Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-21 / 79. szám, kedd

A CSKP KB 11. ÜLÉSÉNEK VITÁJA

r (Folytatás a 3. oldalról)

ugyanakkor elégtelen a versenyzőknek nyújtott figyelem, segítség és támogatás. Kedvezőtlen hatással van a dolgozókra az a mozzanat, amikor megállapítják, hogy nagy törekvésük eredményei nem észlelhetők a műhely vagy az üzem általános sikereiben csak azért, mert az irányításban, a munkaszervezésben rejlő felesleges fogyatékosságok következményeinek helyrehozásával kell foglalkozniuk, vagy más munkaszakaszon nem teljesített feladatokon kell dolgozniuk. Néhol hazardíroznak a dolgozók kezdeményezésével. A szakszervezetek tapasztalatai teljes mértékben igazolják a jelentés befejező részét, miszerint a nem kívánatos jelenségek fő oka az alacsony irányító és szervező munkában, azok munkájában rejlik, akik a kezdeményezés fejlesztéséért felelősek. Az egyes fogyatékosságokat már a tökéletesített irányító és szervező rendszerre vonatkozó elfogadott vagy előkészületben levő intézkedésekkel szükséges kiküszöbölni, mások viszont — és kijelenthetjük, hogy túlnyomó többségben — szubjektív jellegűek, az emberekben, szakképesítésük alacsony színvonalában, képességeik, felelősségük hiányában és főleg a felelős dolgozók lanyha érdeklődésében rejlenek.

A kezdeményezés fejlesztésében rejlő fogyatékosságokért természetesen a szakszervezeti szervek és egyes funkcionáriusok is felelősek, akik ugyan gyakran tanácskoznak, beszélnek a gazdasági problémákról, a munkakezdeményezés és a szocialista versenymozgalom fejlesztéséről, ám nem végeznek elemzést, nem bírálják saját tevékenységüket, nem leplezik le a fogyatékosságok okait, részüket a fogyatékosságokban. Nem hoznak konkrét határozatokat, nem valósítják meg helyesen és következetesen az intézkedéseket, nem fejlesztik a konkrét szervezési munkát közvetlenül az egyes kollektívákban. A Szakszervezetek Központi Tanácsának kommunistái e fogyatékosságokból levonják a szükséges következtetéseket a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, főleg a szakmai szövetségek és alapszervezetek további munkája számára.

Amikor nyíltan beismerjük, milyen mértékben hibásak a szakszervezetek a kezdeményezés fejlesztésében rejlő, itt felsorolt fogyatékosságokban, azt is meg kell mondanunk, hogy a fogyatékosságok oka és kiküszöbölése nem csupán a szak- szervezetek ügye. Például konkrétan az egyes munkahelyek szükségleteinek megfelelő kezdeményezés irányítását senki sem tűzheti ki, csak a vezető gazdasági dolgozó. Ki más irányíthatja és szervezheti, teremtheti meg a feltételeket a kezdeményezés és a verseny- mozgalom fejlesztéséhez, a haladó munkamódszerek érvényesítéséhez? Ök befolyásolják sokoldalúan a versenymozgalom eredményeinek értékelését, az egyes munkakollektívák munkáját. A gyakorlat igazolja, hogy ahol nem küzdenek a társadalmi érdekekért, a terv teljesítéséért, és nem gondoskodnak a vezető gazdasági dolgozók az emberek aktivitásáról, ott nem lehet eredményes a pártszervek, a szakszervezeti és ifjúsági szervek, valamint a funkcionáriusok legnagyobb erőfeszítése sem. Nem bontakozhat ki, nem érvényesülhet kellő mértékben a szocialista versenymozgalom és a dolgozók kezdeményezése sem.

Ezért — amint azt az Elnökség jelentése helyesen kimondja — ebben az irányban nem csupán a párt, a szakszervezet, az Ifjúsági szövetség szerveinek és szervezeteinek kell javítaniuk a munkát, hanem a gazdasági szerveknek, valamennyi vezető gazdasági dolgozónak is. Ehhez a szak- szervezeti szervekkel való szorosabb, hatékonyabb együttműködésre van szükség e közös, felelősséggel járó feladat teljesítésekor. A szakszervezeti dolgozók felkészültek erre. Még inindig sok azonban az objektív adatokkal alátámasztott panasz a gazdasági vezetők helytelen viszonyára a vállalati, üzemi vagy műhelybizottság s a részlegbizalmi javaslatai és jogos megjegyzései iránt.

Annak ellenére, hogy a Központi Bizottság kongresszusain és ülésein már nem egy ízben hangsúlyozták a szakszervezetek szerepét, jogait és felelősségét, ezt az egyes gazdasági dolgozók még mindig nem akarják tudomásul venni. Bizonyára e kapcsolat javítása érdekében szükséges lenne a központi irányító szervek megfelelő intézkedése.

Mindez még nagyobb mértékben vonatkozik a szakszervezeteknek a gazdaság fejlesztéséért vállalt olyan felelősségére, mint amilyen a tervjavaslat megvitatásában, a terv teljesítésének ellenőrzésében valamint a termelési értekezletek fejlesztésében és színvonalának emelésében vállalt szerepük. Ezek az értekezletek a dolgozók tömeges részvételének pótolhatatlan formái az irányításban, s a szocialista demokrácia kiemelkedő megnyilvánulásai. Noha az üzemekben lezajlott termelési értekezletek száma rendkívül megnövekedett, nem lehetünk plégedettek az eredményekkel, ha figyelembe vesz- szük a 6. ötéves tervidőszak igényes feladatait, a XV. párt- kongresszus és a Központi Bizottság mostani ülésének követelményeit. Az arról szóló adatok, hogy 1977-ben Csehszlovákiában 1 800 000 termelési értekezleten mintegy 40 000 000 dolgozó vett részt, kétségtelenül tiszteletre méltóak, népünk nagy érdeklődéséről tanúskodnak. Ezeken az értekezleteken benyújtott 1 200 000 javaslat és megjegyzés is figyelemre méltó. Ha azonban tekintetbe vesz- szük, hogy minden munkahely igényes feladatokkal foglalkozik, hogy teljesítésükben problémák merülnek fel, akkor az a tény, hogy 700 000 termelési értekezleten nem hangzott el egyetlen javaslat sem és a többieken csak átlag egy javaslat, akkor a fent említett abszolút magas számadatokat sokkal józanabbul kell mérlegelnünk. Nyilvánvaló, hogy számos termelési értekezlet túlnyomórészt csak informatív jellegű. Ebben két körülmény játszik közre — egyrészt a vezető dolgozók felszólalásának hatása, a résztvevők megjegyzéseinek megvitatási és intézési módja, másrészt a termelési értekezletek előkészítésével, a megjegyzések sorsával nem foglalkoznak kellően az üzemi és a mühelybizottságok sem. Hogy nincs minden rendben, azt a következő adat is bizonyítja: 270 000-et, tehát a javaslatok egynegyed részét 1977-ben nem intézték. Világos, tehát, hogy az ilyen magatartás nem serkenti a termelési értekezleteken a dolgozók aktivitását.

A termelési értekezletek tájékoztató szerepe fontos, mert a dolgozók itt szerzik meg a legfőbb ismereteket a gazdasági feladatokról és problémákról. Ma azonban ez már nem elegendő. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének, a kormánynak, a Szakszervezetek Központi Tanácsának határozataival összhangban a jövőben arra fogunk törekedni, hogy a termelési értekezletek valóban a dolgozók legszélesebb körű aktív részvételének helyévé váljanak az irányításban, ahol a dolgozók nyíltan kimondják véleményüket, felhívják a figyelmet a problémákra, javaslatokat terjesztenek elő, ugyanakkor ezekre választ is kapnak. E cél elérése akkor lehetséges, ha saját felelősségükkel a szak- szervezetek és a vezető gazdasági dolgozók egyaránt tisztában lesznek.

A Szakszervezetek Központi Tanácsa következetesen erre irányítja majd a szakszervezeti szövetségek központi bizottságainak és az üzemi bizottságoknak a figyelmét is. Feltételezzük, hogy saját hatáskörében ilyen nyomást fejt ki majd a kormány is.

A tervjavaslatoknak a dolgozókkal való megvitatása is hozzájárulhat a termelésben rejlő tartalékok feltárásához, a munkások és a technikusok gazdag tapasztalatainak kihasználásához, a tervfeladatok biztosításához. Mit szóljunk azonban ahhoz, hogy az 1978. évi gazdasági tervjavaslatot nem vitatták meg az összes üzemi bizottságban? Ezenkívül, akik azt megvitatták, a javaslatot az utolsó pereljen kapták meg, tehát megjegyzéseiket sem fogalmazhatták meg, amikor pedig ezeket érvényesíteni akarták, csak papíron maradtak minden visszhang nélkül. Végeredményben ez történik az irányítás felsőbb fokain is. Be kell azonban ismernünk, hogy sem az összes üzemi bizottság, sem a felsőbb szakszervezeti szervek nem foglalkoznak teljes felelősséggel a tervjavaslat megvitatásával, biztosításával és a társadalmi érdekek érvényre juttatásával. Ezért akarjuk még következetesebben biztosítani a párt irányvonalát, miszerint a tervet a dolgozókkal kell megvitatni, javaslataikra és megjegyzéseikre kell támaszkodni. Ezt a feladatot különösen leszögezték a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ez évi aktivitási tervében.

A termelés növekedésének, a terv teljesítésének szükséges feltétele az egység, a gazdasági, szociális és nevelési tényezők kölcsönhatása, komplex befolyása, mivel — amint azt az Elnökség jelentése hangsúlyozza, — egy munkaszakasz elhanyagolása gyengíti a többi fejlődését. Ez nem csupán a pártos állásfoglalásra, nem csupán a gazdasági szervek tevékenységére, hanem teljes mértékben a szakszervezetekre is vonatkozik.

A fenti elv hangsúlyozása figyelmezteti a szakszervezeti dolgozókat a Központi Bizottság 1972 februárjában hozott ha tározatá nak i dőszerűségére,

amely arról szól, hogy fejleszteni kell a szakszervezet valamennyi alapvető funkcióját, valamint a szakszervezetek kettős szerepének általános érvényességére — hogy törődni kell a népgazdaság fejlesztésével, a termelés fokozásával s gondoskodni a dolgozók jogairól, érdekeiről, munkakörülményeikről és életfeltételeikről.

Mindez gyakorlati jelentőségű a most megvitatott feladatok biztosítása szempontjából. Naponta meggyőződhetünk róla, hogy a politikai fejlettség s a szocializmus iránti viszony, amely vele összefügg, az ember kezdeményezése és aktivitása a tervteljesítés és a társadalom egész fejlődésének döntő tényezője.

Láthatjuk, hogy a gazdasági ismeretek és a dolgozók szakmai felkészültsége milyen szerepet játszik. Főleg a munka- kóllektívában gyakorolt ilyen sokoldalú nevelő hatás jelentősége fokozza a szakszervezetek felelősségét a nevelő szerep fejlesztésében. Ezt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom további tevékenységében is kifejezésre juttatjuk.

Léteznek azonban még további tényezők is, például a dolgozókról való gondoskodás területén, amelyek pozitívan befolyásolják a terv teljesítését

A párt Központi Bizottságának jelentése értékelte azokat a munkaeredményeket, amelyeket a XV. kongresszus óta értünk el. Az értékelés a mező- gazdaság és az élelmezésügy területén is teljes mértékben alátámasztotta a kongresszusi határozatok helyes voltát. Alapjában véve sikeresen teljesítjük a XV. pártkongresszus által kitűzött azt az elsőrendű társadalmi feladatot, hogy fokozatosan önellátókká váljunk ga- bonaneműekből, és növeljük önellátásunk mértékét az élelmiszertermelésben. Ezt belső szükségleteink, valamint a nemzetközi élelmiszer- és a mező- gazdasági nyersanyagpiac helyzete is megköveteli. A megkezdett úton haladva a mostani ötéves tervidőszak első évének bonyolult feltételei ellenére jó eredményeket érünk el, ami a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének és a lakosság segítségének köszönhető. Ezzel

azáltal, hogy kedvező hatást gyakorolnak a politikai légkörre, a munkahelyek légkörére, hogy támogatják a nép arra irányuló érdeklődését, hogy aktívan részt vegyen az irányításban, erősítik a szocializmusba, a párt politikájába, a szakszervezeti munka értelmébe vetett bizalmat. Több irányban gyakran szinte közvetlenül befolyásolják a lervteljesitést is.

Bebizonyítható, hogy a munkavédelem helyzetének szentelt figyelem, a balesetek számának csökkentése közvetlenül tükröződik a munkaidőalapban, a dolgozók számában, akik vagy a gép mellett állnak, vagy munkaképtelenek. Nem szólva itt az ezzel járó anyagiakról. Mivel az 1968—70-es években kimutatott 5 százalékos munkaképtelenséget 1976-ban már 4 százalékra csökkentették, 60 000 dolgozóval több maradt a munkafolyamatban. Még a balesetek számának csökkentése mellett is a munka és nem foglalkozási balesetek által keletkezett veszteségek évente 4,5 milliárd koronát tesznek ki. A munkaképtelenek számának csupán 10 ezerrel való növekedése évente mintegy háromnegyed milliárd koronával csökkenti a nemzeti jövedelmet, és a betegbiztosítási juttatások, a táppénz további 132 millió koronába kerül.

Nyilvánvaló, hogy a biztonságos munkakörnyezet kialakítása, a balesetek okainak kö- vetkezetes kiküszöbölése, a jó minőségű védőeszközök gyártása, az üzemi egészségügyi központok .építése, a tervezett megelőző orvosi gondoskodás biztosítása csökkenti a belesetek számát, a megbetegedéseket, óvja a legértékesebbet — a dolgozók életét és egészségét, megakadályozza a munkaidőben és az anyagi költségekben a felesleges veszteségeket.

Az óvodák és bölcsődék nagyobb ütemű építése az üzemek hozzájárulásával, amiről szó volt a jelentésben is, további dolgozókat biztosít a népgazdaságnak. Az üzemi étkeztetés bővítése nem csupán szociális intézkedés, gondoskodás a dolgozókról, hanem fontos produktív tényező, mert pozitívan befolyásolja a dolgozók egészségét, a munkaenergia felújítását. a munkaműszak alatt nyújtott teljesítményt.

További példákat sorolhatnánk még fel, hogy a fenti kérdések megoldása mennyire gyakorlati jelentőségű a gazdasági fejlődés sikere, a források gyarapítása szempontjából. A szakszervezetek szoros, elválaszthatatlan feladata kötelez bennünket, hogy ezt a területet folyamatosan fejlesszük, például a dolgozókról való gondoskodás komplex programjaival, a népgazdasági terv teljes- sí lésénnk támogatásával.

A Központi Bizottság példa- mutatásával és vezetésével a pártszervek minden fokon nagy munkát végeztek az utóbbi években, a szakszervezeteknek jelentős figyelmet szenteltek, ami pozitívan bebizonyítható eredményeket hozott nemcsak

megteremtjük a feltételeket szocialista mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk tovább fejlesztéséhez. Előmozdítjuk a munkásság, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség szövetségének elmélyítését, a város és a falu közti különbség fokozatos felszámolását. A Nemzeti Front választási programjai is fontos szerepet játszanak ebben. Nagy jelentőségű ez népgazdaságunk fejlődése, az életszínvonal alakulása, és az emberek megelégedettsége

szempontjából is. Az élelmiszerek eladása —■ ezen belül főleg a mezőgazdasági termékeké — hazánkban a kiskereskedelmi forgalom 47,2 százalékát teszi ki. Az élelmiszer-termelés- sel foglalkozó mindkét ágazat különleges helyzetet foglal el, mert termelése és áruszállítása pótolhatatlan. E szállítások tervét nem lehet kiegyensúlyozatlanul, gyakori kilengésekkel, hanem mindennapos munkával

a szakszervezetekben dolgozó kommunisták munkájában, hanem az egész Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom tevékenységében is. Ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy ezért a segítségért őszinte köszönetét mondjunk a Központi Bizottságnak, Elnökségének, a kerületi és járási pártbizottságoknak, a pártalapszervezetek bizottságainak.

A szakszervezeti munka fejlesztéséhez jelentős mértékben hozzájárult az a tény, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták munkájáról és a szakszervezetek tevékenységéről szóló pontot beiktatták az Elnökség, valamint a kerületi és járási pártbizottságok tanácskozásainak napirendjébe. Például a kelet-csehországi kerületi pártbizottság ülésén bírálták a szakszervezeti munkában rejlő fogyatékosságokat, s ennek eredménye az, hogy a kerületi szakszervezet, amely még három vagy négy évvel ezelőtt több téren lemaradt a többiek mögött, ma a jók, sőt a legjobbak közé tartozik. Ezért a kerületi és járási pártbizottságokhoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy ezt a hasznos munkát a jövőben is folytassák.

A párt káderpolitikája lényegesen javította a szakszervezetek vezetőinek aktíváját. Husák elvtárs jogosan kiemelte a tényt, hogy a szakszervezetekben, amint az a szocializmus iskolája küldetésének meg is felel, egymillió pártonkívüli dolgozik.

Helyes tehát, ha a szakszervezetek e szerepének teljesítése érdekében a Szakszervezetek Központi Tanácsától kezdve egészen az üzemi bizottságokig biztosítva lesz a párt befolyása, politikájának érvényesítése. Még mindig észlelhetők azonban bizonyos hézagok ott, ahol naponta döntenek a párt programjának megvalósításáról, a terv teljesítéséről, ahol küzdelem folyik a dolgozók egyre nagyobb, aktív részvételéért az egyes munkahelyeken, tehát az alapszervezetekben és főleg a szakszervezeti részlegekben.

A legfelsőbb szakszervezeti szervekben a kommunisták gondoskodni fognak arról, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom valamennyi szervezete felelősségteljesen, konkrét határozatokkal vitassa meg a Központi Bizottság 11. ülésének eredményeit. Első lépés lesz ehhez a Szakszervezetek Központi Tanácsának 4. plenáris ülése.

Újra bíráló igényességgel fogjuk értékelni a szakszervezeti munka színvonalát, mindent megteszünk annak érdekében, hogy gyors ütemben kiküszöböljük a fogyatékosságokat, hatékonyabb segítséget nyújtsunk a pártnak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésére irányuló politikájában. Biztosíthatom önöket, hogy a szakszervezeti dolgozók a pártkongresszus programjának megvalósítását, a Ö. ötéves lervfeladatok teljesítését becsületbeli ügyüknek tartják.

kell teljesíteni. Ezért a párt Központi Bizottságának szervei közvetlenül a kongresszus után is, amikor lebontották a kongresszusi határozatokat, s a jelenlegi időszakban is nagy figyelmet szentelnek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítésének. Ennek érdekében párt- és kormányszinten számos lényegbevágó intézkedést dolgoztak ki, amelyeket a párt Központi Bizottságának Elnöksége vitatott meg. Nagy gondot fordítunk az intézkedések teljesítésének ellenőrzésére. A pártszervek szüntelenül figyelemmel kísérik az állattenyésztési termékek felvásárlását, ami az élelmiszerellátás egyik legfontosabb tényezője. 197a A Központi Bizottság szerveinek tanácskozásaira alapoz- m. va e kérdésekkel a területi pártszervek is foglalkoztak. A

(Folytatás az 5. oldalon)

Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének póttagja,

a CSKP KB titkára