Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-08 / 39. szám, szerda

A kommunisták Februárért Elvszerűen és címre szólóan Tudják, mit akarnak • Sikereik kézzelfoghatóak í® Legnagyobb erényük a szókimondás A kassai (Košice) Kerámiai Iparvállalat a dolgozók alko­tó kezdeményezésének köszön­heti, hogy tavaly 183,4 millió korona értékű építőanyaggal gazdagította a hazai piacot, s 42,2 millió korona értékű csempeáru szállításával export­feladatait is jóval túlteljesítet­te. A vállalati igazgatóság mellett működő pártalapszer­vezet 'évzáró taggyűlésén a kommunisták mégsem az ered­ményekről, hanem a hatodik ötéves tervidőszak hátralevő éveire esedékes 154,4 millió korona értéknek megfelelő árutermelés teljesítésének biz­tosításáról beszéltek a legtöb­bet. —• Ebből következik — hang­súlyozta a beszámoló —, hogy éves viszonylatokban legalább 51,5 millió koronával kell gya- rapítanunk az árutermelés ér­tékét. Természetesen ennek az igényes feladatnak a teljesítése nem egyszerű feladat, foko­zott követelményeket állít min­den kommunista munkájával szemben. Most már nem lehet elegendő elvileg és általában egyetérteni célkitűzéseinkkel, pártalapszervezetünk határoza­taival. A konkrét egyetértés bizonyításáról van szó, arról, hogy a termelőüzemekben és a munkáskollektívákban se­gítsük elő a határozatoknak a teljesítését. A ránk háruló fel­adatokat csak a kommunisták, a pártalapszervezet egyetérté­sével, egységével, másokat is meggyőző szilárd magatartá­sával, a dolgozók támogatásá­nak nagyobb elnyerésével le­het a kívánalmaknak megfe­lelően teljesíteni. Hogyan érvényesültek ezek a szempontok a kommunisták munkájában? A vita erre a kérdésre is őszinte, egyértelmű választ adott. Raška Ján mér­nök például megemlítette, hogy a kulcsfontosságú épít­kezéseken nem tudták biztosí­tani a beruházási tervfelada­tok teljesítését, s minthogy a Prostéjovi Gépgyárak is adósak maradtak a szerződésileg biz­tosított berendezések szállítá­sával, ezáltal több fontos, új termelőkapacitást sem adhat­lak át rendeltetésének. Az éremnek azonban ez csak az egyik oldala, mert a tomá- Sovcei új gyáregységben éppen a hanyagul elvégzett gépkar­bantartás miatt nem teljesí­tették a tervet, ami legalább 9 millió korona értékű terme­léskiesést okozott a vállalat­nak. Ezzel kapcsolatban szóba került a lazaság kérdése is. Többen ezt a fogalmat a dol­gozók munkafegyelmét elítélő értelmezésében használták, no­ha a munkofegyelem megsértése nem mindig a gép mellett dolgozókon múlik. Sok esetben a munka hiányos meg­szervezésével, rossz előkészíté­sével, a nyersanyagok kése­delmes szállításával függ ösz- sze. Találóan fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét Štefan Ivan elvtárs, az alapszervezet elnöke: „Elsősorban a lazaság forrását kell megkeresni, a ki­váltó ukot kell megszüntetni. A kommunisták környezetük­ben feltétlenül követeljék meg a rendet, a jól szervezett mun­kát, s mindenekelőtt maguk mutassanak példát a gyáregy­ségekben, a vállalati élet va­lamennyi szintjén.