Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-18 / 49. szám, szombat
A békéért, az egészséges emberi életéit NAPIRENDEN: A KÖRNYEZETVÉDELEM A Rudé právo „Békeharccal a környezet védelméért“ címmel nemrég terjedelmes cikket közölt Jan Knop tollából. Az alábbiakban összefoglaljuk a cikk lényegét 1978 II. 18. A Környezetvedeiem problémai egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, a nemzetközi kapcsolatok fontos tényezőjévé varnak. Az SZKP XXV. kong resszusa is rámutatott a környezetvédelem es a nemzetközi Kapcsolatok közötti összefüggésekre. Az emberi környezet fogalma alatt az embert körülvevő anyagi világot értjük, tudjuk, hogy az emberi társadalom csak meghatározott biológiai körülmények között létezhet. Az embernek az élethez szüksége van bizonyos mértékű fizikai, élettani, pszichológiai és másféle hatásokra, sokat tesz a levegő, a víz, a föld vegyi összetétele és hőmérséklete is. A tudományos-technikai forradalom következtében az ember tevékenysége annyira intenzívvé vált, hogy ma már hatalmas mértékben befolyásolja a természet és a társadalom közötti anyagcseréi, sajnos, negatív értelemben is. A világ több részében igen kedvezőtlen ökológiai helyzet alakult ki, amelynek megoldása megköveteli a környezetre ható negatív befolyások megszüntetését, vagy semlegesítését anélkül, hogy megállítanánk, vagy le-' lassítanánk a tudományos-műszaki haladást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kapitalizmus nem képes megakadályozni az ökológiai körülmények rosszabbodását, sőt e negatív jelenségnek maga a tőkésrendszer az előidézője. Az imperializmus agresszív jellege miatt az emberiség kénytelen a tudományos ismeretek és a nyersanyagok jelentős részét pusztító fegyverek előállítására felhasználni. Az imperializmus a tudományos-műszaki haladás vívmányait elsősorban az emberek életét és a környezetet veszélyeztető eszközök gyártására használja. Főként a nukleáris fegyverek gyártása jelent nagy veszélyt. Az atomfegyverek negatívan hatnak az emberi környezetre. Nem vitás, hogy például a kísérleti robbantások és a hadműveletek nagyban mérgezik a Föld légkörét. Egy további terület, ahol a fegyverkezés és a környezet szennyezése közeli kapcsolatban áll egymással az időjárás, az éghajlat és a geofizikai folyamatok befolyásolása. A környezet nem kívánatos befolyásolásának, vagy közvetlen megváltoztatásának veszélyére az ENSZ által 1973 júniusában Stockholmban megrendezett nemzetközi értekezlet is figyelmeztetett. A környezetvédelem kérdéseivel foglalkozó konferencia dokumentuma megállapítja, hogy az emberiség fejlődése eljutott abba a stádiumba, amelyben az ember különböző módszerek segítségével beláthatatlan mértékben tud hatni környezetére. Ez a nyilatkozat akkor látott napvilágot, amikor már tudomást szereztünk arról, hogy az Egyesült Államok indokínai agresszív háborújában környezeti hadviselést is folytatott. Hivatalos amerikai jelentések szerint az Egyesült Államok egységei Észak- és Dél-Vietnam. Laosz és Kambodzsa területén „különleges műveletet“ hajtottak végre hosszabb időn át: mesterségesen esőt, földcsuszamlásokat igyekeztek előidézni, azt akarták elérni, hogy ezen országok egyes részeit elöntse az árvíz. A Pentagon becslése szerint ennek következtében egyes helyeken a csapadék mennyisége a megszokottnál 30 százalékkal volt naeyobb. Az amerikai katonák az indokínai háborúban erős nö- vénvírtó szegekkel nagv kiterjedésű erdő^épeket tettek tönkre, sőt Vietnam területén hatalmas és pusztító uizvé<?7Pk előidézését is megkíséreltek A meteorológiai hadviselésről szóló vita során az albizottság annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Ark- tisz és az Antarktisz jege is felolvasztható és a világtengerek megnövekedett vízmennyisége elpusztíthatja egy adott ellenséges ország partvidéki városait és területeit. Az a körülmény, hogy az Egyesült Államok a vietnami nép ellen indított agresszív háborúja során környezeti hadviselést is folytatott, felháborította a világ közvéleményét és oda vezetett, hogy a Szovjetunió és más országok javaslatára nemzetközi egyezmény jött létre, amely megtiltja a környezetet befolyásoló eszközöknek háborús, az emberiség ellen irányuló célokra való fel- használását. A megállapodást az ENSZ-közgyűlés is jóváhagyta. Az aláíró országoknak azonban joguk van befolyásolni az időjárást, az éghajlatot és más természeti folyamatokat békés célokkal. Az imperializmus agresszív politikája idézi elő azt, hogy fegyverkezésre évente a világ országai 300 milliárd dollárt költenek. A második világháború befejezése óta fegyverkezési célokra költött összeg hattrillió dollár, ami nagyjából ugyanannyi, mint