás továbbra is komoly problémát jelent. Ügy látszik, a téli kampány során számos járásban és vállalatban erre a kérdésre nem fordítottak akkora gondot, mint a sovány termésű 1976. esztendőben. Ismét nehézségek mutatkoznak a takarmánygazdálkodásban, elsősorban az egy termelési egységre jutó takarmányfogyasztás növelése következtében. Tavaly a takarmányfogyasztás normáját 5,5 százalékkal szárnyalták túl, ami 440 000 tonna gabonát jelent. Ez a körülmény megköveteli, hogy a gazdasági dolgozók, valamint a pártszervek és -szervezetek szüntelenül figyelmet szenteljenek a takarmánygazdálkodásnak, a takarmányok célszerű és ésszerű felhasználásának. A rendelkezésünkre álló takarmánymeny- nyiséget és a fogyasztást következetesen ellenőrizni kell. Ez feltételezi azt, hogy a takarmányipar biztosítsa a takarmánykeverékek jó minőségét és optimális összetételét. A tömegtakarmányok esetében a takarmányadagok összeállítása során eddig eléggé ritkán elemzik a fehérjetartalmat, pedig ennek az elemzésnek az alapján kellene módosítani a takarmány összetételét. A takarmányfelhasználás hatékonysága növelésének útját a dél-morvaországi kerület példája mutatja, ahol várható, hogy az idén minden járás a számítástechnika segítségével optimálissá teszi a takarmány adagolást. A hatékonyság és a rentabilitás növelése és a gazdaságosság színvonalának emelése terén a mezőgazdaság anyagiműszaki bázisának felhasználásában is nagy tartalékok rejlenek. A mezőgazdaságnak jelenleg 126 000 traktor áll rendelkezésére. A gépekről, üzemképességükről és felhasználásukról nem mindenütt egyformán gondoskodnak még a káderek szempontjából sem. Nem használják ki eléggé a nagy teljesítményű gépeket, sok az üzemképtelen traktor, gyakori a gépek üzemzavara. E fogyatékosságokhoz a gépgyártók néha rossz munkája, a pótalkatrész-hiány és az is hozzájárul, hogy a gépesítők nem tudják mindig tökéletesen kezelni a gépeket, hanyagul bánnak a gépekkel, a gép -és traktorállomások és maguk a mezőgazdasági vállalatok nem mindig gondoskodnak a kifogástalan gépjavítói munkáról. A mező- gazdasági vállalatok javítóműhelyeiben 54 300 alkalmazott dolgozik, az efsz-ek és az állami gazdaságok összes dolgozóinak több mint 6 százaléka. Tekintettel a javítási technológiák és a munkaszervezés színvonalára, valamint a javítóműhelyek gyakran hiányos felszerelésére, e téren is nagy tartalékok vannak még. A megoldást az a kooperáció, munkamegosztás és szakosítás jelenti, amelyet a gépjavítás terén az efsz-ek és az állami gazdaságok folytatnak. Továbbá a javítási kapacitások fejlesztése és korszerűsítése. Jeléntős tartalékok vannak a mezőgazdasági termelés fel- használásában is, annál inkább, mert ehhez viszonylag kevés' munkaerő és eszköz szükséges, s a mezőgazdasági termelés fel- használása kevésbé alávetett az objektív tényezőknek, mint maga a mezőgazdasági termelés. Ezenkívül le kell rövidíteni azt az utat, amelyet a mező- gazdasági termékek a termelőktől a feldolgozó üzemekig tesznek meg, mégpedig úgy, hogy a kooperációs és az integrációs kapcsolatok fejlesztésével intenzívebbé kell tenni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttműködését. E té- rfin még sokat kell tenni. A mezőgazdasági termelés fokozásának és hatékonysága növelésének pótolhatatlan tényezője, és egyúttal a legnagyobb potenciális tartalék a tudományos-műszaki fejlődés további felgyorsítása, és a tudományos kutatási ismereteknek a gyakorlatban való rugalmasabb érvényesítése. Ehhez elkerülhetetlenül szükség van a mező- gazdaság tudományos kutatási bázisa munkájának javítására, és