“ Nyilvánvaló, hogy ezen a té­ren nem terhelheti mulasztás a vállalat pártalapszervezetét. Hiszen a kommunisták az el­telt 15 esztendő folyamán fel­becsülhetetlen értékű munkát végeztek a kerámiaipar fejlesz­tése érdekében. A vállalat gyáregységei ez idő alatt öt magas fokú állami, harminc­három reszort-, ötvenegy szak- szervezeti kitüntetésben, dolgo­zói pedig megszálmlálhatatlan elismerő oklevélben részesül­tek. tik voltak a kezdeményezői a Győzelmes Február 30. év­fordulója tiszteletére kibonta­koztatott verseny mozgalomnak is, ami ez idén terven felül 5000 négyzetméter talajcsem­pe, 1500 köbméter perlit, az acélöntéshez és az üveggyár­táshoz nélkülözhetetlen több mint ötszáz tonna és köbméter homok kitermelését jelenti. — A kommunisták tehát nemcsak maguk, hanem a gyár­egységek dolgozóinak szerve­zett erejével együtt biztosít­ják a vállalat gazdaságpoliti­kai feladatainak teljesítését -~ tette hozzá Krajniak Jozel elv­társ, aki egyben figyelmeztetett is. — Ehhez persze elenged­hetetlen a megfelelő politikai- ideológiai felkészültség, ami­hez csak a tartalmas pártélet útján juthatunk. Ez idén áprilisban előre­láthatólag Üzembehelyezik a losonci (Lučenec) új gyáregy­séget. Tehát ez is indokolja, hogy ne csak itt, hanem min­den munkahelyen megszilár­dítsák a párt vezető szerepét, s megalapozzák a tartalmasabb pártélet feltételeit. Egyidejűleg tisztázni kell a vezető káderek beosztásának kérdését a tomá- šovcei gyáregységben, nehogy a tavalyi hibák megismétlőd­jenek. A vállalat pártalapszervezetének évzáró taggyűlése elvszerűen és címre szólóan értékelte a pártmeg- bízatások teljesítését is. Ko­vács György fiatal mérnök ez­zel kapcsolatban a következő­ket mondotta el felszólalásá­ban: — Ha jól értettem, a be­számoló szerint 62-ből csak két pártmegbízatást nem tel­jesítettek. Persze a pártmeg- bizatásokkal eleve nem az volt a cél, hogy ezekkel az aktivi­tás látszatát keltsük. Inkább az, hogy a politikai-ideológiai és szervezeti egységre támasz­kodó kommunisták kezdemé­nyezését serkentsük, az ő ál­láspontjuk, következtetésük visszhangozzon legerősebben környezetükben. S a megbíza­tások rendszere teljesen megfe­lelt ennek a küldetésének, amit nemcsak az bizonyít, hogy 62 szocialista munkabrigádunk 654 tagot, 16 komplex racio- nalizációs brigádunk pedig 174 munkást és technikust szám­lál, hanem azt is igazolja, hogy a korábbi évvel szemben 11- gyel, azaz 87-re emelkedett a beterjesztett újítások száma. Ha valaha szükség volt ar­ra, hogy valaki marxista— leninista szemszögből, tudományos megalapozottsággal ítéljen meg gazdaságpolitikai jelenségeket, akkor most ilyen emberekre, kommunistákra van szükség a vállalat gyáregysé­geiben. Természetesen ez a mérleg is kedvező a párta lapszervezet- ben, hiszen közülük kerülnek ki a pártoktatás lektorai, a propagandisták, akik fontos küldetésüket politikailag és szakmailag egyaránt jól felké­szülve magas szinten, elvi el­kötelezettséggel igyekeznek teljesíteni. Ez a letéteménye­se annak, hogy a Kerámiai Iparvállalat minden gyáregy­sége eléri a népgazdasági terv­ben kitűzött célját. SZOMBATH AMBRUS A Klement Gottwald Kato­nai Politikai Akadémia Feb már 1948 cím­mel gyűjte­ményt jelente tett meg. A mintegy 300 ol­dalas könyvben az Akadémia tagjai és egyko­ri hallgatói a munkásosztály februári győzel­mével kapcsolatos emlékeiket mondják el. Az alábbi írást a gyűjteményből közöljük. pi«ehszlovákia Kommunista Uv) Pártjának soraiba 1945. június 26-án léptem a bratisla­vai Apollo olajfinomítóban. Ak­tívan bekapcsolódtam a párt­munkába, kisebb feladatokkal bíztak meg, amelyeket mindig következetesen igyekeztem tel­jesíteni. Főleg a politikai tö­megmunka megvalósításáról volt sző, a munkások között agitátorként