a világ ösz- szes országának 1976-ban létrehozott bruttó terméke. Sajnos, mindeddig a fegyverkezési hajsza üteme megelőzi a fegyverkezés korlátozására és a leszerelésre irányuló erőfeszítéseket. Ez utóbbi erőfeszítések elsősorban a marxista—le- ninista pártok, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikáját jellemzik. A Szovjetunió már akkor a leszerelésre törekedett, amikor még az egyedüli szocialista ország volt, s erőfeszítéseit tovább folytatja a jelenben, amikor már a nemzetközi erőviszonyok jelentős mértékben a szocializmus javára változtak meg. Az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott és XXV. kongresszusán továbbfejlesztett békeprogram meghatározza a Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikáját. A Szovjetunió és a többi szocialista ország számos nemzetközi fórumon terjesztett elő olyan javaslatokat, amelyek a fegyverkezés korlátozását és a leszerelést célozzák. Ilyen javaslatokat tartalmaz a Szovjetunió által a fegyverkezési hajsza leállításáról és a leszerelésről kiadott memorandum is. A memorandum követeli az atomfegyverkezés korlátozását, az atomfegyverek számának fo kozatos csökkentését és meg semmisítését, az atomfegyve rek felhasználásának betiltását, a vegyi fegyverek betiltását és megsemmisítését, a tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztésének és gyártásának betiltását, a haderők létszámának és a hagyományos fegyverek mennyiségének korlátozását, a katonai költségvetések csökke- tését, valamint új fegyvermentes övezetek létrehozását az Indiai-óceán térségében és a világ más helyein. Végezetül tegyük fel a kérdést, hogyan befolyásolná a fegyverkezési hajsza leállítása és az atomháború veszélyének teljes kiiktatása a környezet- védelem helyzetét. Legfontosabb következtetéseink ezek: a most fegyverkezési célokra fordított anyagi, emberi és pénzügyi potenciál egy részét a környezetvédelemre lehetne fordítani. Becslések szerint ökológiai szemoontból tökéletesebb technológiai eljárások érvényesítése a termelésben amelyek ellensúlyoznák a termelés és a civilizáció negatív következményeit, a fegyverkezési célokra jelenleg fordított összeg 20—25 százalékát igényelné. A fegyverkezési hajsza leállítása és a leszerelés nagymértékben csökkentené a környezet szennyezettségét, mivel megszűnne a mérgező fegyvereknek és hadieszközöknek a környezetre gyakorolt káros hatása. Az általános és teljes leszerelés bizonyára fokozná az embereknek a természet védelme iránt tanúsított érdeklődését, hiszen amíg a háború veszélye fennáll, addig a békeharcnak is nagy figyelmet kell szentelni. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikája. amely az atomháború veszélyének elhárítására irányul, a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb tényezője, s mint olyan a környezetvédelem kérdéseinek megoldását is befolyásolja. A békeharc egyúttal a környezet védelméért vívott harc is. .. f dp ] A pártcsoportok sikeresebb tevékenységét szorgalmazzák Az átrakóállomás legnagyobb pártszervezetében Nincs olyan munkahely hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjében, az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomáson, amely no játszana fontos szerepet az állandóan lüktető, megállás nélküli szállítómunka legkülönbözőbb szakaszaiban. Ezek mint a láncszemek kapcsolódnak egymásba, s az átrakás folyamatosságát biztosítják. Vannak azonban olyan munkahelyek is, melyek a fontossági sorrend szempontjából az élre kerülnek. Ezek egyike a gépesítőüzem, ahol több mint ötszázhúsz ember dolgozik. Munkájuk jelentőségét egyetlen adat alapján is felmérhetjük: az átrakóállomásra érkező áruk 92—94 százalékát az általuk üzemeltetett, egyszersmind karbantartott, kijavított gépek segítségével rakják át. A gépek kihasználása Az üzem nyolcvannégy dolgozója párttag, további tizennégy tagjelölt. Közülük egyetlen egy sem hiányzott az üzemi klub helyiségében megtartott évzáró taggyűlésről. Az átrakóállomás egyik legjelentősebb munkahelye és legnagyobb pártszervezete kommunistáinak évzáró tanácskozásáról lévén szó, ezen részt vett — az SZLKP KB megbízásából — Ján Záhorský mérnök, a Csehszlovák Államvasutak bratislavai igazgatóságának főnöke és Dubik Ferenc elvtárs, a trebi- šovi járási pártbizottság elnökségének tagja, a esernyői átrakóállomás főnöke is. A pártbizottság értékelő beszámolóját Kása Béla elnök ismertette. Ebből további olyan fontos adatok birtokába jutottunk, melyek még inkább igazolják a gépesítőüzem fontos szerepét, munkaközösségének, a benne dolgozó kommunistáknak a példás helytállását. Amint erre a beszámoló is utalt, a munka oroszlánrészét a gépesítőüzem dolgozói