kezdeményezésének fokozására, továbbá a kutatás és a gyakorlat közelítésére és a külföldi ismeretek felhasználására. Az eddigi tapasztalatok a mezőgazdasági tudományok szervezésének s irányításának tökéletesítésére utalnak. Erősödik az egyes intézetek és intézmények tevékenységének koordinálása. Az erőket és az eszközöket a döntő feladatokra és a kutatóintézetek jobb műszaki felszerelésére koncentráljuk. Tevékenyebb hozzáállást kell elvárni a tervezőintézetektől is, annak érdekében, hogy a javasolt megoldások, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben ne legyenek túlságosan igényesek, ne legyenek nagyok az építőipari kapacitások megterhelései és az önköltségek sem. Elvárjuk, hogy nagyobb mértékben alkalmazzák a típustervek készítésének módszerét. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítésében nagy szerepet játszanak a mezőgazdasági szolgáltató vállalatok, főként a vetőmagtermesztő szervezetek, a fajtanemesítő vállalatok és a hizlaldák, ahol 62 000 alkalmazott dolgozik. E téren is jelentős tartalékok vannak. Még aktívaljban hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy felgyorsuljon a vetőmag és más anyagok minőségi javításának folyamata, hogy tovább növekedjék befolyásuk a kiváló termést hozó növényfajták termesztésére, hogy meggyorsuljon a hibridkészítés programjának teljesítése és fejlődjön a tanácsadói munka. A XV. kongresszuson a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar elé tűzött feladatok teljesítését nem kis mértékben befolyásolja az, hogyan teljesítik a mezőgazdasággal szemben vállalt kötelezettségeiket a kivitelezői vállalatok. Hiszen a többi ágazat a termelőeszközök szállításával a mezőgazdaság szükségleteit megközelítőleg 50 százalékban fedezik. Ezeknek az ágazatoknak ahhoz is hozzá kell járulniok, hogy a mostani ötéves tervidőszakban a tervvel összhangban százezerrel csökkenjen a mezőgazdasági munkaerő létszáma. A többi reszort tervezett szükségleteinek kielégítése terén olyan fogyatékosságok vannak, amelyek számos nehézségeket okoznak a mezőgazdasági dolgozóknak. Nem kielégítő a mezőgazdaságnak szállított gépek mennyisége, színvonala, minősége, nem tartják meg az ezzel kapcsolatos határidőket, kevés a műtrágya és a vegyszer, de főleg a pótalkatrész. Ezenkívül nem gondoskodnak megfelelően egyes mezőgazda- sági munkák gépesítéséről és a mezőgazdasági szállításról. Ugyanúgy, mint a népgazdaság más ágazataiban, itt is nagy tartalékok vannak az irányító és a szervező munka javításában a minisztériumok szintjén, az irányítás középső szintjein, a mezőgazdasági igazgatóságoknál, a termelési gazdasági egységekben és a mezőgazdasági vállalatokon belül is. Az efsz-ek és az állami gazdaságok társulásával keletkezett új feltételekhez kell alkalmazni a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok tevékenységének formáit és módszereit. Munkájukkal az eddiginél nagyobb mértékben elő kell segíteniük a kedvező tapasztalatok felhasználását, és elemzések -segítségével hozzá kell járulniok ahhoz, hogy a mezőgazdasági vállalatok leküzdjék a termelésben és a termelési feltételekben mutatkozó különbségeket, ahogy erről Husák elvtárs már szólott. Tevékenységükkel befolyásolniuk és egységesíteniük kell az egyes efsz-ekben és állami gazdaságokon belül lejátszódó koncentrációt és szakosítást, elő kell mozdítaniuk a szakágazati irányítás érvényesülését, és támogatniuk kell a kooperáció fejlesztését. Az elmondottak alapján az efsz-ek és az állami gazdaságok többségének íöldgazdálkodása ehhez megfelelő feltételeket teremt. Ezt a folyamatot erősíteni kell. Nagy gondot kell fordítani az irányításban az állami gazdaságok fejlesztésére, mert gazdasági eredményeik továbbra sem kielégítőek. Az összes célok, tehát a mezőgazdaságban kitűzött célok elérését is emberi tényezők befolyásolják. E téren is vannak tartalékok. Ez megköveteli, hogy a pártszervek és a mező- gazdaság irányításával foglalkozó szervek tevékenységében előtérbe kerüljön a kádermunka, az arról való gondoskodás, hogy a mezőgazdasági vállalatok irányító és más műszaki* gazdasági tisztségeibe az elnöküktől és az igazgatóktól kezdve egészen a részlegvezetőkig rátermett, szakmailag és politikailag felkészült elvtársak kerüljenek. A mezőgazdaság jelenlegi színvonalát és fejlődési szükségleteit tekintve nei i elég csak a vezető dolgozókról és szakemberekről gondoskodni, hanem ahhoz is meg kell teremteni a feltételeket, hogy a csoportvezetők, a növénytermesztés és az állattenyésztés vezető dolgozói és a gépesítők is felkészültek legyenek. Mindeddig ezen a téren nagy tartalékok vannak. A Szovjetunióban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ki kell dolgozni az emberekkel való munkának, képzettségük szüntelen növelésének rendszerét. A feladatok teljesítése terén a mezőgazdaságban is fontos szerep hárul a szocialista munkaversenyre, amely széleskörűen bontakozott ki a Februári fíyőzelem 30 évfordulójának tiszteletére. A munkaversenynek még hatékonyabban kell előmozdítania azt, hogy az emberek részt vegyenek a termelés irányításában és fokozásában, ami megköveteli a munka- verseny minőségének javítását és eredményeinek értékelését továbbá az erkölcsi és az anyagi ösztönzők jobb érvényesítését, s az ezzel kapcsolatos tapasztalatok jobb hasznosítását is. A pártszervek és -szervezetek feladata ezzel összefüggésben, hogy ösztönözzék a dolgozók kezdeményezését, ellenőrizzék a képzettség növelésével kapcsolatos feladatok teljesítését, s gondoskodjanak a politikai nevelésről. A párt vezető szerepének hatékony érvényesítéséhez a mezőgazdaságban és a falvakban működő pártszervezetek szervezési körülményeinek megváltoztatásával megteremtettük a kedvező feltételeket. Igen fontos követelmény, hogy a pártszervezetek és az üzemi pártbizottságok tevékenysége a tartalékok feltárására és mozgósítására, a hatékonyság növelésére, az emberekkel való munka javítására összpontosuljon. Fontos szerepe van e tekintetben az ellenőrzési jog helyes érvényesítésének, mivel sok mezőgazdaságban ezt a jogot még mindig csak formálisan gyakorolják. E jog — ahogy ezt már megbíráltuk — általában csak arra korlátozódik, hogy meghallgatják a vezető dolgozók jelentését vagy tájékoztatóját anélkül, hogy a pártszervezet saját tapasztalatokat szerezzen a termelési feladatok teljesítéséről és a gazdálkodásról, s gyakran még intézkedéseket sem foganatosítanak. Tekintettel arra, hogy a legtöbb efsz-ben és állami gazdaságban a pártszervezeteknek területi szempontból és a problémák sokasága szempontjából is nagy a hatáskörük, sürgős feladat, hogy tovább javítsuk a pártcsoportok munkáját, és pártcsoportokat alakítsunk minden olyan munkahelyen, ahol ehhez adottak a feltételek. Törekedni kell a tagállomány ösz- szetételének javítására, a kommunisták helyes elosztására, befolyásuk és aktivitásuk erősítésére minden munkahelyen. A Központi Bizottság s szervei a mezőgazdaság fejlesztése céljából számos határozatot hoztak. Most az a feladat, hogy e határozatokat következetesen teljesítsük. Ahogy Husák elvtárs mondotta, még a XIV. pártkongresszus előtt, az efsz- ek IX. kongresszusa előfeltéte(Folytatás a 6. oldalon)
