Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-21 / 79. szám, kedd
A CSKP KB 11. ÜLÉSÉNEK VITÁJA Josef Koreák, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZK kormányának elnöke m 1978. III. 21. Tisztelt Elvtársak! A CSKP XV. kongresszusa óta eltelt időszak értékelése és a továbblépés meghatározott irányelvei megfelelnek a cseh kormány ismereteinek, állami, gazdasági és társadalmi szerveink gyakorlatának, s összhangban vannak polgáraink élettapasztalataival. Az elmúlt két év fejlődése igazolja, hogy a CSSZK ban az összetett gazdasági feltételek közepette is megvalósulnak a párt gazdaságpolitikájának alapvető célkitűzései és tervei. Dolgozóink önfeláldozásának és kezdeményezőkészségének köszönhető, hogy fokozatosan sikerrel legyőzzük a kedvezőtlen külső hatásokat és kiküszöböljük a belső hiányosságokat. Legnagyobb eredménynek tartjuk a köztársaság gazdasági fejlődésének biztosítását, az ipari és építőipari termelés gyors növekedését és a mezőgazdaság fejlődésének pozitív alakulását. Kedvező, hogy a legnagyobb növekedést a fafeldolgozó, valamint az üveg- és kerámiaipar fejlesztési programjainak keretében értük el. Sikernek könyvelhetjük el a 173 ezer lakás felépítését, a prágai metró jó ütemben haladó építését, a Nemzeti Színház átalakítását, a Köztársasági Palota és a strahovi sporttelep építését. Természetesen nehézségek is akadnak. Néhol késnek az építéssel, másutt eltérnek az ötéves terv célkitűzéseitől. Eredményeink még jobbak lehetnének, ha minden ágazatban, a termelésben és a fogyasztásban, mindenki következetesen érvényesítené a hatékonyság elvét. Az élet nem áll meg, az Igények és a szükségletek tovább nőnek, s ezzel a munkánkban is számolnunk kell. Néhány észrevételt szeretnék tenni a közszükségleti ipar fejlődéséről, a hazai piac szükségleteivel kapcsolatban. Az elért életszínvonal tagadhatatlanul pártunk politikájának nagy győzelmei és népünk fontos fontos vívmányai közé tartozik. A XV. kongresszus irányvonalának megfelelően a központi bizottság 7. ülése az élet- színvonal továbbfejlesztését és megszilárdítását tűzte feladatunkul. Az elért életszínvonal szemléletes bizonyítéka annak, hogy a szocializmus a nép érdekében képes a bonyolult nyersanyag-, energetikai és élelmiszerproblémák és az életkörnyezet kérdéseinek megoldására. A lakosság anyagi jövedelme állandóan emelkedik: az utóbbi két év alatt 18 milliárd 700 millió koronával. Ennek megfelelően törvényszerűen növekednek a kereskedelem, a szolgáltatások, valamint az anyagi és kulturális szükségletek kielégítését szolgáló területek Iránti követelmények. Ez a kívánatos fejlődés, mely azonban jelentős gondokat is hoz magával. S a nehézségeket mindig könnyű megoldani. A belpiacon időnként hiányzott néhány árucikk. Az élelmiszer- ellátás stabilizálását egészében ugyan kétségtelenül sikernek tarthatjuk, de ma sem mondhatjuk, hogy a hazai piaci helyzet teljesen kifogástalan. Ez év elején néhány termék iránt megnőtt a kereslet. A jó piaci ellátás sok — nemzeti és federális — ágazattól függ. Valószínű, mindenütt meg tudják oldani, miért nincs ez vagy az megfelelő mennyiségben, minőségben és választékban az üzletekben. Valamilyen magyarázat mindig akad. Egy azonban kétségtelen: munkánk törvénye, célja és értelme a dolgozók anyagi szükségleteinek hiánytalan és állandóan jobb kielégítése. A hiánycikkek közé tartoznak a CSSZK kormánya által irányított közszükségleti ipar termékei, főleg a textíliák és a cipők. Közszükségleti iparunk ma sem rosszabb, mint a múltban. Ellenkezőleg. Tervfeladatait teljesíti, sőt túlszárnyalja, dolgozói, zömmel nők, bátran állíthatom, áldozatkészségben, munkafegyelemben, a munkaidő kihasználásában hazánk legjobb dolgozói közé tartoznak. Ismeretes, milyen magas a munka hatásfoka a fonó- és szövőműhelyekben, a cipő- és készruha üzemekben. A nem kielégítő korszerűsítés és az állandó munkaerőhiány következtében a piac növekvő követelményeit gyakran a szabad szombatokon végzett munkával igyekeznek kielégíteni. Ha nincs több nyersanyagunk, akkor a helyenkénti áruhiány oka mindenekelőtt a termékek piaci alapra és exportra való mennyiségi elosztásában keresendő. A bel- és külpiac azonos követelményei mellett nem könnyű a lakosság igényeinek kielégítése. Éppen ezért fokozottabban igyekszünk elengedhetetlen összeegyeztetésük feltételeit megteremteni. Exportfeladatainkat nem háríthatjuk el. Következetes teljesítésükre nagy gondot fordítunk. A munkakollektívák is egyre jobban tudatosítják, hogy a drágább nyersanyagokért mindenekelőtt jó minőségű termékek kivitelével fizethetünk, jól tudjuk, hogy ilyen körülmények között nem számíthatunk köny- nyű vagy egyszerű megoldásokra. Ezért továbbra is közösen keressük a megoldás lehetőségeit. Meggyőződésünk, hogy mint eddig, megértésre találunk közszükségleti iparunk gazdasági dolgozói, párt- és szakszervezeti szervei és önfeláldozó munkakollektívái körében. Az export összvolumené- ben a közszükségleti cikkek részarányának növelése hozzájárul a nehézségek átmeneti megoldásához. Ez. azonban nem maradhat állandó kiút. A belpiacot illetően semmit nem bízhatunk a véletlenre. A kiegyensúlyozott piac az emberek elégedettségéngk egyik feltétele. A kiskereskedelmi forgalomban nemrégiben előfordult kilengések újból igazolták, milyen érzékeny barométere ez a politikai helyzetnek is. Ezekkel a tényezőkkel számolnak terveikben a szocializmus számára nem kívánatos erők is. Tudatosan felfújnak minden apróságot, az átmeneti nehézségek körül igyekeznek demagóg kampányt kibontakoztatni. A céljuk átlátszó: nyugtalanítani az embereket, gyengíteni a pártba vetett bizalmunkat, kétségessé tenni céljainkat és a szocializmus jövőjét. Ezért a jó és kiegyensúlyozott piaci ellátást rendkívül fontos kérdésnek tekintjük. Rendszeresen foglalkozunk vele és a nemzeti bizottságoktól is felelősségteljesebb hozzáállást követelünk. Azon igyekszünk, hogy a hozott intézkedések a gyakorlatban minél előbb az üzleteink pultjain is megmutatkozzanak. A XV. kongresszus e fontos feladatainak teljesítése, a belpiaci helyzet javítása érdekében mozgósítanunk kell a párt erőit a közelgő járási és kerületi konferenciákon Is. A CSSZK kormánya tudatosítja felelősségét azért, hogy a nagyfokú igényesség követelménye és a munka hatékonyságának növekedés3 ne csak a gazdaságban, hanem kivétel nélkül minden térületen, az irányítás minden fokán érvényesüljön. Az igényesség fokozása akkor lesz leghatásosabb, ha lentről és fentről egyidejűleg szorgalmazzák. A szocialista állam számára ez a kormány, a minisztériumok és a nemzeti bizottságok tevékenysége minőségének javítását és egyben az irányítás megszilárdítását jelentik. Ez a XV. kongresszus határozatai megvalósításának és a mostani ülésen kitűzött feladatok teljesítésének fontos feltétele. További utunk sikeressége csak attól függ, hogyan tudjuk terveinket életbeléptetni. S éppen Itt jutnak jelentős szerephez a nemzeti bizottságok: megnyerni és megszervezni a lakosságot a közügyek megoldására, városaink és falvaink politikai, gazdasági és kulturális életének