tevékenykedtem, az üzem mielőbbi felépítésé­ben, amelyet 1944 júniusában, az amerikai légierő bombatá­madása és 1945-ben a vissza­vonuló fasiszta csapatok szinte teljesen tönkrelettek, amikor a szovjet hadsereg felszabadító csapatai elöl menekültek Bra- tislavából. Ugyanabban az év­ben, októberben tényleges ka­tonai szolgálatba léptem, ame­lyet 1947-ben fejeztem be. Az­után visszatértem az üzembe. S újra bekapcsolódtam a párt- munkába. Abban az időben Ka­rol Fajnor elvtárs volt az üze­mi pártszervezet elnöke, gazdag tapasztalatokkal rendelkező párttag, akitől, és még más elvtársaktól is, igen sokat ta­nultam, miként kell a tömegek­kel foglalkozni, hogyan kell harcolni a Demokrata Párt el­len. A reárn bízott feladatok túl­nyomórészt politikai tömeg- inunka jellegűek voltak. Mun­kahelyemen megnyertem az embereket a párt politikájának. Részt vettem továbbá a De­mokrata Párt különböző intri­káinak leleplezésében üzemünk ben. Az emberekkel arról beszél­tem, hogy a Demokrata Párt és a többi politikai pártok el­lenforradalmat készítenek elő, hogy el akarják venni a mun­kásoktól az államban kivívott hatalmat, hogy a gyárakat vissza akarják adni a gyáro­soknak stb. Sokan helyesen látták a helyzetet, a kommu­nisták oldalára álltak, ám vol­tak olyanok is, akik tartózkod­tak, nem nyllvőnították ki vé­leményüket. Abban az időben számunkra az volt a fontos, hogy az emberek túlnyomó többsége a mi oldalunkra áll­jon, hogy elforduljon a reak­ciós erőktől. Február 22-én zajlott le az üzemi tanácsok kongresszusa, amelyen küldöttként részt vet­tek üzemi szakszervezeti szer­vezetünk elvtársai is. A kong resszusről visszatérve tájé! z- tattak minket arról, hogy a burzsoázia különböző módsze rekkel vissza akarja fordítani az idő kerekét, ezért felké­szültünk a döntő összecsapásra. A városi pártbizottság azonnal kiadta az utasítást a népi mi- líciák megalakítására, melyek­nek az volt a feladatuk, hogy elfoglalják az üzem fontos épü­leteit. Fajnor elvtárs, az üze­mi pártszervezet elnök 3 lett a népi milícia irányítója. Még ugyanazon a na;~on, tehát 1948. február 24-én, éjszaka átvettük 30 ember számára a fegyvereket a Kerületi Szak- szervezett Tanácson, ilyen mó­don felfegyverkezve a milícia tagjai m korán reggel őriz­ték az üzemet. A Demokrata Párt számára — amely gyakor­latilag már meg is szűnt lé­tezni — ez óriási meglepetés volt. Abban az időben agi- tációval bíztak meg bennün­ket, hogy a dolgozók körében a népi milícia jelentőségéről, a dolgozó népnek a burzsoá­zia felett aratott győzelméről szóljunk. A Februári Győzelem után főleg termelési feladato­kat kaptunk. A feladatokat azért sikerült teljesítenünk, mert a pártszervezet tekinté­lye és a dolgozók bizalma egy­re növekedett, ami a nagy lel­kesedésben és a magas szintű munkaerkölcsben mutatkozott meg. Ugyanazon év őszén meg­kezdődtek a pártban az átiga­zolások előkészületei. A mikor az átigazoláskor az igazoló bizottság elé léptem, jelentést tettem a párt­ba való belépésemtől egészen az átigazolásig végzett tevé­kenységemről. Noha munkám az egész időszak alatt többé- kevésbé a politikai tömegmun­ka feladataiból, a nép körében végzett elkötelezett munkából állt, feladataimat teljesítettem, ezt igazolta egyébként az iga­zoló bizottság is, és továbbra is a párt tagja maradtam. 