végzik, méghozzá eredményesen. A rendelkezésre álló gépek kapacitását tavaly 102,2 százalékra használták ki, folyamatos javításuk, karbantartásuk tervét 101,4 százalékra teljesítették. Arra is fény derült, hogy nem a legkorszerűbb, hanem zömmel 20—30 éves gépekkel dolgoznak. Tehát „kiszolgált“ munkaeszközök, mégis használják őket, s ebben igen nagy érdeme van az üzem szakembereinek, kommunistáinak. Az említett gépeket ma már nem gyártják, ezekhez alkatrészek sem kaphatók, tehát maguknak kell őket elkészíteniük. A kezdeményező munka gyümölcse Nem akármilyen probléma megoldását tűzték ki célul 1974-ben, amikor Ján Voloch elvtárs vezetésével munkához látott az üzem „százezreseinek“ első csoportja. Vállalták az elhasználódott alkatrészek felújítását, az ezzel összefüggő újítások megvalósítását. Két évvel később alakult a Torjai János elvtárs vezette „százezresek“ második kollektívája, amely az energia- és az üzemanyag-megtakarítással kapcsolatos tevékenységre összpontosította figyelmét. Ezeknek a kollektíváknak munkáját, s általában az üzem dolgozóinak kezdeményezését nagyra értékelte az évzáró taggyűlés, valamint a felsőbb pártszerveik képviselője. A Voloch és a Torjai-kollektívák által tavaly végzett újítási tevékenység egyébként több mint 1 millió 88 ezer korona hasznot eredményezett. Az értékelő beszámoló több politikai és gazdasági jellegű kérdést érintett. A vitában a jelenlevők többsége véleményt mondott. Hogy ez így sikerült, ehhez nagy segítséget nyújtottak az előkészületi időszakban a pártcsoportok. Bodnár, Hegedűs, Záhorec, Godiák, Díamba elvtárs és a többi felszólaló felelősségteljesen, jó szándéktól vezérelve mutatott rá a még jobb eredmények elérését gyakran gátló körülményekre, nehézségekre, de egyben azokra a lehetőségekre is, melyek érvényesítésével mind politikai, mind gazdasági téren tovább javítható az üzem kollektívájának munkája. A fiatal kommunisták nevelése A dolgozók egyhurmada fiatal, közülük száztizenhatan a SZISZ tagjai. Ez a politikai munkában fokozott figyelmet követel a pártszervezetek, a kommunisták részéről. így fogalmazta meg ezt a feladatot az évzáró taggyűlés is. Néhány évvel ezelőtt — amikor a pártcsoportok munkájának aktivizálása megindult —, aránylag keveset törődtek a fiatal emberek gondolkodásának Jielyes mederbe terelésével. Áz utóbbi évek folyamán kedvezőbb helyzet alakult ki. Évente 4—5 fiatalt vettek fel a tagjelöltek soraiba. Jelentősen emelkedett a politikai nevelés színvonala. Sikeres munkát végeznek a politikai előadásokra alaposan felkészülő lektorok. A vitában felszólaló /án Zá- horský mérnök a Keleti Vasútvonal Igazgatósága nevében elismerésen beszélt a esernyői gépesítőüzem és az egész átrakóállomás gazdasági eredményeiről, az ott dolgozó kommunisták áldozatkész helytállásáról. Mindezért köszönetét fejezte ki, majd a nehéz munka- feltételek könnyebbé tételével kapcsolatban megemlített néhány elképzelést, folyamatba^ levő és várható intézkedést. Az évzáró taggyűlés megtárgyalta és — kiegészítésekkel — jóváhagyta a pártszervezet fő feladatainak tervét. Ez felöleli mindazokat a politikai és gazdasági feladatokat — köztük a pártcsoportok munkájának további tökéletesítését —, melyek megvalósításából mind a száz kommunista kiveszi részét. Ezt a törekvést támogatják a Győzelmes Február jubileuma tiszteletére tett, százötvenezer korona értéket meghaladó felajánlások is. KULIK GELLERT Nem vallunk szégyent Molnár János feivetele Pártunk gazdaságpolitikájának fő célja kielégíteni a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteit, megszilárdítani polgáraink szociális és lét- biztonságát. E politika gyakorlati megvalósításában fontos feladat vár a bősi (Gabčíkovo) jednota kommunista és párton- kívüli dolgozóira, akik a lakosság ellátásának kérdését mindig szívügyüknek tekintették. Most, amikor népgazdaságunk minden szakaszán értékelik, hogy mi valósult meg a CSKP XV kongresszusa erre irányuló határozataiból, a bősi bevásárlóközpont 28-tagú kollektívájának eredményeit is pozitívan értékelhetjük. Bevásárlóközpontunk egy évvel ezelőtt, a Februári Győzelem évfordulója tiszteletére nyitotta meg kapuit, s a terv 17 185 000 korona kiskereskedelmi forgalmat irányozott elő az 1977-es év végéig. Mi ezt a feladatot már december 10-ig teljesítettük, s több mint 1 mii* lió 200 000 koronával teljesítettük túl a hó végéig Ez idén, miután megkezdődnek a dunai vízi erőmű munkái, még nagyobb feladatokkal kell megbirkóznunk Épen ezért már az év kezdetétől megtettük a szükséges előkészületeket, hogy a reánk háruló igényesebb feladatoknak is hiánytalanul eleget tudjunk tenni. MÁTEL ROZÁLIA, a bevásárlóközpont dolgozója