fejlesztésére. A nemzeti bizottságok fontos és számottevő irányítási rendszert alkotnak. A 135 ezer képviselő az apparátus dolgozóival és tagjaival közösen, a funkcionáriusok félmilliós csapatát képezi. A nemzeti bizottságok alárendelt szervezeteikben több mint egymillió embert irányítanak közvetlenül, s befolyásolják polgáraink életét és munkáját is. Már számbelileg is nagy erőt képviselnek. A CSSZK kormánya program- nyilatkozatának megfelelően a XV. pártkongresszus óta eltelt időszakban rendkívüli figyelmet szentelt, a nemzeti bizottságok munkájának, Elvünk, fokozatosan elérni azt, hogy munkájukban alkotó módon érvényesítsék az össztársadalmi érdekeket, s ezek szellemében szorgalmazzák az indokolt helyi szükségletek kielégítését. E szempontot figyelembe véve töprengünk azon, hogyan tökéletesítsük tovább a komplex gazdasági és szociális' fejlesztést. Ma már nem elég, hogy a nemzeti bizottság sokoldalú munkájának csupán vnlamelvik területén érjen el sikereket. Sokrétű tevékenységükhöz a kormány — főleg a kerületi nemzeti bizottságokkal való együttműködés elmélyítésével — igyekszik egyre jobb feltételeket teremteni. Ezeknek az Irányelveknek az érvényesítése kormányunk, a Csah Nemzeti Tanács és a Nemzeti Front Központi Bizottsága együttműködésének szilárdítását szolgálja. A nemzeti bizottságok nagy többsége a polgárok körében végzett tömegpolitikai munkában pozitív eredményeket ér el. Ezt elsősorban a Nemzeti Front választási programjainak teljesítése bizonyítja. Teljes győzelemről azonban még e téren sem beszélhetünk. Sok helyen még most vár ránk a munka nehezebb és nagyobb része, s ezt csak az emberek megértésével és támogatásával vihetjük sikerre. A szocialista állam és a szocializmus érdekében élesen bírálnunk kell a még mindig létező bürokratikus munka- módszereket, a rutinmunkát vagy felületes álláspontokat. A nemzeti bizottságok munkája nem mindenütt éri el a kívánt színvonalat. Néhol megelégszenek az átlagossággal, eltűrik a formalizmust és csak lassan küszöbölik ki a hiányosságokat. A szocialista demokrácia kérdései, a polgárok jogainak és kötelességeinek megerősítésével, a fejlett szocialista társadalom építésének fő irányvonalát képezik. Ez az éles ideológiai harccal karöltve kimeríthetetlen erőforrásunk. Sok mindenen kell még javítanunk, hogy lépésről lépésre kihasználjuk szocialista rendszerünk előnyeit és lehetőségeit. Egyik leggyengébb pontunk még mindig, különösen a nagyvárosokban és a lakótelepeken, a szervező- és nevelőmunka. Tüzetesen foglalkozunk ezzel, hatásos és perspektivikus megoldásokat keresünkNagy hangsúlyt helyezünk az alapfokozat — a városi és helyi (főleg a központi községekben! nemzeti bizottságok kiépítésére. Ezekhez fordulnak leggyakrabban polgáraink és sokszor ezek munkája alapján értékelik szocialista közigazgatásunkat. Ezért igyekszünk tovább erősíteni és megfelelő jogkörrel felruházni ezeket az alapszerveket, s megteremteni a feltételeket magasabb színvonalú tevékenységükhöz. Ezen a szakaszon is újabb problémák merülnek fel. Azonban minél felkészültebben nézünk elé- bük, annál sikeresebben oldhatjuk meg őket. A nemzeti bizottságok pótolhatatlan feladatot teljesítenek népgazdaságunk fejlesztésében. Költségvetésük az állami költségvetés eszközeinek csaknem 53 százalékát teszi ki. A többi szakaszokhoz hasonlóan itt Is érvényes a hatékonyság, a minőség és az irányítói kapcsolatok ésszerűsítésének követelménye. Pártunk központi bizottsága 7. ülésének határozataival összhangban erősíteni fogjuk az ágazati irányítást és javítjuk e fontos gazdasági szféra szervezését. Különböző szervezési változásokat indítványozó javaslatokat is beterjesztettünk. Az új szervezés azonban nem old meg mindent. A dolog lényege a nemzeti bizottságok és gazdasági szervezeteik közötti hatékonyabb ir i- nyítói kapcsolatok kidolgozásában és e területen a központi szervek felelősségének fokoz i- sában rejlik. A nemzeti bizottságok tevékenységének fejlesztésében 's fontos szerepet tölt be a szó- cialista munkaverseny, mint i dolgozók széles körű kezdeményezésének hatékony eszköz*. Ennek sokéves, sikeres hagyománya van már nálunk. Kibontakoztatására a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Fronttal karöltve, sikeresen kihasználták i NOSZF 60. és a Februári Győzelem 30. évfordulója nyújtotta alkalmat. A polgárok a Z-akció keretében a 6. ötéves terv első két évében a CSSZK-ban csaknem 15 milliárd korona értéket teremtettek. Nagyra értékeljük, hogy ez idő alatt Z- akcióban 443 óvoda épült 23 ezer férőhellyel, 783 üzlethelyiség, 669 autóbusz váróterem stb. létesült. A falvakban 700 ezer méterrel bővült a vízvezeték-, több mint egymillió méterrel pedig a csatornahálózat. Életkörnyezetünket további. 3 millió négyzetméternyi zöldövezet frissíti. Ez az önkéntes közösségi munka tehát hasznot hoz és örömet ad. A kormány rendszeresen foglalkozik a választási programok teljesítésével. Nem állítom, hogy mindenütt ideális a helyzet, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a Z-akciót sikerül a fiatal nemzedék egészséges fejlődését támogató építkezésekre irányítani és egyidejűleg csökkenteni az állami beruházási tervbe sorolandó nagy építkezések számát. Remélem, hogy a népgazdaság további fejlődése fokozatosan lehetővé teszi, hogy erre a rendkívül hasznos és szükséges tevékenységre többet for díthassunk, s ezáltal is tovább javítsuk városaink és falvaink élet- és kulturális feltételeit. Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagié, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke Kétségtelenül széles körű visszhangra talál a szakszervezeti tagok körében mindaz, ami itt a szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősségéről, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom eddigi tevékenységéről, társadalmunk pozitív fejlődésében való részvételéről elhangzott. A Központi Bizottság ülése ezáltal új, jelentős ösztönzés lesz a szakszervezeti dolgozóknak a IX. országos szakszervezeti kongresszuson kitűzött feladatok teljesítésében — minden erőt latba vetve teljesíteni a XV. pártkongresz- szus célkitűzéseit, mindennapi jő minőségű munkával fokozni hozzájárulásukat a dolgozó nép boldog életének megteremtéséhez. Helyesnek tartjuk, hogy a Központi Bizottság az eredmények értékelésekor — a XV. pártkongresszus programjának további megvalósításakor — a legfőbb hangsúlyt a gazdaságra, a terv még következetesebb teljesítésére, a problémák megoldására, a fogyatékosságok és az akadályok eltávolítására, mindazon tartalékok és lehetőségek feltárására fekteti, amelyek a tudományban és a technikában, a termelés szervezésében és irányításában és főleg dolgozó népünk alkotóerejében rejlenek. A Központi Bizottságot tájékoztathatom arról, hogy az összes fokú szakszervezeti szervek és az alapszervezetek tevékenysége és munkája észlelhetően tükröződik a termelés magas hatékonyságára és minőségére, az energiafogyasztás, a nyersanyag és egyéb anyag fogyasztása csökkentésére, az állóeszközök nagyobb mérvű kihasználására, a munkaidő kihasználására, a munka- és technológiai fegyelem megtartására irányuló törekvésben. Ezt kézzelfoghatóan bizonyították az elmúlt év végén az alapszer- v^zeteklien tartott taggyűlések, melyek mérlegelték az alapszervezetek évi tevékenységét, jóváhagyták az 1978. évi aktivitási tervet, amely kifejezi ezt az irányzatot, majd felelősség- teljesen tanácskoztak a szak- szervezetek feladatairól, fokozott részvételéről a tervfeladatok teljesítésében és általában az ország gazdasági és szociális fejlődésében. Ürömmel tölt el bennünket tehát a beszámolónak az a megállapítása, hogy „ ... a szakszervezetek tudatában vannak annak, hogy az emberről való gondoskodást csak akkor fejleszthetik eredményesen, ha ugyanakkor fejlődik a termelés, megszilárdul a munkafegyelem, a termelési és technológiai fegyelem, fokozódik a munkatermelékenység.“ Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, mintha a szakszervezetek gazdasági funkciójának fejlesztésével minden a legnagyobb rendben lenne, mintha nem léteznének fogyatékosságok. A szakszervezeti szervek és szervezetek néhol ugyan e szerepüknek olyan mértékben szentelnek figyelmet, hogy az nem kívánatosán elvonja a figyelmet más feladatokról, elhanyagolják az egyéb funkciókat, és ezzel komolyan vétenek kettős feladatuk teljesítése ellen. Ez gyakran formális magatartás, ami nem hozza meg a kívánt eredményeket gazdasági vonatkozásban sem. Az elhangzott jelentés meggyőző választ ad a kérdésre, miért nem értünk el mindent, amire törekedtünk, ami erőnkből kitelt, miért nem tudjuk jobban kihasználni, a társadalom javára mozgósítani a gazdaságban rejlő tartalékokat, miért fordulnak elő felesleges veszteségek. A szakszervezeti funkcionáriusok és a vezető gazdasági dolgozók felelősek a dolgozók alkotó kezdeményezésében rejlő akadályok mielőbbi eltávolításáért, a dolgozók aktív részvételéért a termelési problémák megoldásában és általában az irányításban. Mélyrehatóbban kell foglalkoznunk azzal a ténnyel, hogy a dolgozók túlnyomó többsége bekapcsolódott az egyes munkakezdeményezési formákba — 1978. január 1-én a dolgozók 83 %-ka és a munkások 87 %-ka kapcsolódott be a versenymozgalmakba — hogy a dolgozók vállalásokat tesznek versenyeznek, a vállalásokat teljesítik és túlteljesítik. Ez azonban nem tükröződik kellő módon a terv teljesítésében, számos üzem és vállalat nem teljesíti a tervet. Több vállalat és üzem mutatja ki a dolgozók magas részvételét — 30, sőt 40, de még több százalékát is — a szocialista munkabrigádokban, vagy az e címért versenyző kollektívákban, de emellett ezekben az üzemekben a gyártmányok minősége nem felel meg a kitűzött paramétereknek, alacsony az elsőrendű minőségű gyártmányok száma, aránytalanul magas a nyersanyag, más anyag és az energia fogyasztása, alacsony a termelés hatékonysága. Hazánkban a versenymozgalom és vállalási mozgalom rohamos fejlődésében szerzett gazdag tapasztalatok mutatják, hogy a dolgozók kezdeményezésének fejlesztését fékező, áldozatkész munkájuk eredményeit korlátozó vagy kendőző legfőbb tényezők közé tartozik a felelős funkcionáriusok formális magatartása, olyan vállalások és felhívások meghirdetése, amelyek csak fellengzős gesztusként, üres ígéretekként jellemezhetők, olyan vállalati kötelezettségvállalások közzététele, amelyeket a dolgozókkal nem vitattak meg, amelyeket azok nem hagytak jóvá, és amelyek nem az üzemrészlegek, műhelyek és a dolgozók konkrét vállalásaira támaszkodnak. Olyan vállalások közzététele, amelyek nem a* adott munkahely és a gazdaság fő problémáira reagálnak, (Folytatás a 4. oldalon/