1949 elején Dúbravkában, a lakóhe­lyemen a falusi pártszervezet bizottságának tagja lettem, s aktívan részt vettem a me­zőgazdaság kollektivizálősáuan. jan luCanič FEBRUÁR 1978. II. 8. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme után és köz­vetlen hatására korszakalkotó változá­sokra került sor az egész világon, de különösen az európai kontinensen. E változások fő eredménye volt a le­nini típusú párt mintájára létre jövő kommunista és forradalmi munkáspár­tok megalakulása, tevékenysége. A Nagy Október eszméinek közvet­len hatására jött létre 1921 májusában Csehszlovákia Kommunista Pártja, ami proletariátusunk politikai orientációjá­ban történelmi fordulópontot jelentett. Noha pártunk olyan időszakban ala­kult meg, amikor a háborút követő forradalmi hullám elcsitulóban volt, amikor u burzsoázia már megszilárdí­totta hatalmát, megalakulásától fog­va a München előtti köztársaság po­litikai rendszerének ellenzékét képvi­selte. Elsajátította és érvényesítette az orosz bolsevikok általánosan érvényes tapasztalatait, a marxista—leninista el­méletet, az állam egyedüli Interna­cionalista politikai erejeként állt a burzsoázia ellen vívott gazdasági és politikai harcok ólén. Sose feledjük, milyen hatalmas szerepet játszott a CSKP bolseviki megacélozásáért foly­tatott küzdelemben pártunk V. kong­resszusa és személy szerint Klement Gottwald, Lenin pártjának kiváló ta­nítványa, aki éppen akkor vette át a CSKP vezetését, s elvezette pártun­kat a dicső győzelemig, népünket pe­dig a szocializmus építésének útjára. Munkásosztályunk számára a kapita­lizmus ellen vívott harcban a szovje­tek országa jelentette a reményt és a példát. A Szovjetunió határozottan támogatta a Szlovák Nemzeti Felkelést és az egész ellenállási mozgalmunkat, majd felszabadította hazánkat a náci megszállás alól. A háború befejezése után mérhetetlen segítséget nyújtott u szocializmus építésében is. 1968-ban, amikor hazánk az ellen- forradalmi erők lázas tevékenysége kö­SZERZŐDÉS A JÖVENDŐVEL Irta: Štefan Ferencet, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának vezető titkára vetkeztében véres ellenforradalom és polgárháború küszöbén állt, s amikor a szocializmus vívmányait közvetlen veszély fenyegette, a testvérországok­kal együtt ismét a Szovjetunió segí­tett. A jobboldali opportunisták és revizionisták kétségbe vonták szocia­lista társadalmi rendünk értékeit és azoknak a tapasztalatoknak a jelentő­ségét, amelyeket a Szovjetunió Kom­munista Pártja szerzett harcaiban. Is- Ismétellen megmutatkozott, hogy pol­gáraink viszonyulása a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, a Szovjet­unióhoz, saját nemzetéhez és forra­dalmi vívmányaihoz való becsületes viszonyulás alapja és mutatója. H azánk dolgozó népe a CSKP ve­zetésével leküzdötte a mély tár­sadalmi-politikai válságot, és egyre sikeresebben építi a fejlett szocialista társadalmat. Alkotó módon fejlesztet­tük a szocialista építés alapelveit, kü­lön figyelmet fordítunk a CSKP ve­zető szerepének megszilárdítására tár­sadalmi életünk minden területén. Cél­tudatosan erősítjük munkásosztályunk társadalmunkban betöltött vezető sze­repét. Munkánkat a proletár Interna­cionalizmus elve határozza meg. A szocialista társadalmi rend, amely­nek alapjait a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom teremtette meg, jó előfeltételeket biztosít a népgazdaság és az életszínvonal dinamikus fejlesz­téséhez. Ezt Igazolják a szocializmus építése terén eddig elért sikereink, a CSKP XV. kongresszusa óta a gaz­daságpolitikában elért eredményeink. Az igényes tervfeladatok teljesítésé­ben meghatározó szerepet tölt be a dolgozók áldozatos igyekezete, akik a párt, a szakszervezetek és az ifjú­sági szervezetek vezetésével egyre job­ban kibontakoztatják a szocialista mun­kaverseny egyes formált. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság a cseh és a szlovák, valamint az itt élő nemzetiségek közös állama. Járásunk feltételei között is tapasztal­hatjuk, hogyan biztosítja államunk az internacionalizmus és a szocialista de­mokrácia lenini értelmezése szellemé­ben a fejlődés összes lehetőségeit, eszközeit a magyar, német, lengyel és az ukrán nemzetiségű polgárok szá­mára. Mindnyájunk előtt Ismeretes, hogy a nemzetiségi kérdés nem korlátozódik csupán a nemzetek és nemzetiségek jogi helyzetének formális meghirde­tésére. A CSKP és az állam politi­kája egyben biztosítja az összes gaz­dasági, kulturális politikai, államjogi és szervezési előfeltételeket, és a ga­ranciát ennek az egyenjogúságnak a biztosításához. Ezt végül is minden­napi életünkben tapasztalhatjuk. A leg­utóbbi választások során is nagyon gondosan ügyeltünk arra, hogy a ma­gyar nemzetiségű lakosság számará­nyának megfelelő mértékben vegyen részt a népképviseleti szervek mun­kájában. És így van ez a társadalmi szervezetekben is. J árásunkban gazdag hálózattal rendelkezik az iskolaügy. Ide tartoznak az óvodák, a napközi ottho­nok, az alapiskolák, az ipari és szak középiskolők, három gimnázium, ame­lyekben a tanítás magyar nyelven fo­lyik. Az anyanyelvi oktatásra társa­dalmunk nagy figyelmet fordít. Járá­sunk minden intézményében és üze­mében biztosított az önmegvalósulás mind szlovák, mind pedig magyar nyelven. Az egyenjogúság megítélése ruipcsán saját életünkből merítve is jói tud­juk, hogy a politikai és gazdasági, szociális és a nemzeti biztonság igazi fejlesztésének döntő és meghatározó feltétele a nemzetiségi területek gaz­dasági kiegyenlítődésének kérdése. En­nek kapcsán sose szabad elfelejtenünk, hogy járásunk területe a köztársaság legelmaradottabb területei közé tar­tozott. Gyakorlatilag itt nem volt sem­miféle ipar, sem szolgáltatások a la­kosság részére, az egészségügy és az iskolaügy nagyon alacsony színvona­lon állt. Másrészt mezőgazdasági vo­natkozásban is a legelmaradottabbak közé tartozott a köztársaságban. Ma, amikor összegezzük a megtett út ered­ményeit, büszkék lehetünk arra, hogy a cseh és a szlovák nemzet segítségé­vel itt a köztársaság más területei­vel azonos életfeltételek alakultak ki. Fejlett ipart és mezőgazdaságot hoz­tunk létre, kiépítettük a szolgálta­tások hálózatát, fejlesztettük a keres­kedelmet, a közlekedést, egészség­ügyünk és iskolaügyünk is magas színvonalon áll. Ezen az alapon teljesen megváltoz­tak járásunkban a lakosság életfelté­telei. Az életszínvonal további növeke­dése elválaszthatatlan az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének, a mun­katermelékenység növekedésének ered­ményeitől, népgazdasőgunk hatékony­ságától. N agyon igényes időszakban élünk. Hazánk felvirágoztatása megkö­veteli, hogy minden tudásunkat a kö­zös ügy szolgálatába állítsuk, alkotó módon vegyünk részt a fejlett szo­cialista társadalom építésében. Ez a legjobb szerződés a jövendővel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom